Bejegyzések

Dönts

35 éves vagy. Szakítasz, vagy gyereket vállalsz azzal aki ép melletted van.  Nem rossz ember, de elöl hátul ki kell szolgálni. Kedves. Becsületes. Szeretetre méltó. Jószívű. De mindeközben bazi nagy gyerek.  És érzékeny. Az egója meg az egekbe, ami kábé mindentől sérül. 
Nincs érzéke a saját neme szerinti klasszikus szerepekben rejlő feladatokhoz. Sem az ellenkező neműek klasszik értelemben vett szerepeihez. Ő csak van, a saját világában, ami érdekli alaposan utánajár, kezeli, teszi, csinálja. Csak az nem oldja meg a hétköznapi életet... Se kicsit, se nagyon.  Mintha fel tudná sorolni az Afrikában élő összes hangyafajt, vagy képes mérlegállásban lenni órák hosszat.
Érzékeny és képtelen a bocsánatkérésre. 
Mit teszel? Legyűröd a saját egód, a saját belső hangod, ami valahol azt súgja, hogy neked ez nem win-win, te sehol se win, csak ő win, de azért annyira ő se, mert már nem számolja az afrikai hangyákat a kedvedért. 
A kapcsolat hangulata rajtad múlik. Ha jó a kedved, jó a kedvetek.…

Gondolatok sebessége

Tegnap az M0-án annyira belefeledkeztem a gondolataimba, annyira sötétek voltak, és olyan menekülési vágy fogott el az életemből, hogy csak a diósdi lehajtónál vettem észre, hogy már 180 felett járok. Nem csak magasságban, hanem km/h-ban....


Áldozat hibáztatás

Basszus akkorát csalódtam magamban, hogy elmondani nem lehet. 
Egyik barátom elmondta egy gondját/történetét ahol ő szín tiszta áldozat. Én meg akkora egy fütyi voltam, hogy nem lehet lemérni. A sztori köbö olyan, mintha ő miniszoknyában a Corvin negyed mögött bugyi nélkül sétálgatott volna, és megerőszakolják. 
Mivel az én gondolatmenetemmel teljesen szembe megy a bugyi nélkül sétálgatás, miniben, és főleg a Corvin mögött, ezért első körben felháborodtam, hogy basszus hogy lehet ilyen hülye....
Aztán fél éjjel meg forgolódtam, hogy valójában ez inkább olyan, mintha fagyit ennél a buszmegállóban és elvennék, mert cukros és még meg is hurcolnak érte. 
Szóval szégyellem magam, én is ugyanolyan áldozathibáztató vagyok csípőből, mint a többi hülye. 
Van még hová fejlődnöm. 

Mások élete

Bnő kilenc hetesen elvesztette a babát, nem volt szívhang. Mindezt egy messenger üzenetben közölte, tele mosolygós szmájlival, hogy nem baj pár hét és újra megpróbálják.  És nem akar róla semmit beszélni, de gondolom mindenki érzi a mögötte rejlő fájdalmat, és a "mosolyogjunk mindenképpen"-t
Másik Bnő jelentősen nagyobb összeget keres, mint a pasija. Nem tolja az orra alá, sok helyzetben úgy fizeti ki a közös cehhet, hogy a pasi nem is tud róla, vagy úgy intézi a bevásárlást. Mert a pasi önérzete sérül. Mondjuk folyamatosan sérül, mert ugye az a jó ha a pasi keres többet. Pedig Bnő, hogy ne legyen olyan feltűnő a különbség, lejjebb adott az életvitelből. Nincsenek éttermek, drága ruhák, drága cipők, utazások, wellness, minden hétvégén fodrász. Mindenből lejjebb, hogy a pasi ne érezze...  Mit lehet erre mondani? Hogy a férfi önérzet remek. Főleg ha alkalmazkodni képtelen. 
Még egy másik Bnő. Én értem a pasit, hogy Bnő előtt nem lehet kimondani a havernő nevét, így nem lehet…

Madárcsicsergős nagy semmi

Gondolom ti is érzékelitek ezt a madárcsicsergős nagy semmit. Meleg van, olyannyira, hogy reggel, ha lett volna időm, lemegyek futni. Minden nyákos, ragad, de a madarak csicseregnek a nap süt, és az is lehet, hogy az embernek élni lenne kedve. 
Nem tudom mikor lettem ennyire realista/pesszimista. Mert előre várom a cuki február+márciusi fagyot, hóesést, jeges hideget. Essünk túl ezen a szüttyögésen és jöjjön a neheze. 
Nem hiszek a mesékben. A csodákban igen, de azok nem velem történnek. Nem hiszek az örök szerelemben. Nem hiszek az élet igazságosságában. Az emberekben meg egyáltalán nem. Mindenki meggondolja magát, vagy ígérget, vagy nem is úgy gondolja, és másként teszi. 
Én nem értem ezt a hadszüljekmár mozgalmat. A elvetetnimagam elveket. A mártírkodást. A hallgatást. Az ígyislehetélni-t.
Én senkit nem értek, valószínűleg ezért szeretem mindennél jobban a kutyámat. 
Nem, egyáltalán nem volt rossz hétvégém. Abszolút élhető hétvége van mögöttem. Egyszerűen olyan, mintha most kicsit…

Sarkalatos szavak egy kapcsolatban

Szex.

Okosteló.

Gyerek. 

Pénz.

Ugye, hogy ezek milyen messze vannak a gyerekkorunkban belénk mesélt "boldogan éltek míg meg nem haltak" dumától?

NEm, ezek nem velem, vagy nem feltétlen velem történtek most. Csak tegnap elmélkedtem, meg telihold is volt, és hülyeségeket álmodtam, mert ilyenkor szoktam.

Nyilván ezek mögé a szavak mögé mindenki életvitele és vérmérséklete szerint lát problémát, megoldást, örömöt, bánatot. Mindenkinek van legalább egy baszmeg-sztorija mindegyik sarkalatos szóhoz....  Vagy több is.

  Ja, és persze azért BÚÉK




Eretnek gondolat, de elvetve

Kép
Idén fogalmazódott meg bennem először és tényleg teljesen őszintén a vágy, hogy 24.-én ne szüleim karácsonyfája alatt ücsörögjek.
Nem bunkóságból, önzőségből, nemszeretemségből. Sokkal inkább a saját magam ünnepe miatt. Az én csendem és a nyugalmam miatt. Ami tényleg az enyém... Az én ünnepem.
De mindez elvetve. Természetesen megyek haza, sőt sokkal előbb is mint Szenteste . És azt is tudom, hogy jó lesz, mert szeretem a családom....
Csak most eljátszottam a gondolattal. Ami végülis valódi igény lett, de idén még nem reális.... Talán legközelebb...