2017. április 19., szerda

Vágyak, meg azok beteljesülése

Mindig is arra vágytam, hogy a hóesésből egy napsütötte helyre menjek pihenni... Mert mégis, az mekkora fíling lehet. 

Na igen, plusz húsz fok különbség meglesz. Hó esés van, este minusz 7 fok lesz, Barcelonában meg.... 

Hát valahogy nem így képzeltem az áprilist. De gondolom senki se.


2017. április 18., kedd

Figyelj rá...

Mikor visszajövök, sokszor eszembe jut, hogy az egész viselkedése csak egy naagy segély kiáltás. Hogy azért hangos, azért színes, azért heves, azért esztelen, mert azt hiszi, rá nem figyel senki. Mert azt hiszi neki többet jobbat nagyobbat KELL, különben senki nem veszi észre.

Flegmább, bunkóbb, nyersebb, durvább, és szerintem ostobább mint az igazi énje. 

A viselkedése bicska nyitogató. Nem köszön meg semmit, és nem kér semmit. Követel. És az jár. 

Holott... 

A túl színes sztorikat meg se halljuk, a szagos érzelmek inkább bűzlenek, az ordító hangok megsüketítenek. Figyelmet akar, de már nem figyel rá lassan senki. Hiszen hányszor mondták már nekem rá, és én hányszor tanácsoltam:

- Hagyd. Tudod milyen. Csak hagyd. 

Vajon hol lett elrontva? Vajon közöm/részem van ebben? Mennyire az én hibám, hogy mikor gyerek volt, egyszerűen csak lepattintottam, mert ő csak a kisebbik Hugi és csak nyűg...
Vagy tényleg csak hagyjam... mert ő ilyen....




Pasziánsz

Nagyobbik Húgom Pasija mindig azzal húz, hogy én a melóban csak pasziánszozok, mert mi mást lehetne csinálni egy gépen?!

Ennek tükrében hétvégén pasziánszoztam, sőt tegnap nem a locsolóktól menekülve az irodai kártyázásra adtam a fejem.

Ma meg úgy érzem semmit nem csináltam, ami nyilván nem igaz, de franc egye meg... elfáradtam.

Most így rám tört. Kicsi, Piri, Táncoslábú, Tesók, Szülők, Barátok, minden...

MINDEN ÉS MINDENKI.

Valaki igazán menedzselhetné helyettem az életem, lazán megmondhatná hogy mit tegyek és mikor és hogy és ha úgy akkor okés, és nem baszogatna senki. Most kedvem lenne rabszolga sorsra adni a fejem biztos koszt és kvártély fejében, egy stresszmentes utópiában.

Máltán voltam szabin utoljára.

Azóta semmi....

Elfáradtam.



2017. április 11., kedd

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
Ma már nem reszketek tekintetedre,
Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt
És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden eltévesztett köszönésben
És minden összetépett levelemben
És egész elhibázott életemben
Élsz és uralkodol örökkön, Amen

Juhász Gyula: Anna örök 


Telihold

„Nem az az Igazi, akivel letudnád élni az életedet, hanem az, aki nélkül nem.”

Tudom. Telihold. Emiatt álmodtam rémeket. Emiatt ébredtem nyirkos hideg verítékben és emiatt fulladtam. Olyan rémes rossz rém álom volt. Olyan tragikus, olyan szörnyű, hogy az érzés még mindig bennem van. Rám ragadt, a torkom fojtogatja. Iszonyatosan rossz. 

Egyik percben még fogtam a kezét, és próbáltam magam felé húzni, és kértem, hogy tartson ki. Mondtam neki, könyörögtem, hogy én kitartok. Hogy könyörgök ne adja fel. Mindent megtettem. De egyszerűen nem akart. Vagy tudott... Vagy kellett...

És kirántotta a kezét a kezemből, és dühösen nézett és hátat fordított és ott hagyott és hatalmas léptekkel távolodott.  

Kiáltottam volna utána, de nem kaptam levegőt. Nem kaptam levegőt, mert elfogyott.... 

És a légszomj közepette felriadva valahogy azt éreztem, hogy örökre elbaltáztam....





2017. április 5., szerda

Bakker elaludtam egy randit

A srác cuki, már találkoztunk néhányszor, és ma andalgás lett volna a pesti rakparton. Megbeszéltük, hogy bicajjal megyünk, iszunk egy fröccsöt, és ennyi. 

Hát. Elmentem edzeni, lezuhanyoztam, felvettem a pöttyös fürdőköpenyem, megnéztem egy Agymenők részt, és lefeküdtem aludni.... 

Reggel meg nézem, hogy uh banyek, 4 hívás, 2 sms, és egy lepattintó fészbúk, hogy csalódott bennem. 

Jogos. Valószínűleg ő se az "igazi", ha mégcsak eszembe se jutott. És ez a félelmetes, be se villant, halovány gondolat se volt. 

Közben meg hallom, hogy egyesek két-három gyerekkel is lazán bepasiznak. 

Hát, de mégis, hogy?!???

Hol van az én hősöm, hol van, aki tűzön, vízen, és engem csak engem meg én is őt?!

Hát nyilván... Még a kérdés se izgat. Inkább alszok. 

Szóval, a helyzet az, hogy az inger küszöböm jelenleg olyan magasan van pasi fronton, hogy csak valami igazán nagy ágyú tudná megrezegtetni.


2017. április 2., vasárnap

Péntek, hirtelen ötlet, fodrász

Méghogy nincs kihatással a blogélet a valóra. Olvastam Milonkánál, hogy frufrut akar. Tökre tetszett a csaj* a képen. De én ugye már ehhez öreg vagyok.

Aztán péntek délután lerogytam a fodrászomnál, rám szakadt az egész hét terhe, főzött nekem kávét, felpörgetett, a nap meg sütött, én meg...

- Szerinted jól állna nekem a frufru?
- Ki kell próbálni.
- De nem akarom, hogy levágod és utána szenvedjek ha nem tetszik meg még a növesztés....

Innentől kezdve másfél óra agonizálás következett. Majd Fodrászom döntött, frufrut vágott. És tetszik.

Mondjuk mintha most barnább lenne a vörösem... Hmmm....

Ja, és köbö ez az első szelfim.

Viszont hétvégén elővettem a bicajt, és egy darab izzóért eltekertem az OBI-ba. Az OBI köbö 2 km-re van tőlem, mégis kvázi három óra alatt abszolváltam a "feladatot". Mert annyira élveztem a tekerést, és olyan nagy kerülővel mentem, amekkorával csak lehet....

Végre tavasz.

Minden rendben lesz és minden rendben van.

Esküszöm engem a napfény működtet :D



*se vakító kék szemem, se hófehér szabályos fogsorom, se szőke hajam, és pláne nem vagyok olyan édesen ártatlanul dögös....




2017. március 30., csütörtök

Borjú az új kapura

- Akkor most GHT-t, FHTES, STEH, kondrogzint, és lugmuzurint, CGRD-t, KHTS-t nézünk?
- Őőőő... Hát ezt adta a doktornő... énn.... Őőő.. gondolom, igen?
- Hát de beszélték, hogy a FHTES és TKESt már nézték. 
- De azt hiszem azt máshol és régen. 
- Hát akkor most mit szeretne, mire vizsgáljuk.
- Őőőőőő, amire a Doktornő mondta. 
- De hát mit mondott magának, most nézni kell a GHT-t, FHTES, STEH, kondrogzint, és lugmuzurint?
- Én nem tudom...
- Az hogy lehet?!
- Na jó, Hölgyem, ezek nekem nem mondanak semmit, mintha valami idegen nyelven beszélne.... Fogalmam sincs mit mond, nekem ez új. Legyen kedves mindent megcsinálni amit a Doktornő felírt, ha valamibe bizonytalan, akkor nézzék meg azt is. 
- De akkor Ön nincs tisztában a vizsgálataival és a betegségével. 
- Ezek szerint nem vagyok.  
- Rendben. Kétmilliárd négyszáznyolcvanmillió-háromszázhuszonhatezerötszáznegyvenkét forintot kérek szépen. Kártyával vagy készpénzzel?

Igen, a reggeli vérvétel csilliárdokért, amiről azt se tudom, hogy jó lesz-e, mert fogalmam sincs hogy azokat az izéket kértem-e amiket kellett, vagy nem. 

Valahol komikus volt a helyzet. 

Látom magam kívülről, a tanácstalan fejemmel, és ahogy a kávészomjas szemeim értetlenül merednek a skatulyából kirántott csini asszisztensre aki hadarja a latin közmondásokat, és nézek csak nézek, mint valami borjú az új kapura, hogy mégis miafütty, és miért vagyok itt és miért nem reggeliztem. 

Amikor szólítottak szétszórtam a cuccaim, leesett a zakóm, eldobtam az ásványvizem, és vérvétel után is csak támolyogtam kifele....

Aztán benyomtam egy elcseszett jó cukros cherrycoke-ot, ettem egy sajtos rudat és közben azt gondoltam, bekaphatod egészséges életmód... 



2017. március 29., szerda

Nem panasz

A tegnapi miatt most úgy érzem, hogy bennem akad a hang. A panasz, a gond, a ki nem mondható gondolatok tömkelege.

Kinek mondjam el? Kinek mondhatom el?

Nem eshetek kétsgébe. Fejet fel, menni előre. Diétát tartani és remélni a legjobbakat közben meg a külvilággal megértetni, hogy ez van, de úgy hogy ők még véletlen se éljék meg tehernek. Mert van nekik is saját, amit...

Áh... Írni sincs kedvem.

Süt a nap.

Elmondanám, de a tegnap miatt most kábé azt érzem, hogy nem szabad. Mert gondom az élet, oldjam meg egyedül. És NEKEM nem lehet. ÉN oldajm meg, tartsam magamba...

Van, aki mellettem van.

Tudom, hogy nem tud segíteni.

Nem is várom.

Csak most... baromi magányosnak érzem magam....

De persze ezt se mondhatom.

És még csak nem is panasz. Tényleg... Még véletlen se panasz...


2017. március 27., hétfő

Itt a tavasz, dagad a...

Az irodám ablakától nem messze van egy buszmegálló. Középiskolás srácok vagányan szívják a cigit, cseszegtik egymást, nyomkodják a telefonukat:

- Baszmeeg, te szerelmes vagy!
- Dehogy vagyok, gecci.
- Hát de baszod, látom, küldöd neki a lávot. 
- Nem vagyok szerelmes, csak dugnék. 

Khmm... Hormonok.... A kamasz hormonok.

Amúgy, hangfelvétel is lenne, esküszöm visítva röhögnétek velem.


Vissza. Akarok. Menni.