2014. december 17., szerda

Álom valoság 2:1

Azt álmodtam, hogy megmaszíroztak. A hátam. Jó alaposan. Isteni Volt. Majd összegömbölyödtem a pasim mellé, és aludtam egy hatalmasat.

Annyira jó Volt...

El fogok menni masszíroztatni :D

2014. december 15., hétfő

Értem, csak nem értem

Különös játszmákba kezd néha a tudat. Elmondják, felfogja, rábólint, majd 20 perc múlva realizál, kétségbe esik, megnyugszik, mert ez nem történhet meg ugye, majd persze DE,  majd egy lépcsőről való leesés ráébreszti, hogy helyzet van, de addigra késő és tök gázul kezd el viselkedni, kvázi bizonyítgatási játszmába kezd, hogy de én nem vagyok ám ilyen-olyan-amolyan, ÉS TÖK HÜLYÉN viselkedik.
 
Total abnormálisan.... Egy ilyen bizonygatós hülye picsaként realizálja végül magát...
 
Furcsa dolog ez a tudat. Nagyon furcsa....

2014. december 12., péntek

2014. december 10., szerda

Nagy bögre kávé és elmélkedés

Ülök a kávém mellett, hallgatom a híreket az M0-ról, hogy ez is fizetős lesz. Szürcsölögetek, számolgatok, és elmélkedek. Vajon mit éri meg jobban? Megvenni az éves matricát? Vagy vegyek majd ilyen kilátásba helyezett megyekártyát? El kell dönteni, január hatig mindenképpen... Ezt is egyedül, nincs kivel átgondolni... de hat ki fogom tudni kalkulálni, okos nagylány vagyok én.
 
Nagylány, hat persze. Mikor tegnap este még kicsit a föld felett lebegtem a repülés éléményétől, és bár a magányomon pörögtem picit, hogy mekkora mákos a csajszi, akinek ez a pilóta srác a férje... csörgött a telefonom. Nagyobbik húgom zokogva hívott, kidobta a vőlegénye. Kidobta a pasi, mert rájött, hogy alkalmatlan a párkapcsolatra, hogy ő nem tudja feladni a függetlenségét. Zokogott, én vígasztaltam, hogy a pasi megijedt, adjon neki időt. Én is befalcolnék, ha valaki be akarna fészkelni az én kis lakásomba, meg akarná változtatni a szokásaim, és még azt is akarná, hogy felelősséget vállaljak. Én, aki még alig másfél éve van egyedül. A pasi pedig több mint tíz éve.... Persze, ez nem vígasz. Ezzel nem lehet mit tenni....
 
Változások. Változtatni hihetetlenül nehéz. Elhagyni, mást választani, máshogy élni, másnak lenni, tovább menni, és nem visszanézni. Nagyon nagyon nagyon nehéz....
 
Az is lehet hogy én már így maradok. Végülis, tegnap már megvettem magamnak a karácsonyi ajándékom....

Le nem törölhető vigyor

Drága Olvasók, el nem tudom mondani nektek, hogy mikor Volt ekkora letörölhetetlen vigyor a képemen. Főleg nem úgy, hogy mindezt egy pasi okozta. Egy magas, jó kiállású, vicces, intelligens laza srác, aki élvezte, hogy élvezem, hogy az egekbe repít. Akit szívem szerint soha nem engedtem volna el, és ez a még még mééééééég!
 
Egyszerűen le nem lehet szedni a vigyort a fejemről. Ennyi. Szerelmes vagyok. Szerelmes lettem a vitorlázó repülésbe. Mert nem bándzsi zsámping lett a 30.-ra kapott élmény kuponból, hanem repülőgép vezetés. 11re mentünk, Volt némi elméleti oktatás vigyorgva röhögcsélve, hogy miért nem esik le a gép, hogy ezt a kis izét egy VW Motor hatja, de mégis repül, és majd szét fagytunk mire a mi kis lélekvesztőnk odaért.
 
Őszinte Leszek, kívül mosolyogtam, de belül azért húztam a szám, mert kicsi gép, és mi van ha lezuhan, meg mégis csak egy bogár Motor hatja.....
 
Aha... Az idei év egyik legzseniálisabb élménye Volt. Imádtam minden pillanatát, azt is hogy felszálltunk, hogy vezethettem, hogy vigyorgva leesett sok sok perc után hogy ezt a pedált húzni kell, és nem nyomni mint a kocsiban, hogy a pilóta srác iszonyat jó fej Volt és poénkodott, a plusz és a minusz g-t, igazából a minusz g-nek függője lettem, először ugyan visítottam, meg becsuktam a szemem, de másodszor már csak a fele szemem, harmadszor meg már be se csuktam csak élveztem, ahogy a fejem a kabin tetejéhez nyomakszik, hogy lebegünk, hogy súlytalanok vagyunk, és akkora csalódás Volt, hogy tényleg 20 percet voltam fenn. Hogy tényleg annyi ideig voltam a magasban.... Mert szerintem átugrottunk egy másik idősíkba és épp csak fel és épp csak leszálltunk.
 
Hajjj... szerelmes lettem.... És főként nem a cuki pilóta pasiba (mondjuk abba is) Imádom!



2014. december 8., hétfő

Boldogok

- .....és csak jöttek abba a rohadt nagy boldogság felhőbe bugyolálva, körül vette őket a gejl, meg a cukormázas szirup, hányingerkeltően édes jelenet Volt az egész. Éreted, mindenki szeret mindenkit, mindenki ölelget mindenkit, meg ilyen szinesek, folyton vigyorognak, és komolyan... undorító ez a fene nagy ömlengés, hogy lehet ezt elviselni?! MEg ezek a hangok! Hogy lehet így bezsélni?!
 
- Azt hiszem komoly bajok vannak nálad. Miért kell a boldogságon kiakadni?
 
- Én nem a boldogságon akadtam ki, hanem annak a művi megjátszásán. Ne Mond már hogy nem látod, hogy mennyire gáz!
 
- Nem mindenkinek az az álma, hogy egy koszos mosdatlan pasi horkoljon mellette....
 
- Te most miről beszélsz?
 
- Hát amiről te. Család, gyerekek szeretet.
 
- Te elaludtál?!
 
- Őőőő... miért?
 
- Már tíz perce a teletubik megy.... én azt szidom! :D

2014. december 4., csütörtök

Bogarak...

beindultak, motoznak.
 
Azt gondoltam, hogy ha majd meglesz a festés, és berendeztem a lakást, akkor abbahagyják a duruzsolást. Hát meg kell állaptísam, hogy a festékem nem cemotox Volt, sőt, még fel is piszkálta bogaraim érdeklődését, és tiszta nyüzsik.
 
Most éppen azt találták ki, hogy igényeljek pincerészt (megvolt), amire ugyan várni kell (de legalább van mire várni), és ha megkapom, akkor az erkélyről leköltöztetem a bicajokat, meg az egyebeket, és az én kis beépített erkélyemen kialakítok egy ilyen kis zugocskát. Ilyen kis olvasó, elvonuló virágos, kuckós zugocskát. Ez annyira nem megvalósíthatatlan, mert kell még egy kis kuckós fotel, egy lámpa, egy kis asztalka és kész.

 


Ellenben a konyha. A konyhabútort is ki akarom cserélni. A gáztűzhely miatt. Meg akkor ott már kiverném a felesleges falat.....


.... ja ha már falak, akkor a nappali és háló közti ajtót is lezárnám egy gipszkartonnal, és felcsiszoltatnám a parkettám.
 
Így lehet elkölteni 5 évnyi fizetést egy perc alatt.

2014. december 1., hétfő

Rakott krumpli, coca cola

Az az igazság, hogy bármennyire is élveztem a Coca colát, én most már inkább csinálnék rakott krumplit a kiccsaládomnak....
 
Jaaaa, hogy ezt nem értitek?
 
Hétvégén potyáztam. Potyáztam egy olyan igazi családnál. Tudjátok, az igazi nagy betűs értelmeben vett családnál. Imádtam. A lelkemnek tett jót az ebédre kapott potya rakott krumpli... (mondjuk arról inkább nem mesélek, hogy odaútan azon paráztam, hogy nincs pálya matricám, aztán belehajtottam a beton árokba, ahonnan asszem 4 erős macsó emelte ki a kocsit, hazafele meg az összes nem jó lehajtón kihajtottam), és közben azon töprengtem, hogy hogy tehtnék szert én is olyan kis meleg kezecskéjű fürtös örökösen jövő menő dumagépekre.... Hiába na... 31 Leszek.
 
A Coca-cola meg nekem egy ilyen mumus salsa figura. EZ:

 
Oké, a csaj olyan játszi könnyedséggel csinálja hogy én se értem mi nem ment eddig rajta. Talán az, hogy sietni kell? Vagy hogy nem tudom a ritmust? Vagy nem érzem a lépéseket? Szerintem a pasik voltak bénák. Nyilván :D Ez azért teljesen egyértelmű, mert a szombat esti salsa buliban egy X Ezer éve táncoló srác megtáncoltatott, aki magasabb Volt mint én, és nagyon tudott mindent, még jófejnek és uriembernek lenni is tudott. És vele sikerült. Nem is egyszer. Nem is csak véletlenül.
 
Hát ilyen ez.... akár egy jól kiérdemelt szombati ebéd menü.

2014. november 24., hétfő

Sokat mondó

Ahogy tegnap egy pohár bor felett hárman, a három teljesen más karakterű, jövő képű, életvezetésű, álamikban és vágyainkban tökéletesen eltérő mi harmincasok egyöntetűen arra jutottunk, hogy ebből az országból el kell menni, hogy itt nem szabad maradni, az túlzottan nyomasztó.
 
Mert mindig van olyan, hogy valaki, vagy valakik elvágynak. De 3-ból 3om, az talán már elkeserdésre ad okot.  Az már nem csak hóbort, akkor már komoly gond van.
 
És mennénk... Mind a hárman mennénk. Ablakot pucolni, időseket gondozni, ágyneműt húzni, taxizni, krumplit sütni.
 
Bármit. Csak el innen.
 
Talán tényleg túl sokat mondó....
 
 
 

Kowalsky? Az meg ki?

A gyerekes ismerősök zenei izlése rohamosan hanyatlik, vagy esetleg már át Sem lépi az Alma együttes csodás szinvonalának határait.
 
Cuki barátnő kérdezett rá:
 
- Jó Volt a szombati koncert?
- Jajj nagyon!!! Élvezted volna :D
- Én nem szeretem ezt a nagyon alternativ punk zenét.
- A mit?
- Hát azt Amin voltál.
- Te... Tudod hogy kik ők?
- Igen, ilyen pogozós, ugrálós.
- Aha... Hát persze... Életem, két hányás között megboldogult kollegista éveinkben az ő számukat ordítottad  mikor x-el szakítottatok.
- Neeeem... Biztos nem.... Én nem is emlékszem....
- Hidd el a gyerek még nem érti, még nem kell szépíteni a multat. Tudod, akkor Volt amikor apud másnap hozott neked húslevest, mert azt mondtuk infulenzás vagy.... azért hánysz....
- Oh basszameg, tényleg... Már el is felejtettem. Állandó ripiten van a fejembe a hülye mavanaszülinapom.


 
 
 
Meg kell hagyni tényleg csak alig érezhető a stílusbel különbség....

Dioszmiosz

Dió néha annyira, de annyira, de annyira bosszantó.... Mert nincs egyetlen harisnyám se. Mert alig kezdődött el a zokni szezon, már csak páratlanok vannak, hiszen az a tuti, ha a gazdi lábáról lecibálja, jobb esetben csak elrejti, rosszabb esetben szétrágja. A csodás kis fonott kosarából is ropi-nasit csinált, beterítette vele az egész lakást. Felugrik a kanapéra, fotelre, ágyra mindenhová, csak felugrik és leugrik, nagyobb baj nincs, nadenade....
 
Annyira tud bosszantani....
 
És mikor már nagyon haragszom rá, pislog két ártatlan, esetleg szégyenlősen elodalog, befekszika  helyére és bűnbánóan kukucskál. Vagy a tenyerembe dugja a buksiját, és megnyalja a kezem. De Volt már olyan is, hogy odaadta a nyusziját. Ráfekszik a lábfejemre és ugatva álmodik. Elbújik  mögém, ha veszélyt lát, de ha megugat egy másik kutya hetykén otterem és kis dömper módjára a védelmébe vesz.
 
Tudja a szomszédok nevét, tudja a kutyusok nevét, tudja, hogy mikor kihez megyünk.
 
És levisz engem is sétálni. Nyakamban a póráz, elkapja a végét, és a maga pöttömnyi felsőbbrendűségével visz sétálni.
 
Egyemmeg.....
 
És akkor megkérdezte múltkor az egyik ismerős, hogy nem bántam-e meg. Hogy így egy év után is azt gondolom, hogy ez e a normális.
 
Igen. Ez a normális. Nélküle az otthonom nem otthon.
 
 

2014. november 21., péntek

Ennek most a pasim örülne...

... márha lenne.
De nincs, így senkit nem is érdekel, hogy nem tudok beszélni. És nem hallok semmit. Gyakorlatilag ez a siketnémaság. Ami mint tudjuk, a sokat és hülyeségeket beszélő nők esetében a pasijaik szemében ez a néhány néma nap maga az áldás.  Mégis, ahogy itt ülök a melóban, elzárva mindenféle normál emberi kommunikációtól, vigyorgok, mint a tejbetök, mert ez az egész a tegnap Quimby koncert miatt van.
Zseniális Volt.
Le tudtam tenni a melót, tombolni tudtam, élni tudtam, és akartam és annyira annyira annyira jó Volt. Nagyon régen éreztem magam ilyen el/fel/megszabadultan. Örömzenét játszottak és mi örömködtünk.

A hangom stílusosan itt ment el:


 
A hallásom... hat az csak sejthető Volt, hogy az első sorokban tombolás nem feltétlen tett jót a dobhártyáminak és kelleni fog a regenerálódás, de azt tényleg nem gondoltam, hogy még ma is süket Leszek. :D

2014. november 18., kedd

2015 évi adóváltozások

- Láttad?!
- Láttam.
- Nincs Internet adó.
- De a kafetérija. Bameg, ez rengeteg.
- Az EKAER-t láttad? Én abba bele fogok dögleni.
- De ez is milyen, hogy mi a lakás után, mert első Volt megfizettük az illetéket, most meg.
- Azt a részt én szándékosan kihagytam.
- Ja, bocs..
- Viszont tudom, hogy ennek fényében milyen üzletágba kell belevágni!
- Kurvák leszünk?
- Nem. Fegyverkereskedők.


Forrás: http://hvg.hu/gazdasag/20141118_Igy_kopaszt_meg_minket_jovore_az_allam






2014. november 14., péntek

Prrréééééééééééééntek.....

Tegnap este a ma esti sörözgetés előzetes megbeszélése közben valamit el.asztam a redőnnyel, és hat gondolataim, problémáim megosztottam a drága barátaimmal a fészbúkcseten:
 
- Azt hiszem túl felhúztam a redőnyöm, és most hiába állok pizsibe az ablakban, nem jön le :(
- Talán nyisd ki az ablakot is, úgy húzd le, ne csak állj ott.
- Pizsi nélkül próbáltad már?
 
Igen, mind a kettő pasi, és igen, jót röhögtek, de egyik se Volt akkora lovag hogy átjöjjön redőnyt szerelni...
 
Pasik... mai pasik......
 
 
 

2014. november 11., kedd

Kellenek azok a nyamvadt célok

Szürke hétköznapok változások nélkül. Tudjátok, azok az uncsi semmilyen hétköznapok. Olyan... blöeeee.....
Nincs mit várni. Nincs miért lelkesedni. Nincs kiért tenni. A lakás kész, a meló halad, minden a maga kis megszokott Magyar valósága. Konfortzóna kényelmesen kialakult, és bele is süppedek szépen és el is veszek a mélyén, miközben aggaszta  a sok katyvasz ami körbe vesz.
 
A konfortzóna olyan, mint az a baromi kényelmes kanapé, ami nem akarja hogy felállj belőle. Először még vigyorogsz, hogy de jó puha visszahúz, bár fel kéne állni, aztán már kevésbbé, a végén meg már nincs is kedved felállni róla, mert minek... Jó ez így. Pedig a nem messze lévő fotelben lehet nem fájna a hátad.
 
Hogy mit akarok mondani?
 
Csak azt, hogy én most megpróbálok felkelni a fotelből. Rajtam múlik, hogy itt süppedek meg, vagy tovább "ülök".
 
Azon gondolkodom, hogy a kivándorlók sorát fogom erősíteni.....
 
Miért ne?
 
 
 
 

Felettébb felemelő párbeszédek

- Megint elküldtem egy német melóhelyre az önéletrajzom.
- Komoly?! Hová?
- Berlinbe...
- Az messze van.
- Nem tudom. Igazából most hogy már a második állásra pályázok ott, talán nem ártana megnézem a térképen....


- Mivel menjünk? Kocsi vagy villamos?
- Nekem mindegy.
- Nekem is.
- Döntsön a sors. Ha páros perc van a mikrón kocsi, ha páratlan villamos.
- Páratlan. pffujjj.....
- Na basszus...
- Eldőlt, akkor kocsi.


2014. november 10., hétfő

Akit az istenek szeretnek, örökre megtartják gyereknek


Kiskamasz

A hetedikes kiscsaj az emeletünkről, aki minden este fáradhatatlanul rója bicajával a köröket, akinek a copja jobbra balra hintázik, ahogy sétál, aki mindig nagyot köszön és mosolyog, az a fiús típus, aki nem harsány, nem kérkedik de lazán beáll focizni, aki elugrik boltba a szomszéd néninek, aki ápoló nő akar lenni, és egy évvel ezelőtt, mikor beköltöztem, még elpirult, mikor a gondnok bácsi cukkolta, hogy ugyan mesélje már el, hogy s mint áll épp a fiúkkal, és halkan válaszolta, hogy nem áll ő sehogy, a barátnője, pasizik, nem ő....
 
Tegnap este, ahogy az erkélyen teregettem, láttam, ahogy egy bátortalan kéz ügyetlenül átfogja a derekát, aztán alig három másodperc mulva ez a kéz viszakozva elhúzódik, ő meg áll, és pislog, és kéz gazdájához tartozó fej elindul... talán éppcsak találkozott az ajkuk mikor nyílt a bejárati ajtó, és kis főhősnőnk köszönt egy hatalmas "csókolom"ot, majd a sráchoz fordult, nyomott az arcára egy puszit és beviharzott.
 
Hajjj... hogy még mennyi gátlástalan, kapucsengőket benyomó csók áll előtte :)......
 
 
 

2014. november 7., péntek

Fehéring, magassarok

Kereskedelmi vezetőnk, aki sose szól hozzám, mert nem fizetem a vacsora számláját:

- Úgy nézel ki, mint aki állásinterjún Volt.
- Mert ott voltam.
- HÖHÖ.
- Tényleg.
- Jól van. Csak nem hordasz te magassarkút.
- Mondom, interjún voltam.
- Igen. Hát persze....


Pedig tényleg ott voltam.... És nem is ment rosszul.

2014. november 5., szerda

Reggeli csevely

Nem találtam a törölközőm, így a fürdőköpenyembe vizesen betakarózva vacogtam a reggeli kávém mellett, miközben Lakóbarát pizsamában, könyökölve piszkálta a telefonját, alapzajt a morningsó adta, és Dió, aki a pórázát hurcolászta.
 
- Gáz, hogy nem lehet pizsamába kutyát sétáltatni.
- Lehetni lehet, csak megfáznál.
- Kabátot vennék.
- Meg papucsot?
- A téli mammuszt....
- El fogok késni.
- Én már elkéstem.
- Mire mész?
- Pontosan 34 perccel ezelőttre...
 
...... (20 perc múlva)
 
- Hát most már nekem is a melóba kéne lennem...
- Fel kéne állni az asztaltól?
- Jelentsünk beteget.
- Munkusz undurusz?
- Az.....
 
Azérta végére csak beértünk mind ketten. Úgy másfél órás késéssel.
 
 

2014. november 4., kedd

Cipők, egyebek, ilyenek....

Nem tömött a szekrényem. Alig akad benne némi gönc. Cipő is csak néhány, tényleg nem sok van betárazva. Az outfitem darabjainak mindegyike passzol 95%-ban mindenhez.
 
A kedvenc farmerem pontosan ugyanúgy jó buliba, mint egy lazább tárgyalásra. A fehérneműm nem lóg ki, se alul se felül. És úgy általában a térdem se.
 
A hűtőben ugyan még mindig több az Alkohol, mint az étel, sőt, folyamatosan egyre több lesz, de csak azért, mert valójában nem fogy.
 
A fokföldi ibolyáim gyönyörűek.
 
Hatkor kelek, és nem feltétlen csak a kutya miatt.
 
IHB bulinak idejét se tudom már.....
 
És hogy hogy jön ez die? Hát nagyon egyszerűen. Véletlen találtam rá erre
 
Már csak azért is aktuális, mert a tavalyi enyhe telet még csak csak kibekkeltem úgy, hogy a szakítás végett csorbát szenvedett ruhatáram nem töltöttem fel, viszont idénre ez már nem megy. Fázik a lábam, és mentegethetem itt magam, de egy csizma nem elég. Meleg csizma kell, és tartós. Igen, inkább fizetek többet, nem érdekel, de nem fogok havonta rohngászni miatta a kínaihoz. Meg kabát is kell. Abból is meleg. Olyan Praktikus......
 
Hmm....
 
Felnőttem volna?

2014. október 31., péntek

Krampusz Angus

Salsazas után hárman sátrat vertünk a nappalimban, két kutyával, és fejenként egy egy adag, kihagyhatatlannak kikiáltott Krampusz Angus menü társaságában.

- Még jó, hogy fogyokúrázunk....
- De azt mondták ezt meg kell kóstolni.
- Mondjuk tényleg isteni.
- Majd jövő héttől belehúzunk, és nem eszünk semmi károsat. Ez a búcsú....
- Én másfél évig semmi szénhidrátot nem ettem.
- Semmit?
- Semmit. Se cukor, se kenyér, se tészta, se krumpli. Semmi.
- Jesszus. És nem rontottad el a szalonnával a gyomrod?!??!!!!




2014. október 28., kedd

Jégkaparó

... és akkor a hajnali kutyasétáltatás közben majd lefagyott fülem-farkam, Dió is csak kapkodta a lábacskáját, de mégse Volt annyi eszem, amikor az autóra pislogtam, és láttam, hogy vizes, hogy az nem víz.

Az jég...

Helló igazi ŐSZ!

2014. október 5., vasárnap

Ihlet nélkül

Régen írtam. Nagyon nagyon régen írtam már nektek.

Egyszerűen ihlet nélkül vagyok. Bekebeleztek a hétköznapok, felesznek a problémák. Egyetlen téren sincs változás, ha csak nem az, hogy minden több, és nehezebb.

Persze, sose lesz könnyebb... Jó lenne, de....

Nem tudom. NEm tudom, hogy mit mondjak. NEm igazán olyan periódusa ez az életemnek, ami megörökítésre érdemes, holott lehet, hogy pontosan ezt kellene tennem, hogy a következő ilyen periódusomban erre emlékezzek.... hogy hogy oldom meg, vagy hogy ebből ki lehet jönni, vagy....

Nem is tudom.

Mit írjak?

Hogy Dió ivartalanítási után egy hét maga Volt a földi pokol? Hogy úgy kellett itatnom kézből, hogy éjszaka hányszor sírt, és vigasztaltam.....

HOgy votl olyan két hetem, amikor gyakorlatilag átlag napi 19 órát dolgoztam.

Hogy próbálok mindenhol és mindenkor helytállni.

És mégis olyan mintha beleragadtam volna, mintha egy helyben totyognék, és cuppognék a ragacsos mocsaramban... Nem haladok. Nem változik jó irányba semmi....

Egyáltalán nem változik semerre semmi....

Talán ezért nem tudok kedélyes bejegyzéseket írni, meg semmi.

Tudjátok, azon kapom magam hogy sokszor csak magammal beszélgetek. NÉma csendben ülök és komplett párbeszédeket folytatok magammal....

... a fejemben....
és nincskedvem húsvér emberekkel csevegni.....

... uncsi, és félelmetes....

Talán ezért nem írok mostanság


2014. október 1., szerda

Vállalható

-Nézd, ezen a képen egészen vállalható a fejed.
-Kössssz....
- De tényleg! Olyan mintha nem is te lennél! Tök jó!
- Mondom, KÖSZI!
- De látod?
- Áruld már el milyen vagyok?
- Önfejű igahúzó állat, csupa szorongással.
- És mi látszik a többi képen? Hogy páros ujjú patás vagyok, igába fogva? Esetleg az összvérfarkam kandikál ki a farmerből?!
- Te most megsértődtél?
- Nem, csak nem esett jól.
- Pedig ezen a képen szép vagy.
- Ezek szerint az életben ronda vagyok??????
- Nem. Csak téged nem lehet megvédeni.
- Az hogy jön már a szépséghez?
- A gyengék szépek, mert cukik.
- ???
- Olyan kis édik érted, nem mint te.
- Minden logikát mellőz az okfejtésed....
- Most mégis. Mit nem értesz?
- Értem. Egy önfejű, karriersita vagyok aki ráadásul még ronda is, és a vállán megáll egy egész világ, mert annyi terhet elbír.
- .....
-?????
- Hát de ha így van?!
 
 
 
Jelentem a helyzet változatlan. A meló rengeteg, soha nem lesz vége, soha nem lesz kevesebb se könnyebb. Siralmas.
 
Pasik. Ennyi meló mellett csak a régi lemezt nyektetem, mert nincs erőm se ellenkezni se cselekedni.
 
Dió. Dió mogyorótlan, de valami extra csippet rakhattak bele, amitől egy hét majdnemmeghalmertaztúgykell után olyan rossz, na jó Eleven, mint amilyen annak előtte sose Volt. De cuki. Csak ki kéne paterolni az ágyamból, mert elrontottam. Megesett a kis tölcséres fején a szívem és velem alhatott....

2014. szeptember 26., péntek

Péntek...

... még nincs vége... még csak szóbeli ígéret van. Még csak ígéret. Még semmi más nincs. Minden lebeg csak a levegő elemeiben. Ígéret. Úgy bizony. Semmi más.....

Mégis, lassan néhány nagyobb feladat, néhány muszáj túl élni dolog túlélődik....

... de csak csendben, csak halkan... alig hallhatóan......

Majd ha írásba adják, akkor majd én is......


2014. szeptember 18., csütörtök

Unter Druck...

Azt vajon munkahelyi balesetnek minősítik, hogy éjjel kettőkor az irodámban elcsúsztam egy 20 kilós nejlon bugyikkal teli mappán, ráestem a farcsontomra, de ennélis jobban fájt, hogy a tövig rágott körmeimmel belekapaszkodtam az asztalba és ami megmaradt csonk, az irdatlan fájdalomba kezdett?
 
És ha igen, lehet erre kivenni betegszabit?

2014. szeptember 16., kedd

Minnél több embert ismerek....

... annál jobban szeretem a kutyámat.
 
Most estem haza melóból... Ne. Ne is kérdezzétek! Eszetekbe se jusson..... Igen, a körmöm tövig rágtam, az arcom szét kapartam a hajam meg olyan zsíros, hogy ihaj!
 
aztán azt olvastam, hogy macsekok gazdát cserélnek.... hat persze hogy az emeriség jóindulatából.
 
És kolleganő közli, hogy túl sokat szarik a két napja elhozott kokler(?) spániel kölyök, szóval bezárja a garázsba(???????????????????????) mert majd ott megtanulja....
 
jesszus....
 
Bárcsak fele olyan jó lehetnék, mint Dió, aki még mindig ugrál örömében hogy hazaértem. Nem vádol, nem cseszeget, csak örül nekem....

2014. szeptember 9., kedd

Anyaság....

A jelek szerint pontosan abba csoportba tartozom anyai jellemvonásaimat tekintve, ahová nem szeretnék.
 
Mérhetetlenül nehezen engedtem el a "gyerek"et hétvégére, búslakodtam, hogy üres nélküle a lakás és csendben megfogadtam, hogy soha többet nem mehet nélkülem sehová, mindig mindig velem lesz, mert nagyon szar nélküle.
 
Majd amikor újra találkoztunk, a gyerek büntetett, mert megsértődött, hogy magára hagytam, én meg pitiztem gyakorlatilag neki, és tegnap hazafelé melóból még beugrottam neki a Freshnapfbe. Jó persze az eredeti értelmes cél az Volt, hogy fogkefét kap, de hat csak befigyelt még egy kis rágcsa meg egy új sípolós játék.... Csak hogy ne haragudjon rám....
 
Hát... nem túl bíztató előjelek....
 
És ha már anyaság....
 
- Azt azért megköszönném, ha most időben szólnál mikor "megjön".
- Mindig szólok.
- És mindig nagyívben tojsz rá, és elpoénkodod.
- Ez igaz.
- Szólsz?
- Szólok. Csináljak tesztet? :D
- Már megint elvicceled.....
 
És ha már tesztek....
 
- Meg van az eredmény.
- (és csak nézel és nem mersz kérdezni, mert a pozitív az negatív, a negatív az pozitív, és mégis mi a fészkes fenét kellene ilyenkor mondani?!)
- Hát, neked is minden az arcodra van ám írva!!!!
- ....
- Ne légy már ilyen sápadt. Negatív. Nem vagyok éces.
- Uh, bazszmeg....
- Ja. Én is megkönnyebbültem.
- Te... akkor most....
- Ihatnánk is rá egyet, de ha te terhes vagy, akkor inkább fingjunk egyet rá mint a multkori néni....
- Hogy mostanában mindenkinek ez a heppje!
- Miért? Teljesen kizárt? Olyna széppp vagy mostanában!!!! Biztos a terhességi hormonok.
- Vigyázz a szádra, mert letépem a kéjlécedet és többet az életbe nem kell agyalunk az ilyen hülye tesztjeid miatt!
 
És az élet és a hétköznapok mennek a maguk módján...
Valamint azért, hogy az én Dióbabámnak se terhességi se éces kérdések ne terheljék rövid kis életét, jövő héten szépen rövidre zárjuk a témát az állatorvosnál.
És nekem meg bűntudatom van....

2014. szeptember 2., kedd

Pocsoly*

... és akkor a kiszabaduló eb belevágtázott egy neki könyékig érő pocsolyába, majd döbbenten állt, és egyesével emelgette a lábait.
 
Vízzel érintkezve kővé vált. Ha kémikusan akarnám mondani. Nem mozdult se jobbra, se balra, állt és nyüszített. Megijedt. Talán attól hogy megfullad....
 
A pocsoly* méretes mivolta végett baromira nem tudtam kiemelni a közepéről, és tényleg mély Volt ahhoz, hogy a cipőm teljes eláztatása nélkül megmentsem a FULDOKLÓ ebet, aki nem mozdult. (csak állt és sírt)
 
Tehetetlenül álltam és csalogattam, de mindhiába, ő a halálra várt, mármint a fulladásosra.
 
Nem történt meg.
 
És én se mentettem meg, mert beázott volna a cipőm.
 
Erre jött egy 90+os nénike, aki a szokásos, jajjdecukiakutyulimegsimogathatom szöveggel, belegázolt a mélyvízbe és simogatni kezdte a kutyának látszó gyáva képződményt, aki erre a néni nyakába ugrott, ő boldogan átölelte és a csurom vizes kutyát a kezembe nyomta, hogy de milyen barátságoscukiebecske....
 
Fehér farmerdzseki Volt rajtam.
 
Nem örültem.
 
Kutyakönyékig érő vízben hogy fulladt volna már meg?!
 
 
 
 
*nem tudom hogy milyen j-ly. és nem is érdekel. ezért nem gugliztam meg.
 
 
 

2014. augusztus 31., vasárnap

A visszavitel


A barátságot a közösen elkövetett őrültségek kovácsolják össze igazán...  nevezhetjük egy ilyen közös őrültségnek azt ahogy Lakóbaráttal visszavittük a drabális szekrényt. Eleve ahogy lecipeltük a lépcsőn, már az megadta az alaphangulatot. és ahogy könnyesre röhögtük magunkat, mert nem fért be a Verdába, de végül mégis benyömöszköltük, és ahogy feltekintettünk, mind a 10 emelten legalább egy erkélyen a mi sírva visítva röhögös produkciónkat figyelték érdeklődve, hogy végül be kerül-e a kocsiba a bútor, vagy se...
 
Bekerült.
 
Az Ikea parkolóban agonizáltunk kicsit, hogy mi lesz, ha a megtépázott darabokat nem veszik vissza....
 
- Szerintem, lefényképeznek minket és kitűznek a szégyenfalra.
- Vagy egyszerűen kitiltanak.
- Mi van ha nem veszik vissza?
- Az baj, mert újra vissza kell tuszkolni a kocsiba.
- Tuti kiröhögnek minket...
- basszus biztos mindenki leméri, betájolja, és nem ilyen idióta felkészületlen...  
 
.. és akkor beálltunk a kígyózó sorba.... Mert bizony a sor az kígyózott, és megnyugodtunk, hogy legalább egy kígyózü sornyi ugyanolyan hülye van mint én, és a vissazvételt intéző srác is olyan rutinnal és profizmussal intézte, hogy valószínűleg neki ez egy baromi monoton munka.
 
Pénz egy része vissza, és ismételt bevetésre indultunk az ördög labirintusába. Néhány óra alatt szétpakoltuk az ikeát, vagyis inkább átrendeztük a bemutató részt, mert mindent összepróbáltunk mindennel, arrább tettünk, hogy jobban lássuk, és leültünk a kanapékra a lakásokban, hogy mit milyen magasságban kellene elhelyezni, és....
 
... és megszületett az eredmény:
 
 
 
Oké, lebuktam a brémai muzsikusokat nézem... és kell még kábelvezetőt is vennem.
 
Majd.
 
Egyszer.
 
De semmi esetre Sem az ikeában.... 
 
 

2014. augusztus 28., csütörtök

oh... ikea... te....

Nézhetem jobbról, nézhetem balról, de még mindíg az Ikea a legolcsobb bizonyos tekintetben. Így mikor a tévém alá néztem új asztalt, gondolom senkit nem lep meg, hogy csodás Ikea gyöngyszemre esett a választásom.
 
Na jó, hazudok.
 
Ami tetszik az kereten felüli. Ami elérhető, az túl izés... Agyalás, SzSz magammal cipelése 1szer, aztán kétszer... és végül egy jó két órás mindenféle polc között térdeplés és méregetés után összelegóztunk egy jól megpakolható, igazán örömömre szolgáló variációt....
 
...amit nem tudtunk megvenni, mert a váz, az éppen nem Volt raktáron....
 
A második alkalommal csak az egyik fiók nem Volt elérhető az áruházban, de a nagyja meg igen. Így SzSz a szekrény súlya alatt hősiesen görnyedve felcipelte, Majd amíg én az igát húztam, ő összeszerelte. Bevallása szerint  eszébe se jutott, hogy másfél óra lesz, és a mithovácsavarésmiértbazmegmiéééért alap helyzeten kívül egy kíváncsi kölökkutya is nehezítő tényező egy ilyen kis csoffadt bútor összeszerelésekor.
 
És akkor hazaértem...
 
... és nem tetszett. Nem tetszik. Felkapcsoltam a villanyt. Először a színe.... az Volt egy ilyen nagyon jajjj bazmeg ez így szedettvedett. Aztán meg olyan drabális... mert hülye nő ugye  arra gondol, hogy JÓÓÓPAKOLÓÓÓST.... de hogy így, ekkorát, és hogy az a bazinagy förmedvény hogy összenyomja a nappalit....
 
... hazaért lakóbarát, leült mellém a kanapéra....
 
- ... Cuki, hogy összeszerelte....
- ... aha .... őszintén....
- ... hat... erre inni kéne egy pálinkát.....
- .... erre mindenképpen....
- .... majd.... megszokjuk?
- ..... ezt baszmeg ezt tutira nem.
- ..... hat nem éppen Verdés.....
- ....... és azon kívül még ronda is.....
- ..... teszünk rá terítőt...
- ..... vagy visszavisszük a fenébe....
 
 
És így esett, hogy tegnap éjfélkor visszakerült az utolsó csavar is a dobozba, mert ma este visszavisszük.....

FOLYT. KÖV.


2014. augusztus 27., szerda

Écccc

- Van eredmény?
- Nincs.
- Mikor lesz?
- Jövő héten.
- Félsz?
- Nem.
 
 
Van az a súlyos csend, amiben nem tudsz okosat mondani, Amin nem segít egy ölelés, ami csak úgy van. Benyomakszik, leül és ott marad.
Nem lehet mit mondani csak várni.
 
Kicsit némán átértékelni, hogy  basszamegajegesmedvedekurvamákosvagyok, aztán ezt lenyelni, elnyelni, várni...
 
Mondjuk azt, hogy a szomszéd padon a néni ordas nagyot fingjon.
 
És akkor röhögni, szívből.....
 
 
 

2014. augusztus 26., kedd

Túlcsordul

Most minden kicsit sokkabb, többebb, mint úgy általában.
 
A munka... lenyel, felfal, megrág és kiköp, és akárhogy próbálnám, a napi kilenc óránál több folyamatos melónál nem megy. Képtelen vagyok. Leszikkad az agyam, hiába van mit tenni, hiába lököm bököm haladtatom a dolgokat. Mégis... Leszív...
 
A család... Anyu mondja nekem a hétvégén, hogy akkor most pénteken megy megint mammográfiára, de megbeszélte a dokival, hogy bőven nem kell kivenni a melléből a csomót. WTF?!??? Ja, upsz! Ez kicsúszott. Mikor szétmentem G-vel (exapk) akkor talált csomót a mellében, és nem mondta senkinek, mert hat minek.... A csomók jóindulatúak, de hat akkoris... értitek... Ez azért kísért.
 
A barátok. Hogy is mondjam.... Izgulunk egy éccc teszt eredményen, aggódunk egy stresszes munkahely végett, várjuk a csak nem akar jönni babát, szorítunk a biztosítóért, hogy fizessen a lopott autóért... és félek, hogy elveszítem őket. Félek, hogy az utóbbi egy évben felépített kapcsolataim semmivé lesznek. Pedig tudom, hogy azok akik most mellettem vannak, mind mind igazabbak mint valaha....
 
Dió... nem korai ez az ivartalanítás?
 
SzSz.... SzSz önmagában egy talány......
 
És attól függően, hogy mi jut eszembe vagyok nagyon boldog, vagy nagyon stresszes, vagy nagyon aggódó, pedig igazán csak egy dologra kellene figyelni, nem szétesni a feladatok alatt és die-oda kapkodni....

2014. augusztus 24., vasárnap

Amikor még biológus akartam lenni...

... Richard Attenborouhg-t néztem minden szombat délelőtt. Tátott szájjal néztem, ahogy magával csal a sötét barlangba, hogy meglessük a medvebocsokat, vagy épp gyilkos hangyák családi életéről mesél halált megvető bátorsággal tőlük alig néhány centire....

...akkor lehetett, mikor Robin Williams Mrs Dubtfire-jét rongyosra néztem videókazettán.


Nem lettem biológus. Sem három gyerekes családanya. Sem újságíró. Sem a társaság mozgatórugója, pótolhatatlan duracel nyuszi, és ők sincsenek már velünk.

Erre mondják talán, hogy ha megakarod nevettetni istent, mesélj neki a terveidről....

Kedvenceim pedig nyugodjanak békében.

2014. augusztus 19., kedd

Négykézláb

A tegnapi salsa röviden, tömören szar Volt. Másik tanár tartotta, aki nem kicsit Volt nőgyülölő homokos. A segédje meg... jajjj... sose kezdek el salsazni, ha első órán őket sodorja a szerencse az utamba.
Hazafele meg lakóbarát tök morcos Volt, megnyűgös meg kapkodott, pedig MEGÍGÉRTE, hogy felül velem az óriás kerékre, de duzzogva elutasította a lehetőséget, és az se utolsó, hogy a lakáshoz érve kvázi kiakadt, hogy mindig neki kell nyitni az ajtót, és ne legyek már ennyire lusta, nyissam ki én. Háborogtam volna, de annyira paprikás Volt, hogy nem mondtam neki, hogy bizony ÉN szoktam ajtót nyitni és nem ő....
 
Valahogy az egész este olyan furán félre ment Volt. Olyan semmi sehogyse sikerülős. Csak Dió örült a megszokott módon, én meg lelkesen négykézlábra ereszkedtem és magas hangon cincogva szerelmet vallottam neki és.....
 
....és nyílt a nappali ajtó, ahol a régi barátok egyszerre kiabálják, hogy MEGLEPETÉÉÉÉSSS!!!! Én meg négykézláb pislogtam felfelé és könnyes lett a szemem és el se akartam hinni, és.....
 
.... és .... és... és tényleg meglepődtem. Nagyon. Elmondhatatlanul jól esett.
 
És élményt kaptam. Választhatok 75 leheőség közül. Szerintem bándzsijámpingolni fogok...
 
:D
 
 

2014. augusztus 18., hétfő

Epreses...

Ha finnyát és kényeskedést lehetne bőrileg mérni, nálam kiakadna műszer. Gyakolatilag MINDENRE allergizál, viszket, kipirosodik, hámlik, ég, meg az összes izé fiszemfaszom, amit el tudtok képzelni. Meg amit nem. Az is.
 
Eddig egy gyártóval találkoztam, akinek SEMMELYIK termékétől nem lobbant be a hámrétegem egyetlen négyzetmilimétere se. Ők lennének Yves Rocher-ék. Jójó, elsőre puccosnak hallatszik, de gyakorlatban kábé ugyanannyi, mint bármely más Standard felső középkategóriás bőrápoló termék. Van szép üzletük, jóillatú és kedves eladóik, és bődületes termékpalettájuk....
 
És akkor most ez itt a reklám helye: az új limitált epreses. Értem én, hogy sokaknak túlzás, de mintha nagymama lekvárjában fürdenél. Igazi gyümölcsmag benne a radirozó gyöngy, zseniális eperlekvár illattal és után babapopsi bőrrel. Ha valaki szereti, hat akkor siessen, mert limitált, hogy a fene essen bele... Zuhanyzás közben legszivesebben elszopogattam volna az egész flakont....
 
Atyám.. én tényleg egy tusfürdőről zengek ódákat?!???
 
Asszem kezdenem kell magammal valamit....
 
 
 

2014. augusztus 14., csütörtök

A szavatartásomról...

... megfogadtam, hogy 30 felett nem iszom alkoholt.
... megfogadtam, hogy SzSz kilép az életemből.
... megfogadtam, hogy csak hétvégén eszek kenyeret, itton csak rozsost, otthon esetleg egy kis fehéret.
... megfogadtam, hogy rendszeresen eljárok edzeni.


És akkor tegnap Lakóbaráttal elpusztítottuk a késői szüretelésű aranymetszést a felturbózott négy sajtos Pizza mellé, közben váltottam néhány kedélyes smst SzSz-szel, de legalább edzeni voltam. Igaz, hogy az edző beteg lett és az óra elmaradt, de legalább a szándék megvolt.

Az emberek nem változnak.

Én meg pláne.

Duracel nyuszi

élek, csak lemerültem.
 
... mert most megkaptam, hogy "jajj milyen rossz a kedved"
 
Ja vazze az.
 
Nem iszok alkoholt, nem eszek csokit és kenyeret, így nincs szénhidrát bevitelem. Lehet ez az egyik ok.
 
Talán gond még a középkorúak identitás válsága is. Mert nyilván.
 
Amúgy meg, most komolyan. Elviszem én sokszor a hátamon a bulit, kitakarítok én egyedül, megcsinálok én mindent tök egyedül, és jókedvre derítek bárkit, ha kell, de most, most kurvára nincs kedvem.
Most tessenek engem geggyülni, engem felrázni, engem szeretgetni, mert most nekem kell. Nem pedig fancsali pofát vágva, jajj hat legyen már jobb kedved.
 
Nem. Nincs. Mert baromi egyedül vagyok.

Persze vagyok akkora tahó, hogy eddig még meg se köszönötem a jókívánságokat, és életsztorikat.

Köszönöm!
Nagyon!

2014. augusztus 11., hétfő

30

Kéne valami okosat írnom. Vagy csak összefoglalósdit. Vagy bármit.

Valójában nem megy.

Ilyen tudathasadásos állapotban tengek lengek, és a hasadást nem a nem kevés házi pálinka okozta, hanem csak úgy.

Felettébb érdekes élmény az egyik ünnepeltenek, az egyik legöregebbnek, és totális csődként egyedülállónak lenni egy 20 fős társaságban, ahol valaki összeköltözést tervez, más esküvőt, meg beütött az új munkahely, és dúló szerelmek.....  all you need

Nem vagyok lúzer, csak meglehet, én vagyok az a nagynéni, aki járja a világot, bolond mód egyedül jár moziba, ismeri a jó éttermeket, szereti a borokat, kicsit bohém, de mindig mindig egyedül van.

Ez a harminc, ez egy felettébb érdekes élmény Volt.

Olyan messzire sodort magamtól.

Amúgy meg csak Anyu aggódó fejét ne kellett volna néznem.....

2014. augusztus 6., szerda

Szájjal....

Meggyötört éjszaka után reggel kicsit nosztalgiáztunk Lakóbaráttal, és elmerengtünk vidám kollégista éveinken...

- Te, mi Volt az, amit én nem tudtam megcsinálni a számmal ti meg igen?
- Őőőő... Hát ezt én nem tudhatom. :D
- De, de! Volt valami, amit ti szájjal olyan jól csináltatok!

És nézett rám pillogva boci szemekkel, kérdőn, akkor azért nagyon elröhögtem magam, és akkor leesett neki a tantusz!

- Te perverz! NEM ÚGY! Hanem én tudtam a lábammal, ti meg a szátokkal.
- Ez egyre jobb lesz!
- Megvan! Én tudtam szalonnázni a lábujjaimmal, ti meg fel tudtátok pödörni a nyelvetek!
- Ugye tudod, hogy azért ilyenkor tök jó, hogy senki nem hallja amiről beszélünk....

Majd köhintettek az ablakunk alatt...


2014. augusztus 4., hétfő

Egy pohár szódára

- VIILLAMOSSALLL JÖSSZ?????
-AHHAAAAA!!!!
-MEGTARTOOOOM!!
 
Zengett Szőkeherceg felajánlásától az egész 11ker.
 
- HÉ! Jól nézel ki!
- Kösz. Csajozok. :D
- Helyes. Sanax?
- Semmi sanax. Csajok. És te? Pasik?
- Áh... nem. Majd inkább sanax.
- Ne már.... Nem olyan jó ám.
- Téééényleg bagoly?
- Vörös verebet még nem láttam.
- Hülye vagy. :D De jó látni, hogy visszatért az életkedved. :D
- Jaja. Minden héten másik lány, mindegyikkel korrekt vagyok, maximálisan hobbi csajnak vannak kikiáltva és tudják is. Csak úgy megyek bele, ha nekik is ok. Tiszta helyzet, pár pohár pia, esetleg mozi, szex és búcsú puszi.
- És ez a csajoknak megfelel?
- Mindig megkérdezem előtte. Miért neked nem lenne jó?
- Nem.
- Akkor se ha hetek óta nem szexeltel?
- A hetek olyan hosszú idő?
- Az. Jó, ha kurva rég nem szexeltél?
- .... most erre mit mondjak?
- Hogy jó lenne.
- Jó lenne.
- Beülhetnénk valamikor sörözni.
- Áááá... én nem iszok már. Mondjuk Lakóbarát is hiányolja a 32 fogas mosolyod. Esetleg elmehetnénk fagyizni, asszem neki is jó lenne ma salsa után.
- Mondom másképp. Salsa után feljössz egy pohár szódára?

2014. augusztus 2., szombat

Egy rosszul letépett kakizacsi csak a kezdet....

... Volt, amit persze nem tudthattam akkor, amikor kinéztem a villanyoszlop alatt termő szép naaagy levelű bokrot, hogy megtöröljem benne a túl puhára sikeredett végtermékes ujjaim....

És akkor most egy jó tanács:

Ha valami kifejezetten meleg folyik végig a válladon, és látod, hogy az bizony madár szar, NE NÉZZ FEL, FUSS!

A sztorit mindenki egészítse ki saját kis fantáziája és kényes ízlése alapján, de tutira mondhatom, hogy a legundibb verzió a valóság.....


2014. július 29., kedd

Megérte németül tanulni...

Öltönyös 30-40-es német üzletemberek mellett ácsorogtam az üres taxidrosztnál, minden egyes német szavuk ütött, nem is akartam tudomást venni róluk, de éreztem, hogy néznek. Tudjátok, mikor úgy tudod, mert a hátadba ég a tekintetük.
 
Ők nem tudhatták, hogy értem a dilemmájuk, a nagy kérdést, hogy amin félhangosan vergődtek. Nem, nem azon, hogy prosti vagyok-e vagy se, csak majdnem. Azon töpregntek, hogy a melleim igaziak, vagy szilikon.
 
Mikor megérkezett értük a taxi, vigyorogva odavetettem nekik a megfejtést.
 
Azok a döbbent fejek minden pénzt megértek.


2014. július 28., hétfő

Dió, a ház ura

Az úgy esett, hogy szombat éjjelem egészen mozgalmasra sikeredett, pedig csak a kanapén akartam összekuporodni és undorodni a saját tisztítószer szagomtól, miközben azért vállveregetve nézem a csilli-villi molylepke Mentes lakást.

Az illúziónak Kézműves és vadi új pasija vetett véget, mert szülőfaluról felvonatoztak, a vonaton benyomtak egy üveg viszkit, bulizhatnékjuk Volt, de eltévedtek, és ki mást lehet ilyenkor zargatni, hogy tetőt adjon a feje felé, meg vizet és papírzsepit, sőt talán még fürdő szobát is, ha nem a nővérét, aki persze, hogy nem aggódja halálra magát, mikor meglátja a két totál káo egyént.

Nem, nem vagyok olyan jóságos, hogy a májuk épsége, vagy agysejtjeik halála miatt fájt volna a szívem. Sokkal inkább a fehér szőnyegem és a tényleg totálra suvickolt lakást sajnáltam. Nem nagyon Volt kedvem hányást takarítani....
 
Mikorra elcsendesedett a lakás és csak a részegek horkolása törte meg a csendet, az addig lábam körül ólálkodó babakutya, felpattant az ágyamra, megkapart, prüszkölt, és intett egyet a fejével, hogy jó lenne, ha a betolakodók szűrét kitenném. Reggel ennek még nagyobb nyomatékot adott, mikor elégtelenkedve nézte hugom és a bejárati ajtót.
 
Esküszöm elküldte őket még ennél is melegebb éghajlatra :D
 
 

2014. július 25., péntek

Különbség a hogyvagy, a mizu, ésa jólvagy között

Hasonlóság csupán annyi, hogy mind beszélgetés indító formula, de paranoid lényem erősen megkülönbözteti, mégpedig a megbújó jelentéstartalom végett.
 
A mizu szinte mindig laza, mindig baráti. Olyan kis őgyelgős, nem kötelez, nem kényszerít, néha már már csak megszokás, nem is válaszolunk rá, vagy nem is várunk valódi választ. Haver, ismerős, ilyesmi.
 
A jólvagy aggódós, akárki kérdi, adott pillanatban biztosan, de valószínűleg máskor is fontos egymásnak mind a kérdező, mind a válaszoló. Eldöntendő, célra törő kérdés, és ha kibújik előle a válaszadó, akkor a faggató tudja, valami bizony bűzlik. Nekem a jólvagyosok a mélyebb kapcsolataim. Már mosolygok, mikor megkérdezik, hogy jólvagy? mert vártam, és tudom, hogy fogják kérdezni, mert az IGEN/NEM nekik tényleg fontos.
 
És akkor a végén a hogyvagy. Azok akik így érdeklődnek a sorsom felől, tuti hogy valójában alig várják, hogy visszakérdezzek, egy éste?-vel, mert nyakamba öntik az összes létező és nem létező problémájukat, panaszukat. A hogyvagyosok sokszor olyanok, mint a piócák, rákezdenek és mondják mondják mondják és be nem áll a szájuk, szívják az energiád...
 
 
Meglehet tévedek. Nincs kizárva, mert ez csak egy érzés, még reprezentatív felmérésnek se mondanám....
 
 
 
 
 

2014. július 24., csütörtök

Még úgy szocializálódtam, hogy este 6 után, ahol kisgyerek van nem illik telefonálni, 7 után sehová Sem illik, és 8 után már a családunkra se hozzuk rá a frászt egy kósza csörgetéssel. Persze, vannak az életemben páran olyanok, akiket tudom, hogy hívhatom akár hajnali háromkor, de nagyon kevesen vannak ilyenek.

Így amikor tegnap este negyed 11kor Volt egy nem fogadot hívásom, egy olyan személytől, aki leginkább az este 7ig körbe sorolható, megijedtem, azonnal visszahívtam:

- Halllóóóóóóóóóóóó
- Szia, mi van? Baj van? Rosszul vagy? Miért hívtál?
- Hűűűmppfff őőőőőőőőőőőőő
- Jól vagy?
- Jaaa. Csak gondoltam megkéééérdem mit csináááálsz.
- Kutyát sétáltattam. Biztos minden rendben?
- Peeeeersze. Dijóóóóó hogy van?
- Jól.
- És mi az esti programod?
- Alszom.
- De nincs valami esti különleges programod? Nem zavartam meg seeeeeeemmit?
- Nincs, mondom, alszom.
- Éééééés mi újsááááááááááááááááááág?
- Semmi.
- De szűk szavú vagy. Igazán mesélhetnél.
- Te hívtál engem. Miről szeretnél beszélgetni.
- Háááááááááááááááááát arról, hogy hogy vagy.
- Kösz jól, és így éjjel elég fáradtan. Készülök aludni
- Hááááááááááát én is jól vagyok. Vagyis annyira nem, de ne is foglalkozz velem, nem a te hibád.
- Az biztos. Mi a baj?
- Háááááááááááááát most értem hazaaaaaaaaaa, meg majd ennnnnnnnnni készülök, aztán lefekszem. De tényleg, mi újság? Nem mesééééééééééééééééééélsz?
- Miről meséljek?
- Háááááááááááááááááááááát hogy mi van veled...
- Velem minden rendben...
- Nem kell gorombának lenni, már fel se hívhatlak megkérdezni, hogy hogy vagy?
- Ilynekor? Őszintén?
- Háááááááááááááááát szép, hogy nem mesélsz semmit, azért aludj jól.

És sértődötten lerakta a telefont, és én meg meredtem magam elé, hogy ez most komolyan mi a franc Volt?!


2014. július 23., szerda

Demóna

Mindig is tetszettek az érem másik oldala sztorik, a gonosznak kikiáltott főhősök személyisége, fejlődése vagy útja a sötétig. Vonzott, talán azért, mert szülőfalumban mindig kicsit különcnek, kicsit kitaszítottnak éreztem magam, be és el nem fogadottnak, megvetettnek, a bárgyú hordák által gonosznak kikiáltottnak, ami gyerekként abszurd, de mintha felnőtt fejjel megerősítette volna ezt az egészet az ex vonal....
 
És akkor jön a film, ahol a bájos kedves tündér harcol magáért és a kis birodalmáért, mindenért, ami a király által veszélyesnek és károsnak kikiáltott. Persze egy rossz és önző emberbe lesz szerelmes. Jó oké a szerelem cukin indul, de kissrácból egy tahó paraszt lesz, akarom mondani király, méghozzá úgy, hogy kedves tündérünk szárnyát szegi (szó szerint, mert leégeti vaslánccal), aki ettől begonoszul, mert az élete értelmétől fosztották éppenséggel meg....
 
Ennyit a sztoriról.
 
Színészi játék: Angelina tényleg nagyot alakít, érzelmek teljes skálja vonul át az arcán, kifejezetten tetszik, hogy szemmel ver, és baromi csunyán tud nézni, villog a zöld szeme :D Csipkerózsikánk bárgyú. És középszerücske se, csak bájos-ka. A holló srác szimpi mellékszereplő, a király kevés. A 3 gügye tündérkeresztanya viszont mókás.
 
Sztori: ha belefeledkezel, és nem foglalkozol a millió elvarratlan szállal, logikai és érzelmi bukfenccel, akkor, ha a kedves nézőben megvan az a fajta lelki torzulás, mint bennem, egy estés élvezet.
 
3D: nem igazán jött át. Szépek a lebegő izékék, de nem használták ki. Ja, a legjobb Effekt az Volt, ahogy Demóna lebegtette az ifjoncokat, és húzta őket magaután.
 
 
 
 

2014. július 21., hétfő

Vizilabda meg az öreg tv

... és akkor az öregecske tévém feladta egy negyednyire a küzdelmet a meleggel és Korral való harcban, pontosan akkor, mikor a legizgalmasabb Volt a vizilabda meccs, mikor a látványtól elaléva és az izgalomtól sikongatva a legnagyobb extázist éltük át.

Mindig azt hittem, hogy gatyik a tévéreklámok, amik úgy akarják megfogni a férfi embert, hogy vb szurkolás kellős közepén bedöglik a régi tévé.

Hát ha tegnap lett volna rá módom, tuti ott helyben és azonnal vettem volna másik tévét, és a régit meg úgy dobom ki az ablakon, hogy a gerelyhajító olimpián tiszteletbeli örökös győztesnek avatnak.


2014. július 16., szerda

Ördögi mérleg

Nyaralás óta reggel este mérlegelünk, mert híztunk. Nekem ez a 4. napom mindenféle fajta szénhidrát nélkül, egész jól viselem.
Valahogy így zajlik a mérlegeléskor súly megállapítása, ha azt vesszük, hogy a nyaralás előtti súly X.
 
Kedd reggel:
 
- X+1,5... na! fogytam.
- X+3... híztam :(
 
Kedd este:
-X. WOW! ÉN vagyok a hold :D
-X+3,5... ne már.... én a telihold felé tartok?
 
Szerda reggel:
-X+2. EZ hogy?! Nem is ettem vacsit. És most pisiltem..
- TE PISILÉS UTÁN MÉRLEGESZ? TE CSALSZ!!!
 
Szerda este:
-X. Lassan visszaáll minden a régibe, csak van némi ingadozás. Egy falatnyi statisztikai trend :D
-X+2... Jó. Ezek szerint nálam is megvolt már a telihold.
 
Csütörtök reggel:
-X+5. MI A F@!*Z?! Nem is ettünk vacsorát!!! MI?! Sötétséggel vagy filmmel táplálkozom?!
-X+3,5... Ez a mérleg rossz. Ördögtől való. Kizárt. Koplalok!
- Kidobjuk?
- Inkáb gyújtsuk fel.

2014. július 14., hétfő

Vőgyerek(ek)

- Hozod SzSzt búcsúra?
- Nem.
- Kár. Miért?
- Más dolga van.
- Pedig még sütnék is neki. Mi a kedvenc süteménye?
- Nem tudom.
- Nem tudod?!??? Hogyhogy?
- Anyu, fogalmam sincs, mi a kedvenc süteménye.
- Kár. Pedig már apád felhozta a másik két széket is, hogy mind a három vőgyerek le tudjon ülni.
- Mind a három vőgyerek?!??? Nem szaladsz kicsit előre? Talán esetleg kettő.
- Kézműves is hazahozta már az udvarlóóóját. Az három.
- Igen. Az kettő. Nekem nincs.
- Hát mért?! SzSz micsoda?
- Hát őőő... Ő.... Izé. Ő SzSz. Ennyi. De nem vőgyerek. Majd meglátjuk mi lesz. Ne hívd már vőgyereknek... Nem az.
- Dehát ott aludt melletted!!!! Akkor mi, ha nem vőgyerek?
- Attól, hogy mellettem alszik már vőgyerek?
- Miért nem?!
 
Pedig anyukám felvilágosult okos nő, de asszem ez most túl van a korlátain. Nem vitáztam vele tovább. Mondjuk vicces, hogy a középkorban legalább el kellett hálni a nászt, most meg bőven elégséges, ha mellettünk alszik a pasi....

Az elloponi vágyott paradicsom, avagy egy bevásárlás margójára

Mert az van, hogy nem vettem egy csomó ilyen haszontalan cuccot nyarlás előtt, mint mosószer, öblítő, domestos, fehérítő, stb.... Mert ugye másra kellett a pénz. Mindazonáltal tegnap muszáj Volt megejtenem ezen elhanyagolható dolgok megvásárlását is.
 
Te jó ég, hogy micsoda elszabadult árak vannak! Hihetetlen. Épp morogtam magamban, hogy igazán nem vettem semmit, és minden bizonnyal egy teljes vagyont fogok fizetni, közben turtam egy nejlon szatyrot, és mikor felnéztem a futószalagra az a pár szem paradicsomom elszabadult. Zsémbesen visszavágtam a többi motyóhoz, mire mögöttem valaki:
 
- Bocsi, hozzak neked is?
- Tessék?
- Az az én paradicsomom....
 
Lenyúltam a sorban mögöttem álló srác paradicsomait. Vigyorgott, én elnézést kértem, majd ismételt várakozás, és ahogy a szalag beindult, leesett a papírzsepi, én meg lehajoltam, és ugyancsak konstatáltam, hogy a hülye paradicsom már megint elgurult.
 
- Tényleg hozok neked is nagyon szívesen, látom kábé annyi kell mint nekem.
 
És vigyorog. Én meg égek, mint a reijsztág.....
 
 

Minden (újra)kezdet nehéz

Megvan annak is a maga bája, ha az emberleánya combjába hétfőn reggel fél hétkor beleáll egy két kilós mappa sarka.
 
Mert ez a mozzanat úgy ránt vissza a valóságba, hogy elűzi az utolsó kósza emlékképét is a két hét valótlanásgnak, amit nyaralásnak hívnak.
 
Volt Volt fesztivál, és Volt SzSz szülőknek történő bemutatása. Na meg Crazy Dance sátáni körhinta, és ebből fakadó maradandó csipőcsont sérülés.
Aztán akadt még levezetés horvát barátainkhoz, ahol az esőn kívül a tenyérnyi tücskök jelentették a legnagyobb gondot, és az, hogy nem jöttek értünk a kalózok, hogy elraboljanak, pedig a sós vízben milyen jól is lehet úszni, még annak ellenére is, hogy a gyomrunk megvolt tömve mindenféle, kollégistákat is zavarba hozó kajákkal. Na meg az utolsó nap a tűző napon leégő térd és hónalj, Amin talán még az Agymenők tudósai se tudtak volna segíteni, pedig az esősebb napok végett megnéztük legalább háromszor az 5. évadot. Meg az Ózt. Na az rosszabb, mint két esős hét a tengerparton.
Feküdni, lenni, enni, inni, pihenni, néha aggódni a jövőn és az úttalanságon és az elhatározásainkon... Mégis a tengerben elmerülni, és röhögve agyalni, hogy melyik koszos törölköző kié...
 
Jó Volt, talán igaz se Volt.....


2014. július 2., szerda

Crossroad

Minden héten legalább egy baleset. Eddig két mentő helikopteres Volt, szerencsére azonban halálos még nem. Itt, a cégtől 10 méterre lévő új, szerencsételnül megkomponált kereszteződésben, ahol két, nagy forgalmú, gyors, dimbes-domobes, de egyenes út találkozik.
 
Soha nem hajtok be vakon ebbe a kereszteződésbe. Mindig megállok. Még akkoris, ha mögöttem mindenki anyáz. Még akkoris, ha integet a szembekamionos, hogy mehetek, nincs mitől félnem...
 
Reggel úgy hoztak be dolgozni. A soffőröm nem tartotta be a kresszt. Nem állt meg. Még csak nem is lassított. 50 méterre a veszélyforrsától rászóltam, hgoy lassítson, mert elakadás jelzővel áll az autó....
 
... nem lassított, gondolta kikerül.....
 
Azt hiszem, egy másodpercre meghaltam, mikor a mi kocsink orrától 1 centire húzott el egy motoros......
 
 

2014. június 29., vasárnap

Szingli szombat este

Kitakarítottam nagyjából, kimostam, kutyát levittem sétálni, vettem fürdőruhát, beáztattam a lábam, lereszeltem a sarkam, kilakozztam a körmöm, kutyát levittem ismét. Megvacsiztam, és bekucorodtam a tévé elé.

Gondolkodtam, hogy mit válasszak. Nézzek tévét, dolgozzak, vagy fejezzem be az Ezer éve lekezdett könyvet. A munka okos döntés, a tévé butít, a könyv meg azért hever Ezer éve olvasatlanul az asztalomon, mert nagyon nagyon nagyon unalmas, ellenben kiváncsi vagyok mi lesz a rinyáló picsával a végén.

Ha most mélyen a szívembe nézek, ez azért kicsit szánalmas. Na jó. Nagyon. Mostanság ugyis azon elmélkedem, hogy mennyire és milyen mértékben kell elengedni az álmokat, hogyan kell azzal élni, hogy van, ami nem sikerülhet, de ezzel együtt mégis örülni annak amit elértem és belátni azt, hogy azért az Sem kevés...

Persze, ez magában foglalja a jövőn és a jelenen való gondolkodást....

A jelenen, hogy harminc évesen szombat este három csodás program közül választhatok, és mind mind... hmm... pöttyet magányos. Ami nem baj, csak......

És már épp lovaltam bele magam a gondolatba, mikor Zenmester és Zenmesterné felcsöngetett egy nagyobb vödörnyi vodkával, hogy akkor iszunk és bulizunk.

Tanulság? Mindig történhet valami váratlan jó. A fiatalok újabban egy szál melltartóban és bugyiban buliznak,  és tényleg nem bírom az alkoholt. Ergó: bár öreg vagyok, de néha akadnak jó dolgok is.

Bár hozzá kell szoknom a gondolathoz, hogy a szombat estéim inkább olyanok lesznek végig mint amilyennek ez tegnap Indult.....

2014. június 27., péntek

Egy árnyék a múltból

Abból is látszik mennyire elszaladt veled a ló, és azt hiszed az életed egy amerikai sorozat, hogy tele vagy buzi barátokkal!



Az alkohol nem a barátunk

Véssük fel hamuval a kéménybe, hogy bizony, az Alkohol nem a barátunk. Az Alkohol egy szörnyeteg. Rávesz, hogy éjjel rántottát készíts a kedvéért. Összemocskolja a konyhádat, kupit csinál a nappalidban, kiszórja a ruhákat a szekrényedből, és nem kötözi be a darabokra vagdosott ujjadat.
 
Majd meggyőz, hogy jó ötlet mindenféle pasinak az éjszaka közepén hiányzikos esemest írni, és félálomba még reménykedtet, hogy dedede, te pontosan olyan fontos vagy neki, mint ő neked, és fog válaszolni.
 
Az Alkohol nem a barátunk még akkor se, ha mindezt vihogva éli át az ember, és valami rongylábú salsás srác forgatja fél éjszakán át, és talán még tanult is néhány új figurát.
 
Nem, nincs mellettünk, még akkor se, ha a hallani soha nem akart, megélni nem, inkább belehalni vágyott jövőt segít is elviselni....
 
Hm...
 
Az Alkohol nem barát. Ellenség. Írtsuk...

2014. június 25., szerda

Sárkányok, avagy valaki néha engem is nevelhetne....

- HALLÓ! Végre bejutottam. Basszus, ebbe a rohadt plázába nem vezet út, csak a tetőn át. Hol vagy?
- Helló, a papírboltnál a mozi szint alatti szinten.
- A mozi szint alatti szinten? Ott vagyok én is, a kajáldáknál.
- Ja, ja alattam a kajáldák.
- Jó akkor hajolj ki a korláton és integess, és megyek.
- Nem látlak, melyik étteremnél vagy?
- A palacsintásnál.
- Itt nincs palacsintás. Te melyik szinten vagy?
- Hogy hogy melyik szinten? Hát van ez a kajálda szint, meg van a te szinted.
- Meg a kettő között egy szint.
- Mivan? Figyelj integetek, és nézz középre.
- De mi?! Menj a zanzi-bárhoz és ott látni foglak.
- A hova? Te hol vagy?
- A Westendbe.
- Basssz... én az Arénába....
 
 
A történet jól végződött, elértem a filmet.
Kritika: zseinális, de egy kicsit se 10 év alatti gyereknek való film. Kivéve egyetlen részt. Mikor énekelnek.
4D mozi: k.rva jó :D egyszer mindenkinek ki kell próbálni :D

Humánpapilom centikben

Meséltem már nektek, hogy mennyir hadilábon állunk Lakóbaráttal bármiféle mértékegységet és annak átválltást tekintve?
 
Nem?
 
Hát pedig nagyon....
 
- Azt írja, hogy 7,5 mm szemölcsök lefagyasztására alkalmas....
- És lefagyasztod?
- Hát... De most mi? Szerinted is két kis fejecskét pazaroljak el?
- ???
- Hát ez itt kurvára nagyobb, mint amire ez a sz.r rendeltetett....
-Te... az ott egy hangyafarknyi szemölcsöcskécske. A 7,5 mm meg majdnem egy centi.
- .....
- Nem így mérted, mi?
- Nem... azt hittem 100 mm egy centi.....

A keret a sárkányra

- Fél kilenckor játszák az Így neveld a sárkányodat....
- Neeem méééég neeeeem, majd Juni 21től kerül a mozikba.
- 24 van.
- Jujjj!!! Ajjj....
- Nincs rá kereted, mi? :D Elruháztad!
- Bagoly mondja verébnek... Mennyibe is fájt a mai Diófenekébelázmérőt projekt? Te mondtad, hogy fényevő leszel az eb miatt.
- Hát akkor nem megyünk moziba.
- És nem eszünk a következő fizuig.

Alig 12 órával később:

- Arra gondoltam, ha nem eszünk 1 hétig, akkor megvan a jegyre való.... Kizabáljuk a fagyót. Mit szólsz?
- Hogy legyen inkább 2 hét nemevés, és az arénába játszák 4Dben :D
- Rendeled vagy rendeljem ?


2014. június 23., hétfő

Cetlis reklám

Tudjátok, amiben magnéziumot reklámoznak és potyognak a nőre a posztitok az égből. Na. Mivel nekem most olyan cetliesőben van részem, hogy nem csak én, de a környezetem is szépen lassan belefullad, így reggel Dupla adagot vettem be, meg ittam 3 bögre kávét és nyomnyomnyomnyomom, de közben meg bevillan a reklám, hogy nem akarok olyan lenni, mint az a nő, hiszen rásötétedett az irodában, a gyerek már alszik mikor hazaesik.

Én ilyen láblógatós, manikűröztetős, fodrászolós, jókat sütő-főző, frissen vasalt, gyerek logisztikus akarok lenni :D

Mármint....

Most leginkább ehhez a két csajszihoz hasonlítok:





Na de, na de..

valami majd csak lesz?

Most fujd fel pofa, aztán hajrá!


2014. június 20., péntek

Kerestem a slusszkulcsom - avagy mit rejt egy kutyás táskája

Tudom, erről már Volt szó, de ismét ki kellett borítanom a táskám, mert sehol nem találtam a hülye autókulcsot.
 
A szokásos mütyürökön és döglött egereken kívül előkerült 5 Kaki zacsi, 1 kutya itató tál, 1 zacsi jutifal, egy műanyag labda, egy tenisz labda, egy műanyag virsli, és egy sípolós rágóka.
 
Te jó jég, mi lesz ha gyerekem lesz?!
 
 

Vissza. Akarok. Menni.