2014. március 31., hétfő

Tea

Még tavaly történt...

- Anyu, iszunk egy teát?
- Igyunk!
- Látod, még így az új lakásban is a régi koleszos vízforralóm van, amit tőled kaptam :)
- Szegény, jól megkopott... Add a bögréket, cukrot, azt majd megcsinálom.
- Igen, az évek... Én üresen iszom. Nem kérek bele semmit.
- Semmit? Dehát...
- Már üresen iszom.

Néhány hét múlva otthon...

- Anyu, iszunk egy teát?
- Igyunk. Forralok vizet.
- Én meg csinálom a többit.
- JESSZUS! Már megint cukros citrom szirput csinálsz?! Azt hittem, már leszoktál erről és üresen iszod.
- Neeem... Itthon nem.
- ?! Azt hittem megjött az eszed. Így nincs tea íze.
-  Valóban. Így otthon-íze van :)

Van ilyen....

2014. március 29., szombat

Pasi a háznál

Lehet gondolni, hogy túlzottan emancimanci vagyok. Lehet azt hinni, hogy feminista vagyok, és karrierista, öntörvényű és fafejű, és hogy azért nincs pasim, mert nekem a saját individumom a legfontosabb, hogy az önzőségem határtalan.
 
Pedig én csak egy olyan ember vagyok, aki azt gondolja, hogy a pasi a háznál ne azért legyen, hogy a csapot lecserélje. Nem mondom, fogtam a fejem, amikor ma a csapot megakartam tisztítani és nem jutot eszembe a szó, hogy mi a baja, így rágugliztam, hogy mi a csapon a kosz ami tönkre teszi (még reggeli kávé előtt Volt...) Ja, amúgy vízkő... És ki kell cserélni a gömbfejet (?)
 
Meg azért se kell pasi, hogy felfujassa és rendbe tegye a bicajom. Mert milyen jó móka már az erkélyem fehér kövéről suvickolni a gépzsíros trutymákot, és nem is olyan lehetetlen feladat felfujatni a bicót a kúton benzinkutas nélkül.  Azért mondjuk remélem senki nem látta, mikor gugolásból seggreültem, mert szemenköpött, na jó csak fújt, az izé, mert a bénán fogtam a bigyót és leeresztette a kereket, mert a másik oldalon fújta azt amit a gumiba kellett volna.
 
Talán azt is megoldom, hogy kiszámolom mennyi festék fog kelleni a lakásom kisfestéséhez. Mondjuk ez egy kő kemény feladat lesz. Főleg annak ismeretében, hogy mennyire nem értek a mértékegységekhez.
 
Mindenféle, sztereótipa szerinti pasis izéket meg tudok csinálni magam is, nő létemre, egész jó eredménnyel.
 
Szóval minek is kell nekem pasi?
 
Őszintén szólva széttárom a karom, és vonogatom a vállam, hogy nem tudom. Fogalmam sincs.
 
Mert a hercegek fehér lovon nem igazán vannak. Nadenade. Most komolyan, nem kapnánk sikító frászt ha a bő bugyogóját ledobná a nappali kellős közepén, emelné kupáját, lócitronyos cifra csizmácskáját a lábtörlőmbe törölné, és hajbókolva kezeim csókolgatná plátóin.
 
Hát dehogynem....
 
 

2014. március 27., csütörtök

kimaxolt életek

A valóvilágban nincs fészbúkom. A valóvilágom szereplőit csak kukkolóként, kéretlen kibicként figyelem, és ámulok és bámulok...

Filmvászonra illő szerelem, mesés esküvő, gőgicsélő gyerek, épülő ház, forró szexi tekintet, tökéletes haj és smink, cukker család, jól nevelt kutya, ápolt kert vagy erkély...

minden élet olyan... művi. Valótlan. Fotosoppolt.

Magyar-est

Néha sikító frász kerülgeti az embert, annyi minden van EGYSZERRE. Minden megoldhatatlannak és soknak látszik. Benyelnek a kreált és valós feladatok és problémák, tekeregnek az agytekerencek, és semmi nem lesz egyszerűbb, vagy megoldottabb. Minden minden bonyolult....
 
Tegnap estére betokeménységűvé állt be a vállam, fájt,  agyilag lezombultam, lelkileg káoszossá váltam, hiányzott az otthonom, anyukám, a hugaim, a nappalink, elbizonytalandotam, hogy jó ötlet volt-e lakást vennem, hogy egyáltalán bármi amit teszek az valamiféle jó irányba visz-e....
 
Fáradtság, hormonok, egyebek. Tudom.
 
Teljesen üdítően hatott, amikor Lakóbarát hazaesett, és hasonlóan hisztis állapotban előkapta a felespoharakat, és közölte, hogy ő már pedig nem megy wellnesezni a hülye himsoviniszta cégével hogy aztán túlórázhasson, mert a hülye bütyökáztatást be kell dolgozni, és különben is, hogy kényszeríthetik arra hogy levetkőzzön meg amúgyis mi az, hogy neki GÁLA vacsorára kell menni, estélyit kell venni....
 
és mondta, és mondta, és csak mondta.....
 
... majd a második pálinka után rájöttünk, hogy csak Alibi kaja van a hűtőben. Tudjátok mi az Alibi kaja? Nem más, mint az olyan ételek, amik ehetőnek néznek ki, DE lejárt a szavatosságuk, vagy energia és szénhidrát csökkentet műanyagok, tápláléknak közel Sem nevezhetők.... Ellenben anyutól kaptam egy kiló isteni finom házi zsírt. Azt a szép fehér finom zsírt, aminek gyerekkor illata van.
 
Úgy bekajáltunk hagymás zsíros kenyérből, hogy csoda hogy utána még sikerült berúgnunk.
 
Szóval ha Dió puli lenne, akkor a tegnap estét nyilváníthatnánk nyugodtan hagyomány őrző Magyar estnek, hiszen sírva vigadtunk, pálinkáztunk, zsíros kenyereztünk.... kell ennél szebb befejezés egy szörnyű napnak?
 
 

2014. március 24., hétfő

Egy percre megáll...

...néha a szív, kihagy egy ütemet, majd dobban egy nagyot...
 
...leesik róla egy nagy kő, mert hallhatja a szeretett férfi hangját, még ha az éjnek évadján is van, megnyugszik, az ismerős hangszintől, és pici szárnya nő, mikor azt mondják neki, hogy fontos és igenis értékes a rég belefektetett energia.... majd a nagy dobbanás után lassan vissszatér, és folytatja megszokott kis életét.
 
....de van, hogy megreped. A gyógyuló félben lévő seb felszakad, és vérzik picit. Kevésbbé Sem annyira, mint fél éve... gyógyul, és már nem akar beleszakadni, ha az elmúlt sok év Volt párja beszélni akar vele. Kicsit vérzik még, de két három dobbanás, és helyre áll a rend.... Hogy induljon újra ez a szokott, szakadt durva film a Déja Vu nevü revü....
 
Egy éve.... egy éve ilyenkor még APK, aki legyen eznetúl G., szóval G névnapját szerveztem gőzerővel, támogattam, és fogtam a kezét, és ott voltam. Akkor is ott voltam, habár nem akartam. A párja voltam, vagy... szorít a száj, akar a kar, Ugyanaz a dal, ugyanaz a fal....
 
Akkor és ott, egy éve még valami ködös elképzelésem Volt a meseszerű jövőről, mindenféle verzióval. Mondjuk szerepelt közte az, hogy G. és SzSz megküzd értem, és mind a kettő szerelmet vall, hogy tényleg én kellek nekik, és válasszak, és mindegy hogy kit választok, nem fogják gyűlölni egymást, mert szeretnek, és nekem akarják a legjobbat.... Tejóég! Ezt most visszaolvasva nem is naiv voltam, hanem hülye... Persze Volt olyan is, hogy valami csoda folytán újra minden minden rendbejön G.vel. És boldogan élünk..... Eléggé abszurd.
A legjobban megvalósulni látszó, hogy SzSz... ez is mekkora ostobaság. Sose választott volna engem, ahogy nem is választott....
 
Megint egy tévedés, hogy változunk, és nincs még késő...
 
És most, ahogy a szívem felveszi hétköznapi ritmusát, Dió kajáért könyörög, a rádióban szól a zene, mosatlan az asztalon, holnapi meló terhe a vállamon.... homályosodik a fájdalom....
 
és az a furcsa érzés, ami reggel óta nem hagy nyugdoni..... mintha a lelkem....
 
... egy kocsonyás burokban lenne, folyton fázik, és reszket, ha valaki közeledne felé, még szorosabban húzza magához a térdét, pedig csak azt szeretné, ha szeretnék, és hogy viszont szerethessen.... magányos.... fél....
 
De nincs idő ezzel foglalkozni, kelni kell, kanyarog a kifli a vaj alatt, enni kell, tej a tűzhelyen, menni kell, lenni kell...
 
 

2014. március 21., péntek

vanittmindenmintabucsuban

...halódó tévécske, aki ugyan nem létkérdés, de annyira jó összeesni esténként előtte, mikor végre lemerül a kutya seggébe dugott duracelelem, apropó kutyasegg, azt hittem hogy aranyere van, de nem, csak rászáradt a sz.r a fenekére a hülye hosszúszőr miatt és ettől nem tudott kakilni, de mikor végre megszabadítottam, olyan boldog Volt, hogy ugrált és csak úgy ömlött belőle a trutyi, ha már trutyi, engedtessék megjegyeznem, hogy minden melóhelyen van trutyi, ahogy a mostanin is, de nem akarok én itten munkára, meg melóra panszkodni, ahogy politizálni se, azonban ha már így szóba került a Politika csendesen megjegyzem, hogy a félisten testű adoniszos ejtett, mert ő Indult a választásokon vagy mi, és kiakadt mikor meghallotta, hogy én nem fogok élni az alkotmányos jogommal, ami ugye a szavazást illetti, és ha már így felmerült a jog kérdése, nem is értem, hogy miért nem jár mindenkinek alanyi jogon reggelente vénásan a kávé, mert az emberek, akik olyanok mint én, azok bizony ezzel működnek, nélküle haszontalanok, na nem mintha nem lennék haszontalan amúgy ebben a fene nagy tavaszban, ahogy a virágok illatoznak, a friss szellő lengedez, lengedez, de nem úgy mint a tavaszi ruháim amik nincsenek, és nem azért nincsenek, mert kihíztam, hanem mert tropára hordtam őket, tropára ahogy az autóm kipufogója is végérvényes tropára ment megint valami fluxuskondenzátorral egyetembe, és fluxukondenzátor nélkül az ember leánya meg csak álmodozik a jövőről, mondjuk azok éber álmok, nem mint a ma éjszakai, hogy Melegszívűt felvették könyvelőnek nettó egymillióért egy pornógyártó filmstúdióba napi két órába dolgozni....
 
mondom, van itt minden, mint a búcsúban.

2014. március 19., szerda

Pató Pálné

Ez a remek Magyar mentalitás engem Sem kerül el. Ha kevesebb a munka, akkor annyira tudom, hogy össz vissz kell hozzá két nap és nem kell szórakoznom.... Így EJ RÁÉRÜNK ARRA MÉG...
 
Na most a sok ejjráérünkarramég a körmöreég lassacskán. Örömteli, nem mondom.
 
És akkor jön a nagy önismereti kérdés. Miért nem vagyok képes azonos szinten folyamatosan hozni a dolgaim és miért csinálok hajrákat. Mikor kevesebb van, miért akkor pihenem ki a hajtásokat, ahelyett, hogy csinálnám a kis f.szágokat, hogy a hajtsában legalább azzal ne kelljen foglalkoznom.
 
Nem értem magam. Komolyan fel nem fogom, honna ered ez a hülye mentalitásom, és ami még szörnyűbb, iszonyat nehéz ezen változtatni...
 
Mindemelett, ma lesz egy bérmegbeszélésem, mert képzeljétek, már egy éve vagyok a cégnél... Már egy éve.....
 
Na drukkoljatok, hogy az áhított emelés felét legalább megkapjam.
 
 

2014. március 17., hétfő

Onlájn

Kellett nekem őgyelegnem az első csókokról....
 
A második fogmosáson vagyok túl, futkos a hideg a hátamon, és az emlékét is ki akarom törölni annak a pár percnek.
 
Szóval tökéletes kompromisszum átugrott egy könyvvel. Nem hívtam fel, meg semmi. Egyszerűen leugrottam a ház elé, mosolyogtam, megkaptam a könyvet, nézegettem a borítot, és akkor....
 
Egy meleg mesztelen csiga szörcsögősen megnyalta a számat. Úgy beterítve benyálazva körbefogva....
 
PFffffffff......
 
Soha többet nem akarok csókolózni. Az élmény sokkoló!!!

IKEA - ??????

Már régóta szeretnék narancsfát. A nappalimban.
Mondogattam én az ismerősöknek nagy boci szemekkel, de valahogy senki nem szánt meg vele... Így az van, hogy magamnak kell vennem egyet. Tehát pont kapóra jön az Ikea reklám....
 
Csak nem világos. Ha nem ehető, akkor minek kicsavarni a levét? Vagy most valamit félre értek?
 
 
 
 

Romboló

Félkómásan álmosan támolyogva, mezítláb lépkedve, a talpad, mint egyetlen kapocs a külvilággal, hagyta már el a szád az, hogy...
 
- Mi a franc...?!!!
 
És ahogy a lábadból induló inger tudatosodik, nyílik ki és kerekedik el a szemed, fogod fel a valóságot, és önti el a vér lassan az agyad, ahogy realizálod....
 
... Dió valahonnan egy átázott teafiltert cincált szét, főként a nappali szőnyegen, és igen, kinyírta a vendégpapucsot is, ezzel új szőnyeget képezve a lakásban.
 
Persze, lelkesen csóvált és hozta a pórázt, hogy mehetünk sétálni...
 
 

2014. március 15., szombat

A lakás színe....

... amikor beköltöztem, többek között azért Sem festettem, mert a lakást egy éve festette ki a tulaj, nekem pedig csapongó ötleteim voltak a lakás színének megválasztásával kapcsolatban, így arra jutottam, hogy ráérek, de itt az idő. Nem húzhatom tovább a színválasztást.
 
Mindig van valami kedvenc, midig van valami amitől fellelkesülök, és akad valami, amiről azt hiszem, hogy EZ AZ!
 
Nézzük a variációkat:
 
Nappali fal kettő egymással szemben pipacs piros, a másik két fal, a valami fehér/kapucsínó/mindegy de nem sárga. Ilyen lenne a folyosó is. És akkor a konyha, a konyha.... fogalmam sincs milyen lenne a konyha... mert hófehér a konyhaszekrény....
 
De mi lenne, a türkizes, kékes lenne az egész lakáson végig vonuló színáradat. Mert azt is szeretem. De az nem nagyon hideg? .... Hát de....
 
Vagy legyen minden hófehér, vagy bármi semleges meleg szín, és akkor a lakás kiegészítői lennének színesek? És azokkal dobjam fel? Ez tetszik, de kicsit félek is tőle.....
 
Nem vagyok se egy pink tipus, se egy sárgás tipus....
 
Nincs mellettem egy pasi, aki segítene eldönteni.
 
Olyan színt akarok, ami én vagyok. Mint az ajtómon a névtábla. Ilyen betűtípust nem használ senki, mégis annyira jól néz ki, és tényleg tök egyedi..... 
 
Szóval most a szingliség egy határozott hátrány. Keresem magam, de nem találom.
 
Banyek, már a szinek jelentését is átbujtam, hogy mi meg hogy meg merre, és abból talán a zöld szín lenne jó, mert megnyugtat.... Legyen zöld-fehér a lakás?
 
Komolyan az agyamra megyek...
 
Nézegetem az Ikea párnám, és a falra képzelem a színeket....
 
Ha most kellene festenem, minden fehér lenne és a kiegészítőkkel játszanék.....
 
Na jó. Önkéntes lakberendezők hajrá! Tessék tippeket adni!

A kapszulás kávéfőző és az egyes emberekhez való viszonyom

- Húúú, neked van kapszulás kávéfőződ????
- Aha.
- De jó!
- Az.
- Iszunk egy kávét?
- Nincs kapszulám.
 
- Húúú, neked van kapszulás kávéfőződ????
- Aha.
- De jó!
- Kérsz egy kávét?
 
- Húúú, neked van kapszulás kávéfőződ????
- Aha. Kérsz?
- Igen.
 
- Húúú, neked van kapszulás kávéfőződ????
- Aha. Kérsz egy kávét? Van Espresso, capucciono, kakaó...
- Capuccino, teljesen jó lesz.
 
- Kérsz egy kávét? Van capuccino, Espresso... Ja, és van barna cukrom is, meg xilitem.

Meglehet, hogy az emberekhez való viszonyom könnyedén lemérhető abból, hogyan kínálom őket kávéval.....



ezek alapján ma reggel nagyon szeretem magam..



 
 
 
 
 

2014. március 14., péntek

Honnan tudom hogy ma tavasz van?

Onnan tudom, hogy ma tavasz van,
.....hogy voltam felfujatni a bicajom....

.... hogy az erkélyen kávéztam reggel....

.... hogy Dió ibolyát legelt a reggeli sétakor....

.... hogy le kellett húznom a kocsiban az ablakot, annyira meleg Volt benne....

csupa csupa apró jóság :)

Szobatiszta

- Milyen rendi vagy, hogy mindig kicseréled Dió pisi papírját!
- ? Én nem cserélem. Nem te cseréled?
- Akkor Dió szobatiszta?
- Vagy csak nem tudjuk hová pisil.....
 
Dió mostanság nem tanul új trükköket. A régieket gyakoroljuk, mert kamaszodik a lelkem és mást se csinál, csak azt amit nem szabad. Ugrásszerűen változik a személyisége. Kommunikál.
 
Ha le akar menni, hozza a pórázt.
 
A takonykórom miatt az egyik éjszakai köhögő rohamom után bosszankodott egy sort, majd átvonult Lakóbaráthoz aludni.
 
Magától megy fürdőbe talpmosásra minden séta után, nem kell kergetni, és ha esetleg nem mosnám meg a lábát, forgatja a buksiját, hogy na mivan?
 
A macskák hidegen hagyják, de minden madár láttán leül és néz, néz, néz.... Majd forgatja a buksiját rám, hogy áruljam már el, mit csinálnak ezek. Mi az a repülés.
 
A szemével jelzi, hogy mit kér. adnál neki egy falat kenyeret, rád néz, és int a buksijával, hogy ő a húsból kér, majd méltatlankodik.
 
Ha éhes, zörgeti és csak zörgeti a tálját... Nagyon zörgeti.... Majd odarohan hozzám, ismét méltatlankodik, és tovább zörgeti a tálját.
 
Cuki.....

UPDATE:

nem tudom figyelmen kívül hagyni.....

 

2014. március 12., szerda

Első csók

Életem első csókja nem túl emlékezetes... egy udvari budiban csattant el, sok pohár jéger után 15 évesen. Semmi extra.
 
A második se. A másodiknál azt gondoltam, hogy én sosenem fogok többet csókolózni, mert nyálas, és... szóval tényleg nem Volt jó.
 
Aztán nem is csókoloztam utána sokáig, majd jött az első igazi szerelem, a világító kék szemével, az izmos karcsú testével, az isteni illatával.... oh... te jó ég, de jó Volt..... Az első is, meg az utolsó is. Szerintem cukik voltunk 16 évesen, szerelmesen, frissen, és hormontúltengésesen. Azt hiszem, az Volt életem első igazi csókja. Sutba a többi bénézással!
 
Volt még néhány feledhető minőségű, akadt néhány letaglózó lelki erejű első csók, de sokáig kimaradt az a bizonyos "láblendítős, villámbelecsapós, tejójég megremegett a föld". Azt gondoltam, hogy ilyen csók nincs is a világon, lányregényes maszlag...
 
...de minden öntelt ellenállásomat meg szokta törni a sors, ahogy ezt is. Jött a magas, fekete hajú kékszemű srác, aki a kolesz előtt a búcsúpuszi után visszahúzott, és megszüntette a világot. Nem létezett senki és semmi. Csak ő és én. Amikor elengedett a térdem úgy remegett, hogy alig bírtam megállni. Az az éjszkát végig virrasztottam, nem bírtam aludni, mégis másnap a világ is szebb Volt. Élesebb, tisztább, színesebb.... Igen... SzSz....
 
Meg se tudom mondani az idejét, hogy mikor Volt első csókom utoljára... talán nyáron, mikor Lowrider letámadott, de az  meg akkora döbbenet Volt, hogy nem is igazán fogtam fel, hogy mi történik.
 
Na ja. Így harminc évesen szerintem ebben most már elég béna Leszek. Fene egye meg, hogy szükség van rá.... De gáz... szükséges...
 
Pedig én szeretek csókolózni. Olyan lágyan, olyan vadul, olyan felfalósan. Szeretem érezni a másik ízét, az ajkát, a nyelvét. A kezeit, a testét... Szeretem finoman megharapni, szeretek belefeledkezni.... Szeretem, ha a pasi pasi a csókban és nem egy gyáva nyuszi, aki rászorítja a számra a száját, és neszenekedcsók. Szeretem, ha felfalnak....
 
És legyen reklám, vagy megrendezett akármi, én odáig vagyok ezért a videóért:
 
 

3 takaró, London, szabira mennék...

Lelkiválság nálam mindig egyenlő az egészség megromlással, is. Most taknyos vagyok és elhagyatott, tegnap három, takaró alatt aludtam, ebből egy normlá Volt, egy dunyha egy meg polár, mégis meg akartam fagyni, és közben arra jutottam, hogy igazából csak egy kis szeretet kellene ami felmelegít, de mintha én lennék olyan hülye, hogy nem hagyom, vagy nem akarom, hogy szeressenek, mert nekem olyan kell, aki nem tud, vagy nem akar szeretni.
 
Ellenben, TK Londonba vinne meccsre, Görögországba nyaralni, Aggtelekre kirándulni, imádja Diót és jól bánik vele... Miközben valaki meg csak nyafog, hogy ő nem akar elengedni... blablabla, de nem tesz értem semmit...
 
Pff férfi élet, női sors.... Franc egye a hülye fejem. Miért az kell akinek nem kellek, és miért kellek annak, aki nem hiszem hogy kell, pedig ő adná a normalitást amit szeretnék. De honnan tudom, hogy amit szeretnék az jó? És amúgy is, kérhetnék egy év szabadságot az életemből?!
 
 

2014. március 11., kedd

Óh ti áldatlan Bömbisek....

Bizonyos okokból nem szálltam be "a pff, hülye Bömbisek"  klubjába. Néhány emberre tekintettel. Most mégis, hangot adok az elégedetlenkedésemnek és igenis sztereotipzálok, álltalánosítok és előítélkezem.
 
Az van, hogy tegnap nem tudtam parkolni a boltnál, mert bömbis egyszerre három helyet foglalt az x5jével. Mit ad a sors, előttem állt sorba a pénztárnál... bőrkabátos, nagyon menő, nagyon trendi 40es fickó, pörgeti a hülye slusszkulcsát, fikázza az eladókat, a boltot, és hogy mi az, hogy ilyenkor már nincs korpás sajtos bagette.... A pénztárnál meg nem Volt nála kp. Ami megesik, csakhogy ennél a pénztárnál nem lehetett kártyával fizetni, és ez 50 cm piros betűkkel a kassza felé ki Volt írva. A krapek olyan hőbörgést levágott, hogy kijött az üzlet vezető.... Nem vártam meg a végét, csak füstölögtem és átálltam másik sorba.
 
Ma reggel szintén egy bömbis rohadtul nem adta meg nekem az elsőbbséget, jó, én kivédtem a helyzetet, nem lett gáz, de dudált villogott és prostianyázott. Nem mutattam be neki, mert nem szoktam, nekem az nem természetes mozdulat sor, pedig azt kellett volna. Bár jobb hogy nem tettem, mert a következő lámpánál jól szituált emberünk kiszállt, bekopogott, én lezártam a kocsit, és ott hőbörgött, hogy szálljak ki, játszuk le, tanuljak meg vezetni....
 
Pislogtam, néztem, bezárkóztam, és nem akartam elhinni....
 
Ezek után engedtessék meg a nekem a megállapítás, hogy az összes bömbis egy agresszív, kihanénem, komplexusokkal küzködő, nagyszájú barom.

2014. március 10., hétfő

A mítikus ruhás szekrény

Van ez a feng-shi mizéria. Az alap ötlet tetszik, a megvalósításra még hajlanék is, de valahogy se kedvem se időm hozzá. Nagyon szeretnék egy narancsfát a nappali jobb sarkába, mert az hozza ugye a pénzt, és én olyan szépen megbeszéltem az Égiekkel, hogy köszi, hogy mindig éppen annyim van, amennyi kell, de örülnék, ha kicsit megemelhetnénk a keretet, mert szingliként nem árt, ha van vésztartalék, hiszen tényleg nincs senki, akinek azt mondhatnám, hogy drágám, tönkre ment a kipufogóm, lécci ebben a hónapban fizesd be te a netet.... bízom a kedves felsőbb hatalomban, mert eddig is mindig mindent úgy alakított, hogy az jó legyen, és ha ellenálltam, akkoris kimozdított, max egy bombát robbantott a szürke hétköznapjaimban.
 
De nem is ez a lényeg. Hanem a Fengshui. Mert ugye azt mondják hogy.... blbalba.... És ha valahol káosz van, akkor az az életemnek egy területét jelöli. Hát van nekem kérem szépen egy egész jól rendben tartott lakásom, ami kevésbbé patika tiszta, de nagyjából vállalható. Kutymorgó után feltakarítok, fertőtlenítek összeszedek, mosogatógép elmosogat, szennyeskosár szerencsére jó nagy, cipőket is van hová rejteni, így a tényleges gondot és kupit csak a ruháim jelentik. Vagyis.... oké... a ventillátorom az egyszermárvoltrajtamdenemkoszos ruhafogas. A többi ruhám meg... annyira frankó hatalmas beépített szekrényem van. Olyan remek, annyira királyul elnyel mindent.... És akkora kupi van benne.... Mert mindig mindent beszórok, hogy babakutya ne rohangászon jobb esetben a trikóimmal, rosszabb esetben egyszerre két bugyival a szájában. Persze, lehetne ezt szépen berakosgatni, de elég csak egyszer megdönteni a rendet, és HOPPÁ már egy karitasznak kirakott használtruhás sárga gyűtjő konténer is maga a rendszer és rendezettség az én kis ruhanyelőmhöz képest. Amúgy se egyszerű elindulni reggelente, mert tényleg nincs egy rongyom se amit felvegyek, de ami néhány darabocska meg akad, azok olyan őskáoszt képeznek hogy....
 
....mert képzeljétek el, amikor ma reggel nagy örömömre megtaláltam a pöttyös zakóm, és elkezdtem kihúzni, akkor jött vele néhány harisnya egy két melltartó, majd megakadt, és akkor kiturtam egy farmert, amivel összecsomózodott az ujja, de a farmer meg a téli sosenem felvett poncsómra Volt valahogy felgombolódva....
 
Azt hiszem rendet kell tennem.... Most úgyis jön a NAAGY takarítási szezon.
 
Azért annak örülnék, ha valaki leírná, hogy mégis mi a fene a ruhásszekrény.
 
Na jó, sejtem én, hogy lesz ennek valami köze SzSzhez, de azért hátha inkább valami olyasmi, hogy rémes a fejed, azonnal menj fodrászhoz.....
 
 

2014. március 8., szombat

Új kezdet

Ahogy éjjel kettőkor mamuszban, fekete miniszoknyában, felfutott harisnyában, esőben sétáltattam Diót, az egész helyzet annyira abszurd Volt....
 
Ilyenek szoktak lenni a Bridget Jones naplóját utánzó könyvek nyitó jelenetei. A harmincas, összetört szívű, szingli hősnő, túlsúllyal és túl sok jellemgonddal elmélkedik az élete értelmén.
 
Én most nem elmélkedem. Nem nyafogok. Újra kezdem. Letöröltem a sorsnak az ő  palatábláját, lekentem szép fekete lakkal, vettem néhány színes szép új krétát és újra rajzolom.
 
A nyavajgást kissé magamközt, magam mögött hagytam... újra kezdés, helló élet, helló én :D

Vissza. Akarok. Menni.