2014. április 30., szerda

Sanax, orvosság mesehősöknek

Emlékeztek még Szőke Hercegre? Ha esetleg nem... klikk

Nem tudom már, hogy mennyire lett kifejtve a blogban, SzőkeHerceg élete. A csodás barátnője, a boldogsága, a kis lakásuk, az első autójuk, a nyaralásuk... Minden. Minden idillin, mint a mesében. TÖKÉLETES pár voltak. TÖKÉLETES eljegyzéssel. TÖKÉLETESen megszervezett esküvővel.

Jó Volt látni őket, jó Volt hallani őket. Jó Volt a tudat, hogy lehet ezt így is...

Tegnap hambizni mentünk az immáron egy hónapja szingli Szőke Herceggel....

Szőke Hercegné 4 hónappal az esküvő előtt kidobta az ő Hercegét. A játékos üdeségnek nyoma Sem Volt az arcán, egy szikár sovány viseltes férfi állt előttem, akinek a poénjai fáradtak voltak, a tekintete meggyötört, és valahogy maga mögött hagyta a hercegségét. Húsvér összetört férfi lett belőle, semmi köze már a mesekönyvekbeli hősökhöz.

- Én sanaxot szedek. Még mindig... Te mit szedtél?

- Én? Én semmit....

- És hogy aludtál?

- Sehogy.

- De túl életed.

- A jelek szerint. Te is túléled.

- És jobb?

- Micsoda?

- Hát, hogy már nincs APK.

- G. G nincs már. Jobb.

- És fáj még?

- Fáj még. Tudod, SzSz szerint ez... picit mindig fájni fog. Kábé úgy, ahogy nap Sem múlik el anélkül, hogy ne gondolnék rá. Eszembe jut sokszor. Egy másik barátom azt mondta, hogy minden csaja eszébe jut mindig minden héten legalább egyszer.

- Tényleg, mi van SzSz-szel????

- Hát az van.......

- Aha.... Tudod, azért örülök, hogy nem lett gyerekünk. Pedig már szerettem volna. Ha most a gyereket kellett volna otthagynom... Nem engedem meg neki, hogy elmenjen....

- Ez nem így megy.... Ha menni akar, úgyis megy.

- Most már tudod, mi? :D

- Most már tudom. ;)

- Néha csak úgy elsírom magam. Érted, csak úgy.... 8 év.8 évig mellettem Volt az igazi. Én... én mindent megtettem... Mond, mi kell még nektek a mindenen túl?!

- Jajj, drágám, az éremnek két oldala van. Nem tudom, hogy hol mentetek el egymás mellett, de ahogy elmesélted, tudom, hogy Te tényleg mindent megtettél, hogy megmentsd a kapcsolatotokat... Többet, mint bárki.

- Ezt bárki meg teszi.

- Nem, ezt nagyon kevesen teszik meg egy nőért.

- Szeretem.

- És ez így is fog maradni.

- Bölcs vagy.

- Te meg gúnyolódsz :D

- Te szereted még?

- Kit? G-t?

- Igen.

- Jó kérdés.... Hm.... ez egy jó kérdés...

- Mi Volt ami elsőre eszedbe jutott?

- Hogy igen, azt a G-t szeretem, aki szeretett. De azt, aki a végén Volt.... Nem. A kettő meg nem jár külön. Ez van. Bele kell törődni.

- Hercegnét mindig szeretni fogom.?

- Kérded vagy mondod?

- Nem tudom.... Csak felejteni szeretnék....


És akkor nagyon anyáskodóan megölelgettem, és picikét megszakadt a szívem érte, mert egy újabb mesebeli hősből lett halandó, köztünk járó ember.....

2014. április 29., kedd

kicsuszot

azt találtam mondani a nagy német szövegbe ágyazva, hogy a fos eszápé erre se képes....

De mivel magyarul mondtam, nem lett következménye :)

2014. április 28., hétfő

...amúgy meg B.J.

néha azért zavaró saját magamra nézve, hogy függetlenül Bridget Jones-tól olyan vagyok mint ő...
 
most akkor vegyük az alábbi szitut, ahol a túlóráktól és stressztől megfáradt főhősnő az egyik idős hölgyel kávézgat vasárnap hajnali kilenckor a parkban, pilótakekszet nyammognak, majd felajánlja, hogy elugrik neki gyógyszerért....
 
...főhősünk a leglazább farmerjában, a nem divatosan kopott Sport cipőjében, zsíros copfba fogott hajjal, smink nélkül kétkerekűre pattan, és elteker a legközelebbi bevásárló központig...
 
... annyira nem érdekli, hogy nem szexi, nem dögös, nem kívánatos. Egyáltalán nem érdekli, mert gyógyszert vesz aztán megy haza....
 
... aha... de milyen a sors fintora? Hát pont ilyenkor kell összefutnia az exel, aki az elmúlt tíz évben nem nézett ki olyan jól mint ott és akkor.
Az a drága parfüm Volt rajta, amit főhősnő kedvéért sose használt még ünnepnapokon se. Lefogyva, kigyúrva, fessen, frissen, borotválkozva (!).... döbbenet....
 
... főhősnő egy szürke csoffadt csúnya kisegér, aki legfőképpen Bridget Jonesre hasonlít.
 
Szerintem ezek a csöpögős csoffadt nyálas filmek az életből veszik a hülye alap szitujaikat. Most mondjuk azon gondolkodom, hogy akkor én vagyok a csalfa gaz elhagyó, aki megérdemelt jutalmaként lepukkant, és G a jó, akinek elégtétel, hogy az exe egy nyomoronc. Vagy ez majd egy későbbi sztori kezdete, ami innen indul és egy két gyerkőcöt sétáltató szexi családanyában végződik....

 

2014. április 27., vasárnap

Aggódás

Van az a rossztulajdonságom, hogy képes vagyok mindenen aggódni, meg rágódni, meg túlpörgetni és túl sokat képzelni a dolgok mögé.
 
Baromi sokat aggódom. És éppen ezért mindig mindig mindig próbálom bebiztosítani magam, ami azért van, mert kábé úgy 14-13 éves koromban megkaptam, hogy gondom az élet, amit tudomásul vettem, ennek megfelelően szinte mindent egyedül oldok meg, egyedül viszek végig, egyedül küzdök, egyedül döntök. Nem azért, mert mások nem csinálnák olyan jól mint én. Közel-távol Sem. Csak szimplán nincs senki, aki... értitek. Akivel ezek így felezhetőek lennének.
 
Ennek megfelelően értem nem is nagyon szoktak aggódni. Mert ha nekikezdek, hogy hahóóóó... akkor kézlegyintés, és úgyis meg fogod oldani. És valóban. Az esetek nagy részében megoldom, bár ha pofára esek akkor azért nagyot zuhanok. Értem nem szoktak aggódni. Soha, senki.
 
És mennyire furcsa Volt tegnap egy, a lehetetlen végrehajtó barát szájából, hogy csak azért jött, mert aggódik. Már maga a mondat is. Hogy valaki nekem ezt mondta, hogy aggódik. Értem. Miattam. Aggódik. És őszintén mondta. És megölelt. És ott Volt. Mégha kicsit is.
 
Néha megdöbbentő, hogy talán mégis számítok egy kicsit....
 
Hogy van olyan, aki értem aggódik....
 
És hajlandó megölelni...

2014. április 24., csütörtök

Lelkem rajta...

... hogy nem akartam még tovább húzni, nyúzni vonni ezt az egészet.
 
De rendszer vagy olyan lusta mint én, vagy én nem vagyok lusta és csak azért van ennyi munkám mert a rendszer szar és nem haladok még akkor se ha beledöglök, meg nem alszok, meg gummicuukkoorral tömöm magam...
 
A lényeg, hogy valami szar. Valami naaagyon naaagyon szar.
 
Már beszélni alig tudok, vagy mi... vagy lehet hogy de.
 
Igazából csak annyit akartam mondani, hogy jövő héten én szeretem volna lezárni minden fos szar fost 29edikével, de a sors, égiek és egyebek más véleményen vannak, de a rendszergazdás informatikusok mindenképpen.
 
Szóval szopóágon vagyok, már nem is igazodok el semmin, nagyon tudnék sírni meg hasonlók de nem lehet mert meló van, dolgozni kell, menni kell, tenni kell meg kanyarog a kifli a vaj alatt még mindig.
 
Továbbra is fenntartom, hogy tessék engem megmenteni*.
 
Köszi
 
 
*meg fogom menteni magam, tudom, csak már nagyon szeretnék egy kis csendes pihenős nyugodalmat...... lazulást.... ilyenek....

2014. április 23., szerda

Gumicukor reggelire

a macisnak a tukánosa amiben marcuja van.

Hogy miért?

Hát mert csak. Azért mert. Még akkoris ha ez nem normális. Még akkor is, ha ez hízlal és egészségtelen és csak még szomjasabb Leszek tőle.

Egy egész zacskó.... fél hat óta....

Valaki mentsen meg

Kanyarecset, glitt és görbeszög

Azzal kezdeném, hogy nagyon antiszociális vagyok. A társadalmi érzékenységem és befogadóképességem a nullára csökkent, sőt, gyakorlatilag harapok. Van néhány nagyon kevés kivételezett akinek elviselem a jelenlétét, esetleg még igénylem is, minden ki más meg húúúzon a jóóóóbüdösbe és az álkolehós megvilágosodásos tanácsadásaikat rakják a zsebükbe és ne nyaggassanak, hogy őőők csak jóóóót akarnak. Nem vagyok rájuk kiváncsiak, hagyjanak BÉKÉN!
 
Így történt, hogy egyedül mentem beszerezni az OBIba a festéshez fennmaradó cuccokat. Úgy mint a kanyarecsetet, glittet és görbe szöget....
 
Mivel az a jóóó édes Apám nem viseltetett kellő türelemmel irányomba, hogy elmagyarázza, hogy mi is kell pontosan MÉG a festéshez, magamra hagyatódtam, és csak a kulcs kifejezések ragadtak meg amúgyis káptalan fejemben. Azok akik segíthettek volna esetlegesen a vásárlásban, abba a csoportba tartoznak akiket nem bírok elviselni. Periódikusan még a hangjukat se akarom hallani, nem hogy egy méternél közelebb legyenek hozzám, így önnön sorsom rontva egyedül vágtam neki a lakásfelújítási szaküzlet labirintusának. Esetemben az üzletvezető Volt a minotaurusz, aki kedvesen segített egy darabig, és rám tukmálta mindenből a legdrágábbat, majd mikor továbbra is tanácstalanul álltam a sok ecset-pemszli-lehúzó-ragasztó között, egy elsőre a takarító személyzethez tartozó nagyon kedves úr segített, aki nem röhögött képen, mikor mondtam neki, hogy a kanyar ecsetet nem találtam meg, és szeretnék venni még glittet és szükségem van még 10 db görbeszögre.
 
Amikor ezeket kimondtam, minden egyes alkalommal tudtam, hogy én vagyok a legostobább vöröshajú szőke közel s távol az obiföldjén. De az kedves eladó valahogy úgy bánt az én hisztis antiszoc lelkemmel, hogy ha elhív, még fagyizni is elmentem volna vele. Nagyon nagyon kedves Volt. Olyan léleksimogatósan kedves...*
 
Kiderült, hogy a kanyarecset becsületes neve radiátor ecset. A glitt az valójában a glettből és gpiszből általam kreált valami, a görbeszög pedig az a bizonyos kaspó tartó...
 
 
 
*este gondolkodtam, hogy lehet, hogy azért Volt szimpi, mert nem akart és nem várt el tőlem semmit és még csak mű-bölcselkedő tizedigazságokkal Sem akarta a csoffadt életemet megregulázni?

2014. április 21., hétfő

Esik...

Esik az eső. Finom eső illat van. Kellemes esős a levegő. Nem túl hideg, nem túl párás.
 
Olyan, mint egy zuhany a léleknek.
 
Kifacsartam és folyamatosan facsarom is magam a munka miatt.
 
A barátok mellettem vannak, demégis, mintha minden, ami fontos lenne egy függöny mögé kerülne. Tanulok elengedni és megtartani, migrénnel és stresszel küzdök, és a félelemmel, hogy elveszítem a fontos embereket, mert kevés vagyok nekik.
 
Csoki erre azt mondta, hogy aki szeret, és velem van, annak mindegy, hogy épp fátyol vagy mély gödör, ők ott lesznek. Nekik mindegy, hogy farmer vagy kosztüm, zsíros kenyér vagy kaviár, szőrös láb vagy szolárium, csend vagy hangzavar....
 
Sokszor mondta, ahogy Laposnézés is, hogy "Verde, okos lány vagy te, tudod a megoldást, csak hidd is el...."
 
Tudom a megoldást, persze hogy tudom....
 
Csak most engedem, hogy elmossa az eső, becsukom a szemem, és úgy teszek, mintha tiszta lappal kezdhetném....

2014. április 17., csütörtök

Azzal kezdődött....

.... hogy tegnap reggel nem találtam Dió pórázát. Pedig a helyére Volt felakasztva. Tíz perc tétova merengés után meglett....
 
.... valahogy elfelejtettem felkanyarodni az M0ra. Egyszerűen nem vettem észre a felhajtót....
 
... elfelejtettem megrendelni a könyvvizsgálók ebédjét....
 
... a főnököm informálódási jelleggel szeretett volna egy kávét elfogyaszatni velem. A kávét megfőztem, majd bementem kolleginához, hogy pontosan miről is szeretne beszélni, mert én most inkább halott vagyok, mint élő, nem vagyok alkalmas bájcsevejre. A fejéből leszűrtem, hogy nem egy 50es fáradt osztrák ügyvezető személyében pislog érthetetlenül vissza rám....
 
... mivel éjjel is dolgozni kell, sikeresen hazavittem a laptoptásákát. Laptop nélkül....
 
... a Laptop nélkülözése kevésbbé fájt annyira, mint az, hogy a fél éltemet tartalmazó táskám viszont bent hagytam a cégnél, így iratok és lakáskulcs és pénz és privát Telefon nélkül vezettem haza, ahol csöveztem a lépcsőházban....
 
.... zárásként a testápolommal fürödtem a tusfürdő helyett.....
 
Valahogy a mai nap se akarodzik jobb lenni........

2014. április 14., hétfő

Vajon miféle lelkület hajt...

... hogy képtelen vagyok tiszta helyzeteket teremteni magam körül. Olyan, mintha a rend és nyugalom irritálna és akkor elkezdenék pörögni, forogni, meg ilyenek.
 
Néha álmodozom egy társadalmilag normális életről. Egy csendes szerelemről, ami házasságba meg gyerekbe torkollik, aztán unokákba. Kis kertes házba és kapálás közben sajgó hátba, süti szagú konyhára és reszkető kezű öreg társra....
 
De az én igaz szerelmem nem csendes, sokkal inkább zajos és a szeretetem is önös. El se tudom képzelni, hogy nekem átlagos kedves esküvőm legyen, mert biztos, hogy valami őrület lesz benne. Mondjuk hirtelen eldöntött utcáról két tanut berángatós, ha lesz egyáltalán. A gyerek téma? Minnél öregebb vagyok annál jobban gondolom, hogy ha olyan 40 felé sikerül egyet beszereznem, kábé mint zacskós tejet a sarki közértben, az se lesz szokványos.
 
Mert én egyszerűen nem vagyok szokványos.
 
Nem azt mondom, hogy egyedi vagyok, csak azt, hogy én egy szokatlan csoportba tartozom, aki bár vágyik erre a normalitásra, de valószínűleg megunná, mert túl... könnyű?
Majd biztosan higgadok lejebb ahogy öregszem...
Gondolom...
 
De addig maradok tisztelettel:
 
Mini Tornádótok
 
PS: aki nem értené, ne aggódjon, nem az a lényeg, én se értem. Ha érteném, az közelítene ahhoz a normalitáshoz, ami... értitek... vágyott csak nem akart

2014. április 10., csütörtök

Költészet napjára...



József Attila
 
Óh szív! Nyugodj!
 
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehellete a lobbant keszkenő.
 
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott uton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
 
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
 
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsu, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.

2014. április 8., kedd

Lakóbarát alacsony....

... és azon röhögünk már régóta, hogy talált egy linket arról hogy nekik, kicsiknek miért rossz. A tizespont szakít a közhelyekkel:

10 És végül, a legnagyobb tévedés: meglátják, hogy alacsonyak vagyunk, és jön egyből a “jaj de cuki vagy!”. Hát nem, valójában kirágjuk a szívedet, ha nem vigyázol.


Forrás:
Tízdolog, amit csak az alacsony emberek értenek meg

2014. április 7., hétfő

Kártevők hete

Az elmúlt hetem a kártevőkkel történő küzdelemről szólt. A kártevők három nagy csoportba sorolhatók. Vannak a jelentős anyagi kárt okozók, aztán vannak a jelentős lelki kárt okozók, és van a jelentős anyagi és lelki kárt okozó.
 
Az anyagi kárt a hülye molylepkéknek köszönhetem. Miattuk gyakorlatilag nincs otthon semmi ehető, minden szekrényem átjárja a tömény levendula szag, sőt, az egész lakást, mert ahová nem tudtam levendulás illatosítót tenni, ott levendulás füstölőt égettem marékszám, pedig erről már kamaszkorom végén leszoktam, mert jobban szeretem a friss és tiszta illatot, mint az eröltetett művi füstölőjét.... Ma már nem találtam seholse kis dögöt, de ezt még csak nagyon halkan merem mondani.
 
A komoly lelki kárt okozó kártevő lenne ugye G. Aki 80 méterre vett tőlem lakást.... Az van, hogy én tényleg nem akarom látni, és valóban iszonyatos módon cseszi a csőröm, hogy az a több tíz milliós Luxus lakás az én pénzemből is van. Vagyis nem, ez így már nem igaz, mert azzal a pénzzel én teljesen nyilván valóan a szabadságom váltottam meg, na de ha már megváltottam, mi a francnak költözött ennyire közel. A kezdeti nem-kapok-levegőt-sokktól lassan eljutok oda, hogy ugyan még foglalkoztat és bosszant, de most inkább sokkal jobban az bosszant, amiket terjeszt rólam. (a ribanc a legenyhéb jelzője velem kapcsolatban*) Nem akarom, hogy bármilyen szinten is a közelembe legyen. És a legnagyobb baj, hogy semmiféle füstölő nem használ ellene...
 
A jelentős anyagi és lelkikár.... Dióbabám. Diónak vettem ilyen kullancs-bolha nyakörvet, 8ezer kemény pénzért, és ennek ellenére 5 kullancsot szedtem ki az én kis maflámból De mivel ebben a kiszedegetésben rohadtul nem vagyok jó, kettőnek beletörtem a fejét, amit aztán csak kipiszkáltam később, de basszus nagyon félek, hogy szegénykémnek valami baja lett. Aggódom érte baromira, nézem, hogy nincs-e láza és hogy milyen szinűt pisil. Ez a lelki része. Az anyagi meg, hat egyszer Volt ez a nyolcezres szar, most meg vettem utlra hangos kullancs riasztót, meg cseppet is, hogy tuti ami tuti, szóval egy vagyon testáltam az én kis kajla ebembe.... És még ennek ellenére is, az sokkal jobban aggaszt, hogy baja lesz, mint a ráköltött vödörnyi pénz.
 
De hogy mondjak valami jót is.
Képzeljétek, megvannak a festékek. Hétvégén megvettem őket. Vettem fehéret, meg szederbort, és kevertettem türkizes  kékes zöld színűt. A sztoriban a legszebb, hogy bementem a sarki festék boltba, hogy kérek szépen festéket, és bármit, csak ne Hérát, mert apukám azt mondta. A srác pedig széles mosollyal közölte, hogy akkor isten hozott a Trikolor márkaboltban, ahol a vezető és egyben egyetlen termékünk a Héra... De mikor elröhögtem magam, akkor azért ő is. Szóval szőke voltam... És tök büszke vagyok magamra, mert az 50 Liter festéket egyedül küzdüttem fel a lakásba.... 
 
 
*persze, nem kell vele foglalkozni, persze megcsaltam, nem is egyszer. De lehet azt a valamit párkapcsolatnak nevezni, amiben a nő kiszolgálja a pasit, amiben szex évek hosszú folyama alatt is Maximum 7 perces izére definiálható, és amiben a nő inkább egy anyapótlék, mint társ? Aki mindenben magára van hagyva, és minden döntéséért, gondolatáért, lépéséért csak hibáztatva, vádolva és okolva Volt? Azért minden érmének két oldala van, és bár magamközt elég nyilt Volt, de akadnak olyan komoly gondok, amikről soha nem beszéltem senkinek mert szégyeltem. De pont ettől nem vagyok ribanc...

2014. április 4., péntek

A világ szélességegessége

"Az Univerzum, mint már megjegyeztük, idegesítően nagy hely. Olyan tény ez, amit a legtöbb ember, saját nyugalma érdekében, hajlamos figyelmen kívül hagyni."

 /Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak/
 


2014. április 2., szerda

Célnélküli, és véletlen?

Lakóbarát anyukája milliószor elmondta, hogy cél nélküli véletlenenk nincsenek.
 
Na most az van, hogy G (azaz ex APK) otthon, a szülőfaluban, azon kívül hogy elterjesztette, hogy mekkora fos szar fos helyen vettem lakást, és micsoda elhamarkodott döntés Volt, szóval ő akitől valószínűleg ered, hgoy leszbikus viszonyt folytatok Paragrafussal, na ez a pasi, vett egy lakást.
 
Vett egy kétszer akkor új építésű lakást még épülő félben, mint amekkora az enyém, kétszer annyi pénzért, mint amit a közös otthonunkra valaha gondolatban szánt volna.
 
És mi a slussz poén? Hogy konkrétan 100 méterre tőlem. Gyakorlatilag a szembe szomszédom lett....
 
Mattot kaptam.
 
Még nem döntöttem el, hogy most azonnal adom el a lakást vagy előtte elköltözök a világ végére...

4 kiló dió, kuka

Nem, nem a megátélkodott kölyök eb veszte lett végül a szemetes, hanem az összes, nem hűtőben tárolt kajánké.
 
Úgy december óta szinte folyamatosan küzdünk lakóbaráttal a molylepkékkel, ezidáig nem túl nagy sikerrel. A ruhás szekrényeket csomószor átpakoltuk, megnéztük. Cipőket mindannyiszor meglestük és a gyapjú talpbetéteket is kidobtuk, de semmi... Nem lett meg a gócpont.
 
Tegnap este aztán Lakóbarát gyógyszere elgurult, és nekiállt kirámolni a spejz nevű szekrényt.... A spejzben csomó tartós kaját felhalmoztunk, egy részét kaptuk, másik jó részét vettük az elemorzsiának. Mármint a moly eledelnek.
 
Összeségében négy nagy szemetes zsákot töltöttünk meg dióval, mákkal, sáfárnnyal, házi tésztákkal, liszttel, cukorral, csokival, kalocsai édesnemes házi paprikával, kekszekkel, csipszekkel, ropikkal, szotyival, édes és sós mogyoróval és mazsolával és szárított gyümölcssel, meg zacskós levesekkel, és mindennel, amit úgy tartós élelemnek hívunk. Mert azok a dögök beleköltöztek mindenbe, és mindent hátulról kezdetk meg így a sima ajtónyitogatásnál nem látszott, hogy gyakorlatilag semmi nem maradt ép vagy ehető. Az undorít pókhálós lárváik MINDENT beleptek, mindent megmásztak, megettek....
 
Amikor a hugomtól beszerzett 5 kg-s 80%-os belga étcsokit kellett kidobnom, potyogtak a könnyeim....

2014. április 1., kedd

Annyi azonban bizonyos....

... hogy mióta Dió megvan, egy kicsit én is jobb ember lettem...

https://www.facebook.com/photo.php?v=10151778690637576&set=vb.32799215298&type=2&theater

A gyerek...

...tegnap feltűnően került. Lakóbarát nyomában Volt, hízelgett neki, puszilgatta, összevissza szeretgette. Megállapítottam, hogy biztos hiányzott neki hétvégén...
 
... ekkor még nem sejthettem, hogy amikor bemegyek a szobámba lefeküdni, egy, az ágyamról lerángatott toll takaró fogad, ami egy merő pisi Volt.
 
Dió mondhatom, már szobatiszta. Ha meg mégis becsurran, az mindig és pontosan ugyan oda történik. Így azt gondolom, hogy a takaróm eláztatása aljas és megfontolt szándék szerint történt. Miért állt ilyen rútul bosszút rajtam, főleg úgy, hogy előtte 2 órát voltunk sétálni, és séta előtt még minden a helyén Volt, ötletem sincs.
 
De én modnom nektek, tudta. Nagyon is jól tudta. Azért húzott annyira Lakóbaráthoz, és nem is aludt velem az éjjel.
 
Szóval most mérges vagyok a gyerekre, aki amúgy kerül. Reggel is látványosan Lakóbarát mellett tette le a voksát, vele akart sétálni menni, vitte neki a pórázt, és tényleg nem örült neki, hogy én viszem le. Érzi, hogy bűnben van, az tuti... Már csak az a kérdés, hogy vajon mivel érdemeltem ki....

Vissza. Akarok. Menni.