Volt olyan is...

.... hogy mérhetetlen szerelmmel és reménnyel néztem előre, hogy még hittem, és a többi blablabla....
 
Volt olyan is. Meg van ilyen is. Van ilyen, hogy az ember tehetetlen dühvel nézi, ahogy a másik hagyja, hogy kicsússzanjon a közös jövő az ujjai közül. És van ez így, hogy a düh miatt, mi magunk vagyunk vádolva.  
 
Szív megszakad, hang fennakad.
 
És csak marad az üresség, a bizonytalanság, és a rezignáltság.
 
Az egyetlen ember, akit beengednék az életembe, akinek odaadnék mindent, és megkaphatna mindent, nem kér belőlem.
 
Furcsa, hogy az egy évvel ezelőttihez képest mennyire máshogy van millió darabba hullva a szívem. Hogy a taknyos kis zokogó lelkem vigasztalása már olyan jól ismert. Már nem undi megérinteni, megsimogatni, mert kell a kis dzsuvásnak a szeretgetés.
 
Olyan lehet, mint ahogy tegnap Dió felugrott az ágyamra és lenyalogatta a könnyeim.
 
Többé nem akarok már szeretni....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing