2014. július 29., kedd

Megérte németül tanulni...

Öltönyös 30-40-es német üzletemberek mellett ácsorogtam az üres taxidrosztnál, minden egyes német szavuk ütött, nem is akartam tudomást venni róluk, de éreztem, hogy néznek. Tudjátok, mikor úgy tudod, mert a hátadba ég a tekintetük.
 
Ők nem tudhatták, hogy értem a dilemmájuk, a nagy kérdést, hogy amin félhangosan vergődtek. Nem, nem azon, hogy prosti vagyok-e vagy se, csak majdnem. Azon töpregntek, hogy a melleim igaziak, vagy szilikon.
 
Mikor megérkezett értük a taxi, vigyorogva odavetettem nekik a megfejtést.
 
Azok a döbbent fejek minden pénzt megértek.


2014. július 28., hétfő

Dió, a ház ura

Az úgy esett, hogy szombat éjjelem egészen mozgalmasra sikeredett, pedig csak a kanapén akartam összekuporodni és undorodni a saját tisztítószer szagomtól, miközben azért vállveregetve nézem a csilli-villi molylepke Mentes lakást.

Az illúziónak Kézműves és vadi új pasija vetett véget, mert szülőfaluról felvonatoztak, a vonaton benyomtak egy üveg viszkit, bulizhatnékjuk Volt, de eltévedtek, és ki mást lehet ilyenkor zargatni, hogy tetőt adjon a feje felé, meg vizet és papírzsepit, sőt talán még fürdő szobát is, ha nem a nővérét, aki persze, hogy nem aggódja halálra magát, mikor meglátja a két totál káo egyént.

Nem, nem vagyok olyan jóságos, hogy a májuk épsége, vagy agysejtjeik halála miatt fájt volna a szívem. Sokkal inkább a fehér szőnyegem és a tényleg totálra suvickolt lakást sajnáltam. Nem nagyon Volt kedvem hányást takarítani....
 
Mikorra elcsendesedett a lakás és csak a részegek horkolása törte meg a csendet, az addig lábam körül ólálkodó babakutya, felpattant az ágyamra, megkapart, prüszkölt, és intett egyet a fejével, hogy jó lenne, ha a betolakodók szűrét kitenném. Reggel ennek még nagyobb nyomatékot adott, mikor elégtelenkedve nézte hugom és a bejárati ajtót.
 
Esküszöm elküldte őket még ennél is melegebb éghajlatra :D
 
 

2014. július 25., péntek

Különbség a hogyvagy, a mizu, ésa jólvagy között

Hasonlóság csupán annyi, hogy mind beszélgetés indító formula, de paranoid lényem erősen megkülönbözteti, mégpedig a megbújó jelentéstartalom végett.
 
A mizu szinte mindig laza, mindig baráti. Olyan kis őgyelgős, nem kötelez, nem kényszerít, néha már már csak megszokás, nem is válaszolunk rá, vagy nem is várunk valódi választ. Haver, ismerős, ilyesmi.
 
A jólvagy aggódós, akárki kérdi, adott pillanatban biztosan, de valószínűleg máskor is fontos egymásnak mind a kérdező, mind a válaszoló. Eldöntendő, célra törő kérdés, és ha kibújik előle a válaszadó, akkor a faggató tudja, valami bizony bűzlik. Nekem a jólvagyosok a mélyebb kapcsolataim. Már mosolygok, mikor megkérdezik, hogy jólvagy? mert vártam, és tudom, hogy fogják kérdezni, mert az IGEN/NEM nekik tényleg fontos.
 
És akkor a végén a hogyvagy. Azok akik így érdeklődnek a sorsom felől, tuti hogy valójában alig várják, hogy visszakérdezzek, egy éste?-vel, mert nyakamba öntik az összes létező és nem létező problémájukat, panaszukat. A hogyvagyosok sokszor olyanok, mint a piócák, rákezdenek és mondják mondják mondják és be nem áll a szájuk, szívják az energiád...
 
 
Meglehet tévedek. Nincs kizárva, mert ez csak egy érzés, még reprezentatív felmérésnek se mondanám....
 
 
 
 
 

2014. július 24., csütörtök

Még úgy szocializálódtam, hogy este 6 után, ahol kisgyerek van nem illik telefonálni, 7 után sehová Sem illik, és 8 után már a családunkra se hozzuk rá a frászt egy kósza csörgetéssel. Persze, vannak az életemben páran olyanok, akiket tudom, hogy hívhatom akár hajnali háromkor, de nagyon kevesen vannak ilyenek.

Így amikor tegnap este negyed 11kor Volt egy nem fogadot hívásom, egy olyan személytől, aki leginkább az este 7ig körbe sorolható, megijedtem, azonnal visszahívtam:

- Halllóóóóóóóóóóóó
- Szia, mi van? Baj van? Rosszul vagy? Miért hívtál?
- Hűűűmppfff őőőőőőőőőőőőő
- Jól vagy?
- Jaaa. Csak gondoltam megkéééérdem mit csináááálsz.
- Kutyát sétáltattam. Biztos minden rendben?
- Peeeeersze. Dijóóóóó hogy van?
- Jól.
- És mi az esti programod?
- Alszom.
- De nincs valami esti különleges programod? Nem zavartam meg seeeeeeemmit?
- Nincs, mondom, alszom.
- Éééééés mi újsááááááááááááááááááág?
- Semmi.
- De szűk szavú vagy. Igazán mesélhetnél.
- Te hívtál engem. Miről szeretnél beszélgetni.
- Háááááááááááááááááát arról, hogy hogy vagy.
- Kösz jól, és így éjjel elég fáradtan. Készülök aludni
- Hááááááááááát én is jól vagyok. Vagyis annyira nem, de ne is foglalkozz velem, nem a te hibád.
- Az biztos. Mi a baj?
- Háááááááááááááát most értem hazaaaaaaaaaa, meg majd ennnnnnnnnni készülök, aztán lefekszem. De tényleg, mi újság? Nem mesééééééééééééééééééélsz?
- Miről meséljek?
- Háááááááááááááááááááááát hogy mi van veled...
- Velem minden rendben...
- Nem kell gorombának lenni, már fel se hívhatlak megkérdezni, hogy hogy vagy?
- Ilynekor? Őszintén?
- Háááááááááááááááát szép, hogy nem mesélsz semmit, azért aludj jól.

És sértődötten lerakta a telefont, és én meg meredtem magam elé, hogy ez most komolyan mi a franc Volt?!


2014. július 23., szerda

Demóna

Mindig is tetszettek az érem másik oldala sztorik, a gonosznak kikiáltott főhősök személyisége, fejlődése vagy útja a sötétig. Vonzott, talán azért, mert szülőfalumban mindig kicsit különcnek, kicsit kitaszítottnak éreztem magam, be és el nem fogadottnak, megvetettnek, a bárgyú hordák által gonosznak kikiáltottnak, ami gyerekként abszurd, de mintha felnőtt fejjel megerősítette volna ezt az egészet az ex vonal....
 
És akkor jön a film, ahol a bájos kedves tündér harcol magáért és a kis birodalmáért, mindenért, ami a király által veszélyesnek és károsnak kikiáltott. Persze egy rossz és önző emberbe lesz szerelmes. Jó oké a szerelem cukin indul, de kissrácból egy tahó paraszt lesz, akarom mondani király, méghozzá úgy, hogy kedves tündérünk szárnyát szegi (szó szerint, mert leégeti vaslánccal), aki ettől begonoszul, mert az élete értelmétől fosztották éppenséggel meg....
 
Ennyit a sztoriról.
 
Színészi játék: Angelina tényleg nagyot alakít, érzelmek teljes skálja vonul át az arcán, kifejezetten tetszik, hogy szemmel ver, és baromi csunyán tud nézni, villog a zöld szeme :D Csipkerózsikánk bárgyú. És középszerücske se, csak bájos-ka. A holló srác szimpi mellékszereplő, a király kevés. A 3 gügye tündérkeresztanya viszont mókás.
 
Sztori: ha belefeledkezel, és nem foglalkozol a millió elvarratlan szállal, logikai és érzelmi bukfenccel, akkor, ha a kedves nézőben megvan az a fajta lelki torzulás, mint bennem, egy estés élvezet.
 
3D: nem igazán jött át. Szépek a lebegő izékék, de nem használták ki. Ja, a legjobb Effekt az Volt, ahogy Demóna lebegtette az ifjoncokat, és húzta őket magaután.
 
 
 
 

2014. július 21., hétfő

Vizilabda meg az öreg tv

... és akkor az öregecske tévém feladta egy negyednyire a küzdelmet a meleggel és Korral való harcban, pontosan akkor, mikor a legizgalmasabb Volt a vizilabda meccs, mikor a látványtól elaléva és az izgalomtól sikongatva a legnagyobb extázist éltük át.

Mindig azt hittem, hogy gatyik a tévéreklámok, amik úgy akarják megfogni a férfi embert, hogy vb szurkolás kellős közepén bedöglik a régi tévé.

Hát ha tegnap lett volna rá módom, tuti ott helyben és azonnal vettem volna másik tévét, és a régit meg úgy dobom ki az ablakon, hogy a gerelyhajító olimpián tiszteletbeli örökös győztesnek avatnak.


2014. július 16., szerda

Ördögi mérleg

Nyaralás óta reggel este mérlegelünk, mert híztunk. Nekem ez a 4. napom mindenféle fajta szénhidrát nélkül, egész jól viselem.
Valahogy így zajlik a mérlegeléskor súly megállapítása, ha azt vesszük, hogy a nyaralás előtti súly X.
 
Kedd reggel:
 
- X+1,5... na! fogytam.
- X+3... híztam :(
 
Kedd este:
-X. WOW! ÉN vagyok a hold :D
-X+3,5... ne már.... én a telihold felé tartok?
 
Szerda reggel:
-X+2. EZ hogy?! Nem is ettem vacsit. És most pisiltem..
- TE PISILÉS UTÁN MÉRLEGESZ? TE CSALSZ!!!
 
Szerda este:
-X. Lassan visszaáll minden a régibe, csak van némi ingadozás. Egy falatnyi statisztikai trend :D
-X+2... Jó. Ezek szerint nálam is megvolt már a telihold.
 
Csütörtök reggel:
-X+5. MI A F@!*Z?! Nem is ettünk vacsorát!!! MI?! Sötétséggel vagy filmmel táplálkozom?!
-X+3,5... Ez a mérleg rossz. Ördögtől való. Kizárt. Koplalok!
- Kidobjuk?
- Inkáb gyújtsuk fel.

2014. július 14., hétfő

Vőgyerek(ek)

- Hozod SzSzt búcsúra?
- Nem.
- Kár. Miért?
- Más dolga van.
- Pedig még sütnék is neki. Mi a kedvenc süteménye?
- Nem tudom.
- Nem tudod?!??? Hogyhogy?
- Anyu, fogalmam sincs, mi a kedvenc süteménye.
- Kár. Pedig már apád felhozta a másik két széket is, hogy mind a három vőgyerek le tudjon ülni.
- Mind a három vőgyerek?!??? Nem szaladsz kicsit előre? Talán esetleg kettő.
- Kézműves is hazahozta már az udvarlóóóját. Az három.
- Igen. Az kettő. Nekem nincs.
- Hát mért?! SzSz micsoda?
- Hát őőő... Ő.... Izé. Ő SzSz. Ennyi. De nem vőgyerek. Majd meglátjuk mi lesz. Ne hívd már vőgyereknek... Nem az.
- Dehát ott aludt melletted!!!! Akkor mi, ha nem vőgyerek?
- Attól, hogy mellettem alszik már vőgyerek?
- Miért nem?!
 
Pedig anyukám felvilágosult okos nő, de asszem ez most túl van a korlátain. Nem vitáztam vele tovább. Mondjuk vicces, hogy a középkorban legalább el kellett hálni a nászt, most meg bőven elégséges, ha mellettünk alszik a pasi....

Az elloponi vágyott paradicsom, avagy egy bevásárlás margójára

Mert az van, hogy nem vettem egy csomó ilyen haszontalan cuccot nyarlás előtt, mint mosószer, öblítő, domestos, fehérítő, stb.... Mert ugye másra kellett a pénz. Mindazonáltal tegnap muszáj Volt megejtenem ezen elhanyagolható dolgok megvásárlását is.
 
Te jó ég, hogy micsoda elszabadult árak vannak! Hihetetlen. Épp morogtam magamban, hogy igazán nem vettem semmit, és minden bizonnyal egy teljes vagyont fogok fizetni, közben turtam egy nejlon szatyrot, és mikor felnéztem a futószalagra az a pár szem paradicsomom elszabadult. Zsémbesen visszavágtam a többi motyóhoz, mire mögöttem valaki:
 
- Bocsi, hozzak neked is?
- Tessék?
- Az az én paradicsomom....
 
Lenyúltam a sorban mögöttem álló srác paradicsomait. Vigyorgott, én elnézést kértem, majd ismételt várakozás, és ahogy a szalag beindult, leesett a papírzsepi, én meg lehajoltam, és ugyancsak konstatáltam, hogy a hülye paradicsom már megint elgurult.
 
- Tényleg hozok neked is nagyon szívesen, látom kábé annyi kell mint nekem.
 
És vigyorog. Én meg égek, mint a reijsztág.....
 
 

Minden (újra)kezdet nehéz

Megvan annak is a maga bája, ha az emberleánya combjába hétfőn reggel fél hétkor beleáll egy két kilós mappa sarka.
 
Mert ez a mozzanat úgy ránt vissza a valóságba, hogy elűzi az utolsó kósza emlékképét is a két hét valótlanásgnak, amit nyaralásnak hívnak.
 
Volt Volt fesztivál, és Volt SzSz szülőknek történő bemutatása. Na meg Crazy Dance sátáni körhinta, és ebből fakadó maradandó csipőcsont sérülés.
Aztán akadt még levezetés horvát barátainkhoz, ahol az esőn kívül a tenyérnyi tücskök jelentették a legnagyobb gondot, és az, hogy nem jöttek értünk a kalózok, hogy elraboljanak, pedig a sós vízben milyen jól is lehet úszni, még annak ellenére is, hogy a gyomrunk megvolt tömve mindenféle, kollégistákat is zavarba hozó kajákkal. Na meg az utolsó nap a tűző napon leégő térd és hónalj, Amin talán még az Agymenők tudósai se tudtak volna segíteni, pedig az esősebb napok végett megnéztük legalább háromszor az 5. évadot. Meg az Ózt. Na az rosszabb, mint két esős hét a tengerparton.
Feküdni, lenni, enni, inni, pihenni, néha aggódni a jövőn és az úttalanságon és az elhatározásainkon... Mégis a tengerben elmerülni, és röhögve agyalni, hogy melyik koszos törölköző kié...
 
Jó Volt, talán igaz se Volt.....


2014. július 2., szerda

Crossroad

Minden héten legalább egy baleset. Eddig két mentő helikopteres Volt, szerencsére azonban halálos még nem. Itt, a cégtől 10 méterre lévő új, szerencsételnül megkomponált kereszteződésben, ahol két, nagy forgalmú, gyors, dimbes-domobes, de egyenes út találkozik.
 
Soha nem hajtok be vakon ebbe a kereszteződésbe. Mindig megállok. Még akkoris, ha mögöttem mindenki anyáz. Még akkoris, ha integet a szembekamionos, hogy mehetek, nincs mitől félnem...
 
Reggel úgy hoztak be dolgozni. A soffőröm nem tartotta be a kresszt. Nem állt meg. Még csak nem is lassított. 50 méterre a veszélyforrsától rászóltam, hgoy lassítson, mert elakadás jelzővel áll az autó....
 
... nem lassított, gondolta kikerül.....
 
Azt hiszem, egy másodpercre meghaltam, mikor a mi kocsink orrától 1 centire húzott el egy motoros......
 
 

Vissza. Akarok. Menni.