Demóna

Mindig is tetszettek az érem másik oldala sztorik, a gonosznak kikiáltott főhősök személyisége, fejlődése vagy útja a sötétig. Vonzott, talán azért, mert szülőfalumban mindig kicsit különcnek, kicsit kitaszítottnak éreztem magam, be és el nem fogadottnak, megvetettnek, a bárgyú hordák által gonosznak kikiáltottnak, ami gyerekként abszurd, de mintha felnőtt fejjel megerősítette volna ezt az egészet az ex vonal....
 
És akkor jön a film, ahol a bájos kedves tündér harcol magáért és a kis birodalmáért, mindenért, ami a király által veszélyesnek és károsnak kikiáltott. Persze egy rossz és önző emberbe lesz szerelmes. Jó oké a szerelem cukin indul, de kissrácból egy tahó paraszt lesz, akarom mondani király, méghozzá úgy, hogy kedves tündérünk szárnyát szegi (szó szerint, mert leégeti vaslánccal), aki ettől begonoszul, mert az élete értelmétől fosztották éppenséggel meg....
 
Ennyit a sztoriról.
 
Színészi játék: Angelina tényleg nagyot alakít, érzelmek teljes skálja vonul át az arcán, kifejezetten tetszik, hogy szemmel ver, és baromi csunyán tud nézni, villog a zöld szeme :D Csipkerózsikánk bárgyú. És középszerücske se, csak bájos-ka. A holló srác szimpi mellékszereplő, a király kevés. A 3 gügye tündérkeresztanya viszont mókás.
 
Sztori: ha belefeledkezel, és nem foglalkozol a millió elvarratlan szállal, logikai és érzelmi bukfenccel, akkor, ha a kedves nézőben megvan az a fajta lelki torzulás, mint bennem, egy estés élvezet.
 
3D: nem igazán jött át. Szépek a lebegő izékék, de nem használták ki. Ja, a legjobb Effekt az Volt, ahogy Demóna lebegtette az ifjoncokat, és húzta őket magaután.
 
 
 
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti