Dió, a ház ura

Az úgy esett, hogy szombat éjjelem egészen mozgalmasra sikeredett, pedig csak a kanapén akartam összekuporodni és undorodni a saját tisztítószer szagomtól, miközben azért vállveregetve nézem a csilli-villi molylepke Mentes lakást.

Az illúziónak Kézműves és vadi új pasija vetett véget, mert szülőfaluról felvonatoztak, a vonaton benyomtak egy üveg viszkit, bulizhatnékjuk Volt, de eltévedtek, és ki mást lehet ilyenkor zargatni, hogy tetőt adjon a feje felé, meg vizet és papírzsepit, sőt talán még fürdő szobát is, ha nem a nővérét, aki persze, hogy nem aggódja halálra magát, mikor meglátja a két totál káo egyént.

Nem, nem vagyok olyan jóságos, hogy a májuk épsége, vagy agysejtjeik halála miatt fájt volna a szívem. Sokkal inkább a fehér szőnyegem és a tényleg totálra suvickolt lakást sajnáltam. Nem nagyon Volt kedvem hányást takarítani....
 
Mikorra elcsendesedett a lakás és csak a részegek horkolása törte meg a csendet, az addig lábam körül ólálkodó babakutya, felpattant az ágyamra, megkapart, prüszkölt, és intett egyet a fejével, hogy jó lenne, ha a betolakodók szűrét kitenném. Reggel ennek még nagyobb nyomatékot adott, mikor elégtelenkedve nézte hugom és a bejárati ajtót.
 
Esküszöm elküldte őket még ennél is melegebb éghajlatra :D
 
 

Megjegyzések

  1. Dió :-DD Ha gyereked lesz akkor sem lesz ez másképp :-) Zozi édibédi picibaba volt, egészen addig ordított csak amíg vendégek voltak nálunk. Amikor elmentek akkor mosolygott. Marci nem sírt ugyan, de szinte mindenkit lehányt...(na jólvan bukós baba volt a drágám)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

Fehér ing

a csempész süti