2014. szeptember 26., péntek

Péntek...

... még nincs vége... még csak szóbeli ígéret van. Még csak ígéret. Még semmi más nincs. Minden lebeg csak a levegő elemeiben. Ígéret. Úgy bizony. Semmi más.....

Mégis, lassan néhány nagyobb feladat, néhány muszáj túl élni dolog túlélődik....

... de csak csendben, csak halkan... alig hallhatóan......

Majd ha írásba adják, akkor majd én is......


2014. szeptember 18., csütörtök

Unter Druck...

Azt vajon munkahelyi balesetnek minősítik, hogy éjjel kettőkor az irodámban elcsúsztam egy 20 kilós nejlon bugyikkal teli mappán, ráestem a farcsontomra, de ennélis jobban fájt, hogy a tövig rágott körmeimmel belekapaszkodtam az asztalba és ami megmaradt csonk, az irdatlan fájdalomba kezdett?
 
És ha igen, lehet erre kivenni betegszabit?

2014. szeptember 16., kedd

Minnél több embert ismerek....

... annál jobban szeretem a kutyámat.
 
Most estem haza melóból... Ne. Ne is kérdezzétek! Eszetekbe se jusson..... Igen, a körmöm tövig rágtam, az arcom szét kapartam a hajam meg olyan zsíros, hogy ihaj!
 
aztán azt olvastam, hogy macsekok gazdát cserélnek.... hat persze hogy az emeriség jóindulatából.
 
És kolleganő közli, hogy túl sokat szarik a két napja elhozott kokler(?) spániel kölyök, szóval bezárja a garázsba(???????????????????????) mert majd ott megtanulja....
 
jesszus....
 
Bárcsak fele olyan jó lehetnék, mint Dió, aki még mindig ugrál örömében hogy hazaértem. Nem vádol, nem cseszeget, csak örül nekem....

2014. szeptember 9., kedd

Anyaság....

A jelek szerint pontosan abba csoportba tartozom anyai jellemvonásaimat tekintve, ahová nem szeretnék.
 
Mérhetetlenül nehezen engedtem el a "gyerek"et hétvégére, búslakodtam, hogy üres nélküle a lakás és csendben megfogadtam, hogy soha többet nem mehet nélkülem sehová, mindig mindig velem lesz, mert nagyon szar nélküle.
 
Majd amikor újra találkoztunk, a gyerek büntetett, mert megsértődött, hogy magára hagytam, én meg pitiztem gyakorlatilag neki, és tegnap hazafelé melóból még beugrottam neki a Freshnapfbe. Jó persze az eredeti értelmes cél az Volt, hogy fogkefét kap, de hat csak befigyelt még egy kis rágcsa meg egy új sípolós játék.... Csak hogy ne haragudjon rám....
 
Hát... nem túl bíztató előjelek....
 
És ha már anyaság....
 
- Azt azért megköszönném, ha most időben szólnál mikor "megjön".
- Mindig szólok.
- És mindig nagyívben tojsz rá, és elpoénkodod.
- Ez igaz.
- Szólsz?
- Szólok. Csináljak tesztet? :D
- Már megint elvicceled.....
 
És ha már tesztek....
 
- Meg van az eredmény.
- (és csak nézel és nem mersz kérdezni, mert a pozitív az negatív, a negatív az pozitív, és mégis mi a fészkes fenét kellene ilyenkor mondani?!)
- Hát, neked is minden az arcodra van ám írva!!!!
- ....
- Ne légy már ilyen sápadt. Negatív. Nem vagyok éces.
- Uh, bazszmeg....
- Ja. Én is megkönnyebbültem.
- Te... akkor most....
- Ihatnánk is rá egyet, de ha te terhes vagy, akkor inkább fingjunk egyet rá mint a multkori néni....
- Hogy mostanában mindenkinek ez a heppje!
- Miért? Teljesen kizárt? Olyna széppp vagy mostanában!!!! Biztos a terhességi hormonok.
- Vigyázz a szádra, mert letépem a kéjlécedet és többet az életbe nem kell agyalunk az ilyen hülye tesztjeid miatt!
 
És az élet és a hétköznapok mennek a maguk módján...
Valamint azért, hogy az én Dióbabámnak se terhességi se éces kérdések ne terheljék rövid kis életét, jövő héten szépen rövidre zárjuk a témát az állatorvosnál.
És nekem meg bűntudatom van....

2014. szeptember 2., kedd

Pocsoly*

... és akkor a kiszabaduló eb belevágtázott egy neki könyékig érő pocsolyába, majd döbbenten állt, és egyesével emelgette a lábait.
 
Vízzel érintkezve kővé vált. Ha kémikusan akarnám mondani. Nem mozdult se jobbra, se balra, állt és nyüszített. Megijedt. Talán attól hogy megfullad....
 
A pocsoly* méretes mivolta végett baromira nem tudtam kiemelni a közepéről, és tényleg mély Volt ahhoz, hogy a cipőm teljes eláztatása nélkül megmentsem a FULDOKLÓ ebet, aki nem mozdult. (csak állt és sírt)
 
Tehetetlenül álltam és csalogattam, de mindhiába, ő a halálra várt, mármint a fulladásosra.
 
Nem történt meg.
 
És én se mentettem meg, mert beázott volna a cipőm.
 
Erre jött egy 90+os nénike, aki a szokásos, jajjdecukiakutyulimegsimogathatom szöveggel, belegázolt a mélyvízbe és simogatni kezdte a kutyának látszó gyáva képződményt, aki erre a néni nyakába ugrott, ő boldogan átölelte és a csurom vizes kutyát a kezembe nyomta, hogy de milyen barátságoscukiebecske....
 
Fehér farmerdzseki Volt rajtam.
 
Nem örültem.
 
Kutyakönyékig érő vízben hogy fulladt volna már meg?!
 
 
 
 
*nem tudom hogy milyen j-ly. és nem is érdekel. ezért nem gugliztam meg.
 
 
 

Vissza. Akarok. Menni.