Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2014

Péntek...

... még nincs vége... még csak szóbeli ígéret van. Még csak ígéret. Még semmi más nincs. Minden lebeg csak a levegő elemeiben. Ígéret. Úgy bizony. Semmi más.....

Mégis, lassan néhány nagyobb feladat, néhány muszáj túl élni dolog túlélődik....

... de csak csendben, csak halkan... alig hallhatóan......

Majd ha írásba adják, akkor majd én is......


Unter Druck...

Azt vajon munkahelyi balesetnek minősítik, hogy éjjel kettőkor az irodámban elcsúsztam egy 20 kilós nejlon bugyikkal teli mappán, ráestem a farcsontomra, de ennélis jobban fájt, hogy a tövig rágott körmeimmel belekapaszkodtam az asztalba és ami megmaradt csonk, az irdatlan fájdalomba kezdett? És ha igen, lehet erre kivenni betegszabit?

Minnél több embert ismerek....

Kép
... annál jobban szeretem a kutyámat. Most estem haza melóból... Ne. Ne is kérdezzétek! Eszetekbe se jusson..... Igen, a körmöm tövig rágtam, az arcom szét kapartam a hajam meg olyan zsíros, hogy ihaj! aztán azt olvastam, hogy macsekok gazdát cserélnek.... hat persze hogy az emeriség jóindulatából. És kolleganő közli, hogy túl sokat szarik a két napja elhozott kokler(?) spániel kölyök, szóval bezárja a garázsba(???????????????????????) mert majd ott megtanulja.... jesszus.... Bárcsak fele olyan jó lehetnék, mint Dió, aki még mindig ugrál örömében hogy hazaértem. Nem vádol, nem cseszeget, csak örül nekem....

Anyaság....

A jelek szerint pontosan abba csoportba tartozom anyai jellemvonásaimat tekintve, ahová nem szeretnék. Mérhetetlenül nehezen engedtem el a "gyerek"et hétvégére, búslakodtam, hogy üres nélküle a lakás és csendben megfogadtam, hogy soha többet nem mehet nélkülem sehová, mindig mindig velem lesz, mert nagyon szar nélküle. Majd amikor újra találkoztunk, a gyerek büntetett, mert megsértődött, hogy magára hagytam, én meg pitiztem gyakorlatilag neki, és tegnap hazafelé melóból még beugrottam neki a Freshnapfbe. Jó persze az eredeti értelmes cél az Volt, hogy fogkefét kap, de hat csak befigyelt még egy kis rágcsa meg egy új sípolós játék.... Csak hogy ne haragudjon rám.... Hát... nem túl bíztató előjelek.... És ha már anyaság.... - Azt azért megköszönném, ha most időben szólnál mikor "megjön". - Mindig szólok. - És mindig nagyívben tojsz rá, és elpoénkodod. - Ez igaz. - Szólsz? - Szólok. Csináljak tesztet? :D - Már megint elvicceled..... És ha már tesztek.... - Meg …

Pocsoly*

... és akkor a kiszabaduló eb belevágtázott egy neki könyékig érő pocsolyába, majd döbbenten állt, és egyesével emelgette a lábait. Vízzel érintkezve kővé vált. Ha kémikusan akarnám mondani. Nem mozdult se jobbra, se balra, állt és nyüszített. Megijedt. Talán attól hogy megfullad.... A pocsoly* méretes mivolta végett baromira nem tudtam kiemelni a közepéről, és tényleg mély Volt ahhoz, hogy a cipőm teljes eláztatása nélkül megmentsem a FULDOKLÓ ebet, aki nem mozdult. (csak állt és sírt) Tehetetlenül álltam és csalogattam, de mindhiába, ő a halálra várt, mármint a fulladásosra. Nem történt meg. És én se mentettem meg, mert beázott volna a cipőm. Erre jött egy 90+os nénike, aki a szokásos, jajjdecukiakutyulimegsimogathatom szöveggel, belegázolt a mélyvízbe és simogatni kezdte a kutyának látszó gyáva képződményt, aki erre a néni nyakába ugrott, ő boldogan átölelte és a csurom vizes kutyát a kezembe nyomta, hogy de milyen barátságoscukiebecske.... Fehér farmerdzseki Volt rajtam. Nem…