Ihlet nélkül

Régen írtam. Nagyon nagyon régen írtam már nektek.

Egyszerűen ihlet nélkül vagyok. Bekebeleztek a hétköznapok, felesznek a problémák. Egyetlen téren sincs változás, ha csak nem az, hogy minden több, és nehezebb.

Persze, sose lesz könnyebb... Jó lenne, de....

Nem tudom. NEm tudom, hogy mit mondjak. NEm igazán olyan periódusa ez az életemnek, ami megörökítésre érdemes, holott lehet, hogy pontosan ezt kellene tennem, hogy a következő ilyen periódusomban erre emlékezzek.... hogy hogy oldom meg, vagy hogy ebből ki lehet jönni, vagy....

Nem is tudom.

Mit írjak?

Hogy Dió ivartalanítási után egy hét maga Volt a földi pokol? Hogy úgy kellett itatnom kézből, hogy éjszaka hányszor sírt, és vigasztaltam.....

HOgy votl olyan két hetem, amikor gyakorlatilag átlag napi 19 órát dolgoztam.

Hogy próbálok mindenhol és mindenkor helytállni.

És mégis olyan mintha beleragadtam volna, mintha egy helyben totyognék, és cuppognék a ragacsos mocsaramban... Nem haladok. Nem változik jó irányba semmi....

Egyáltalán nem változik semerre semmi....

Talán ezért nem tudok kedélyes bejegyzéseket írni, meg semmi.

Tudjátok, azon kapom magam hogy sokszor csak magammal beszélgetek. NÉma csendben ülök és komplett párbeszédeket folytatok magammal....

... a fejemben....
és nincskedvem húsvér emberekkel csevegni.....

... uncsi, és félelmetes....

Talán ezért nem írok mostanság


Megjegyzések

  1. Neked is javasolnám egy coach felkeresését vagy kineziológus vagy egy pszi.
    Férjem már elindult az úton! Végre....

    Az ajtó nálam nyitva áll, ha....

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing