2014. november 24., hétfő

Sokat mondó

Ahogy tegnap egy pohár bor felett hárman, a három teljesen más karakterű, jövő képű, életvezetésű, álamikban és vágyainkban tökéletesen eltérő mi harmincasok egyöntetűen arra jutottunk, hogy ebből az országból el kell menni, hogy itt nem szabad maradni, az túlzottan nyomasztó.
 
Mert mindig van olyan, hogy valaki, vagy valakik elvágynak. De 3-ból 3om, az talán már elkeserdésre ad okot.  Az már nem csak hóbort, akkor már komoly gond van.
 
És mennénk... Mind a hárman mennénk. Ablakot pucolni, időseket gondozni, ágyneműt húzni, taxizni, krumplit sütni.
 
Bármit. Csak el innen.
 
Talán tényleg túl sokat mondó....
 
 
 

Kowalsky? Az meg ki?

A gyerekes ismerősök zenei izlése rohamosan hanyatlik, vagy esetleg már át Sem lépi az Alma együttes csodás szinvonalának határait.
 
Cuki barátnő kérdezett rá:
 
- Jó Volt a szombati koncert?
- Jajj nagyon!!! Élvezted volna :D
- Én nem szeretem ezt a nagyon alternativ punk zenét.
- A mit?
- Hát azt Amin voltál.
- Te... Tudod hogy kik ők?
- Igen, ilyen pogozós, ugrálós.
- Aha... Hát persze... Életem, két hányás között megboldogult kollegista éveinkben az ő számukat ordítottad  mikor x-el szakítottatok.
- Neeeem... Biztos nem.... Én nem is emlékszem....
- Hidd el a gyerek még nem érti, még nem kell szépíteni a multat. Tudod, akkor Volt amikor apud másnap hozott neked húslevest, mert azt mondtuk infulenzás vagy.... azért hánysz....
- Oh basszameg, tényleg... Már el is felejtettem. Állandó ripiten van a fejembe a hülye mavanaszülinapom.


 
 
 
Meg kell hagyni tényleg csak alig érezhető a stílusbel különbség....

Dioszmiosz

Dió néha annyira, de annyira, de annyira bosszantó.... Mert nincs egyetlen harisnyám se. Mert alig kezdődött el a zokni szezon, már csak páratlanok vannak, hiszen az a tuti, ha a gazdi lábáról lecibálja, jobb esetben csak elrejti, rosszabb esetben szétrágja. A csodás kis fonott kosarából is ropi-nasit csinált, beterítette vele az egész lakást. Felugrik a kanapéra, fotelre, ágyra mindenhová, csak felugrik és leugrik, nagyobb baj nincs, nadenade....
 
Annyira tud bosszantani....
 
És mikor már nagyon haragszom rá, pislog két ártatlan, esetleg szégyenlősen elodalog, befekszika  helyére és bűnbánóan kukucskál. Vagy a tenyerembe dugja a buksiját, és megnyalja a kezem. De Volt már olyan is, hogy odaadta a nyusziját. Ráfekszik a lábfejemre és ugatva álmodik. Elbújik  mögém, ha veszélyt lát, de ha megugat egy másik kutya hetykén otterem és kis dömper módjára a védelmébe vesz.
 
Tudja a szomszédok nevét, tudja a kutyusok nevét, tudja, hogy mikor kihez megyünk.
 
És levisz engem is sétálni. Nyakamban a póráz, elkapja a végét, és a maga pöttömnyi felsőbbrendűségével visz sétálni.
 
Egyemmeg.....
 
És akkor megkérdezte múltkor az egyik ismerős, hogy nem bántam-e meg. Hogy így egy év után is azt gondolom, hogy ez e a normális.
 
Igen. Ez a normális. Nélküle az otthonom nem otthon.
 
 

2014. november 21., péntek

Ennek most a pasim örülne...

... márha lenne.
De nincs, így senkit nem is érdekel, hogy nem tudok beszélni. És nem hallok semmit. Gyakorlatilag ez a siketnémaság. Ami mint tudjuk, a sokat és hülyeségeket beszélő nők esetében a pasijaik szemében ez a néhány néma nap maga az áldás.  Mégis, ahogy itt ülök a melóban, elzárva mindenféle normál emberi kommunikációtól, vigyorgok, mint a tejbetök, mert ez az egész a tegnap Quimby koncert miatt van.
Zseniális Volt.
Le tudtam tenni a melót, tombolni tudtam, élni tudtam, és akartam és annyira annyira annyira jó Volt. Nagyon régen éreztem magam ilyen el/fel/megszabadultan. Örömzenét játszottak és mi örömködtünk.

A hangom stílusosan itt ment el:


 
A hallásom... hat az csak sejthető Volt, hogy az első sorokban tombolás nem feltétlen tett jót a dobhártyáminak és kelleni fog a regenerálódás, de azt tényleg nem gondoltam, hogy még ma is süket Leszek. :D

2014. november 18., kedd

2015 évi adóváltozások

- Láttad?!
- Láttam.
- Nincs Internet adó.
- De a kafetérija. Bameg, ez rengeteg.
- Az EKAER-t láttad? Én abba bele fogok dögleni.
- De ez is milyen, hogy mi a lakás után, mert első Volt megfizettük az illetéket, most meg.
- Azt a részt én szándékosan kihagytam.
- Ja, bocs..
- Viszont tudom, hogy ennek fényében milyen üzletágba kell belevágni!
- Kurvák leszünk?
- Nem. Fegyverkereskedők.


Forrás: http://hvg.hu/gazdasag/20141118_Igy_kopaszt_meg_minket_jovore_az_allam






2014. november 14., péntek

Prrréééééééééééééntek.....

Tegnap este a ma esti sörözgetés előzetes megbeszélése közben valamit el.asztam a redőnnyel, és hat gondolataim, problémáim megosztottam a drága barátaimmal a fészbúkcseten:
 
- Azt hiszem túl felhúztam a redőnyöm, és most hiába állok pizsibe az ablakban, nem jön le :(
- Talán nyisd ki az ablakot is, úgy húzd le, ne csak állj ott.
- Pizsi nélkül próbáltad már?
 
Igen, mind a kettő pasi, és igen, jót röhögtek, de egyik se Volt akkora lovag hogy átjöjjön redőnyt szerelni...
 
Pasik... mai pasik......
 
 
 

2014. november 11., kedd

Kellenek azok a nyamvadt célok

Szürke hétköznapok változások nélkül. Tudjátok, azok az uncsi semmilyen hétköznapok. Olyan... blöeeee.....
Nincs mit várni. Nincs miért lelkesedni. Nincs kiért tenni. A lakás kész, a meló halad, minden a maga kis megszokott Magyar valósága. Konfortzóna kényelmesen kialakult, és bele is süppedek szépen és el is veszek a mélyén, miközben aggaszta  a sok katyvasz ami körbe vesz.
 
A konfortzóna olyan, mint az a baromi kényelmes kanapé, ami nem akarja hogy felállj belőle. Először még vigyorogsz, hogy de jó puha visszahúz, bár fel kéne állni, aztán már kevésbbé, a végén meg már nincs is kedved felállni róla, mert minek... Jó ez így. Pedig a nem messze lévő fotelben lehet nem fájna a hátad.
 
Hogy mit akarok mondani?
 
Csak azt, hogy én most megpróbálok felkelni a fotelből. Rajtam múlik, hogy itt süppedek meg, vagy tovább "ülök".
 
Azon gondolkodom, hogy a kivándorlók sorát fogom erősíteni.....
 
Miért ne?
 
 
 
 

Felettébb felemelő párbeszédek

- Megint elküldtem egy német melóhelyre az önéletrajzom.
- Komoly?! Hová?
- Berlinbe...
- Az messze van.
- Nem tudom. Igazából most hogy már a második állásra pályázok ott, talán nem ártana megnézem a térképen....


- Mivel menjünk? Kocsi vagy villamos?
- Nekem mindegy.
- Nekem is.
- Döntsön a sors. Ha páros perc van a mikrón kocsi, ha páratlan villamos.
- Páratlan. pffujjj.....
- Na basszus...
- Eldőlt, akkor kocsi.


2014. november 10., hétfő

Akit az istenek szeretnek, örökre megtartják gyereknek


Kiskamasz

A hetedikes kiscsaj az emeletünkről, aki minden este fáradhatatlanul rója bicajával a köröket, akinek a copja jobbra balra hintázik, ahogy sétál, aki mindig nagyot köszön és mosolyog, az a fiús típus, aki nem harsány, nem kérkedik de lazán beáll focizni, aki elugrik boltba a szomszéd néninek, aki ápoló nő akar lenni, és egy évvel ezelőtt, mikor beköltöztem, még elpirult, mikor a gondnok bácsi cukkolta, hogy ugyan mesélje már el, hogy s mint áll épp a fiúkkal, és halkan válaszolta, hogy nem áll ő sehogy, a barátnője, pasizik, nem ő....
 
Tegnap este, ahogy az erkélyen teregettem, láttam, ahogy egy bátortalan kéz ügyetlenül átfogja a derekát, aztán alig három másodperc mulva ez a kéz viszakozva elhúzódik, ő meg áll, és pislog, és kéz gazdájához tartozó fej elindul... talán éppcsak találkozott az ajkuk mikor nyílt a bejárati ajtó, és kis főhősnőnk köszönt egy hatalmas "csókolom"ot, majd a sráchoz fordult, nyomott az arcára egy puszit és beviharzott.
 
Hajjj... hogy még mennyi gátlástalan, kapucsengőket benyomó csók áll előtte :)......
 
 
 

2014. november 7., péntek

Fehéring, magassarok

Kereskedelmi vezetőnk, aki sose szól hozzám, mert nem fizetem a vacsora számláját:

- Úgy nézel ki, mint aki állásinterjún Volt.
- Mert ott voltam.
- HÖHÖ.
- Tényleg.
- Jól van. Csak nem hordasz te magassarkút.
- Mondom, interjún voltam.
- Igen. Hát persze....


Pedig tényleg ott voltam.... És nem is ment rosszul.

2014. november 5., szerda

Reggeli csevely

Nem találtam a törölközőm, így a fürdőköpenyembe vizesen betakarózva vacogtam a reggeli kávém mellett, miközben Lakóbarát pizsamában, könyökölve piszkálta a telefonját, alapzajt a morningsó adta, és Dió, aki a pórázát hurcolászta.
 
- Gáz, hogy nem lehet pizsamába kutyát sétáltatni.
- Lehetni lehet, csak megfáznál.
- Kabátot vennék.
- Meg papucsot?
- A téli mammuszt....
- El fogok késni.
- Én már elkéstem.
- Mire mész?
- Pontosan 34 perccel ezelőttre...
 
...... (20 perc múlva)
 
- Hát most már nekem is a melóba kéne lennem...
- Fel kéne állni az asztaltól?
- Jelentsünk beteget.
- Munkusz undurusz?
- Az.....
 
Azérta végére csak beértünk mind ketten. Úgy másfél órás késéssel.
 
 

2014. november 4., kedd

Cipők, egyebek, ilyenek....

Nem tömött a szekrényem. Alig akad benne némi gönc. Cipő is csak néhány, tényleg nem sok van betárazva. Az outfitem darabjainak mindegyike passzol 95%-ban mindenhez.
 
A kedvenc farmerem pontosan ugyanúgy jó buliba, mint egy lazább tárgyalásra. A fehérneműm nem lóg ki, se alul se felül. És úgy általában a térdem se.
 
A hűtőben ugyan még mindig több az Alkohol, mint az étel, sőt, folyamatosan egyre több lesz, de csak azért, mert valójában nem fogy.
 
A fokföldi ibolyáim gyönyörűek.
 
Hatkor kelek, és nem feltétlen csak a kutya miatt.
 
IHB bulinak idejét se tudom már.....
 
És hogy hogy jön ez die? Hát nagyon egyszerűen. Véletlen találtam rá erre
 
Már csak azért is aktuális, mert a tavalyi enyhe telet még csak csak kibekkeltem úgy, hogy a szakítás végett csorbát szenvedett ruhatáram nem töltöttem fel, viszont idénre ez már nem megy. Fázik a lábam, és mentegethetem itt magam, de egy csizma nem elég. Meleg csizma kell, és tartós. Igen, inkább fizetek többet, nem érdekel, de nem fogok havonta rohngászni miatta a kínaihoz. Meg kabát is kell. Abból is meleg. Olyan Praktikus......
 
Hmm....
 
Felnőttem volna?

Vissza. Akarok. Menni.