Kellenek azok a nyamvadt célok

Szürke hétköznapok változások nélkül. Tudjátok, azok az uncsi semmilyen hétköznapok. Olyan... blöeeee.....
Nincs mit várni. Nincs miért lelkesedni. Nincs kiért tenni. A lakás kész, a meló halad, minden a maga kis megszokott Magyar valósága. Konfortzóna kényelmesen kialakult, és bele is süppedek szépen és el is veszek a mélyén, miközben aggaszta  a sok katyvasz ami körbe vesz.
 
A konfortzóna olyan, mint az a baromi kényelmes kanapé, ami nem akarja hogy felállj belőle. Először még vigyorogsz, hogy de jó puha visszahúz, bár fel kéne állni, aztán már kevésbbé, a végén meg már nincs is kedved felállni róla, mert minek... Jó ez így. Pedig a nem messze lévő fotelben lehet nem fájna a hátad.
 
Hogy mit akarok mondani?
 
Csak azt, hogy én most megpróbálok felkelni a fotelből. Rajtam múlik, hogy itt süppedek meg, vagy tovább "ülök".
 
Azon gondolkodom, hogy a kivándorlók sorát fogom erősíteni.....
 
Miért ne?
 
 
 
 

Megjegyzések

  1. Aki teheti induljon. Hajrá! Sok-sok új lehetőség.

    VálaszTörlés
  2. Próba szerencse... aki mer az nyer meg sok sok ilyen közmondás van. Menj úgy, hogy ideiglenesen. Ha tetszik maradj ha nem tetszik vissza lehet jönni. Legalább tudod, hogy megpróbáltad. Szóval tessék csak pakolni és menni.

    VálaszTörlés
  3. szerintem is érdemes belevágnod..mikor,ha nem most? ;)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti