Kiskamasz

A hetedikes kiscsaj az emeletünkről, aki minden este fáradhatatlanul rója bicajával a köröket, akinek a copja jobbra balra hintázik, ahogy sétál, aki mindig nagyot köszön és mosolyog, az a fiús típus, aki nem harsány, nem kérkedik de lazán beáll focizni, aki elugrik boltba a szomszéd néninek, aki ápoló nő akar lenni, és egy évvel ezelőtt, mikor beköltöztem, még elpirult, mikor a gondnok bácsi cukkolta, hogy ugyan mesélje már el, hogy s mint áll épp a fiúkkal, és halkan válaszolta, hogy nem áll ő sehogy, a barátnője, pasizik, nem ő....
 
Tegnap este, ahogy az erkélyen teregettem, láttam, ahogy egy bátortalan kéz ügyetlenül átfogja a derekát, aztán alig három másodperc mulva ez a kéz viszakozva elhúzódik, ő meg áll, és pislog, és kéz gazdájához tartozó fej elindul... talán éppcsak találkozott az ajkuk mikor nyílt a bejárati ajtó, és kis főhősnőnk köszönt egy hatalmas "csókolom"ot, majd a sráchoz fordult, nyomott az arcára egy puszit és beviharzott.
 
Hajjj... hogy még mennyi gátlástalan, kapucsengőket benyomó csók áll előtte :)......
 
 
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti