Nagy bögre kávé és elmélkedés

Ülök a kávém mellett, hallgatom a híreket az M0-ról, hogy ez is fizetős lesz. Szürcsölögetek, számolgatok, és elmélkedek. Vajon mit éri meg jobban? Megvenni az éves matricát? Vagy vegyek majd ilyen kilátásba helyezett megyekártyát? El kell dönteni, január hatig mindenképpen... Ezt is egyedül, nincs kivel átgondolni... de hat ki fogom tudni kalkulálni, okos nagylány vagyok én.
 
Nagylány, hat persze. Mikor tegnap este még kicsit a föld felett lebegtem a repülés éléményétől, és bár a magányomon pörögtem picit, hogy mekkora mákos a csajszi, akinek ez a pilóta srác a férje... csörgött a telefonom. Nagyobbik húgom zokogva hívott, kidobta a vőlegénye. Kidobta a pasi, mert rájött, hogy alkalmatlan a párkapcsolatra, hogy ő nem tudja feladni a függetlenségét. Zokogott, én vígasztaltam, hogy a pasi megijedt, adjon neki időt. Én is befalcolnék, ha valaki be akarna fészkelni az én kis lakásomba, meg akarná változtatni a szokásaim, és még azt is akarná, hogy felelősséget vállaljak. Én, aki még alig másfél éve van egyedül. A pasi pedig több mint tíz éve.... Persze, ez nem vígasz. Ezzel nem lehet mit tenni....
 
Változások. Változtatni hihetetlenül nehéz. Elhagyni, mást választani, máshogy élni, másnak lenni, tovább menni, és nem visszanézni. Nagyon nagyon nagyon nehéz....
 
Az is lehet hogy én már így maradok. Végülis, tegnap már megvettem magamnak a karácsonyi ajándékom....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti