Rakott krumpli, coca cola

Az az igazság, hogy bármennyire is élveztem a Coca colát, én most már inkább csinálnék rakott krumplit a kiccsaládomnak....
 
Jaaaa, hogy ezt nem értitek?
 
Hétvégén potyáztam. Potyáztam egy olyan igazi családnál. Tudjátok, az igazi nagy betűs értelmeben vett családnál. Imádtam. A lelkemnek tett jót az ebédre kapott potya rakott krumpli... (mondjuk arról inkább nem mesélek, hogy odaútan azon paráztam, hogy nincs pálya matricám, aztán belehajtottam a beton árokba, ahonnan asszem 4 erős macsó emelte ki a kocsit, hazafele meg az összes nem jó lehajtón kihajtottam), és közben azon töprengtem, hogy hogy tehtnék szert én is olyan kis meleg kezecskéjű fürtös örökösen jövő menő dumagépekre.... Hiába na... 31 Leszek.
 
A Coca-cola meg nekem egy ilyen mumus salsa figura. EZ:

 
Oké, a csaj olyan játszi könnyedséggel csinálja hogy én se értem mi nem ment eddig rajta. Talán az, hogy sietni kell? Vagy hogy nem tudom a ritmust? Vagy nem érzem a lépéseket? Szerintem a pasik voltak bénák. Nyilván :D Ez azért teljesen egyértelmű, mert a szombat esti salsa buliban egy X Ezer éve táncoló srác megtáncoltatott, aki magasabb Volt mint én, és nagyon tudott mindent, még jófejnek és uriembernek lenni is tudott. És vele sikerült. Nem is egyszer. Nem is csak véletlenül.
 
Hát ilyen ez.... akár egy jól kiérdemelt szombati ebéd menü.

Megjegyzések

  1. Én meg jótékonyan hallgatok :)
    Gyere máskor is, amíg lehet!
    A gyerekek azóta is emlegetik Diót és a VERDÉ-t, hogy mikor jönnek legközelebb :)

    Nekik meg kiskutya kell. Most mi légyen??? :)

    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd még viszem Diót. Produkál még pár meglepit, szétrágja a gumizsiráfot és máris lemondanak a kiskutyáról :D

      Törlés
    2. Minden tárgy pótolható... :) De az érzések nem :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing