Mélyen, de mennyire?

A decemberem elég aktív Volt, történt nagyon sok és még több semmi.
 
Adventi vásár, karácsonyi partik, születésnapok, néhány buli, és az utóbbi két hét teljesen végig betegeskedve. Meg Volt némi kacagás, de valahogy jóval több Volt a sírás.
 
Hát....
 
A második magányos karácsony, meg ünnepek.  Igen, lehetne ennél rosszabb is, de enyhén érzem magam lúzernek, még inkább egyáltalán nem szerethetőnek, és olyan senkinek se kellőnek.
 
Jó, jó, jó... Ne nyavajogjak. Nyilván én nem akarok közel engedni senkit, mert az a tapasztalatom, hogy nem, vagy csak ideig óráig kellek. Amíg a támogatásomra és a jelenlétemre van szükség, addig kellek, hogy ott legyek. Hogy megértsek, meg ilyenek... Aztán, ha az illetők élete sínre kerül, büszkén, és csillivillin feszítenek a saját kis sínre került életszerelvényükön, és észre se veszik, hogy a tüskeböki nővér, barát, aki régen szórakoztatott és kirángatta őket sötétségből, mélyen van és egyre mélyebbre kerül, mert az üres frázisok, jól csengő koelhók már nem segítenek, meg okos kéretlen tanácsok.... Sem a kedves kijelentések, hogy hat neked kell változtatni, fejben dől el, ha te nem akarod, akkor mi nem segíthetünk, és kábé két perces odasefigyelést Sem szánnak az emberre... Talán az effajta csalódásom miatt nem írtam senkinek semmiféle üzenetet a szárnyaló angyalokról meg a röfögő malacokról, mert örömmel válaszoltam, de nem kell mindig nekem kezdeni.....
 
Tényleg csalódtam az emberekben... És mikor tudtam, hogy Csoki hazajön két hétre, nem számítottam rá, hogy jut rám ideje, hiszen9 hónapja nem Volt itthon, a családja népes, a barátai szintúgy. A kedvemért mégis átszervezte a teljes családi látogatást, és egy teljes szombat délutánját rám szánta.
 
Unicum gyógyítónak, és egy korsó sör nyelv oldónak. Ő Volt az egyetlen, aki meghallotta a néma sikolyom, aki úgy látta hgoy baj van, hgoy közben nem ítélkezett, hogy az én történetemben nem az ő okossága számított. Rám figyelt. Kérdés nélkül is tudta a választ, az alig idejét rám szánta, és... és aggódott, de nem látszat aggódásként, nem a pillanatnyi csend fenntartása ellen küzdött, hanem velem Volt. Azóta minden nap ír pár sort, nem kér választ, nem kérdez, csak életben tart. Tördődik velem, aggódik értem. Mindezt úgy, hogy nincs elvárása, nem akarja megmondani hogy helyes élnem, és mit kellene tennem. Tudja, hogy a mogorva, falakat építő én mögött ott lakik a barátja....
 
Ezt inkább most csak magamnak írom, hogy emlékezzek, hogy az idei nagyon mély karácsonyból arra emlékezzek, hogy akadt egy valaki, aki megküzdött értem a sárkánnyal, aki ért és nem ítél, akad valaki akinek fontos vagyok..... Ez fontos...
 
Persze mindenkinek nagyon nagyon nagyon boldog örömteli és sikeres 2015ös évet kívánok!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti