Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2015

Kritika

Épp az imént kaptam meg, hogy micsoda orbitális mértékben nem tűröm a kritikát. Most meg vigyorgok, mert azt találtam mondani, hogy ahhoz hogy a kritikát elviseljem, hitelesnek kell lennie az emberkének, aki mondja.

Történt ugyanis, hogy túlsúlyos kollega szuszogva feljön a lépcsőn, és látja az asztalomon kibontott tukános gummicukrot.

- Nagyon rosszul csinálod ezt a fogyokúrát, nem szabad cukrot enni. Én Sem eszem, és rólad is biztos lemenne a súlyfelesleg.
- Mióta fogyózól?
- MÁr egy éve.
- Aha... Tudom, hogy nem kell cukrot ennem. És kösz, hogy emlékeztetsz a kilóimra, és amúgy nem fogyózom, és különben is semmi közöd hozzá.

Szintén ugyanezen kollega, akinek a macskája úgy a fejére nőtt, hogy a cicus kiszorította a hálóból, ő a nappaliban alszik a macska a konyhában.

- Egyáltalán nem kellene a kutyád póráz nélkül elengedned, meglép aztán majd bőgsz. Nem vagy olyan jó kutyakiképző, hogy ilyet megengedhess magadnak.
- Mióta is alszol a nappaliba a macskád helyén?

Szintén ezen kollega…

30 éves, és azt vallja felnőtt

A végleges felnőtté válásom onnan datálom, mikor 2005 májusában egy kis ritiklivel leszédültem kicsiny falumban a vonatról, akkor már majd 1 éve kollégistaként, és a jelenetet jóapám döbbenten szemlélte: - Fenn felejtetted a táskád a vonaton. - Nem hoztam. - NEM HOZTÁÁÁÁL? - Nem. - Hol a szennyes? Mit fogsz enni? - Kimostam és már két hete főzök magamra. Nálam így kezdődött. Huszonegy évesen, egy szép nyárias napon. Persze, tudom én, hogy nem ettől leszünk felnőttek, hogy a felnőtt élet nem csak a mosás, meg evés, meg ilyenek, hanem egy sor önálló, felelős döntés meghozatala. És tudom, hogy sokan máshogy gondolják, máshogy teszik, de az alábbi gyöngyszemek, mind 30+-os emberek száját hivatottak elhagyni, akik keményen felnőttnek vallják magukat, én meg pofátlanul megkérdőjelezem. - Hétvégén leugrunk vidékre, nem jösz? - Áh. Most nincs rá keret. Majd legközelebb. - De apám kocsijával megyünk! - Abba is kell tankolni. - Tankolni? Dehát kölcsönadta! - Basszus, egy vagyon a fogorvosom, és…

"Hát hogy vagy drága barátném?"

Vasárnap a felmosás napján (mert Dió furmányos kis agya kitalálta, hogy ha ő megfürdik az ivóvizében és azzal körbejárja a lakást, az buli, és mert a konyhába tönkre ment a szifon és folyt a trutyi) csiporog a telefonom, nincs-e kedvem traccsolni. Őszintén szólva nem Volt. Túl sok egyéb elintézni való és teendő nyomta amúgy is időm terhelt vállait. - Olyan rég hallottam rólad, eltűntél. - Jaja. Dolgozok, Mi újság? - Csak eszembe jutottál. - Ez kedves tőled. - Hát régen találkoztunk és AAANNNYYYYIIIII mesélni valóm van!!!! (itt jött egy hosszú beszámoló a bonyolult magánéleti helyzetről a férj mellett/mögött, majd végül az anyagi okok végett a mégiscsak a férj mellett maradás  eldöntéséről) - Hát ez van velem... Szörnyű, nem? - Nem egyszerű. - Dehát mondj valami okosat. Te mindig tudsz valami okosat mondani. - Egy házasság sok mindent lenyel és elbír. Azt neked kell látnod, hogy ez még belefér-e. Hogy ezt még elbírja-e. Vagy elbírod-e. - Milyen igaz.... - Nem biztos. Ez is csak okoskodás…

Elfelejti magyrot

Kép
- Légyszi, kéne nekem egy aláírt Vertrag, mert valami nem stimmel a Kundenauftraggal - Ami? - Valamit elcsesztek a Bestellungnál, és nem jön ki a Summe... - Aha, hogyan? - Most mit nem értesz? Az LKW Vertrag nem egyezik a Bestellunggal, mert a Kundenauftrag Saldenkonten-je eltérő Summe-t mutat... - Hány órája beszélsz kizárólag németül? - Talán sieben. Miért? És az a durva, hogy nem vettem észre, hogy már német szavakkal magyarázom mindenkinek a teendőket.... Egyáltalán nem vettem észre. És utólag is csak nehezen esett le, hogy a kollega Magyar-angol, és dunsztja nincs miről hadoválok.... Mára ennyi, megyek haza.


A hasznos ajándék egy szinglinek

- És milyen a vasaló?
- A vasaló?
- Az.
- Őőőő... nagyon jó. Tök jó.
- Akkor be vált?
- Be teljesen! Nagyon tuti..

Anyu balra el, Kézműves kaján vigyorral a fején:

- Arról beszélt amit karácsonyra kaptál.
- JAAAAAAAAAAAA, hogy aazzzz!!!!!
- Nem is használtad még, mi?
- Nem. Egyszer se....


Reggel 4:30

- Na mi lúzerek megyünk dolgozoni....

Igen, mi lúzerek, megyünk dolgozni. De nem azért, mert 4:30 van, nem azért, mert este 8-ig benn leszünk, nem ezért. Mert van munkánk. Van mit ennünk. Van hol laknunk. Van legalább egy valaki, akiről biztosan tudjuk, hogy fontosak vagyunk neki. Mi másmiatt vagyunk lúzerek. Valami olyasmi lehet ez a megfoghatatlan más, aminek az ellentettje a műkörömös lány, az első babájával, a folyton mosolygósan egymás kezét el nem eresztve a férjével, mikor azt mondják, hogy lúzerek, mert még albérletben kicsi kocsi nélkül, hónap végén pénzt a kabátok zsebéből kiforgatva számolják.... ... és mégis, mi vagyunk a nagyobb lúzerek, mert emlékszem, mikor a műkörmös lány férje az utolsó 500 forintjukból szendvicset vett a feleségének... és mindez annyira természetes Volt....

Igazából most csak felesleges egy...

... milla kellene a lakásra.

Tegnap hosszú idő után kitakarítottam, és arra a következtetésre jutottam, hogy a be kell iktatnom a terveim közé a következőket:

1. az elkoszolódott fehér részek átfestése tavasszal (olcsón megúszható, saját magam megcsinálom)
2. a wc kicsempézése (ezt nem fogom tudni egyedül megcsinálni)
3. ágykeret lecserélése fejtámlás alápakolós változatra (hely kell és a falat is védeni kell)
6. vízvezetékek cseréje
7. elektromos hálozat megnézetése és cseréje
4. parketták felcsiszoltatása
5. konyhabútor csere

Nem is tudom mennyi lehet ez... Egy milla? Másfél?

Lottót kell vennem.......



"Mehetek aludni?"

Tegnapi hazaérkezésem nem Volt felhőtlen. Persze Dió ugrált, örült, sztárolt és imádott, meg én is őt, de a hálóba fogadott látvány akár bulvár címlapot is érdemelt volna. A fehér ágyneműmben sikerült kinyírnia az egyszem túlélő orchideám. Leszidtam, persze.... Meg a romokat is eltakarítottam, és levittem sétálni egy jóóóó nagyot. Kábé két órán át róttuk a környéket, imádtam. Hazaérve ennek megfelelően kidöglött, bevacsizott, lenyúlta a nyuszim és a nappali szőnyegen kiterülve aludt. Én még tettem-vettem dolgoztam, utoljára hagytam az ágynemű áthúzást. Nagyban küzdöttem a paplannal, mikor ő Diósága bevánszorgott, szájában a nyuszival, sóhajtott egy nagyot, és nézett: - Na mi van? Nincs még tiszta ágyneműm? - Nincs tiszta ágynemŰM! Neked nem ez az ágyad. - De hat én már mennék aludni. Hozzád. Veled. Melléd. Melletted a tuti, az egy olyan szupi nagy ááááágyikóóóóó! Nézd, a nyuszi is álmos! - Ma a helyeden alszol. Nem jöhetsz fel. - De a nyuszi félni fog.... És amig kivittem az ágynem…

34 kontra 23

Akkor kezdjük egy felütéssel, mert emellett nem bírok elmenni: http://index.hu/index2/#bloghu/csajokespasik/2015/02/03/sok_az_erzelmileg_korlatolt_fiatal A 34 éves pasas 24 év alatti csajokat keres magának. Korkülönbség minim 10 év. MINIMUM 10!! Ne értsetek félre, nem az a bajom, mert életem-értelme-lehtett-volna meg köztem is 8 év van, és nem mondom, hogy mi mások meg különlegesek vagyunk, de basszus, egy 34 éves pasas mit vár el egy huszonpár évestől? A hugaimból kiindulva, meg magamból is, annyira fiatalon valóban nem vonzott, hogy az idősebb "remek" pasas kedvére téve mossak-főzzek-vasaljak-ugráljak. Igaz, én fősulira jártam, de tesómék meg melóztak, és nekik se a háztartási alkalmazotti szerepkör Volt a vágyálmuk  Szerintem nem nyomorékok, pusztán más korosztály és egyenlőre még igencsak mást akarnak és a pasas türelmetlen, mert már asszonykát akar. Gondolom, a 30 körüli csajok degradálják,  mert öregek, meg szottyosak. Vagy csak simán lenyomnák mint egy rajzszeget...…

Alapvető minimumok a munkahelyen

- Nézd, azt gondolom, felnőtt emberek között alpvető elvárás, hogy reggel köszönnek egymásnak, az e-mailbe írnak megszólítást, ha valaki valamit megcsinál a másiknak, akkor ha meg nem is köszöni, de jelzi, hogy észrevételezte. - De minek? Ennyi udvariaskodás minek? Mindenki végzi a dolgát. Most mit köszöngessek? - Figyelj, elég nagy a nyomás mindenkin, miért kell bunkózni is ehhez? - Én nem bunkózom, én ilyen vagyok. Te vagy túlérzékeny. Mi a fenének minden reggel köszönni? - Hát, ez egy jó kérdés... talán megadod a tiszteletet a másiknak? - Pont olyan vagy mint a Volt feleségem, az is mindent magára vett, pont ezért váltam el. Ti nők teljesen egyformák vagytok. - És eszedbe se jutott hogy igaza van? - Nincs igaza, a mostani csajom is pont ezeken rinyál állandóan. Mi ezt nektek oktatják??? - Igen... minket így neveltek.....