30 éves, és azt vallja felnőtt

A végleges felnőtté válásom onnan datálom, mikor 2005 májusában egy kis ritiklivel leszédültem kicsiny falumban a vonatról, akkor már majd 1 éve kollégistaként, és a jelenetet jóapám döbbenten szemlélte:
 
- Fenn felejtetted a táskád a vonaton.
- Nem hoztam.
- NEM HOZTÁÁÁÁL?
- Nem.
- Hol a szennyes? Mit fogsz enni?
- Kimostam és már két hete főzök magamra.
 
Nálam így kezdődött. Huszonegy évesen, egy szép nyárias napon.
 
Persze, tudom én, hogy nem ettől leszünk felnőttek, hogy a felnőtt élet nem csak a mosás, meg evés, meg ilyenek, hanem egy sor önálló, felelős döntés meghozatala. És tudom, hogy sokan máshogy gondolják, máshogy teszik, de az alábbi gyöngyszemek, mind 30+-os emberek száját hivatottak elhagyni, akik keményen felnőttnek vallják magukat, én meg pofátlanul megkérdőjelezem.
 
- Hétvégén leugrunk vidékre, nem jösz?
- Áh. Most nincs rá keret. Majd legközelebb.
- De apám kocsijával megyünk!
- Abba is kell tankolni.
- Tankolni? Dehát kölcsönadta!
 
- Basszus, egy vagyon a fogorvosom, és még nincs vége...
- Jah, én is odajárok.
- És neked mennyiért töm?
- Nemtom.
-?
- Nem mondta meg a dokinő.
- Azt hogy?
- Azt mondta a végén elszámolunk.
- Na de ha olyan összeg jön ki amit nem tudsz kifizetni?
- Majd akkor anyám kifizeti.
 
- Apámék pampognak,hogy a mostani pasi nem költözhet hozzám.
- ? Mi? Ellenzik? Wow, elég középkori!
- Jaja. Nem tetszik a srác anyagi helyzete nekik.
- ?
- Szegénykém 5 éve munkanélküli, és hat mért ne költözhetne oda hozzám?
- Na várj... Te elköltöztél már otthonról nem?
- Asszed hülye vagyok? Tök jó nekem otthon.
 
- Nem hiszem el, hogy anyám nem mosta ki az edző cuccom, pedig háromszor is elmondtam neki.....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti