Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2015

2 év kellett

2 év kellett, hogy megtörténjen az első normális kommunikáció köztem és APK között. Két teljes évnek kellett eltelnie, hogy ne legyen bennem rossz érzés utána, hogy örülni tudjak az örömének, és még szurkoljak is neki picit. Fura, hogy mosolygok, és végre nem haragszok rá. Hogy nem hibáztatom. Hogy nem akarom kikaparni a szemét. Hogy jól esik a tudat, hogy jól van, és rendben az élete. 2 év. Az idő még ha lassan is, de gyógyír.

Csipkerózsika modern változata: Hamupipő

Kép
Tegnap csajos estét tartottunk. Forro csoki után megnéztük a Hamupipőkét.

Imádtuk. Igaz az egyik legromantikusabb részen sikerült könny kicsordulós hangos nevetésbe kitörni, mikor az én okos, intelligens, szép, aranyos -és ez mind mind tényleg igaz rá, nem csak élc- barátném a cipő elhagyáskor megszólalt: -Most komoly? Elhagyja a cipőjét?! -Hát... ez a mese már csak ilyen. Hiába swarowski.... -De hat mikor szúrja meg az ujját a rokka?! -Rokka? -Igen, Csipkerózsika ujját megszúrja a rokka. Mikor szúrja meg? Vagy ez ennyire modern, hogy már keverik a Hamupipőkével? -Dehát ez a Hamupipőke! -Nem mondod?! Azt hittem, hogy ez a Csipkerózsika!!! - De az előbb csúfolták, hogy ő Hampipi! - Ja. Nevettem is, hogy mekkora poén Csipkerózsikát Hamupipőkének hívni....

Tenger zöld, bókok, hajlamok

Hajnali kutyasétáltatás kócosan és álmosan a hidegben a takaró alól alig akartam kikecmeregni. Az a tipikus de adjatok nekem még 5 percet élmény.... Azt se tudom hol vagyok, azt se tudom merre járok, csak hideg van és alig várom, hogy Dió a dolgát végezze. A szemem sarkából látom hogy egy magas fekete kabátos alak közeledi, mintha köszönne, én meg mormogok, aztán odapattan egy labda, rohan felém egy kutyus, én meg szedem a sz.rt, és jön a gazdi is, aki bosszantóan friss, és éber, és lendületes. Mondja, mondja, mondja a magáét, én meg csak nézek ki a fejemből, ő néha nevet, ezért én is, mert illedelmes vagyok, de nem tudom min nevetünk, hajnal Volt, hideg, meg hétfő... - Neked milyen gyönyörű tenger zöld szemed van! - Őőőőőőőőőő. Köszi. - Nagyon szép. Gondolom mindenkitől ezt hallod. - Nem, nem igazán. - Hát, a pasid biztos alig győzi elhajtani a körülötted lebzselőket. De olyan fiatal vagy még! Mennyi vagy? 26? Az még gyerek. - Nincs pasim... és elmúltam harminc.... - Hmmm.... De gondol…

Sztár voltam

Mi a sztárság, ha nem az, hogy érkezésed készenléti rendőrök biztosítják, és még parkolásnál is előzékenyen segítenek? Amikor viszont egy csapat vizilabdázó figyeli árgus tekintettel a fürdőruhás vonulásunk, majd a végén még taps koncertet is kapunk, akkor biztosak lehetünk saját celebritásunkban. Az az igazi sztárság, így bulvárosan, nem de? És a valóság? A valóság meg a következő: A fresnapf-nél éppen razziáztak a rendrőrök, én meg mit Sem sejtő gyanútlan állampolgár némi értelenkedéssel közéjük hajtottam, és kerestem a kis parkoló helyem, persze a sok csodás rendőr kocsi között nem Volt, mikor is két daliás ifjú rendőr közre fogott elkísért a parkoló helyig és segített betolatni. Az is igaz, hogy fürdőruhás bemutatót tartottam egy csapat vizilabdásnak... Vagyis éppen csak a felnőtt úszás oktatás végén, a melegvizes gyerekmedencéből kikászkálódva el kellett vonulni a nagy medence mellett, ahol éppen edzettek. És ezek a vízen úszó sáv elválasztók ki voltak pakolva a medence szélére,…

Tinder

Ha már Csoki feldobta, akkor Tinder. Szombat este nagyon rácsúsztunk egyik barátnőmmel. Nem, nem akarok pasit fogni, jó így ahogy most van, elég nekem ez. Ő viszont akar. Meg gyereket is. És ezen a tinderen vitorlázó-snóbórdozó párosodni vágyó hím akad dögivel. Ez ilyen izé, érdemes a pléjgombra katt, mert jól jellemzi a kisfilm: http://www.gotinder.com/ Úgyhogy bősz lapozgatásba, szivecskézésbe meg ikszelés. A megnyilvánulásain ismétlődtek: PFUJ ezt NE / Vitorlázik / Kockás a hasa / Az ott az anyja?! / Napszemcsi selfi / Vitorlázik / Jééé van kutyája / CUKI / Vitorlázik / PFUJ ezt NE / Nem / Nem / Nem / Te, ez arab? / Snowboard / Alacsony / Mond hogy az nem a saját vére / CK Modell / Vitorlázik / Napszemcsi / Uh... öreganyámnél is ilyen takaró van / Ez csak eszik? / Ez a saját gyereke? / Snowboard / Gyúr / Nem / Nem / Maffiózó / Az ott nem az anyja, az a nagyanyja / Kockás a hasa / CUKI / Ez agresszív / Most tényleg az esküvői képét tette ki? / Kis intelligens / Vitorlázik / Menő k…

Van valami a levegőben

- Nem tört el a lábad? Mutasd a fogad! A borádid, jesszus, túlélted! Fogalmam sincs mi lenne velem nélküled, mutasd magad, biztos jól vagy? - Nem, nem hiszem hogy eltört bármim is, de amikor elgázolt a kocsi, utána elveszítettem az eszméletem, úgy két másodpercre. VIGYÉL AZONNAL ORVOSHOZ! Szerintem agyrázkódásom van. ... nekem meg agylágyulásom, gondoltam, de rohantam Dióval kérésének megfelelően az állatorvoshoz, ekkor keservesen ugatott egyet, de azt már a való világban történt, felriadtam és nyugtatgatam, hgoy semmi baj, csak rosszat álmodtunk.
Reggel lakóbarát lefőzte a kávét, karikás szemekkel átnyújtottata és csak bambult...

- Iszonyat szar álmom Volt....
- Az enyémet nem múlja felül. Azt álmodtam, hogy beáztunk, de úgy, hogy takarókat tömködtünk a plafonra, centikre repedt meg minden fal, és attól féltünk, hogy ránk borul a lakás. Dió meg úgy félt, hogy hirtelen fogyott egy csomót és csak csont és bőr Volt az egész kutya.... ....

Találkozás egy régi szerelemmel....

- Te hol laksz Pesten?
- Budán.

- Férjnél vagy?
- Nem.
- Ja, várható Volt.
- Már gyerekkoromba is a homolkomra tetoválták ezt az átkot :D

- Merre dolgozol?
- Erre arra. Leginkább semmere. És te?
- Szigetszentmiklóson.
- Komolyan? Hazajársz Győrbe?
- Te rosszabb vagy földrajzból mint én :D
- Kizárt, mindig én súgtam neked!
- Már értem a sok egyesem :D

- Megnőttél. Jó nagy vagy!
- Te, ezt legalább 10 éve nem mondta senki!
- De akkor is.
- Te meg megöregedtél.
- Ennyire látszik?

- Azért kicsi a világ.
- Jaja. Az. Már egy hónapja látlak minden reggel kutyát sétáltatni, de azt hittem hogy csak hasonlítasz.....

14 éve, még közép suliból....

Identitás válság

A sztori lényege, hogy rémes ebédet rendeltem. Ehetetlen. Cukros taknyot. Így a közeli bevásárló objektumban kötöttem ki. Vettem egy kiflit, meg mackó sajtot, közben észrevettem, hogy éppen akciós a gipsz, és van olyan méretű simító, ami kéne a lakásba a gletteléshez. És hogy megörültem, hogy olcsó Volt az ablakmosó lötyi is a kocsiba! Húztam magam után a kiskosarat, mikor a kötelező ruharészleg mellett elmentem, és a srác egy pulcsit nézegett, miközben telefonált: - Haver, ennek megy a szine a tavaszi sportos cipőmhöz. Jajaja a la coste-hoz. Igen, okker sárga fekete rátéttel..... A pénztárnál, miközben pakoltam ki a cuccokat, eszembe ötlött a generációm válsága. Miért vagyunk ennyire sokan egyedül? Én azt mondom, hogy azért mert a pasik bénák, és semmire valók. Nem tudnak megoldani semmit, és lúzer az összes. Legyen férfi állat. Vegyen gipszet. Meg ablakmosót és desztilált vizet. És cipelje... De van e ennek a pasinak élettere mondjuk mellettem? Tud-e egy pasi mellettem pasi lenni?…

A papagájfogó meg a szingliség

- Rendes pasit is pont olyan nehéz találni, mint bolha piacon papagáj fogót... - Minek neked papagáj fogó? Mert a pasit még értem.... - Minek, minek... Hát fogni! - Papagájt? Az ÉN LAKÁSOMBA?! Csomagolhatsz. Költözöl. Velem tollas lény nem fog együtt lakni. - Te miről beszélsz? - A hálóról amivel rohangálni akarsz a körúton, hogy összeszedj mindenféle papagájt a pasik helyett, és azt akarod nekem die hazahozni!!!! - A papagáj fogó egy állítható fejű szerszám. - Jaaaaa..... De miköze a pasikhoz? - Olyan ritka mint a rendes pasi...

Amikor a fogorvos csetel

Szóval mostanság fogorvoshoz is elég sokat járok. Egy tök ari fiatal fogorvosom van, jó fej és baromi ügyes. Egy jódarabig tegeződtünk, de múltkor meglátta a kartonom, és azóta magáz. :( Ma este is hozzá készülök, és most őszintén... nagyon kevesen vagyunk, akik nem paráznak.... Erre, most hogy bekapcsolom a gépet, felugrik a cset ablak és ott villog a kis üzenet tőle: -Helló, izgulsz? Eltöprengtem... Kéne? Most csak a gyógytömésem véglegesíti. Vagy mégse? AZ MILYEN MÁR, HOGY MÁR REGGEL EZZEL KEZD A FOGORVOS! -Helló! Eddig nem. De most hogy rákérdeztél... -Én várom. Jó lesz este. - Ha te mondod. -Nem vagy túl lelkes, pedig már két hete erre készülünk. Két hete egyeztettem vele az időpontot.... - Na igen, bár tátott szájjal fogom nézni, amit csinálsz, de eddig nem készültem rá ennyire És akkor itt percek teltek. - Ne haragudj! Elnézést. Nem Önnek akartam írni. Bocsánatát kérem a reggeli zavarásért. Az egyik barátnőmnek szerettem volna, csak félre nyomtam. Mégegyszer ne haragudj és akkor …

A jótestű úgy egy évről ezelőttről

Komolyan gyanús Volt, hogy pont most, pont az a bizonyos adoniszi tulajdonságokkal rendelkező, egy évvel ezelőtt pattintott srác pont ma pont nekem írt levelet. Egyszerűen nem tudtam felette napi rendre térni. Megírtam neki, hogy nem változtak a politikai nézeteim. Hogy még kövérebb lettem. Hogy ráncaim is vannak, a melleim lassan a térdem verik, és annyi az ősz hajszálam, hogy hozzám képest a szept-okt-nov maga a nyár. Mégse hagyott békén. Találkozzunk... Randizzunk.... Elvisz a kedvenc helyemre borozni és kagylót enni. ... gondoltam számon kérem Csokit. De csak úgy finoman. Olyan csőbehúzósan. Megkínlódtam, de végül vallott. - Jajj már! Hát de ha neki nincs senkije. Nem ismer egyetlen normális csajt se akivel dumálni tud, itt picsog nekem mint egy ovis kislány, akkor miért ne,???? És még jól is néz ki! És te is picsogsz. Picsogjatok egymásnak. - Ez annyira ciki. Ez egyszer már vakvágányra ment. És amúgyis. Nekem ehhez nincs kedvem. Utána meg a röcögős hájamon élcelődtök, és a nem…

Nagyon CUKIK vagytok, köszönöm!

Igazán érzem a nagy öleléseket, és hogy gondoltatok rám, hihetetlenül jól esett. Most azért morzsolgattam a könnyeim... Igen, kellene beszélnem erről az egészről, csak annyira nehéz. Tudjátok, most kicsit sokat járok mindenféle dokihoz. Na nem az van, hogy holnap temetnek, vagy levágják a lábam, és hála az égieknek. Semmi, amibe belehalhatok, csak ez az izé olyasmi, ami hazavágta a nagy álmaim, és rám tett valamit, amiért talán, ha esetleg mégis, szóval a lényeg, hogy ami másnak természetes az nálam ismét irdatalan melóval esetleg megvalósítható. Tudom, ködösítek. De a szavak, amik itt csücsülnek velem a mindennapjaimban, olyan elfogadhatatlanok és kimondhatatlanok... Még nehéz ezt megfogalmazni, még idő kell. És azért a remény Sem halt meg bennem hogy nem, a dokiknak nincs igaza.... Aztán van ez a kvázi szingliség is. Hogy ha megkérdik, akkor egyedülállónak nevezem meg magam, de ha magamba nézek, akkor minden porcikám egyetlen emberhez tartozik, akinek meg nem igazán kellek. Hát ez…

Kérlek, hallgass meg

Kép
A mai társadalomban ömlik ránk az infó, annyi infó, hogy egyáltalán nem vagyunk már rá kiéhezve. Sőt, sokkalta inkább arra vagyunk kiéhezve, hogy végig hallgassanak minket. Nem az infót, hanem annak hallgatását akarjuk. Mindenki. Mert minket már nem hallgat meg senki. Ezek nem az én gondolataim, de egyetértek velük. Mert én is azt akarom, hogy igenis valakit érdekelejen, hogy mi van velem. Hogy meghallgasson, hogy ordítás nélkül reagáljon arra, amit mondok. Azt akarom, hogy figyeljenek rám, és azt akarom, hogy úgy figyeljenek rám, hogy nem kell külön könyörgnöm, hogy figyeljenek rám. És milyen visszás ez.... Hiszen valahol belül érzik a szenzorjaim, hogy én ugyan el akarom mondani, de a másikat nem érdekli, mégha ő azt is gondolja magáról, hogy érdekli, de valójában nem, hiszen ha elválunk, talán alig telik el fél perc és már nem fog emlékezni arra, hogy a szívem megszakad, az életem kettétört... akkor miért beszéljek róla? És akkor szájzárat Kapok. Szájzárat és szívzárat, mert…