Identitás válság

A sztori lényege, hogy rémes ebédet rendeltem. Ehetetlen. Cukros taknyot. Így a közeli bevásárló objektumban kötöttem ki.
 
Vettem egy kiflit, meg mackó sajtot, közben észrevettem, hogy éppen akciós a gipsz, és van olyan méretű simító, ami kéne a lakásba a gletteléshez. És hogy megörültem, hogy olcsó Volt az ablakmosó lötyi is a kocsiba! Húztam magam után a kiskosarat, mikor a kötelező ruharészleg mellett elmentem, és a srác egy pulcsit nézegett, miközben telefonált:
 
- Haver, ennek megy a szine a tavaszi sportos cipőmhöz. Jajaja a la coste-hoz. Igen, okker sárga fekete rátéttel.....
 
A pénztárnál, miközben pakoltam ki a cuccokat, eszembe ötlött a generációm válsága. Miért vagyunk ennyire sokan egyedül?
 
Én azt mondom, hogy azért mert a pasik bénák, és semmire valók. Nem tudnak megoldani semmit, és lúzer az összes. Legyen férfi állat. Vegyen gipszet. Meg ablakmosót és desztilált vizet. És cipelje... De van e ennek a pasinak élettere mondjuk mellettem? Tud-e egy pasi mellettem pasi lenni? Milyen Elemi erővel kell rendelkeznie, hogy én, aki nem vér feminista, de simán megcsinálom ezeket, szóval engem kvázi együttműködésre késztessen, és ha nem is elnyomjon, de végig tudja vinni rajtam az akaratát?
 
Mi lányok pasikká váltunk, mert nem bízunk a pasikban. Ők pasik lányokká váltak, mert már nincs szükség Sem igény a férfias férfira....
 
Ördögi kör.
 

Megjegyzések

  1. Ejjj... a világ változik!
    De a remény hal meg utoljára! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. meglehet már a féllábbal a sírban van... :)

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

Fehér ing

a csempész süti