Tenger zöld, bókok, hajlamok

Hajnali kutyasétáltatás kócosan és álmosan a hidegben a takaró alól alig akartam kikecmeregni. Az a tipikus de adjatok nekem még 5 percet élmény....
 
Azt se tudom hol vagyok, azt se tudom merre járok, csak hideg van és alig várom, hogy Dió a dolgát végezze. A szemem sarkából látom hogy egy magas fekete kabátos alak közeledi, mintha köszönne, én meg mormogok, aztán odapattan egy labda, rohan felém egy kutyus, én meg szedem a sz.rt, és jön a gazdi is, aki bosszantóan friss, és éber, és lendületes. Mondja, mondja, mondja a magáét, én meg csak nézek ki a fejemből, ő néha nevet, ezért én is, mert illedelmes vagyok, de nem tudom min nevetünk, hajnal Volt, hideg, meg hétfő...
 
- Neked milyen gyönyörű tenger zöld szemed van!
- Őőőőőőőőőő. Köszi.
- Nagyon szép. Gondolom mindenkitől ezt hallod.
- Nem, nem igazán.
- Hát, a pasid biztos alig győzi elhajtani a körülötted lebzselőket. De olyan fiatal vagy még! Mennyi vagy? 26? Az még gyerek.
- Nincs pasim... és elmúltam harminc....
- Hmmm.... De gondolom heteró vagy.
- Igen.
- Nagyon sajnálom. Ha esetleg meggondolnád magad, szívesen meghívnálak egy kávéra....
 
Majd mosolygott egyet még búcsúzóul a lány és eltűnt a hajnali hidegben.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti