2015. május 31., vasárnap

Az óvónők szőkék, kövérek, és minden majdnem pasim lenyúlnak

És ezzel a lendületettel a cím össze is foglalta a bejegyzést.
 
A héten sok parán, több lelkitörésen, síráson, aggódáson, nyomáson, szeretni nem tudáson mentem keresztül, ilyen lelki kanossza járás. (megjegyzem, még nincs vége, de haladok)
 
Szóval, a Lovag kicsit hanyagolva lett. Nem csak a fenti okok miatt, hanem mert nem tudtam róla dönteni. Zavar ez a hülye cigi. Tudom, leszokhat, de van-e értelme megváltoztatni valakit? Nem lenne jó úgy szeretni, ahogy van? Meg hát töredelmesen bevallom, bár küzdöttem ellene, de csak máshoz hasonlítgatam...
 
Aztán erőt vettem magamon, és semleges közegben, azaz Wellhello koncerten találkoztunk. Csajokkal mentünk, meg a csajok barátnőivel. És egy csomó magányos óvónő Volt a csajok barátnői között, és mind kövér Volt, és mind szőke Volt. BIztos munkahelyi követelmény, hogy így kell kinézniük... Nosss.... pénteken csak arról győződtem meg, hogy többet isznak mint én, és butábbak mint én, és nagyon nem lelkesedtem, hogy a mai Quimby koncertre is jöttek. Na de a Lovag. A Lovag kedves Volt, elbűvölő, udvarias, és dohányzott.... Persze sütkéreztem a bókjaiban, meg a figyelmében, mert jól esett, nagyon jól esett. Ugyanakkor füstölődtem is....
 
Aztán Volt egy melós szombat, egy elcseszett vasárnap, és akkor most este megint koncert, megint a csajokkal és az óvónőkkel, meg a Lovaggal. Még mielőtt kezdődött volna a koncert, fröccöztünk, és az egyik ilyen kövér szöszi mellém somfordált, és a kis zsíros ujjacskáival megfogta az alkarom, majd ilyen negédes buta tekintettel nekem szegezte a nagy kérdést:
 
- Figyelj, Lovaggal mi újság? A pasid?
- Nem.
- Jártok?
- Nem.
- Akkor ti haverok vagytok?
- Olyasmi.
- Ezek szerint ráhajthatok, és nem gáz, ugye?
- Ha vinni tudod, akkor vidd.
- KÖSZIIII!!!
 
Röviden tömören, mikor hazahozott Lovag, akkor én már a hátsó ülésen ültem, mert korábban szállok ki, mint a fent említett szöszi óvónő, aki tök véletlen pont arra lakik amerre Lovag, és tök véletlen együtt indultunk haza....
 
Az az igazság, hogy az élet azt mutatja, hogy minden majdnem pasimnál sokkal inkább befutók a kövér szőke óvónők.
 
Ez kurvára zavar. Még akkoris, ha cukiskodó sms-t kaptam Lovagtól. Mármint nem az zavar, hogy lenyúlták, hanem hogy MÁR MEGINT egy buta, kövér, szőke óvónő....

2015. május 28., csütörtök

Törött lelkek

Nincs oxigén a szobában. Alig Kapok levegőt. A fejem fáj, és szomjas is vagyok. A szemem könnyben úszik, szárítja a Monitor. A térdem is sajog, elviselhetetlenül fáj, de mozdulni nem tudok.
 
Csend van. És nincs oxigén.
 
Talán érzi. Talán szavak nélkül érzi, hogy most kell. Kell, mint egy falat kenyér a jó szó, a támasz, a biztatás, a "mindenrendbenlesz".
 
Már meg Sem tudnám mondani, hogy hol fáj. Már csak egy hatalmas égető lüketés minden hibám, minden seb.
 
Nem vagyok tökéletes, és az oxigén is elfogyott.
 
Nem fulldoklom, csak kellemetlen. Lehet így élni, lehet ebben élni.
 
Felhív, és percekig hallgatunk. Hallom, ahogy lélegzik, hallom az irodája furcsa háttérzaját. Nem kér számon, nem vádol, nem pusztít. Csak hallgatunk. Tudom, hogy ottvan a vonalban. Sóhajt, és azt mondja sajnálom. Meg azt is, hogy erős vagy, megoldod.
 
Letesszük. Már nem a szárzaságtól könnyezik a szemem. Hiába hüppögök.
 
Haza akarok menni, haza akarok menni Anyukámhoz. Hiába múltam el 30. Haza akarok menni hozzá.
 
Egy pohár borról, jó meleg takaróról ábrándozok. Egy nem magányos otthonról, egy megbékélt létezésről.
 
Ismét felhív:
 
- Tudod, itt most jön az esős évszak. Mindig eszembe jutsz, ha esik az eső. Emlékszel? Esőben találkoztunk először. Esett, mikor a kolesz lépcsőjén ittuk azt a szutyok házit, és te először mondtad, hogy szeretsz. Esett, mikor először szeretkeztünk. És akkor is esett, mikor legelőször szakítottunk. Amikor odaadtam az esküvői meghívót, emlékszel utána hogy bőrig áztunk, mennyire fáztunk a Margithíd alatt?  Az eső nekem mindig Te vagy. Az én okos, imádott Verdém, a kínai piacos farmerban és a szakadt deichmanos Sport cipőben. Ha tudnék hopponálni, ott lennék. Ha tudnék varázsolni, most mosolyognál. De nem tudok, csak azt tudom, hogy a te lelked, pont mint az enyém, egy horcrux. Ha nem is más, de mi meghaltunk minden egyes darabjárét.
Ne sírj.
Vagy sírj. Add fel. Hagyd az egészet a francba. Hagyj ott mindenkit és mindent. Tűnj el a világ közepéről. Felejts el mindent és mindenkit. Csak tűnj el. Aztán majd írj egy levelet, hogy hová mehetek utánad...
Szeretlek Verdém!
 
És hogy mire ez a nagy oda meg vissza? Miért kell Csokinak több Ezer kilóméterről telepátia útján megérezni, szavak nélkül tudni, hogy megint összetörtem, és darabokban vagyok?
Tényleg attól félek, hogy már soha nem fogok szeretni. Hogy soha nem Leszek már elég jó.... TÉnyleg nagyon nagyon félek....
 
 

2015. május 26., kedd

Mantrák

Vannak ilyen mindennap elmorzsolt "szólások és közmondás" amiket mormogok, ha erő kell, vagy elfáradtam, vagy bántanak...

...ha bántanak ragadj fejszét, attól megy a gonosz fej szét....
 
...a farkasok nem törődnek a bárányok bégetésével....
 
....ami nem öl meg, erőssé tesz....
 
...minden rendben VAN...
 
... a győztes és a vesztes közt a különbség, hogy a győztes nem adja fel....
 
....a mestert és a tanítványt az válsztja el, hogy a mester már többször elbukott....
 
.... türelem rózsát terem....

meg ilyenek.... ezek mondjuk a leggyakoribbak....

de attól még pánikolok.....

hogy nem hogy nem vagyok tökéletes, de mégcsak jó SE....

...ez egy felettébb aggasztó érzés.....

2015. május 21., csütörtök

Második felvonás

"Ha nem lenne egyértelmű, teljesen levettél a lábamról. Nagyon jól éreztem magam. Nem akarok sablonos lenni, de megnézném azokat a gyönyörű szemeidet reggel, ébredés után, kávé előtt. Mit szólnál, ha holnap reggel vinnék neked reggelit?"

Egy darabig gyártottam a kifogásokat, hogy miért NEM.
Aztán a valóságot írtam:

"Nagyon kedves tőled. :) A mostani pár nap azt hiszem az eső-kutya-szülők kombináicó miatt nem túl esélyesek, és már a reggelek is túlzsúfoltak. Örülök, hogy jól érezted magad, azt hiszem, ez kölcsönös Volt, máskor megejthetünk egy reggeli kávét"

Reggel mikor beértem, a portásbácsi a kezembe nyomott egy kis táskát, hogy egy fiatal ember alig 10  perce hagyta itt nekem. Volt benne langyos kakaós csiga, epres joghurt, alma, egy doboz narancs lé, és dobozos kávé. Meg Diónak nasi....

Figyelmes...






Kétszáznegyvenötödik bejegyzés, a randi

Utálom a LEROY-t. Hangos a zene , buta celeb a vendégközönség, sznobok a pincérek, túlárazott, értékelhetetlen a kaja, és az egész egy giccs. Nem látatlanba szidom, voltam már, rühellem. Az egyik létező legrosszabb randihely választás.
 
Hát persze, hogy a LEROY-ba gondolta a Srác, hogy elvisz vacsorázni. Húztam a számat. Aztán az se tetszett, hogy 215 cm magas. Nem érek a válláig. Állandóan felfelé kell néznem, kitekeredett a nyakam, és iszonyat kényelmetlen Volt. Meg a konfortzónámon kívül esett az egész. Én nem vagyok ahhoz hozzászokva hogy felfelé kelljen néznem. Hogy egy váll van a szemmagasságomban, hogy kicsinek és sebezhetőnek érzem magam valaki mellett. Ezen felül cigizik. Sokat. És szereti a startreket és galaktika rajongó. Meg nem jóképű. Sőt, nem is sármos.
 
Amikor a LEROY-ba kérte az asztalunkat, valószínűleg megérezte, észrevette, hogy nagyon nagyon nagyon mellényúlt. Teljesen lazán feltette a kérdést, hogy azt érzi, hogy ez nem, de hova igen? Mi lenne a jó? Így kötöttünk ki egy ma olyan nagyon divatosan hangzó romkocsmába, ahol  menő nagy tányéron kissemi helyett magyaros melegszendvicset vacsiztunk, rosé fröccsöztünk, és vártuk a vihart. Udvarias, előzékeny, tudja mi az illem. Gyakorlatilag ritka mint a fehér holló. Tudom, hogy hülyeség, de betolta alám a széket, mégha egy romkocsmába voltunk is. Vicces. És figyelmes. Úgy egy órás kemény munkája után elérte, hogy a nagyon nagyon régi Verdét valahogy a felszínre vergődte. Így még én is éreztem magamon, hogy csicsergő és szórakoztató vagyok, nem nyafogó, megfáradt és savanyú harmincas, aki sajnálkozik az elszállt évek felett. Okos. Nem tudtam lenyomni, mint azt a bizonyos rajzszöget. Irgalmatlanul sok mindenről azonos a véleményünk. És nem tolakodó, de mégis, értelmesen bókoló. Ennyi rejtett, de kedves és kreatív bókot nagyon régen kaptam. Meg persze nyilt Volt az egész. Semmi bujkálás, semmi jajj kilát meg, sőt, ez a "emberekköztvagyunkviselkedjunk" se Volt sehol.
 
Tartotta az esernyőt a megállóban....
 
Hát ilyen Volt.
 
 

2015. május 19., kedd

Imádlak, kívánlak, az ablakon kiváglak

- Érted, mindent de mindent úgy csináltam, ahogy ő akarta, ahogy neki jó, teljesen kiszolgáltam, és még akkoris, még akkoris az abszolút bazmeg kategória. Mert akkor jó minden ha minden úgy van ahogy ő akarja, és én úgy is csináltam....
 
Szürreális. Nem normális, nem jó ilyet hallgatni. De meghallgatom, mert mindentől elvonatkoztatva, csak a barátom... És persze felteszem a kérdést, hogy kell ez nekem? Kell nekem ezt megértéssel végig követnem, hogy hogy küzd azért, hogy a párja vele maradjon? Hogy teszi ki érte szívét lelkét? Mi vagyok én? Mazohista? Legalább egy lépést hátrálnom kell ebből az egészből....
 
Pörögtek a hónapok, a napok és dátumok a fejemben. Az érzések és élmények a jövő meg a múlt. Még akkor is zsongott a fejem, mikor keresztbe hanyatt vetettem magam az ágyon, és néztem a csillagokat, mint az első éjszakán, amikor még terveket szövögettem a háló társamról, hogy majd együtt onnan és milyen jó lesz.... ...mert a miénk lesz...
 
az egész mélázást az ájfón folyamatos csipogása megtörte.
 
A srác, aki már fél éve próbálkozik, ismét bombáz. HOgy legalább egy vacsira, vagy legyen inkább egy fagyi. Csak egy fagyi. Adjak neki egy esélyt. Csak egyet, hogy tiszteljem meg azzal hogy elfogadom a meghívást. Egyetlen randi, ha akkor Sem győzött meg, felejtsük el. De csak most, csak egyszer , csak csak csak....
 
Miért is nem fogadom el ezt a meghívást? Kire is várok pontosan? Milyen biztosan be nem következő, magamat teljesen hülyévé tevő, idióta elmélet alapján nem randizok? Miközben egy olyan emberre várok, aki....
 
Szóval szerdán elmegyek vacsizni ezzel a nagyon, nagyon magas, nagyon vicces sráccal.
 
Miért ne?
 
Vagy ne?
 

2015. május 14., csütörtök

Szakmai ártalom meg a kecsöpös kamion

A szakmai ártalom az, amikor megnéz az ember a hírekben a videót, EZT, és mivel elsőre nem tudja eldönteni, hogy az ő cége-gyártmánya-e, még kétszer megnézi, és megbizonyosodik, hogy IIIIIIGEN, ez az ő cége gyártmánya. Majd legvégül veszi észre, hogy ez a "hazafele" vezető úton történt.
 
Apropó. Hétfőn megyek NAV ellenőrzésre. PLÍÍÍZ! Szorítsatok! Nem akarok börtönbe menni!!!!
 
Köszi!!!!!
 

2015. május 11., hétfő

A favágó öccse

Jó értem én, hogy az előbb ötlet kérés abszurd, na de valaki... Bármit. Akibe több empátia szorult mint Belém, többet élt, többet tapasztalt. Naaa....


Csak egy talány, mint ez:

Meghal a favágó öccse. Vagyonát fivéreire hagyja, közöttük egyenlően felosztva azt. A favágó öccse vagyonos ember volt, a favágó mégsem kapott semmit Hogy lehet ez?



Elenged - és?! (1.)

- Nem akarok egyedül lefeküdni megint. Nem szeretek egyedül aludni....
- Én szeretek egyedül alduni... bár... veled jó Volt aludni...

2015. május 10., vasárnap

Na akkor most segítsetek, ahogy szoktatok!

Drága Olvasóim, Bloggertársak!

Segítsetek.
Segítsetek megszervezni egy bulit. Egy tök gáz búcsú bulit, ami oda kell hogy kifusson, hogy egy ajtó bezárult, de egymásik kinyílik és az élet nem szar, hanem szép.

Szóval.
VAn egy nagyon kedves Barátnőm, aki Táncos. Volt. Fősulin kötődött a barátság, bár ő nem járta ki a sulit, otthagyta, hogy táncolhasson. És milyen jól tette! A világ minden nagy színházi színpadán táncolt, ha jártatok Pesten színházba, szinte biztos hogy láttátok is... Ügyes, zseniális, a testével kifejezi azt, amit más szavakkal se képes....

Megsérült decemberben. Akkor még azt mondták, hogy TALÁN folytathatja. Viszont most kideült, hogy sajnos nem. Komolyabb a baj....

A ma délutáni csajos randinkonn két gombóc között mosolyogva annyit kért, hogy szervezzük meg neki a búcsú buliját. Attól az élettől. Édes Volt.

Én meg sokkolódtam. Lefagyott az agyam, Vagyis még mindig hibernálódott állapotban van. HOgy kell búcsúbulit szervezni egy élet búcsúztatásakor? Értitek, nem tor, hanem ilyen.... És vidám legyen.... És lelkesítő....

Ötletek?

:D

Egy hétvége margójára

Az egész hétvége ilyen menni kell hangulatban tellik. Tele vagyok időpontokkal és igéretekkel mindent be akarok tartani... mert tudom, hogy csak el kell indulni, csak meg kell kezdeni és jó lesz. Persze.
 
Nem akartam kimenni pálinka fesztiválra se. Főleg nem doki után. De Zenmesternek beígértem, hat menni kellett. Nem ittuk magunkat aljasra, de épp eleget ahhoz, hogy a petőfi hídon ücsürgjünk levezetésként az elvitelre rendelt rozé fröccsöt szopogatva valamikor hajnalban, és az élet értelmén, vagy annak értelmetlenségén méláztunk.  Mindkettőnk élete a maga nemében zűrös, vagy tökéletes, sajnálatra és egyben irigylésre méltó.... Tele megoldásra váró problémákkal, stresszfaktorral, kilátástalansággal és lehetősgekkel. Csak ültünk, háttal neki dőlve egymásnak, néztük a várost, és békés Volt minden. A helyén Volt minden.
 
Tűnkeny pillanata Volt ennek a két napnak. Alkohol gőzössége, nyugalma elillant, mintha nem is lett volna....
 
A másnap az másnap Volt. Iszonyú. Tele tenni valóval, és kérdésekkel. Amik pörögnek, nem nyugszanak, választ akarnak, tervet akarnak. Rám feszülnek.... És akkor még a macskajajj is....
 
Ülök a kanapén. Alkonyat film megy a tévében. Dolgoznom kellene. Kettő helyett élek, kettő helyett dolgozok....
 
Vajon hogy lehetne azt a hídon pillanatra érzett nyugalmat megfogni, és megtartani?


2015. május 6., szerda

Furcsa boldgoság

A reggeleim természetesen kutyasétáltatással kezdődnek, még kómás kialvatlan fejjel, mikor még azt se tudom, hogy melyik galaxisban vagyok, tájolom a saját testem és határaim, és próbálok fókuszálni, hogy a kutya most kakil és szedni kell, vagy csak pisi van....
 
Mindegy, ez közjáték. CSak éreztetése annak, hogy reggelente nem vagyok a helyzet magaslatán. Nem is szoktam megnézni a kocsit, mert szerintem megvan.  Ma meg valami belső kényszer erősebb Volt, mint a csipadörzsölgetési inger, és egyenesen az autóhoz mentem.
 
Vezető oldali ajtóból lóg ki a zár, a gumi az üveg alatt felszedve, a lemez kicsit kifeszítve.....
 
Az első döbbenet után egy boldogság hullám futott végig rajtam, hogy NEM VITTÉK EL! Vagy pancser Volt, vagy megzavarták, de az autóm meg van.

Kábé úgy örültem, mint az első kuplungcserének.

Van autóm!

JUPPPIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII


2015. május 5., kedd

Az én utcámba

Büdösen, csoffadtan értem fel a reggeli futásból, a zuhanyt, mint valami megváltót, úgy vártam....
 
Azonnal gyanús lett, hogy Lakóbarát lefőzött kávéval a kezében felöltözve vár. És néz:
 
- Sietsz be dolgozni?
- Illene.... Baj van? Bevigyelek? Hazavigyelek?
- Hát nem engem....
- ?
- Ne akadj ki. És ne mondj azonnal nemet, meg tudod, te nagylekű vagy és segítőkész, és megbocsájtó....
- Egyre jobban nem tetszik ez nekem....
 
Ilyen bevezetés után mondjuk arra számítottam, hogy Lakóbarát egy 10 tagú kissebbségi börtönviseltes családot akar beköltöztetni, a valóságban meg annyi történt, hogy autót kellett menteni. És hogy miért morogtam? Mert a "szakítós-barátnő" maradt az út szélén.... Nem mondtam zsigerből nemet, de nem mondom, hogy nem puffogtam, és nem mondtam olyanokat, hogy:
 
- És hol van ilyenkor az új családja?
 
vagy például:
 
- Ha nincs ló, jó a szamár is?
 
meg ilyet is:
 
- Amúgy hogy gondolta, hogy majd cserébe két siránkozásom végig hallgat, vagy egy hétig nem sajnál le az én tragikus életem végett?
 
aztán meg:
 
- A szakítás az nem azzal jár, hogy egyedül az új választottunkkal oldjuk meg a gondjaink, és akiket a kukába dobtunk, hagytuk had poshadjanak meg ott?
 
Persze, egy kevésbé élvezetes, de annál gyorsabb zuhany után mentem, és segítettem. Jó pofizni nem Volt kedvem. Meg beszélni se. Mire odaértünk már ott Volt az én autószerelőm, szakítós csajszit bevittem dolgozni, de nem Volt kedvem bezsélni.
 
Mert azóta én nem beszéltem vele. Meg most se Volt kedvem, mert még mindig fáj a pökhendisége, az önnön tökéletességétől való elszálltság, hogy még mindig észre se veszi, hogy ezek a dolgok nem természetesek, nem járnak csak úgy. Nem érdemli meg azért mert van. Mert ő szép. Meg okos. Meg van pasija. És új családja. A régi barátok meg Kuka. Kivéve ha baj van....
 
Ezek pörögtek a fejemben. És nem beszélgettem.
 
- Alaptalanul vagy ennyire mérges rám.
- Nem mérges, dühös, és nem alaptalan.
- Azért haragszol mert irigy vagy.
- Te tényleg hülye vagy.
- Neked is jár egy jobb élet, csak tenned kellene érte. Egy viszonylag normális pasit talán még te is ki tudsz fogni.
- Szerintem fogd be, mert kiraklak.
- Jó, a felszín tüskés, de csak itt vagy, segítesz.
- Mert hülye vagyok. De tudod mit? Beviszlek a tökéletes munkahelyedre, érted megy majd a tökéletes pasid, és hazavisz a tökéletes otthonotokban, ahol a tökéletes családi életetek élhetitek és kizárhatjátok a mi lúzerségünk.
- Ne fröcsögj. És főleg ne sértegess.
-.....
- Te tényleg ennyire haragszol???
-....
- Ez így nem lesz jó. Tovább kell lépned. Nem vagy már gyerek. Nőlj fel.
-....
- Mit nem lehet ezen megérteni, hogy nincs már rátok időm????
- .....
- Nem is hívtál fel, otthagytál. Be se fejezhettem amit mondani akartam. Csak azt akarom hogy megértéstek, hogy a gyereklétnek vége. Végre családom van. Amit nektek is meg kellen tudnotok.... Olyan gyerekes vagy és önző. Kérlek, hidd el, nem tökéletes az éltem, csak boldog vagyok. Végre. Sokáig olyan boldogtalan voltam.
-.....
- Miért hallgatsz? Már nincs is mit mondanod???
- ....
- Nem akartalak megbántani. Ennyire nem. Hidd el....
- Megérkeztünk. Nem hajtok be az udvarra, innen be tudsz sétálni.
- Köszi! Mivel tartozom?
- Te tényleg hülye vagy....
 
Valahogy nem tudtam nevetni. Valahogy nem Volt feloldozás, és nem Volt katarzis. Pedig a lelkem mélyén vágytam rá....
 
Most tényleg el kell engednem????
 
 
 

2015. május 4., hétfő

Aki kutyát szereti rossz ember nem lehet

Valahogy idén a saját családom tagjainak nem jutott eszembe a nevem napja. Hiába voltam otthon hétvégén, hiába tartjuk mi ezt a névnapozásosdit fontosnak, valahogy idén senkinek nem jutott eszébe.

Oké, Anyum kivan tesómék végett. Nem hibáztatom. Apunak meg Anyu szól mindig, de más a műszakjuk, szóval ez se gond.... Csak... értitek, jól esett volna.

Gyakorlatilag nagyon sokáig csak ex-Apk-nak jutottam eszébe. (nem, nem esett jól, hiába Volt ari, akkor se esett jól) estére már el is engedtem, hogy ez most ilyen. Megfeledkeztek...

Dióval róttuk a szokásos körünk, és a szokásos bandázós helyen a szokás, vagy még talán egy picit többen, mert mintha a más időben sétáltatók is ott lettek volna, szóval a szokásos helyen a szokásos bandával, egyszer csak előkerült egy csomó gyümölcsös sör, meg egy kupac Muffin, hogy akkor most kocc az egészségemre...

Olyan jól esett... olyan jó, hogy van otthonom.

:)

Fohász

Biztosan ismeritek:

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
Nem arra, hogy megvigasztaljanak,
Hanem, hogy én megvigasztaljak,
Nem arra, hogy szeressenek,
Hanem arra, hogy szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
Aki elveszíti magát, az talál,
Aki megbocsát, annak megbocsátanak,
Aki meghal, az fölébred az örök életre
Assisi Szent Ferenc
 
Annyira sok Volt most az elmúlt időszak. Annyira sok minden történt és annyira nem történt semmi. A legnagyobb baj, hogy akiket szeretek.. Hogy is mondjam... Nem vagyok hatással Sem kihatással az életükre.
 
Nem rázhatom meg barátnőmet, hogy térjen észre, hogy attól, hogy neki saját családja van, nem fordíthat hátat. És nem miattam nem, mert hozzám nem is állt olyan közel, mint ahhoz a lányhoz, akinek igazán, de igazán szüksége lenne a megértésére, mert neki tényleg romokban az élete. Táncos. Megsérült. Soha többet nem táncolhat.... Hogy nincs mellett? Hogy lehet, hogy még a telefont se veszi fel? Hogy nem hívja vissza???
 
Hogy lehet, hogy két húgom elfelejtette az anyáknapját? Hogy lehet, hogy vasárnap még félrészegen röhögtek, és fitymálták az ételt, amit Anyu eléjük tett? Miért nem hallják? Miért nem látják magukat? És a többi... Hová tették az emberségüket?
 
Miért nem tudom megértetni Apuval, hogy nem szívhat napi egy doboz cigit?  Hiszen köhög. Minden reggel annyira, de annyira köhög...
 
LowRiderre emlékeztek még? Bár megértethetném vele, hogy nem a villongásoktól lesz valaki...
 
SzSz... Miért nem lesz végre felnőtt?
 
A gyógyszereken élő, imádott meleg barátomnak hogy adhatnék megnyugvást, hogy ő jó ember, és nincs szüksége azokra a hülye nyugatókra?
 
És közben hányan vannak még, akiket szeretek, de nem tudok róluk semmit. Nem tudok róluk semmit, a saját makacsságom miatt, vagy büzskeségem miatt, vagy gyávaságom miatt, vagy mert azt hiszem már nem is kellek nekik, hiszen jobb így az életük. Hogy nem vagyok ott...
 
Ahogy jöttem tegnap vissza a szemerkélő esőben, az üres autópályán, egy kis időre el tudtam engedni az egészet. Egy kis időre a hibáim mögöttem voltak, a lehetőségeim előttem. Tudtam min változtathatok, és tudtam hogy arra mind képes vagyok. Tudtam, hogy mi az, ami már így fog maradni, és el tudtam engedni.
 
Nem is tudom... egy enyhe kontroll mániásnak ez talán nagy előre lépés..... Vagy éppen nem történt semmi Sem...
 
 

Vissza. Akarok. Menni.