Fohász

Biztosan ismeritek:

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
Nem arra, hogy megvigasztaljanak,
Hanem, hogy én megvigasztaljak,
Nem arra, hogy szeressenek,
Hanem arra, hogy szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
Aki elveszíti magát, az talál,
Aki megbocsát, annak megbocsátanak,
Aki meghal, az fölébred az örök életre
Assisi Szent Ferenc
 
Annyira sok Volt most az elmúlt időszak. Annyira sok minden történt és annyira nem történt semmi. A legnagyobb baj, hogy akiket szeretek.. Hogy is mondjam... Nem vagyok hatással Sem kihatással az életükre.
 
Nem rázhatom meg barátnőmet, hogy térjen észre, hogy attól, hogy neki saját családja van, nem fordíthat hátat. És nem miattam nem, mert hozzám nem is állt olyan közel, mint ahhoz a lányhoz, akinek igazán, de igazán szüksége lenne a megértésére, mert neki tényleg romokban az élete. Táncos. Megsérült. Soha többet nem táncolhat.... Hogy nincs mellett? Hogy lehet, hogy még a telefont se veszi fel? Hogy nem hívja vissza???
 
Hogy lehet, hogy két húgom elfelejtette az anyáknapját? Hogy lehet, hogy vasárnap még félrészegen röhögtek, és fitymálták az ételt, amit Anyu eléjük tett? Miért nem hallják? Miért nem látják magukat? És a többi... Hová tették az emberségüket?
 
Miért nem tudom megértetni Apuval, hogy nem szívhat napi egy doboz cigit?  Hiszen köhög. Minden reggel annyira, de annyira köhög...
 
LowRiderre emlékeztek még? Bár megértethetném vele, hogy nem a villongásoktól lesz valaki...
 
SzSz... Miért nem lesz végre felnőtt?
 
A gyógyszereken élő, imádott meleg barátomnak hogy adhatnék megnyugvást, hogy ő jó ember, és nincs szüksége azokra a hülye nyugatókra?
 
És közben hányan vannak még, akiket szeretek, de nem tudok róluk semmit. Nem tudok róluk semmit, a saját makacsságom miatt, vagy büzskeségem miatt, vagy gyávaságom miatt, vagy mert azt hiszem már nem is kellek nekik, hiszen jobb így az életük. Hogy nem vagyok ott...
 
Ahogy jöttem tegnap vissza a szemerkélő esőben, az üres autópályán, egy kis időre el tudtam engedni az egészet. Egy kis időre a hibáim mögöttem voltak, a lehetőségeim előttem. Tudtam min változtathatok, és tudtam hogy arra mind képes vagyok. Tudtam, hogy mi az, ami már így fog maradni, és el tudtam engedni.
 
Nem is tudom... egy enyhe kontroll mániásnak ez talán nagy előre lépés..... Vagy éppen nem történt semmi Sem...
 
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti