Törött lelkek

Nincs oxigén a szobában. Alig Kapok levegőt. A fejem fáj, és szomjas is vagyok. A szemem könnyben úszik, szárítja a Monitor. A térdem is sajog, elviselhetetlenül fáj, de mozdulni nem tudok.
 
Csend van. És nincs oxigén.
 
Talán érzi. Talán szavak nélkül érzi, hogy most kell. Kell, mint egy falat kenyér a jó szó, a támasz, a biztatás, a "mindenrendbenlesz".
 
Már meg Sem tudnám mondani, hogy hol fáj. Már csak egy hatalmas égető lüketés minden hibám, minden seb.
 
Nem vagyok tökéletes, és az oxigén is elfogyott.
 
Nem fulldoklom, csak kellemetlen. Lehet így élni, lehet ebben élni.
 
Felhív, és percekig hallgatunk. Hallom, ahogy lélegzik, hallom az irodája furcsa háttérzaját. Nem kér számon, nem vádol, nem pusztít. Csak hallgatunk. Tudom, hogy ottvan a vonalban. Sóhajt, és azt mondja sajnálom. Meg azt is, hogy erős vagy, megoldod.
 
Letesszük. Már nem a szárzaságtól könnyezik a szemem. Hiába hüppögök.
 
Haza akarok menni, haza akarok menni Anyukámhoz. Hiába múltam el 30. Haza akarok menni hozzá.
 
Egy pohár borról, jó meleg takaróról ábrándozok. Egy nem magányos otthonról, egy megbékélt létezésről.
 
Ismét felhív:
 
- Tudod, itt most jön az esős évszak. Mindig eszembe jutsz, ha esik az eső. Emlékszel? Esőben találkoztunk először. Esett, mikor a kolesz lépcsőjén ittuk azt a szutyok házit, és te először mondtad, hogy szeretsz. Esett, mikor először szeretkeztünk. És akkor is esett, mikor legelőször szakítottunk. Amikor odaadtam az esküvői meghívót, emlékszel utána hogy bőrig áztunk, mennyire fáztunk a Margithíd alatt?  Az eső nekem mindig Te vagy. Az én okos, imádott Verdém, a kínai piacos farmerban és a szakadt deichmanos Sport cipőben. Ha tudnék hopponálni, ott lennék. Ha tudnék varázsolni, most mosolyognál. De nem tudok, csak azt tudom, hogy a te lelked, pont mint az enyém, egy horcrux. Ha nem is más, de mi meghaltunk minden egyes darabjárét.
Ne sírj.
Vagy sírj. Add fel. Hagyd az egészet a francba. Hagyj ott mindenkit és mindent. Tűnj el a világ közepéről. Felejts el mindent és mindenkit. Csak tűnj el. Aztán majd írj egy levelet, hogy hová mehetek utánad...
Szeretlek Verdém!
 
És hogy mire ez a nagy oda meg vissza? Miért kell Csokinak több Ezer kilóméterről telepátia útján megérezni, szavak nélkül tudni, hogy megint összetörtem, és darabokban vagyok?
Tényleg attól félek, hogy már soha nem fogok szeretni. Hogy soha nem Leszek már elég jó.... TÉnyleg nagyon nagyon félek....
 
 

Megjegyzések

  1. ...jaj... 😭 ...ezt még olvasni is szívfájdító volt...
    most legszívesebben megölelnélek...

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing