2015. június 30., kedd

Motyogva válaszolva

"Azt nem értem, h neked majd mindig egy olyan fiú kell aki olyan, mint... de sosem az aki éppen ott van. és olyan mint.
motyi"
 
 
Azt mondják, hogy a zsigerből jövő, át nem gondolt válasz az igazi. Az az igazi mélyről jövő belső hang, ami bekeményíti a testet, annyira kiáll az igaza mellett:

Valójában nem kell egyik se. Nem kell egyik se.
 
 
Na igen. Ez annyira őszinte, hogy nem tudok magammal vitatkozni. Nem tudok ellene, mellette érvelni. Ez van.
 
Innen nézve minden randi felesleges, minden csak áltatás és féligazság.
 
Hogy szeretnék-e férjhez menni? Már nem.

Akarok gyereket? Nem. Most nagyon nem.
Kell-e férfi az életembe? Hogy még őt is én cipeljem a vállamon? Nem. Kösz, de nem.
 
Arrogáns és önző picsa vagyok? Talán inkább sebzett és védekező. Még mindig. Vagyis inkább heges. És mivel semmi kedvem átmenni megint a poklok poklán, kiélvezem a fantáziám adta lehetőségeket és a valóság kínálta korlátaim.
 
Aztán vagy jön valaki, vagy nem. Vagy képes Leszek beengedni, vagy nem.
 
És ha visszanézek 60 évesen, vagy haragszom majd magamra vagy nem.
 
Nem akarok mások elvárásainak megfelelni. Nem is akarok valójában pasit.... Mondjuk akkor meg teljesen felesleges az önmagam áltatása, és hajszolt győzködése.....
 
 

2015. június 29., hétfő

Egyszer majd lesz egy ilyen férjem, avagy így nyaraltunk mi

Megvan az az érzés, amikor olyan erős a másnap, hogy már az ébredés is fáj? A nyelved a szájpadlásodhoz tapad, a torkodba vattát tömtek, a tagjaid zsibbadnak, meleged van, kinyitnád a szemed, de nem megy, és amikor mozdulnál, érzed, hogy az ágyban van melletted még valaki. Hunyorogsz fél szemmel, és kiszalad a szádon egy "jajjjjneeee", mikor felismered a képedbe vigyorgó arcot, és csak kapaszkodsz a lepedőbe, meg a fennmaradt emlékképekbe az előző éjszakáról....
 
Valami ilyesmit érezhetett Fecs, mikor elkezdtem kirugdalni az ágyamból, hogy móka vége, csomagolni kell, az egyhetesnyaralás ennyi Volt, irány vissza a hétköznapokba.
Hogy lefeküdtem-e vele? Nem.
Hogy smároltunk-e? Nem.
Hogy mégis mi Volt ez az egész?
Egy kis egymásra találás egy hétre.
 
Imádtam a nyaralás minden pillanatát, kívánni, álmodni, rendelni se lehetett volna szebbet. Minden minden tökéletes Volt. Kicsit túl sok Volt ugyan a barátok közt a házas és komoly párkapcsolatban élők aránya, ezzel együtt akadt némi "deháthaapartonjönnétekösszefecskévelazmilyenromantikuslenne" de ezen egy két elvonulással, amit félre értettek, persze miért is ne, sokat lehetett segíteni. Értitek. Nem kellett hallgatnom a nyaggatást hogy nekem is kell pasi, és a nyafogást se amit a pasiaik végett rendeztek.
 
Ki Fecs? Fecs az egyik haver haverja. 27 éves, 195 cm magas, széles vállú kékszemű, okos srác, akivel valahogy egy hullámhosszon voltunk.
 
A hullám onnan Indult,hogy bár egyedül nyaralunk, de nem vagyunk szinglik. Legalábbis nem a tipikus szinglik.
 
Az ebook-ainkon csomó könyv azonos Volt. Stimmeltek a limonádék és a vasokos szerzők művei is.
 
Úgy vásároltunk be és főztünk együtt a kis szerény 17 főnyi haveri társaságra spagettit, mintha Ezer éve ezt csinálnák. Komolyan furcsa Volt, hogy mennyire egymás keze alá tudtunk dolgozni, mennyire passzoltak az ízleléseink és érzékeléseink. És mind a ketten azt értékeltük a legnagyobb bóknak, hogy fél órára, míg mindenki benyomta a saját adagját, csend Volt. Mi meg összevigyorgtunk a tálak felett.
 
Hogy egyszerre mondtuk, hogy minden kaja megromlik, kivéve a mekishambit.
 
A hal vacsorán hal tálat kell rendelni, és arról a kalamárit kell megenni először.
 
Azon is vigyorogtam, hogy egyazon okból nem ettünk sültkrumplit egész nyaralás alatt (aki nem tudná, csak egy hely van a világon, ahol finom a sültkrumpli és az brüsszel), és egyszerre lett elegünk a sok csevapizéből.
 
Ahogy megvolt a teljes harmónia a feta sajt árusnál történő pofátlan alkudozáskor is.
 
Ja és az esti buliban is milyen szépen kimentettük egymást. Ő engem a nagy szerb önkényes rómeók karjai közül, én őt az itatós-bulihelyi-prostik műkörmei közül.  
 
A hajókirándulásokra csak az én kedvemért jött, mert tengeri beteg, és én whiskyt csak az ő kedvéért ittam, habár szerintem whiskyt inni olyan mint faszenet nyalogatni.
 
 
 
Avicci új számától mind a ketten összefacsarodó szívvel gondoltunk az otthoni ebeinkre. És egyetértően bólogattunk, hgoy igen, ők szeretnek minket a világon a legjobban.
 
 
 
Én befejeztem az ő poénjait, és ő leütötte az enyémeket.
 
A sörpongban már profik voltunk. Ő folyton szemen dobott, én mindig megfuttattam, mert kidobtam az utcára a labdát.
 
A világ legtermészetesebb dolga Volt, hogy egy idő után mi már csak egymást fújtuk irixel.
 
Magától érthetődő Volt, hogy az éjszakai fürdőzés az nem mesztelen lesz, és amikor bemászott utolsó éjjel mellém az ágyba, az is egyértelmű Volt, hogy csak egy ölelés kell, és jöhetnek a részeg álmok.


 
 
Ahogy a népligeti búcsúzkodós suta ölelésnél tisztában voltunk vele, hogy mi valószínűleg soha többet nem találkozunk, így a végén azért mégiscsak Volt egy jó nagy másik megnyomorgatása, összekacsintásos puszi-puszi, és egy "üdvözlöm a szeretőd, Mond meg neki, hogy övé a főnyeremény".
 
 
 
Minden minden minden minden király Volt.
 
Fogok még ilyen helyen nyaralni, és majd olyan férjem lesz mint Fecs. :D
 
 

2015. június 15., hétfő

A szerelem, egy sötét verem

Milyen hülye az ember, hogy képes órákat várni valakire, meg napokat, meg heteket, meg éveket, holott nem is kell annak a másiknak.
 
Nagyon hülye!
 
Az éjszakám nagyon kaotikusra sikerült. Persze onnantól kezdve, hogy eldöntöttem, hogy jó, akkor szarok az egészbe, nem várok, és lefekszem. Kábé elég Volt csak ezt eldöntentem, és az órákkal ezelőttre ígérkezett személy megjelent. Na de ilyen a szerelem, még ha haragvós is, hagyja, hogy jöjjön. Undorító. Aztán azt, hogy menjen. Még undorítóbb.
 
Alig hogy elment, csiporgásba kezdett a hülye, hülye, hülye Telefon. A Telefon csiporgató meg egy kedves nyüstölésbe, hogy alig tíz percre van tőlem, hogy csak egy kicsit... hogy csak egy icipicipicit, ha pénteken már megint hazafuvarozta a dagadt szőke óvónénint ahelyett, hogy engem fuvarozott volna, hogy én kérdeztem volna meg incselkedve, hogy nem-e kér még egy kávét. Összekavarodott tört személyiségem engedett, és ücsörögtem Lovaggal a padon, és csakúgy hallgattunk. Átkarolta a vállam, néha rám sandított, majd húsz perc csend után nyomott egy csókot a homlokomra, hogy szerinte megéri ez a kis küzdés, de most húzzak aludni.. Kezdem megkedvelni, meg néha megutálni. Pusztán azért mert ennyire akar. Meg mert kitartó.
 
Az, hogy Csoki még fél hármkor lelki masszázsra szorult, igazán csak hab Volt a tortán, és annyiszor belealudtam a csetbe, hogy mondhatnánk inkább azt, hogy alvás közben próbáltam megérteni a lelkét, a szívét, az egész szerelmi életét... Na de nála ez éber kávés állapotban se lehetséges nem így az álmok mezején tengődve...
 
Mikorra elaludtam volna, megörültem, hogy milyen jó, hogy vannak művész ismerősök. Olyan művész lelkek, akik ezerszer empatikusabbak nálam/nálunk és  táncos barátnőnk búcsú bulijára gyakorlatilag kész tervvel álltak elő, mármint az ötletek terén, de egyéb szervezési cécó az a miénk. Nekem baromira tetszik a felosztás, mert inkább lefoglalom az éttermet, fizetek előleget, odarendelek mindenkit, mint hogy ezt az egész izét kitaláljam. Bevallom, nem is tudtam volna ennyire frappáns lenni.... Na igen. Tácnos barátnőnk is éppen élete szerelmétől búcsúzik....
 
 

2015. június 12., péntek

Múlnak a napok, jönnek a napok

Lakóbarát határozott kérése az Volt, hogy semmi születésnapozás. Mert a 31 az ciki. A 30 még vidám, de a 31, az az a pont ahol bele kell törődni.
 
Felsorolhatnám a nem túl lelkesítő beszédét, hogy a 31 miért szörnyű, de van értelme? Kell azon siránkozni, hogy hitel hegyek, meg pasitalanság, soha meg nem születendő gyerek, ősz hajszálak, állandósult úszógumi, szar munka, mókuskerékmókuskerékmókuskerék?
 
Megettünk három doboz cartedort, megittunk két üveg pezsgőt meg egy üveg rosét. Befaltunk két nagy zacskó csipszet, szerelmet vallottunk valakinek, és elborultunk a szőnyegen.
 
Reggel a vasaláshoz nem kellett gőz, mert a frissen mosott hajunkból elég csöpögött a gyűrött ingekre, a kávét intravénásan nyomtuk, a melóból csak egy órát késtünk.
 
Nem, az élet nem tökéletes. Nem olyan, mint amit elvárnak MÁSOK. De elég öregek vagyunk, hogy leszarjuk, mit gondolnak MÁSOK. :D
 
 
 

2015. június 9., kedd

A viharvert rózsa - avagy virág a kocsin sztori 2

Ebben a bepállodt időben futni voltam hajnalban. Megnéztem a kocsit, nincs-e rajta kicsike üzenet, vagy nyom, hogy kitől lehet a margaréta, de semmi. És nem is jelentkezett az illető. Fogalmam sincs ki az.
 
Volt szerencsém futás közben még egy kis motiváló záport is átélni, ami azért arra mindenképpen jó Volt, hogy gyorsabban szedtem hazafele a lábaim, elrobogtam a kocsim mellett, rá se hederítettem, pedig....
 
Zuhany után, muskátli csipegetés közben, kávéval a kézben, törölközőbe csavarva hallom, hogy csipog a Telefon. Sms.
 
"Akárki Volt is a tegnapi vetélytárs, tetszett az ötlete. Ez most én voltam. Csókol: Lovag"
 
Majd kiestem az erkélyen úgy próbáltam rálátni a kocsira, hogy mi van, hogy mit nem vettem észre. Biztosan nagyon szórakoztató lehetett a látvány valamelyik szembeszomszéd számára, aki végignézte, hogy hogy próbálok egyszerre nem kiesni de kihahjolni, és rángatni a törölközőt, hogy le ne essen....
 
Valószínűleg a vihar vert vörös rózsa a záporban lett vihar vert. Meggyötörtöen ott árválkodott a szélvédőmön. Tudjátok, az a csodaszép 50 cm szárú, mély vörös rózsa....

Hogy mikről marad le az ember munka közben! Avagy szex és Budapest

Ma belehúztam a melóba. Tényleg. Sokat és talán látványosat alkottam, meg rabszolga hajcsárkodtam, persze nincs kész semmi, nincs a helyén semmi, de azért na. Alakul a molekula.
 
A csajok meg cseteltek, ilyen vegyesbe. Már Eleve a kezdő mondatuk megadta az alaphangot....
 
- Lányok baj van! Szex Volt a férjjel tegnap és ma már nincs tejem. Most terhes vagyok? MEGINT??? ÉN NEM AKAROK MÁR MEGINT HOLNAP SZÜLNI!
- Én akkor paráznék a helyedben, ha nem a férjjel szexeltem volna.
- Miért kivel szexeltem volna?
- A postással?
- Az nő...
- Na látod, hogy mennyivel jobb megint terhesnek lenni férjtől, mitn leszbipornózni a postásnővel?
 
 
- Mennyi ideig normális, ha a pasi nem hív fel szex után? Az első szex után? Nem úgy kéne, hogy azonnal hív? Vagy legalábbis másnap ébredés után azonnal? Vagy mikor?
- Milyen ébredés után?
- Hát hazamész lefekszel, alszol felkelsz. Ébredés, felkelés, értitek!
- Nem. Mi végig szexeljük az éjszakákat és kamatyolt fejjel megyünk dolgozni.
- Ja. Szerintem se fog visszahívni.
- Te belezúgtál?
- Ez csak szex!
(2 órával később)
- Küldött szivecskét! BIZTOSAN SZERET! :)))))
 
- Azt mondta a kineziológusom, hogy nem baj, ha 4 hónapja nem szexeltünk, még nem azt jelenti hogy vége....
- Te azt hazudtad neki, hogy négy hónapja nem szexeltél?!?
- Honnan veszed hogy 4 hónap?
- De várj, hiszen te a múlt héten....
- Te most melyikről beszélsz?!
- Most akkor te kivel is jársz?
- KARÁCSONYKOR MEGKÉRTE GÉZA A KEZEM!
- Most én emlékszem rosszul, hogy múlt héten vagy kéthete vagy mikor, a BÉLA nevű kollegáddal....
- Ne vesszetek el a részletekben. A lényeg, hogy a Kineziológusom szerint Gézával nincs vége, hiába nem szexelek.
- De csak vele...
- Válts kineziológust.
- AZONNAL!
 
- Verde nagyon csendben van.
- Verde, berántottad már a Lovagot a raktárba?
- Verde hallgat.
- Biztos SzSz után sír megint.
- Az ki?
- Hát akivel nem szexel.
- JAAAAAAAA! Akkor kivel szexel?
- Verde te szexelsz egyáltalán?
- Zenmestert kéne kipróbálnod.
- Amúgy a Lovag az most ki?
- Verde, te most megsértődtél?
- Csajok. Dolgozom.
- De azért szexelsz, ugye?
 
 
Most vagy nagyon uborka szezon van, vagy az összes hőgutát kapott.



Virág a szélvédőn, nade kitől?!

Reggel egy csokor margarétát találtam a kocsi kilincséhez tűzve. Telefon elő, és köszönő sms Lovagnak, hogy igazán kedves tőle.

Felhívott, hogy bár modaná, hogy szívesen, de nem ő Volt... Tényleg nem ő Volt.

Na ilyenkor mi van?

2015. június 8., hétfő

Pár kapcsolat

A hétvégi bicaj túrán végig ezt a posztot fogalmazgattam magamban, hogy majd jól megosztom veletek a látottakat, és lelkendezek egy sort Villányról, és véleményt kérek a nőről, aki állítólag Tasmániában tanított és valahol még Afrikában gyerekeket ápolt, de a kutya szerinte egy koszos állat... Na de milyen az élet, felülírja a fejben született posztokat...
 
Tegnap este, (inkább éjjel), még feljött "LefejezettSzerelem"*
És hat megszületett ez az átnevezés. Mert amikor éppen kiakadt, hogy ha már Ezer évig nem látom, akkor igenis örüljünk annak a pillanatnak, és ne siránkozzak a "mivanha"-kon, és hogy folyik mindig ugyanaz a panasz belőlem, a nap 24 órájában... Valójában igaza van. És tényleg el kell ezt nekem engedni, mert addig csak vérzik a szív, meg ilyesmik. Miután elment, még valami beteg módon nekiálltam virágokat rendezgetni, és bekapcsoltam a rádiót, ott meg pont Quimby szólt.... Hát így....
 
Reggel meg 5re jöttem volna dolgozni.
Jöttem volna, de a kocsimra rátelepedett egy hatalmas árnyék. Először a csipától, és a fáradtságtól nem tudtam megfejteni, hogy ki lehet, persze a vészforgatókönyvek zakatoltak a fejemben, hogy egy ekkora autótolvajt/erőszakolót/rablót/gyilkost/részeget hogy lehet eltávolítani. Ahogy közelebb értem,  egy kávét nyújtott felém:
 
- Beszélgessünk!
 
Lovag Volt a feltételezett autótolvaj/erőszakoló/rabló/gyilkos/részeg. Emlékezett, hogy ma hajnalban kellett volna kezdenem a melót, és mivel a személyes találkákat visszamondtam, meg amúgyis nem vagyok kiváncsi több "DECSODÁSAZÉLETEGY SZŐKEDAGADTBUTAÓVÓNÉNIVEL" sztorira, így kábé offoltam. Vagymi. A kávét elfogadtam (a kávét mindig elfogadom, főleg hajanlban), és támasztottam vele együtt az autót, mintha a az életem múlna rajta...
 
- Eltűntél.
- Nem, csak dolgoztam. Sok Volt az elmúlt hét.
- Miért menekülsz előlem?
- Nem menekülök. Miért menekülök? Dehogy menekülök! Nincs miért menekülni.
- Ez aranyos. Ahogy kimondod a "menekülök" szót, majd széttöröd a kocsikulcsod, úgy bizonygatod, hogy nem menekülsz.
- Nekem mennem kellene dolgozni.
- Nekem meg beszélnem kell veled.
- Jó, de csak röviden, mert tényleg sietek.
 
És akkor így szembe fordult velem, a papírpoharát az autó tetetjére tette, és mind a 215 centijével felém magasodott. Beszorítva érzetem magam, kicsinek, és törékenynek. Ahogy ott állt, két kézzel támasztva a kocsit, mintha éppen fekvő támaszt akarna nyomni rajtam, mindenféle átfutott a fejemen, attól kezdve, hogy akár tökön is rúghatnám és akkor elmenekülhetnék, meg az is, hogy jééééééé, ilyen érzés akkor az átlagos magasságú csajoknak, de amúgymegbasszemegholakiút?! Ilyen nagyon nagyon közel hajolt hozzám, gyakorlatilag talán pár mili Volt az ő szája meg az enyém között, és olyan nagyon nagyon nézett:
 
- Szeretem a kihívásokat. Szeretek sárkányokkal is megküzdeni. Tudok küzdeni azért, amit akarok. Éppen ezért sokat gondolkodtam, hogy te miért vagy egyszerre hétfejű sárkány és kívánatos kihívás. Hogy lehet egy ilyen okos, vicces, gyönyürű nő egyedül? Hogy lehet az, hogy aki ilyen mufffint süt, amellett nincs senki? Miért van az, hogy a lábaid előtt hevernek a pasik, és te még csak észre se veszed őket? Hogy lehetsz ennyire tökéletes, és ha az vagy, miért vagy egyedül? Márpedig a tökéletességed nem kérdés, máshol van a hiba. A válasz az, hogy nem vagy egyedül. Van valakid. Valaki olyan, akit nem vihetsze az ország-világ elé. Talán egy egyetemi tanár, aki 70 éves? Mert a női oldalt kizártam. Vagy kollega az illető, de tudom kikkel dolgozol, futó kaladnak még esetleg, de egyik se tartós. Vagy nős. 3 gyerekes mintaapa, aki asszonykának este virágot visz, reggel meg viszi a srácokat a suliba.
 
Minden verziónál úgy vizslatott mint egy élő hazugságvizsgáló. Félelmetes Volt, ahogy ott állt gyakorlatilag bennem, és a vesémig látott. Esküszöm úgy éreztem magam, mintha épp valami hülye tengerparti regényt olvasnék....
 
- Azt tudom, hogy bárki is az, állok elébe. Jó meccs lesz. Bárki is a pasas, üzenem neki, hogy rettegjen, mert rövid időn belül búcsúzhat tőled.
- Nem vagyok tárgy! Se tulajdon, különben is nicns is pasas. És most már mennék dolgozni.
- Ha nem lenne, nem azt kérted volna ki először, hogy tárgyként kezellek.
 
Mérges voltam, és már komolyan fontolgattam, hogy tökön rúgom. Nekem melózni kell, és amúgyis, totálisan fogságban éreztem magam.
 
- Neked fogalmad sincs róla, hogy a szemeid.... Ez a zöld....
 
És komolyan felkészültem rá, hogyha megcsókol én megharapom. Ahogy ott felémtornyosult.... És ahoyg annyira bennem Volt...
 
De nem. Kaptam egy puszit az orrom hegyére, majd egy nagyon hosszú csókot a homlokomra, átölelet, végig futtatta a kezét a gerincemen, kinyitotta a kocsiajtóm, és vigyorgott.
 
- Remélem kellően rövid voltam.
 
Hát így nem értem be hajnalba dolgozni.





*=SzSz

Vissza. Akarok. Menni.