Motyogva válaszolva

"Azt nem értem, h neked majd mindig egy olyan fiú kell aki olyan, mint... de sosem az aki éppen ott van. és olyan mint.
motyi"
 
 
Azt mondják, hogy a zsigerből jövő, át nem gondolt válasz az igazi. Az az igazi mélyről jövő belső hang, ami bekeményíti a testet, annyira kiáll az igaza mellett:

Valójában nem kell egyik se. Nem kell egyik se.
 
 
Na igen. Ez annyira őszinte, hogy nem tudok magammal vitatkozni. Nem tudok ellene, mellette érvelni. Ez van.
 
Innen nézve minden randi felesleges, minden csak áltatás és féligazság.
 
Hogy szeretnék-e férjhez menni? Már nem.

Akarok gyereket? Nem. Most nagyon nem.
Kell-e férfi az életembe? Hogy még őt is én cipeljem a vállamon? Nem. Kösz, de nem.
 
Arrogáns és önző picsa vagyok? Talán inkább sebzett és védekező. Még mindig. Vagyis inkább heges. És mivel semmi kedvem átmenni megint a poklok poklán, kiélvezem a fantáziám adta lehetőségeket és a valóság kínálta korlátaim.
 
Aztán vagy jön valaki, vagy nem. Vagy képes Leszek beengedni, vagy nem.
 
És ha visszanézek 60 évesen, vagy haragszom majd magamra vagy nem.
 
Nem akarok mások elvárásainak megfelelni. Nem is akarok valójában pasit.... Mondjuk akkor meg teljesen felesleges az önmagam áltatása, és hajszolt győzködése.....
 
 

Megjegyzések

  1. Köszi a választ!

    még ott voltam leragadva, h akarsz vkit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a durva, hogy én is. De azt hiszem, az csak a felszín. Mélyen annyira nem vágyok rájuk. ld. Lovag este....

      Törlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti