Pár kapcsolat

A hétvégi bicaj túrán végig ezt a posztot fogalmazgattam magamban, hogy majd jól megosztom veletek a látottakat, és lelkendezek egy sort Villányról, és véleményt kérek a nőről, aki állítólag Tasmániában tanított és valahol még Afrikában gyerekeket ápolt, de a kutya szerinte egy koszos állat... Na de milyen az élet, felülírja a fejben született posztokat...
 
Tegnap este, (inkább éjjel), még feljött "LefejezettSzerelem"*
És hat megszületett ez az átnevezés. Mert amikor éppen kiakadt, hogy ha már Ezer évig nem látom, akkor igenis örüljünk annak a pillanatnak, és ne siránkozzak a "mivanha"-kon, és hogy folyik mindig ugyanaz a panasz belőlem, a nap 24 órájában... Valójában igaza van. És tényleg el kell ezt nekem engedni, mert addig csak vérzik a szív, meg ilyesmik. Miután elment, még valami beteg módon nekiálltam virágokat rendezgetni, és bekapcsoltam a rádiót, ott meg pont Quimby szólt.... Hát így....
 
Reggel meg 5re jöttem volna dolgozni.
Jöttem volna, de a kocsimra rátelepedett egy hatalmas árnyék. Először a csipától, és a fáradtságtól nem tudtam megfejteni, hogy ki lehet, persze a vészforgatókönyvek zakatoltak a fejemben, hogy egy ekkora autótolvajt/erőszakolót/rablót/gyilkost/részeget hogy lehet eltávolítani. Ahogy közelebb értem,  egy kávét nyújtott felém:
 
- Beszélgessünk!
 
Lovag Volt a feltételezett autótolvaj/erőszakoló/rabló/gyilkos/részeg. Emlékezett, hogy ma hajnalban kellett volna kezdenem a melót, és mivel a személyes találkákat visszamondtam, meg amúgyis nem vagyok kiváncsi több "DECSODÁSAZÉLETEGY SZŐKEDAGADTBUTAÓVÓNÉNIVEL" sztorira, így kábé offoltam. Vagymi. A kávét elfogadtam (a kávét mindig elfogadom, főleg hajanlban), és támasztottam vele együtt az autót, mintha a az életem múlna rajta...
 
- Eltűntél.
- Nem, csak dolgoztam. Sok Volt az elmúlt hét.
- Miért menekülsz előlem?
- Nem menekülök. Miért menekülök? Dehogy menekülök! Nincs miért menekülni.
- Ez aranyos. Ahogy kimondod a "menekülök" szót, majd széttöröd a kocsikulcsod, úgy bizonygatod, hogy nem menekülsz.
- Nekem mennem kellene dolgozni.
- Nekem meg beszélnem kell veled.
- Jó, de csak röviden, mert tényleg sietek.
 
És akkor így szembe fordult velem, a papírpoharát az autó tetetjére tette, és mind a 215 centijével felém magasodott. Beszorítva érzetem magam, kicsinek, és törékenynek. Ahogy ott állt, két kézzel támasztva a kocsit, mintha éppen fekvő támaszt akarna nyomni rajtam, mindenféle átfutott a fejemen, attól kezdve, hogy akár tökön is rúghatnám és akkor elmenekülhetnék, meg az is, hogy jééééééé, ilyen érzés akkor az átlagos magasságú csajoknak, de amúgymegbasszemegholakiút?! Ilyen nagyon nagyon közel hajolt hozzám, gyakorlatilag talán pár mili Volt az ő szája meg az enyém között, és olyan nagyon nagyon nézett:
 
- Szeretem a kihívásokat. Szeretek sárkányokkal is megküzdeni. Tudok küzdeni azért, amit akarok. Éppen ezért sokat gondolkodtam, hogy te miért vagy egyszerre hétfejű sárkány és kívánatos kihívás. Hogy lehet egy ilyen okos, vicces, gyönyürű nő egyedül? Hogy lehet az, hogy aki ilyen mufffint süt, amellett nincs senki? Miért van az, hogy a lábaid előtt hevernek a pasik, és te még csak észre se veszed őket? Hogy lehetsz ennyire tökéletes, és ha az vagy, miért vagy egyedül? Márpedig a tökéletességed nem kérdés, máshol van a hiba. A válasz az, hogy nem vagy egyedül. Van valakid. Valaki olyan, akit nem vihetsze az ország-világ elé. Talán egy egyetemi tanár, aki 70 éves? Mert a női oldalt kizártam. Vagy kollega az illető, de tudom kikkel dolgozol, futó kaladnak még esetleg, de egyik se tartós. Vagy nős. 3 gyerekes mintaapa, aki asszonykának este virágot visz, reggel meg viszi a srácokat a suliba.
 
Minden verziónál úgy vizslatott mint egy élő hazugságvizsgáló. Félelmetes Volt, ahogy ott állt gyakorlatilag bennem, és a vesémig látott. Esküszöm úgy éreztem magam, mintha épp valami hülye tengerparti regényt olvasnék....
 
- Azt tudom, hogy bárki is az, állok elébe. Jó meccs lesz. Bárki is a pasas, üzenem neki, hogy rettegjen, mert rövid időn belül búcsúzhat tőled.
- Nem vagyok tárgy! Se tulajdon, különben is nicns is pasas. És most már mennék dolgozni.
- Ha nem lenne, nem azt kérted volna ki először, hogy tárgyként kezellek.
 
Mérges voltam, és már komolyan fontolgattam, hogy tökön rúgom. Nekem melózni kell, és amúgyis, totálisan fogságban éreztem magam.
 
- Neked fogalmad sincs róla, hogy a szemeid.... Ez a zöld....
 
És komolyan felkészültem rá, hogyha megcsókol én megharapom. Ahogy ott felémtornyosult.... És ahoyg annyira bennem Volt...
 
De nem. Kaptam egy puszit az orrom hegyére, majd egy nagyon hosszú csókot a homlokomra, átölelet, végig futtatta a kezét a gerincemen, kinyitotta a kocsiajtóm, és vigyorgott.
 
- Remélem kellően rövid voltam.
 
Hát így nem értem be hajnalba dolgozni.





*=SzSz

Megjegyzések

  1. Ohhhhh ifjú korom lányregényeit olvastam :D és tetszett.

    VálaszTörlés
  2. Ejjha! Mindenre elszánt lovaggal van dolgod! :)
    Kíváncsian várom a folytatást! :) Lesz, ugye?!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti