2015. július 28., kedd

Telefon alapján olyannak képzeltem...

... az itteni egyik it-sunkat, hogy 10 évvel idősebb, 3 gyerekes családapa, aki ingben pulcsiban dolgozik, mindig van nála csoki, meg van egy kis sörpocakja, és annál kevesebb haja. Tudjátok, az a tipikus bő 45ös jókedélyű apuka... Erre egy vigyorgó hippis hipszter, szakadt farmerban, loncsos kócos hosszú firzurával, kólával a kezében, tök ropi vékonyan és kábé annyi lehet max mint én...
 
... vagy a Controllerin kollegina. Nyugdíj közeli 100 kilós asszonyságnak gondoltam. Igazából velem egyidős fürge csajszi, akinek egyetlen "bűne" a cigi....
 
A titkárnő meg? A fejemben a vékonyka gyermeteg hangja miatt egy frissen érettségizett csajszika élt, aki még körmöt reszel, meg csicsereg és rózsaszín. Nála szürkébb jelenség valójában nincs a cégnél. Zömök termeténél csak a kora tekintélyt parancsolóbb... Talán 70 éves.... Vagy több...
 
Gyakorlatigal a nagy többséggel mellélőttem a telefonhang alapján.
 
Nem vagyok jó emberhangképzelő.
 
 
 

2015. július 27., hétfő

A szüve

"Anyu, nem nem félek. Miért félnék? Nem. Nem fosok. Taxival megyek a reptérre, aztán németeknél bérelek kocsit, ne aggódj már. Nem gáz. én csak azon izgulok, hogy félre ne tankoljam a kocsit. Nincs semmi gond, odatalálok...."
 
Ilyesmik hangzottak el tegnap esti rendszeres telefonos csevelyünkkor. Aggódott. Szerintem feleslegesen. Tényleg legfőképpen azért parázok, hogy benzin helyett nehogy dízelt tankoljak. Vagy fordítva. Sajnálnám ezt a csodás skodaoktáviaerest. Gyönyörű. Gyors. Kényelemes. Imádom. Élvezem vezetni....
 
... és ahogy előztem a kamionokat a német autópályán, bevillant egy kép. Egy Ezer évvel ezelőtti kép. Talán 7.-es voltam. Akkor voltak divatban azok az elcseszett nagy holdjáró cipők a gusztustalan talppal. Mostani szemmel persze. Akkor a legkívánatosabb divatdarabok egyike Volt, ami nekem elérhetetlen messzeségből kacérkodott.... Akkoriban egy lapos talpú cipőt kaptam osztrákiai rokonoktól, amit szerettem, mert valójában az egytelen általam is hordhatónak tartott lábbelim volt, és mivel szerettem, senkinek nem mondtam, hogy picit likas az oldala.... Meg a farmer is a bokám verdeste, kinőttem..... És mindenkinek olyan csinos cuccai voltak.... És Anyu látta, látta hogy kamaszosan szenvedek a nincstől, mondott sok bölcs eszmét, de hiába. dacoltam, hogy én márpedig azt meg azt akkor se... Valahogy beugrottak ezek a képek. Összefüggéstelenül. Az érzések....
 
Egyszerűen elfogott az érzés. Olyan szürreális, hogy most évekkel később nyomom a gázt, hajtok egy idegen ország idegen pályáján... Hogy mekkora az út, ami mögöttem van. A szakadt cipőtől, ennek a csodakocsinak a gázpedáljáig....
 
Csak egy valami nem változott. Hogy nyomom a szüvét. Azt képzelem, hgoy miattam felesleges aggódnia, mert "rendben vagyok" (dehogyvagyok), hogy miattam feleslegesen aggódik, hagyja abba, megoldom.
De aggódik, mert repülök, és jöhetnek a terroristák.
A vezetés, az vezetés, nem kell ragoznom.
A kaják szerinte veszélyesek. (okés, ma krokodilt ettem) és szörnyülködik néhanéha....
Az időképen látja, hogy itt csak 10 fok van, és felhív, van-e meleg cuccom...
 
Sose fog megnyugodni....
 
És én annyira szeretem. Mint ahogy mindannyian szeretjük Anyuuuut, Ancit, Éccsanyát, Anyust, Mammit, Anyukámt, Anyukómt, Édesanyámat....
 
Mert hálátlan léha társaság ez a kölyök banda, de szeret
 

2015. július 23., csütörtök

Szenzáció hajhász

"Ezt nem fogja elhinni"
"Hihetetlen ami ezután történik...."
"Látnia kell!"
"Elképesztő"
"Ha ma valamit megnéz, ez legyen az"


Ezer óra munka naponta. Kutya, edzés, drámák, örömök.

Ma, miután 4kor elinditottam a leltárt (igen, hajnali négykor), még nem állt rá az agyam a melóra, és az úgy kb egy hónapja nem túl sűrűn nézegetett "hír"portálokon bóklásztam. DÖBBENETES, hogy mennyi hír kezdődik így. NEM FOGJÁTOK ELHINNI, mennyi lényeges, emberiség számára ELKÉPSZTŐ információval szolgáltak ezek a HIHETETLEN oldalak.

De legalább tudom, hogy kell bikinit fényképezni, hogy mennyit hazudnak a sztárok, hogy mit kell enni, inni, mi mennyire cuki, vagy ciki....



2015. július 13., hétfő

A teljes elbridzsitjónszosodás

- Jó reggelt! Gyere, itt a kávéd!
 
Szem kinyit, körbe nézek, végig tapogatom magam, van rajtam ruha, viszont akárhol is vagyok, akárki is ez, hazakell mennem Dióhoz....
 
- Hol vagyok?
- Nálam. Itt a kávéd.
- Nem, kösz, mennem kell. A kutyám...
- Hosszú kávé, két barna cukor, tejszín. Ahogy kérted. Dió a konyhában virslit eszik.
- Jézusom, ki vagy te?! És mit keresek én itt.
- Ja, mondtad az éjjel, hogy nem fogsz emlékezni. De azt mondtad majd a kávé...
- Nem emlékszem.... Akarom tudni?
- Akarod?
- De hogy kerül ide Dió? Egyáltalán.... Hol vagyok? És TE kivagy?
- Egy sarokkal arrébb vagy, mint a saját lakásod. Én Ödön vagyok. Engem hívott fel Géza, hogy segítsek hazavinni Bélát, mert túl sokat ivott nálatok, és én úgyis közel lakom hozzátok....
- Ki az a Géza?!?
- Nekem haverom, dehogy neked kid.....
- Oké, mindegy, folytasd....
- Mire átmentem hozzátok, Lakóbarát már aludt, te meg Bélát mosdattad, mert eléggé rosszul Volt. Aztán segítettél hazavinni a saját lakásába, de hoztad Diót, mert neki pisilni kell. És mikor vissza akartalak kísérni, leültél az uszodánál, hogy nem bírsz tovább menni, és hogy inkább ott alszol. Mivel én meg itt lakom, felajánlottam, hogy aludj nálam. Te pedig elfogadtad, azzal a feltétellel, ha ágyba kapod a kávét...
- Basszus...... Kösz. Ne haragudj.
- Igazán aranyos, ha valaki részegen ennyire gondoskodó és kitartó. Mennyit ittatok? Tegnap nem tudtad megmondani.
- Már bocsi. De azt se tudom, hol vagyok... szerinted tudom mennyit ittunk?
 
Ami biztos:
sokáig dolgoztam, és mire hazaértem, néhány haver már ott iszogatott Lakóbaráttal....  nekem is lecsúszott néhány pálesz....
 
hat így.

A búcsú party és egyéb élet helyzetek

Pénteken tartottuk a táncos barátnő búcsú buliját. A helyszín monumentális Volt, az emberekből pedig szó szerint áradt a szeretet. Minden olyan meseszerű Volt. Az egész légkör megteremtésében természetesen a színházi barátai játszottak hatalmas szerepet, én csak ámultam és bámultam, tátottam a szám, elbűvölt az a hihetetlen ragyogás, ami az egészet körbe vette. Mégis minden családias Volt és meghitt. Egy egészen picit úgy éreztem magam, mint amikor kisgyerekként kávét cseppentett nagymamám egy szem kockacukorra, és megehettem. Cinkosok voltunk egy másik világban...
 
Talán ez a kívülállás adott egy plussz vagy inkább másféle szemléletet, egy nyugalmat. Néztem ezt a gyönyörű ragyogó lányt, akinek most valami nagyon fontos ért véget az életében, szomorú véget, mégis csak úgy tündökölt. Tudom, ezek most nagy szavak, de mégis... Mintha mesében lettem volna. Álltam a lenge földigérő kék ruhámban, kezemben pezsgő jéggel és eperrel, körülöttem olyan színészek, akiket mindíg meg akaratam ismerni, vagy csak megérinteni, de ez nem az az élethelyzet Volt, amikor tapsikolva, pironkodva az ember egy közös képért vagy aláírásért zaklatja őket.
 
Csak álltam valami földön túli ritka nyugalommal, és körbe néztem a díszes vendég seregen. Pillanatra átsuhant a gondolataimon, hogy szakítós barátnő nem jött el... Mert hat csak most van lehetősége a pasijával és annak családjával lemenni a velencei tóra. Máskor nem. És igen, muszáj Volt már péntek este indulniuk, persze, egy hétre mentek, és nem, a szombat reggel már késő lett volna, mert akkor nem ehet együtt a család....
 
Olyan éjfél magasságában vettem észre, hogy Csoki hívott. Csoki, aki 4 napja semmiféle életjelet nem adott, pedig mindig szokott, ha keresem. Visszahívtam, nem értem el. Úgy húsz perccel később villogot az üzenet a telefonomon:
 
"Hol vagy?"
"Buliba. TE HOL VAGY?!"
"Nálad"
 
Nem akartam udvariatlan lenni, de ahogy az első vendégek megindultak, nagyon illedelmesen, és nagyon sajnálkozva én is taxiba vágtam magam és hazarohantam.
 
Csoki ott ült a lépcsőn. Öltönyben, sörrel a kezében, cigi lógott ki a szájából és olyan borostás volt, hogy az már szakáll.
 
- Inkább ne kérdezzek semmit, gondolom.
- A hétvégére van már programod?
- Volt.
- Helyes.
 
Felmentünk, neki bontottam még egy sört, magamnak meg rosé fröccsöt csináltam. Ültünk a nappaliba a kanapén, és vártam....
 
- A héten Berlinben volt tárgyalásom. Igazából mostanában kellene landolnom az esős évszakok hazájában... Csokiné-nak azt mondtam, még maradnom kell hétfőn. Haza akartam jönni. Hogy szoktad mondani? Szabadságolni magam az életemből? Így itt vagyok. Bíztam benne, hogy itt leszel. Nem akarom hogy mások tudják, hogy itthon vagyok. Túrórudit akarok enni. Meg lecsót. Tejföllel. Meg paprikás krumpilt. Magyarul tévét nézni. Dankó Pistát inni, meg Sopronit.  Van pálinkád?
 
......
 
Tegnap este véget ért a szabadsága, kivittem a reptérre, megszorongattam, és még búcsúzóul a kezébe nyomtam egy sopronit túrórudival.
 
 
 

2015. július 7., kedd

Lovag rengeteg rózsája

Az élet egy furcsa film. A magas, vicces, okos pasas áll az ajtóm előtt, kezében megszámlálhatatlanul sok sok rózsa, és ellenállhatatlan mosollyal vacsorázni hív...
 
Minden pont a kívánság listámról pipa. Minden, minden klappol-hatna. Ha nem lenne felesége. Behívtam, limonádét nyomtam a kezébe, és egy, a korábbi évek miatt már milliószor végig vitt beszélgetést újra játszottam.
 
Ismerem az összes érvét, kész válaszaim voltak rá. Ahogy az értem mindent megtenne, és hogy fog változtatni, csak higyjek....Talán túl nagy rutinnal válaszoltam a kérdéseire. Túl közönyösen néztem végig ahogy látszólag összeomlik, mikor a rémes feleségéről beszélt, a zsarnoki tetteiről, és úgy mindenről.
 
Olyan Volt, mint felmondani a leckét. Annyirszor hallottam ezt már SzSz-től... Annyiszor átrágtuk. Annyira szörnyű...
 
Aztán amikor elment, kezében a rózsákkal, összetörtem....
 
Pedig nem is Volt köztünk semmi....

A bosszúállásról - avagy Dió így duzzog

Azt tartják az okosok, hogy a kutya olyan, mint a gazdája. Tudom, mondták már rám is, hogy rémesen bosszúálló vagyok, és nehéz kiengesztelni, (szerintem nem igaz), de ez a tulajdonságom hogy veheti át Dió?!
 
Amíg nyaralni voltam, Anyuék vigyáztak rá, gyakorlatilag így a kutyamenyországba került. Többet kapott enni (rántott husi, pörkölt, szalonna), Anyuék szabin, húgom kutyája ott Volt társaságnak, és nem elhanyagolható, hogy ki be futkozhatott.
 
Mikor hazaértem két hét után. Először örült, majd leült tőlem úgy jó 3 méterre és csak nézett. Ült és nézett. Nem jött oda. Nem adott puszit. Nem fogadott el tőlem kaját. Nem velem aludt.
 
Persze, majd megbékél.
 
Én térden álva toltam volna a nasit a szájába, simiztem volna, bármi, de mindig ott hagyott, leült 3 méterre és nézett. Semmi csóvi. Semmi boldogság. Semmi. Mindenki másnak igen, nekem nem. Ha figyelmen kívül hagytam, még boldogabb Volt... Bármit tehettem Nem érdekeltem.
 
A csúcspont a büntetésben tegnap jött el, mikor meló után bementem vele a Freshnapfbe, megvettem neki a k.vadrága kedvenc csemegéjét, majd elengedtem otthon a parkban, és amikor véletlen odajött és adtam neki egyet, elvette, én már örültem, de lerakta és LEPISILTE!!! Majd otthagyott. Porig alázott... Gondolhatnánk, hogy csak nem ízlett neki a nasi, de amikor egy sétáláskor barátkutyás adott neki tesztként, elfogadta, csóvált és boldog Volt. Dió egy piszok bosszúálló.
 
Az esti sétán már úgy voltam, hogy tuti jön majd valaki, akivel inkább hazamengy, csak ne kelljen velem többet egy levegőt szívnia, mikor ez a mafla egy 14 éves kutyát hívott játszani a maga kis vehemens módján, az meg jól megkergette, mert egy ilyen bakfitty ne b.sztassa. Érdekes módon azonnal tudta, hogy az én ölembe kell felugrani, és ott lapítani. Még egy puszit is adott.
 
Gondoltam megtört a jég, minden olyan mint régen.... De valójában csak olvad. Most már hajlandó Volt egy szobába aludni velem....
 
Szemét piszok szemét kutyám van.... Én nem lehetek ennyire bosszúálló.... Az kizárt.

2015. július 6., hétfő

Ismételt

Este 6kor kicsit elkámpficsorodva csuktam be az ebook-ot. Egy nap alatt átrágtam magam Bridget Jones-on. Még az első, így kb 10 évvel az eredeti után ismételve.
 
10 éve is nagyon nagyon nagyon szerettem, és nagyon nagyon nagyon röhögtem, de azt hiszem, nem Volt súlya. Egyáltalán nem éreztem át a könyv valós mondani valóját. Most sokkal többbet helyeseltem, sokkal nagyobb megértést tanusítottam most minden egyes elfogyasztott szelet csokoládé után támadt főhősi bűntudat iránt, éreztem a fiatal kosztümös csaj miatti pipát, hogy dehátaztakosztümöténnemtudtamkifizetni, vagy a családi összeröffenéseknél a kérdés, hogy és partnervanemár.
 
Iszonyat jókat vigyorogtam rajta.
 
A pöffeszkedő családosok... óóóó igen. Mind azt hiszi, hogy mi szinglik egyáltalán nem érthetjük meg őket, és fel Sem fogjuk, hog nekünk micsoda jó dolgunk van...
 
Te jó ég! Annyira más úgy olvasni, hogy benne élek. Hogy minden nyamvadt helyzet komikumot ismerek az ÉLETből.
 
Jó Volt. :)
 
Most előbányászom a kettőt. :)
 

Ui:

Holnap megyek Lovaggal fagyizni, aki még nem tudja, hogy tudom....

 

2015. július 1., szerda

Lovagok, mi? Csak a mesében...

Nyaralás után visszarázódni, hááátttt..... Nem egyszerű. Ellenben a tegnapi nap mind meló terén, mind magánéletileg tök kijózanító Volt, ha esetleg eddig még nem esett volna le, hogy már nem a sós víz nyaldossa a talpaim.
 
Az egy dolog, hogy a meló ténylegesen egy bolondok háza Volt. És az, hogy ezt némi koplalás végett kicsit talán nehezebben viseltem, az meg ugye egyéni szocprobléma. Időm Sem Volt nagyon enni, mert készültem az esti vacsira. A csajokkal már rég megbeszéltük, hogy elmegyünk az Onyx-ba. Az egyik barátnőm kapott az ügyfelétől ajándék vacsit 5 főre. De úgy tűnik, csak engem hozott lázba, mert a meghívott vendégek nagyrésze lemondta az esti randikat. Jó, ezzel még együtt tudok élni, de nem esett jól a lelkemnek. Mert na... Értitek, éhes voltam.
 
Ja, és térdig érő fekete szoknyát se kaptam sehol. Mert ami másnak térdig ér, az nekem comb középig. Gáz. Elkeserítő. Gnóm vagyok.
 
Hazafelé bánatosan fagyit nyalogatva már befészkelte a gondolta magát a fejembe, hogy mi Volt pontosan egy évvel ezelőtt. Az egy évvel ezelőtti vágyak, érzések, szorongások, álmok... És csak szívott magával a múlt. Szar Volt.
 
De mire valók a barátok, ha nem arra, hogy ilyenkor jól bepálinkázzunk? Így bepálinkáztunk. Jól bepálinkáztunk. (megjegyzés: a pia nem old meg semmit)
 
Aztán egyszer csak csipog a telefonom. Dagi szőke óvónéni, aki ugye Lovag kegyeiért küzd. Megadtam neki a számom, a koncertjegyek végett, de már félittasan előre vinnyogtunk, hogy biztos könyörög, hogy engedjem át neki Lovagot, vagy hogy ők a nyaralás alatt összejöttek, vagy már el is vetette magát. Hát majdnem. Az üzenet annyi Volt, hogy Lovag nős. Ezen még az elején nagyon röhögtünk, hogy mekkora szánalmas próbálkozás ez... Aztán Barátosné felhívta, mert mégiscsak ők valójában barátok, hgoy honnan veszi. Dagi szőke óvónéni nyomozott a fészbúkon, mert nagyon ráállt a srácra, és hat feketén fehéren ottvan.
 
Nyilván megkerestük az asszonykát mi is. És dobtunk egy hátast az esküvői képektől. Meg attól, hogy úgy egy hónapja még Miskolctapolcán voltak wellnesezni édes kettesben boldogságban.
 
Fenntartom.
 
Nem akarok pasit.
 
 
 

Vissza. Akarok. Menni.