A búcsú party és egyéb élet helyzetek

Pénteken tartottuk a táncos barátnő búcsú buliját. A helyszín monumentális Volt, az emberekből pedig szó szerint áradt a szeretet. Minden olyan meseszerű Volt. Az egész légkör megteremtésében természetesen a színházi barátai játszottak hatalmas szerepet, én csak ámultam és bámultam, tátottam a szám, elbűvölt az a hihetetlen ragyogás, ami az egészet körbe vette. Mégis minden családias Volt és meghitt. Egy egészen picit úgy éreztem magam, mint amikor kisgyerekként kávét cseppentett nagymamám egy szem kockacukorra, és megehettem. Cinkosok voltunk egy másik világban...
 
Talán ez a kívülállás adott egy plussz vagy inkább másféle szemléletet, egy nyugalmat. Néztem ezt a gyönyörű ragyogó lányt, akinek most valami nagyon fontos ért véget az életében, szomorú véget, mégis csak úgy tündökölt. Tudom, ezek most nagy szavak, de mégis... Mintha mesében lettem volna. Álltam a lenge földigérő kék ruhámban, kezemben pezsgő jéggel és eperrel, körülöttem olyan színészek, akiket mindíg meg akaratam ismerni, vagy csak megérinteni, de ez nem az az élethelyzet Volt, amikor tapsikolva, pironkodva az ember egy közös képért vagy aláírásért zaklatja őket.
 
Csak álltam valami földön túli ritka nyugalommal, és körbe néztem a díszes vendég seregen. Pillanatra átsuhant a gondolataimon, hogy szakítós barátnő nem jött el... Mert hat csak most van lehetősége a pasijával és annak családjával lemenni a velencei tóra. Máskor nem. És igen, muszáj Volt már péntek este indulniuk, persze, egy hétre mentek, és nem, a szombat reggel már késő lett volna, mert akkor nem ehet együtt a család....
 
Olyan éjfél magasságában vettem észre, hogy Csoki hívott. Csoki, aki 4 napja semmiféle életjelet nem adott, pedig mindig szokott, ha keresem. Visszahívtam, nem értem el. Úgy húsz perccel később villogot az üzenet a telefonomon:
 
"Hol vagy?"
"Buliba. TE HOL VAGY?!"
"Nálad"
 
Nem akartam udvariatlan lenni, de ahogy az első vendégek megindultak, nagyon illedelmesen, és nagyon sajnálkozva én is taxiba vágtam magam és hazarohantam.
 
Csoki ott ült a lépcsőn. Öltönyben, sörrel a kezében, cigi lógott ki a szájából és olyan borostás volt, hogy az már szakáll.
 
- Inkább ne kérdezzek semmit, gondolom.
- A hétvégére van már programod?
- Volt.
- Helyes.
 
Felmentünk, neki bontottam még egy sört, magamnak meg rosé fröccsöt csináltam. Ültünk a nappaliba a kanapén, és vártam....
 
- A héten Berlinben volt tárgyalásom. Igazából mostanában kellene landolnom az esős évszakok hazájában... Csokiné-nak azt mondtam, még maradnom kell hétfőn. Haza akartam jönni. Hogy szoktad mondani? Szabadságolni magam az életemből? Így itt vagyok. Bíztam benne, hogy itt leszel. Nem akarom hogy mások tudják, hogy itthon vagyok. Túrórudit akarok enni. Meg lecsót. Tejföllel. Meg paprikás krumpilt. Magyarul tévét nézni. Dankó Pistát inni, meg Sopronit.  Van pálinkád?
 
......
 
Tegnap este véget ért a szabadsága, kivittem a reptérre, megszorongattam, és még búcsúzóul a kezébe nyomtam egy sopronit túrórudival.
 
 
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing