2015. augusztus 27., csütörtök

Karácsonyok, születésnapok, hétköznapok

Akik évek óta (jesszus! évek óta, az hosszú) olvassák a blogot, azok tudják, hogy szépen lassan alább hagyott a karácsony utáni lelkesedésem, minden évben kicsit rosszabb lett. Mindig próbáltam csak a jót és szépet és pozitvat. És sokszor sikerült is, átvészeltem, de azért pici tüskék, meg sérülések csak maradtak... Mert az a fajta intimitás, amire ilyenkor vágyik az ember, hogy az a pasi megfogja a kezét, hogy a fenyő illat alatt csak úgy legyenek... Na, értitek. Tud ez hiányozni, mint a frissen borotvált pasi illat.
Így a karácsony csendben lekerült a "várós-ünnepnapok" listájáról.
 
Ahogy a születésnap is. Már nem várós. Csak az idő múlását és néha a saját szerencsétlenkedésem mutatja... Már nem vár az ember lánya semmit, így, ha bármi apróságot kap (lásd felhívják telefonon a rokonok), már attól is boldogabb. De már nem várós.
 
Ellenben a hétköznapok. Az olyan hétköznapok, mint amik most vannak. A hétvége a Balaton partján. Barátnő kis alberletének tapéta-tépkedős estéje. Egy barát 1 hónapos kisbabájának megszagolgatása, egy szelet ország tortája, a heti kétszer meghalós edzések, séták Dióval, a reggeli szellőztetések a lakásban, a szomszéd kislány cincogó hangja ahogy a nevemmel próbálkozik, egy jó film a szőnyegen heverve... Még akkor is, ha néah teleportálósra sikeredik az esti borozgatás, még akkor is, ha mások szörnyülködnek, hogy még mindig egyedül vagyok, még akkor is, ha megkapom, hogy már kiöregedtem. Mind, mind.... mind jó. Mind mini karácsony. Mind mini születésnap.
 
És néha kivételesek. Néha koronát kapnak, mint a mai. Tudom, sznobság, vagy nevezzétek bárhogy, de olyan boldog vagyok... Ma vettünk repjegyet Rómába... MEGYEK RÓMÁBA. Nem várok már arra, akire vártam, hogy majd Vele, mert Ő nem.. Na mindegy. Nem haboztam, nem kérdeztem, döntöttünk. Megyünk. Azóta, hogy viszsajött a repjegy visszaigazolás nézegetem a látni valókat, Pizza árakat, a belvárost, az úti könyveket, és vigyorgok, és boldog vagyok, és nem érdekel, és végre, ha csak egy kicsit is, de a föld felett lebegek egy méterrel.
 
Verde, vagy is én, én most nagyon boldog vagyok!
 
És ezért most hálás vagyok. Nektek is, Égieknek is, Családnak is. Mindenkinek.
 
Bár adhatnék most nektek ebből a túlcsorduló boldogságból!
 
Akármilyen nyálasan is hangzik. Úgy megosztanám Veletek!!!
 
 
 

2015. augusztus 26., szerda

Feljegyzés - Melegszívűről

Egy évezredekkel külhonba költözött barát, még Melegszívű színt vallásának időpontja előttről, kétségbe esetten ír, hogy én tudtam-e, hogy Melegszívű meleg, Valahogy így nézett ki a cset:
 
- De te tudtad, hogy homokos?
- Már évek óta tudom. Te nem tudtad?
- Hát honnan tudtam volna? Még smároltunk is a koliban!!!
- Mindenki smárolt vele a koliban. Én is.
- De hat nem lehet meleg! Én útálom a melegeket.
- Őőőőőőő......
- Én, én, én gyűlölöm az  összes fartúrót!
- Édesem. Elsőre Csoki is sokkolódot. Adj magadnak pár napot, hogy átgondold. Tudod, ő ugyanaz az ember, akit azért hívtál fel, hogy ott legyen az esküvődön. Mert szereted. Most azon akadtál fenn, hogy megkérdezte, hogy a barátját is viheti-e, de megérti, ha nem akarod. Ő tök elfogadó. És jó ember. És elfelejtette, hogy te nem tudod. Nekem sokkal durvábban mondta el. Fagyiztunk valami sörözés után, és akkor mondta, hogy na ja... ő valójában inkább szop, mint nyal... :D Szerintem a tied sokkal jobb Comingout Volt.
- De... MELEG!!!
- Az. Te meg hetero. Tragikus.... Szeretsz egy meleg férfit! :)



2015. augusztus 25., kedd

Két év, avagy minden csak idő kérdése

Obiban voltam. Bilincset vettem, gégecsövet, meg szifont, új szűrőt a konyhai csapra, WD40-et, és néhány gyors kötözőt.
 
A fürdőben van némi átszerelni valóm, és rendezésre váróm.
 
Emékeztek még a kanyarecsetre?
 
Hihetetlen messzeségbe került. Azóta mindenféle apró cseprő szerelgetést megcisnálok magam is. Lassan, lassan megtanulom minek mi a neve, nem Kapok sikítófrászt, ha nem tudom pontosan mi kell az obiból, egyre pontosabban tudom kezelni a csodálatos és korábban sátáni eredetűnek vélt mérő szallagot.
 
Nincsenek nagybevásárlások, heti egy, esetleg kettő kicsi van. Meg egy vagy kéthavonta egy déemes. Így mindent elbírok, és csak speciális esetekben szakad le a karom a súlyok alatt.
 
A hétvégén még égőt is cseréltem a kocsiban, utántöltöttem az ablakmosót, és leszerveztem egy lengéscsillapító szervízt.
 
Majd most kézhez kaptam a DIGI-től, hogy lejárt a két év, szándékomban áll-e a szerződésem módosítani.....
 
Két év.
 
Hogy két teljes év alatt mennyit változtam.... A három évvel ezelőtti Verde talán most megveregetné a vállam, és egészen picit büszke lenne rám.
 
 
 
 
*van új magamközt, de nem velem lenyúlták a blog- NEVEMET! :D

2015. augusztus 23., vasárnap

A másik oldal

Újabban másként iszom a kávét. Mondhatni németesen. Hosszúra főzve, nagy bögrében, csepp tejszínnel és esetleg egy pötyivel, vagy egy csepp mézzel. Az élmény tovább tart, és jobban is esik. A lábam felcsaptam a korlátra, elmélkedtem azon, hogy zoknit is vennem kell az ősszel, mert Dió kijátszotta az összes orrát. Néztem a napfelkeltét, élveztem a csendet, és csak úgy voltam.

Fecs mellém telepedett. Egy jó 20 percig nem szólt semmit. Szürcsölte a kávét.
- Elmeséled mit mondtál neki tegnap?
- Nem.
- Kár.
- Az. 
- Kérsz még egy kávét?
- Kérek.
Tökéletesen eltalálta. Isteni illata Volt, hozott mellé néhány szem kekszet, megigazította a vállamon a takarót, és nyomott egy puszit a fejem bubjára, ahogy mellém ült.
- Bármit mondtál, mondhatnád neki máskor is.
- Neeem. Soha többet. Hidd el, sokat kivett belőlem is. Egyszeri Volt és megismételhetetlen.
- Pedig olyat szexeltünk az éjjel. Naaa, mit mondtál neki? Áruld már el! Kaptál kávét.
- Azt, hogy hogy szereted.
- Hogy mi???? Te elmondtad neki?!
- Hülye! Azt mondtam el neki, hogy ő a mindened. Hogy az életed is neki adod.... és hogy ostoba. Olyan, mint én voltam.
- A frászt hoztad rám.
- Mondom, hülye vagy. Vigyázz vele. Még nagyon naív, bármit gondolsz, és ő is bármilyen érettnek és nagyviláginak gondolja magát, ránézel egy másik lányra, és beleőszül a szemöldöke...
- Mi? Megőszül a szemöldöke? Nem vágom.
- Mindegy. Félelmetes, hogy mennyire ugyanúgy gondolkodik, mint én annyi idősen.
- Igen, hasonlítotok. Közbe meg olyan veled lennem, mintha magammal dumálnék.
- Ezért zúgtál Belém.

Felállt, hátulról átölelt, kaptam még egy puszit a halántékomra...

De te Őt szereted, én meg Őt szeretem.

Mint valami végszóra megjelent Melegszívű, vigyorogva átölelt mind a kettőnket egyszerre, még ébredés után rekedt hangon, pálinkás szájszaggal vidáman kijelentette:

- Az élet szép srácok!




Balaton, Fecs, avagy találkozás a régi önmagammal

A kenyér ünnepét a montenegrós bandával a Magyar tenger partján töltöttük. A csapat picit bővült, mert Fecs hozta az ő SzSz-ét.
Helyes, okos, kedves lány. Mint én voltam úgy 5 évvel ezelőtt.
A bemutatkozás még zökkenőmentesen zajlott, az első vacsi is, ellenben a legelső kártyapartink végére, mikorra már kellő szesz fogyott a nyílt beszédhez, FecsSzSz utánám jött a konyhába, mondván segít főzni (zsíros kenyeret kentem)
- Igazán örülök, hogy végre megismerhetlek. Sokat hallottam már rólad.
- Aranyos tőled, remélem semmi jót :)
- Csak és kizárólag jót hallottam róald. A nő, akiről minden második kép készült.
- Ha a hangsúllyal nagybetűzni lehetne, akkor most ez a nő most 16-os betűmérettel lenne a 11-es szövegben, sőt dőlt és félkövér lenne :)
- Jajj, nem úgy értettem..... Segítsek kenyeret kenni?
- Persze, köszi.
- Szóóóval....
- Igen?
- Áh... semmi.... viszek be kaját a többieknek.
Egy estével és néhány üveg borral később spagetti-lézerkardoztunk Fecs-csel... A csatát nem én nyertem, mert kiszakadt a spagettim.
-  Ti nagyon jól megértitek egymást!
- Csak játszunk. Mindenkivel megértetem magam. :) Hűha, te most mondani fogsz nekem valamit!
- Ééén?
- Aha. Látom rajtad. KIVELE! :)
- Van köztetek valami?
- Nincs.
- Ezt nagyon gyorsan rávágtad.
- Na gyere ki velem a levegőre Drágám. Ne félj! Nem eszlek meg.
A maradék pálinkát felkaptam, belekaroltam és leültünk a tornácon. A kezébe nyomtam az üveget, megvártam amig meghúzza, beleittam, ésss.....
- Ne gyárts kifogásokat. Mindig lesz valami, amiért nem hagyod el. Mindig lesz valami ok, körülmény, amiről nem tehetsz, és akkor mi lesz szegénnyel nélküled. Te belepusztulsz és akkor se megy, nem működik az a kapcsolat. Hidd el, tök jól meglesz nélküled is. Addig hagyd el, amig nem gyűlölöd.
- TE TUDOD?!
- Tudom. Sőt. Mondok jobbat. Én is ezt csináltam. És nézz rám. Az öt évvel ezelőtti önmagam azt hitte, hogy a mostani már pelenkázni fog, és éjszakánként a férje horkolását hallgatni. Amint látod, ehelyett spiccesen spagettilézerkard csatát vívok. Fecs nem való csak szeretőnek.
- TE TUDOD! De.. te, elmondta????? És még ki tudja? Mindenki tudja? Mindenki kurvának tart?
- Higgadj le. Csak én tudom, hogy Fecs a szeretőd, hogy otthon vár a pasid, hogy tuti most is valami rafkós csúsztatásodba került, hgoy legyere, és azt is, hogy veszettül féltékeny vagy ezek szerint rám. Hozzáteszem feleslegesen. Fecs imád. Fecs szeret. Jobban, mint gondolod. Azért vállalja ezt az egész szart érted.
- Ezt te nem értheted. Nem tudsz te semmit! Senki nem tud semmit. Senki Sem érti.
- Valóban? Virágszálam, igyál abból a páleszből, és had meséljem el neked a huszas éveimet....
És én elmeséltem. Úgy nagyjából a lényegét a magamköztnek, meg annak ami azon túl Volt. Ő hallgatott, és ivott. A végén pedig sírt. Teljesen átkönnyezte a pólóm.

FOLYT KÖV...

2015. augusztus 19., szerda

A reggeli frász

Komolyan, ma csak én pánikoltam be reggel? Csak én kezdtem el túrni a szekrényt, hogy hol a francba van a vastag pulcsi?

Nem. Nem az átmeneti. A vastag. Meg a vízhatlan cipők.

Most komolyan. Két hét múlva meg a hótaposót fogom vadászni?!


2015. augusztus 18., kedd

Túlélők

Annyiszor akartam már írni nektek az Ügyvédlányról a földszinten.... Röviden kb annyi a sztori, hogy úgy egy éve szakított a jól szituált Ügyvéd pasijával. Aztán azóta olyan figurák fordulnak meg nála, hogy ihajj. Második kamaszkor? Lehet.
 
A motoros csávó miatt akartam írni róla, mert az vicces Volt. Olyan filmbe illő, ahogy Ügyvédlány felpattan a mocira a kiskosztümbe, meg a hogy bőrdzsekis macsó egyik nap még szenvedélyesen markolja a fenekét, másnap meg a "dehátnemcsaltalakmeg" és csak úgy szerenádot adok éppen....
 
Közben főhősnőnk, látványosan öregszik.... Tudjátok, púposabb a háta, gyűrött a mindig vasalt kosztüm, a haja már csak kontyban, a szeme alatt sötét karikák. Erőtlen...
 
Tegnap éjjel 12 tájban összefutottam vele a lépcsőházban. Belőlem áradt a pálinka szag, mert azzal öblögettem*, ő pedig kitágult pupillákkal meredt rám. Nekem meg kicsúszott. Pedig egyáltalán nem olyan a viszonyunk. Csak köszönős
 
- Na király. Korunk diplomásai. Ezért tart itt a világ. Én berúgtam, te be vagy szívva.
- Miért máshogy hogy éljük túl?
- Nem tudom.
- Bezzeg a gondnok...100 éves.... túlélte ezek nélkül.
- Ha meglát minket így ki leszünk utálva.
- Neked mondta már hogy menj férjhez?
- Mondta.
 
Hallgattunk egy darabig, majd valami illuminált gondolattól vezérelve megöleltük egymást, és  mindketten hazafelé vettük az irányt....
 
 
 
*ha egy tojás allergiás tömény tojás likőrt iszik, mert azt hiszi hogy vanília, akkor arra nyilván a kálcium és a pálinka a megoldás....




 

2015. augusztus 14., péntek

Hőség.... meg péntek

GÉMÉLEN:

 én:  basszus Zsu
azon agyalok,
és nem jövök rá
ja de...
:D
már emlékszem
 
Adalék infó, mindezt 20 másodperc alatt hoztam össze

2015. augusztus 11., kedd

Mindíg szőrtelen lábú lányok

mégis hogy csináljátok?
 
Árulja el valaki a titkot. Genetika? Epilátor? Gyanta? Borotva?
 
Hogy???!!!
 
A hőség sokadik napja megkívnája a selyem teszten tökéletesen teljesítő virágcsokat. Egy egy nap még beiktatható a hosszú szoknya, ne adj isten, egy egy nadrág, de egyébként...
 
De nem is ez a lényeg. Hanem vannak azok a csajok, akiknek a lába mindig tökéletesen szőrtelen, sima, nem pöttyös, nem nő be rajta a szőr, sehol egy borosta. Na ezt a genetikailag szerintem mutáns női egyed csoportot kérdezem, hogy csinálják? Mi a titok? Miért nem árulják el? Szerintem már rég csilliárdosok lennének, ha a gonosz hiúságuk nem gátolná meg őket a rejtély közkincsé tételében.
 
Itt és most lehetőséget kaptok, hogy irigységeteket levetkőzve felfedjétek megoldást és sok sok nő társunk életét megkönnyítsétek!

2015. augusztus 5., szerda

Verde cégénél lőnek :D

Majdnem olyan iparágban dolgozom, mint az építőipar. Vannak itt is hasonlóan jókedélyű vicces misimasa ügyfelek..
 
Pocakos, kőműves dekoltázsos gyógypapucsos pasi bejön.
 
- Jóóóó napot kííívánok, én gyüttem, hasznátárujéééé.
- Jónapot, a használtas kollega kinn van a telepen, a kis kapun ki tud menni hozzá.
- Jaaaaaaaaaa, az a kapu az amelllieken lőnek?
- Lőőőőőnek?
- Ja. Kollega mondta. Hogy ott maguk lelövik az idegent.
- Mi nem lövünk le senkit.
- Hát a kollega azt mondta, hogy neki a vörös aszonta, hogy lelövik.
- A vörös?
- Ja valami tökös vörös. Hogy ott lelövik.
 
Ekkor megjelentem a színen én, mire az ügyfél:
 
- Ja, hogy ez nem tökös, hanem bögyös!
- Tessék????
- Verde, te mondtál olyat valakinek, hogy lelőjünk?
- Ééénnnn? Nem.
- Az úr azt mondja, hogy a kollegájának azt mondtad lelőjük az idegeneket.
- Jaaaaaa! Csak nem az ön Kollegája a talpig zöld ruhás fiatal ember?
- Ja, a Pisti.
- Igen, vele valóban VICCELTEM, hogy este 10 után már inkább ne jöjjön, mert az őrinknél halálos fegyver van... És még ufónak nézik a zöld ruhájában,  nem élné túl a kiskapun való átkelést.  
- Nincs is fegyverük az őröknek!
- De pisztoly táskájuk van, csak kolbász van benne meg Paprika a járőrözéshez


 

2015. augusztus 4., kedd

Nyitottság

Vannak imádott meleg barátaim. Van aki már házas és meleg. Elfogadok mindenféle vallást, kevés perverzió botránkoztat meg.

Megértem, ha valki inkább sóskát eszik, mint csülök pörköltet.

Megértek mindenféle lelki traumából fakadó mindent.

ETTŐL VISZONT forog a gyomrom. Nehéz elhinni hogy nem a pénzért csinálja....

2015. augusztus 2., vasárnap

Ísztfeszt

Sose gondoltam volna, hogy egyszer eljön a pillanat, mikor egyedül ugrálok Tankcsapda koncerten. A hétvégén megvolt, és baromira élveztem. Lakóbarát elment pisilni, de mivel úgy fél óra múlva se került elő, Pötty* elment megkeresni. Aztán jött az sms Lakóbaráttól:
 
- Elvesztem.
- Tudom.
- ????
- Pötty már keres. Én megvagyok, nem vesztem el. Majd gyertek!
 
Pötty a nagy keresés közepette rendkívül megéhezett, és inkább evett egy hamburgert... Minek az embernek ellenség, ha ilyen barátai vannak? :D



De tele Volt az egész hétvége okosságokkal, és meglepetésekkel. Mint mondjuk az, hogy Quimby koncert végén áll az ember lánya egyedül bepálinkázva, és akkor elkezd felé rohanni egy alak, sikoly maszkban. Azt hittem, hogy kikerül, de ehelyett felkapott és majd kiszorította belőlem a szuszt. Fecs Volt :)

Meg az se egy elhanyagolható tény, hogy szombaton a melegvizes medencében elaludtam a nyakam....

Az Sem maradhat ki a rövid áttekintésből, hogyha szombaton nem jelenik meg a semmiből SzSz, fogalmam sincs, hogy visszük haza Lakóbarátot Pöttyel....



*Pötty egy armani Jeans Fotomodell alkatú koleszos haver

Vissza. Akarok. Menni.