Karácsonyok, születésnapok, hétköznapok

Akik évek óta (jesszus! évek óta, az hosszú) olvassák a blogot, azok tudják, hogy szépen lassan alább hagyott a karácsony utáni lelkesedésem, minden évben kicsit rosszabb lett. Mindig próbáltam csak a jót és szépet és pozitvat. És sokszor sikerült is, átvészeltem, de azért pici tüskék, meg sérülések csak maradtak... Mert az a fajta intimitás, amire ilyenkor vágyik az ember, hogy az a pasi megfogja a kezét, hogy a fenyő illat alatt csak úgy legyenek... Na, értitek. Tud ez hiányozni, mint a frissen borotvált pasi illat.
Így a karácsony csendben lekerült a "várós-ünnepnapok" listájáról.
 
Ahogy a születésnap is. Már nem várós. Csak az idő múlását és néha a saját szerencsétlenkedésem mutatja... Már nem vár az ember lánya semmit, így, ha bármi apróságot kap (lásd felhívják telefonon a rokonok), már attól is boldogabb. De már nem várós.
 
Ellenben a hétköznapok. Az olyan hétköznapok, mint amik most vannak. A hétvége a Balaton partján. Barátnő kis alberletének tapéta-tépkedős estéje. Egy barát 1 hónapos kisbabájának megszagolgatása, egy szelet ország tortája, a heti kétszer meghalós edzések, séták Dióval, a reggeli szellőztetések a lakásban, a szomszéd kislány cincogó hangja ahogy a nevemmel próbálkozik, egy jó film a szőnyegen heverve... Még akkor is, ha néah teleportálósra sikeredik az esti borozgatás, még akkor is, ha mások szörnyülködnek, hogy még mindig egyedül vagyok, még akkor is, ha megkapom, hogy már kiöregedtem. Mind, mind.... mind jó. Mind mini karácsony. Mind mini születésnap.
 
És néha kivételesek. Néha koronát kapnak, mint a mai. Tudom, sznobság, vagy nevezzétek bárhogy, de olyan boldog vagyok... Ma vettünk repjegyet Rómába... MEGYEK RÓMÁBA. Nem várok már arra, akire vártam, hogy majd Vele, mert Ő nem.. Na mindegy. Nem haboztam, nem kérdeztem, döntöttünk. Megyünk. Azóta, hogy viszsajött a repjegy visszaigazolás nézegetem a látni valókat, Pizza árakat, a belvárost, az úti könyveket, és vigyorgok, és boldog vagyok, és nem érdekel, és végre, ha csak egy kicsit is, de a föld felett lebegek egy méterrel.
 
Verde, vagy is én, én most nagyon boldog vagyok!
 
És ezért most hálás vagyok. Nektek is, Égieknek is, Családnak is. Mindenkinek.
 
Bár adhatnék most nektek ebből a túlcsorduló boldogságból!
 
Akármilyen nyálasan is hangzik. Úgy megosztanám Veletek!!!
 
 
 

Megjegyzések

  1. Nem hangzik nyálasan... Kis boldogság morzsák, amik másban is jó érzéseket keltenek. :-)
    Kívánom, hogy érezd magad nagyon-nagyon jól Rómában! S hozz majd sok-sok fotót! :-)
    Annyira örülök, hogy most ilyen boldog vagy! :-)

    VálaszTörlés
  2. Végre! Vártam már ezt a lelkes Verdét. Tudtam, hogy eljön ez a nap, amikor újra lelkesedsz valamiért.
    Örülök a Rómádnak. Csudajó hogy eljutsz oda. Kicsit írígy is vagyok, mert Párizs után a másik nagy álmom. Rajta van a bakancs listámon. (asszem sose halok meg)
    Majd fényképezz sokat. Had lássuk milyen Verdeszemmel.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti