2015. szeptember 30., szerda

Hát ezt benézte....

Hónap utolsó napja révén bármennyire is dögrováson vagyok, be kellett jönnöm melózni. Nyakig ülök a melóban, a szokásos egyebek és holnaptól felvettek egy új kereskedőt, de nyilván, amit kértem hogy csinálják meg, nem csinálták, így az adatainak összevadászása...
 
Bejön az irodámba egy nyikhaj, köszönés nélkül.
 
- Verdét keresem.
- Üdvözlöm, én vagyok Verde Lunaria.
- Helló. Azt mondták neked adjam a cuccost. Majd te lerendezed.
- Bocsánat, Ön kicsoda?
- Ja én vagyok az új XXX-Vezető. Te vagy itt egyedül az emeleten?
- Akkor megengedem, hogy tegezz, ha már kollegák leszünk, és az illem is úgy kívánja. Nem, nem csak én vagyok az emeleten, még van itt két kollega. De holnap a XXXXXXX-Vezető biztosan körbe vezet majd.
 
Elmélázik a névtáblákon, megállapodik a tekintete a drága Gondnokunk nevén, ránéz az enyémre, majd ismét a Gondokéra.
 
- Gondnok Úr egyedül van egy irodában?
- Igen.
- Húúú, akkor ő nagyobb király, mint lennt a BigBoss.
- Tessék?
- Ő a Pénzügyi vezető, nem? Mondták hogy Verdecégénél, háklis a pénzügyi vezető. Kurvára szigorú.
- Hát, örülök a híremnek, ugyanis ÉN vagyok a pénzügyi vezető, ha már mindenképpen ragaszkodunk a titulusokhoz....
- Dehát te egy nő vagy!!!
 
 
Asszem lesznek még vele gondjaim.....
 
 
 
 

2015. szeptember 29., kedd

"Sose fogytok el?!"

Itthon tespedtem, orrot fújtam, lázat mértem, és nagy unalmamba elkezdtem szervezgetni az előre megbeszélt MARVEL hétvégét. Lakóbarát, Pötty, és Melegszívűvel közösen kitalált progi, hogy végig nézzük időrendi sorrendbe az össze szuperhősös filmet (mámint az új sorozatot). Jelen pillanatban mi 4en a szinglik táborát erősítjük. Ez fontos a sztori szempontjából. Elküldtem az e-maileket, hogy kinek mikor merre miként jó, csetelgettem a szereplőkkel, mikoris egyszer csak Pötty témát váltott:

- Bazmeg ezek sose fogynak el!
- A szuperhősök? :D
- Néztél ma már fészt?
- Néztem.
- Hány esküvő Volt a hétvégén???
- Őőőő.... 4 asszem.
- Na. Nekem 5. És két gyerek is született...

És valahogy ekkor elkezdtünk beszélgetni, pontosabban inkább elkezdett mesélni az utolsó randijairól. Megér néhány posztot, hogy mi csajok milyen kattantak vagyunk :D

folyt.köv.

Dupla zokni

Az idei év első megfázásáva küzdök éppen. De okosabb vagyok már, mert nem mentem be dolgozni. Minek? A teljesítményem úgyis zéró lenne, mert vacognék. Vagyis vacogok. Dupla zokni, Dupla takaró, Dupla pulcsi és Dupla tea.
 
Igen, megvan a gyömbér, a citrom, a cévitamin, a pihi és az izzadás.
 
Csak....
 
... olyan hamar jött el az ősz.
 
Ismét itt vannak a taknyos zsebkendős, takaróba burkolózós magányos esték, meleg teával és könyvekkel. Pedig milyen jó lenne...
 
Milyen jó lenne egy hatalmasat csobbani a tengerbe...

2015. szeptember 24., csütörtök

Az élte írja...

a legjobb és legrosszabb forgatókönyveket, de ezt már tudjuk régóta.
 
Hajnali órán sétáltatom az ebet, a polár pulcsi alatt a pizsim van legtöbször, általában még látni se nagyon látok, a berögzült kört tesszük meg, ugyanazokkal a korán kelő kutyásokkal hoz össze a sors minden reggel, minden mindig ugyan olyan... Kómás vagyok még...
 
Ma reggel azt hittem, hogy kómásabb vagyok a kelleténél. Tudjátok, mikor pislogsz egyet, aztán még egyet, elnézel jobbra, meg balra, hogy más is látja, vagy nekem mentek végképp tropára az idegeim, és bizony halucinálok....
 
A pasi csak közeledett felém sietős léptekkel, két kézzel takarva azt, amit Ádámnál még a füge takart, kihúzta magát, és csak jött mesztélláb, full pucéran. Én voltam csak az utcán, és felém vette az irányt.
 
- Jó reggelt, amint látod, kellemetlen helyzetbe kerültem. Nagyon hálás lennék, ha egy rövid hívás erejéig elkérhetném a telefonod.
- ..... őőőőőőőőőő.......
- Köszi! " Szia anya! Bocs az ébresztésért. Adnád apát? Szia apa, értem tudnál jönni? És megtennéd, hogy hozol valami ruhát? Majd elmesélem. Csak siess légyszi... Még lecsunak. Majd elmondom, ne húzd fel magad, csak gyere értem!  Köszi!"  Köszönöm, nagyon kedves Tőled!
- őőőő... kéred a pulcsim?
- Nem köszönöm. Mindjárt jön értem apám. De meg tudnád mondani, hol van itt esetleg egy pad, valami nem túl feltűnő helyen?
 
Amikor lakóbarátnak elmeséltem, csak ennyit fűzött hozzá:
 
- Szerintem fertőtlenítsd le a telód. Azzal a kézzel fogta a farkát is....
 
 

2015. szeptember 21., hétfő

Oroszlán vagyok....

... így mint ilyen fensőbb rendű (nagyképű), néha ordítok (bunkó vagyok), született vezető (irányítás mániás) és csodálatos vagyok (pontosabban hiú).
 
Így, ha valaki nem érezteti velem a fontosságom, szépségem elsőrendűségem, alattvalóságát, nem bókol és nem foglalkozik velem, akkor sértett királyi büzskeségem egy idő után mint a napraforgó, arra hajlik, ahol éppen sütkérezhet a csalárd dicsfényben....
 
Pasik. természetesen.
 
Dagadt szőke óvónénivel összefutottam a hétvégén, (édesnapok-vár-bonbonkoncert). A mellettem állott, jó kiállású délceg Úriemberre természetesen szemet vetett. (mert neki mindig az kell, aki az enyém). És ahogy az én jóképű macsó kísérőm megkérdezte, hogy mit kérünk inni, és eltávozott a rendelésért, azonnal lecsapott.
 
- Nagyon édes srác. Ezek szerint túl vagy Lovagon.
- Igen. Túl.
- Nagyon helyes, egy szemét állat ez a Lovag. Viszont a mostani párod, igazán... hmm... jól választottál.
- Köszi.
- Régóta vagytok együtt?
- Igen.
- Tényleg?! Dehát Lovag alig néhány hónapja Volt!
- És? A szerelem már csak ilyen.... Jön megy.
- Óh.... mindíg azt hittem valami titkos pasid van... Ő az?
 
És itt elhallgatott, mert délceg kísérőm épp visszatért. Valahogy érezhette, hogy a helyzet feszült, nyilván, a dagadt szőke óvónénik alapból nem tartoznak a kedvenceim közé, de ő meg pláne...
 
- Hölgyeim, a frissítő.
- Köszönöm! Igazi LOVAG! Micsoda szerencsés ez a Verde, hogy ilyen férfit talált!
- Őőőőőőőőőőőőőő....
- Igen. Megérdemlem. Ugye Bububaba?
- Őőőőőőőőőőőőő.....
- Akkor további jó szórakozást! Örülök hogy találkoztunk, Bubu... Ha esetleg te se lennél elég jó a mi kis Verdénknek... a fészbúkon dagadt szőke óvónéni néven megtalálsz.
 
....
- Ez mi Volt?
- Azt mondtam a pasim vagy. Ellenedre van?
- Végül is nincs. Csak ez a bububzás. Ez gáz. De mi lesz Férjeddel?
- Férjjel? Hmmm... Jó kérdés.... Ő a jutalom játék.
- Játék?
- Miért, bármit komolyan kéne vennem?
- Hát ha én vagyok a pasid elvárom, hogy dobd  Férjed, SzSzt, és igenis csak nekem élj.
- Életem....  ígérem, hogy 50 évesen, ha SzSz még mindíg tököl, Férj meg tényleg nem lesz a Férjem, és neked még mindig nem lesz senkid, lehúzunk vidékre, és kecskét tenyésztünk, de addig....
- Addig?
- Addig.... hmm....
- Kérlek te csodás istennő, ad nekem a mindennapjaid, had kényeztesselek!
- ???? Hm?
- Nem ezt akarod hallani?
- Nem.
- Azt akarod hallani amit Férj Mond?
- Igen.
- De most hármuk közül miért, miért pont férj, miért nem Csoki, miért nem SzSz?!
- Mert SzSztől már hallottam mindent, és valójában tele a padlás és nem hiszek neki, Csoki szélhámos és imádom. Te meg te vagy, kedves Zenmester. Téged tisztellek. Férj meg. Na. Ő lesz a férjem. Ahogy SzSzről is tudtam, hogy ő lesz életem legnagyobb szerelme, férjről is tudom, hogy ő lesz a férjem.
- Őőőőőőőőő
- Ne kommentáltd. Tudom.
- Akkor jó....
 
Így Zenmesterrel összeborulva végig nosztalgiáztuk a 3,5 órás Bon-bon koncertet.....

2015. szeptember 17., csütörtök

Elkezdem, csak nem fejezem be

Annyi bejegyzést írtam mostanában, és annyira nem teszek közzé semmit. Annyi mindent mesélnék, de annyira tudom, hogy... áááá.... ezt most megint lecsapnám, hogy nem is érdekel igazán....
 
Pedig. Vár egy csomó jóság rám.
 
Mert nem csak sóvárgott Rómát tervezgetem nagyon kevés üres percemben. De azt lelkesen, és jajj, kevés lesz az a négynaposan, hanem akad itt más is.
 
Például készülök elveszíteni az Opera szűzességem. Igen, igen. És már millió főként Motyinak szóló posztot nem írtam meg. Mit kell felvenni? Mi az illem? Van ilyen? Áááááá......
 
Meg megyek koncertre. Halott pénzre. Amiről azt kell tudni, hogy nyáron folyamatosan lecsúsztam róla minden fesztiválon, minden Parkon, minden falunapon, mindenhonnan. Na most nem fogok. :)
 
És azt se írtam meg, hogy ominózus balatoni nadrág-elhagyás óta bizony nem iszok. Az pedig nagyon nagyon nagyon hosszú idő. Ezzel kapcsolatban az a jó hír, hogy tuti nem vagyok alkesz, mert nem hiányzik, de jól esik citromos vizet inni borospohárból (cigis lennék, most az e-cigi szakaszba lennék), na de komolyan nem hiányzik, ellenben a baráti meghívások és alkalmak száma most Sem kevesebb mint korábban, és elgondolkodtató, hogy korábban milyen mértékű alkoholt ittam meg.... Jajjj...
 
És arról, hogy eljutottam oda, hogy magassarkút hordok. Tudjátok, hogy vékonyabbnak tűnjek. Szörnyűűűűű, de élvezem. Most éppen pöttyös, tűzpiros sarkú van rajtam. Miért ne? Kit érdekel, hogy égig érek? Legyen frusztrált a törpe népség, nekem elég Volt 31 évnyi szorongás.
 
Hát ilyenek... meg csomó egyéb...
 
 
 
 
 

2015. szeptember 13., vasárnap

Meg nem született bejegyzések

....a hétvégi nihilről, a saját magam kínos társaságáról, az alvásról és nem alvásról, Dióról, aki egy mini Budha, a ragyogó lakásról, az edzés miatt ugye látszik végre az eredmény, a klímásról, a hugomról, a pasikról, a csendről, és kényszerességről és a vasárnap reggeli lazacos pirítósról....

2015. szeptember 6., vasárnap

A galambot etető

Mondjuk úgy, hogy vadászok a galambokat etető egyénre. Kiönt minden reggel és este úgy egy kilónyi kockára vágott kenyeret a járdára a játszótérhez közel, azok a dögök (amúgyis félek a madaraktól) megjönnek, tollaznak és fosnak. Csak el akarom magyrázni neki, hogy etesse, de ne itt. Vigye messze, ahol se kölyköt se kutyát se paranoiásokat nem zavar.
 
Ma reggel, a vacogós kutyasétáltatás közben elcsíptem. Odatotyogott, kiszórta a kenyeret, és a csivavájával tovább sétikált. Pár nagyobb lépéssel utólértem, és már készültem az udvarias, de határozott kérésemre, mikor megfordult, mosolyogva rám nézett és....
 
- Jó reggelt Kedves! Megtudná mondani, hogy milyen nap van?
- őőőőőőőőőő jó reggelt.... őőőőőőőőőő Hétfő....
- Igazán aranyos. Mindig megzavarodok.... Azt is tudja aranyom, hogy milyen évet írunk?
- 2015-öt.
- Hogy repül az idő! Ne rohanjon úgy Aranyom. Az élet elillan. Csak éljen. Legyen boldog. Ami miatt, ma ilyen feldúlt, holnap már nem számít.... Mit is mondott, hogy kedd van?
- Hétfő van.
- Az jó, a hétfő az jó. Köszönöm.
 
 
 Azt hiszem nem kell mondanom, hogy "kihúzta a méregfogam".....
 
 

2015. szeptember 4., péntek

Gondoskodás

Akiket szeretném, hogy gondoskodjanak Rólam vagy méginkább jobb szó, hogy megszeretgessenek, aggódjanak értem, nem teszik. Mondván úgyis megoldom, úgyis képes vagyok rá, nincs nekem a buksi simire szükségem, eddig se Volt, ezután s lesz. Pedig nézek szépen, mérgesen, morgok, néha még hisztizek is, vagy csak mondom, hogy "ölelj már meg végre és szeretgess"....
 
Akiket meg nem akarok, na azok gügyögve üntyöm-püntyömöznek, és műaggódást mímelnek. Persze fél perc múlva elfelejtik. Vagy valami perverz kontroll alatt tartanák az életem és számon kérnek, belepofáznak és dirigálnak, megkérdőjeleznek, és irányítanának. Mind pont tudja, hogy nekem mi a pont jó. De könyörgöm! Sose kértem, de még csak jelét se adtam, hogy ezt tegyék.
 
Most vagy mindenki hülye, vagy én vagyok Helikopter...
 
Vagy csak szimplán nyűgös vagyok és nem kezelem jól ezeket a helyzeteket.
 
 
 
 
 
 
 
 
 

2015. szeptember 3., csütörtök

Teakonyha, mint háborús övezet

Ajtó csukva, fülembe szól spotify wake up happy válogatása, klíma halkan zümmög, klattyogok a klaviatúrán, aztán hirtelen írdatlan nagy ordítás.
 
Csattanás.
 
Még nagyobb ordítás.
 
Székek csúsznak a padlón, talpak dübörögnek, felerősődő férfi hangok, csitító és uszító egyaránt. Válogatott káromkodások.
 
Lemegyek.
 
Ott az egész iroda. A két ellenfél, mint két bika fújtatva, hörögve anyázik, köztük egyik magasabb erősebb kollega, csitít míg azok fröcsögnek egymásra. A jelenet... Mint valami középkategóriás film kocsmai balhéja...
 
De nem. Ezek itt munkatársak. Kollegák a munkahelyükön. A vitát nem egy szerelmi háromszög váltotta ki, hanem a nézőpontok a menekült kérdésben, majd ebből a politikai hovatartozásuk. És persze a nem egyező vélemények....

2015. szeptember 2., szerda

Mert a menekültek...

Állsz a teakonyhában reggel, és főzöd a kávét. Ha lehetne befognád a füled, vagy mint gyerekkorodba ütögetnéd rajta a kezed miközben ordítod, hogy NEEEMHAAALLOOOM.
 
A munkahelyemre, amennyire tudom, nem engedem be a politikát. Senkinek nem engedem meg, hogy a közelemben politizáljon. Magánügy. Ahogy nem beszélnek arról, hogy ki szereti az anál szexet, úgy ne beszéljenek erről se. Otthon. Az utcán. De itt nem.
 
Viszont a menekült kérdés nem Politika, és szépen fel is rúgják az általam felállított határokat, és ahol lehet keresik a biztonsági réseket. Egészen ma reggelig nem vontak bele a kérdésbe, hogy nekem mi a véleményem.
 
Természetesen van véleményem. Vannak gondolataim róla. Vannak érzésem miatta. És igen, én is legyártottam a magam kis összeesküvés elméletét.
 
DE!
 
- Verde, te hallgatsz! Mond meg, most nincs igazam?!
- Tudod mi jár annak akinek igaza van?
- Mi?
- A szája!
- Vicces. De most őszintén. Te nem így látod?
- Én úgy látom, hogy nem látod. Nem tartozik rátok, hogy mit gondolok ebben a témában. És engem Sem érdekel a ti véleményetek.
- Na akkor te tuti "x véleményt" osztod.
- Miből gondolod?
- Úgy viselkedsz.
- Hogy?!
- Nem beszélsz róla. Nem tudjuk a véleményed....
 
Nem tudták meg. Ellenben ma annyi melót szórtam szét, hogy nem Volt több idejük ezen vitatkozni. Az emberek szörnyűek....

Vissza. Akarok. Menni.