A galambot etető

Mondjuk úgy, hogy vadászok a galambokat etető egyénre. Kiönt minden reggel és este úgy egy kilónyi kockára vágott kenyeret a járdára a játszótérhez közel, azok a dögök (amúgyis félek a madaraktól) megjönnek, tollaznak és fosnak. Csak el akarom magyrázni neki, hogy etesse, de ne itt. Vigye messze, ahol se kölyköt se kutyát se paranoiásokat nem zavar.
 
Ma reggel, a vacogós kutyasétáltatás közben elcsíptem. Odatotyogott, kiszórta a kenyeret, és a csivavájával tovább sétikált. Pár nagyobb lépéssel utólértem, és már készültem az udvarias, de határozott kérésemre, mikor megfordult, mosolyogva rám nézett és....
 
- Jó reggelt Kedves! Megtudná mondani, hogy milyen nap van?
- őőőőőőőőőő jó reggelt.... őőőőőőőőőő Hétfő....
- Igazán aranyos. Mindig megzavarodok.... Azt is tudja aranyom, hogy milyen évet írunk?
- 2015-öt.
- Hogy repül az idő! Ne rohanjon úgy Aranyom. Az élet elillan. Csak éljen. Legyen boldog. Ami miatt, ma ilyen feldúlt, holnap már nem számít.... Mit is mondott, hogy kedd van?
- Hétfő van.
- Az jó, a hétfő az jó. Köszönöm.
 
 
 Azt hiszem nem kell mondanom, hogy "kihúzta a méregfogam".....
 
 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti