Hát ezt benézte....

Hónap utolsó napja révén bármennyire is dögrováson vagyok, be kellett jönnöm melózni. Nyakig ülök a melóban, a szokásos egyebek és holnaptól felvettek egy új kereskedőt, de nyilván, amit kértem hogy csinálják meg, nem csinálták, így az adatainak összevadászása...
 
Bejön az irodámba egy nyikhaj, köszönés nélkül.
 
- Verdét keresem.
- Üdvözlöm, én vagyok Verde Lunaria.
- Helló. Azt mondták neked adjam a cuccost. Majd te lerendezed.
- Bocsánat, Ön kicsoda?
- Ja én vagyok az új XXX-Vezető. Te vagy itt egyedül az emeleten?
- Akkor megengedem, hogy tegezz, ha már kollegák leszünk, és az illem is úgy kívánja. Nem, nem csak én vagyok az emeleten, még van itt két kollega. De holnap a XXXXXXX-Vezető biztosan körbe vezet majd.
 
Elmélázik a névtáblákon, megállapodik a tekintete a drága Gondnokunk nevén, ránéz az enyémre, majd ismét a Gondokéra.
 
- Gondnok Úr egyedül van egy irodában?
- Igen.
- Húúú, akkor ő nagyobb király, mint lennt a BigBoss.
- Tessék?
- Ő a Pénzügyi vezető, nem? Mondták hogy Verdecégénél, háklis a pénzügyi vezető. Kurvára szigorú.
- Hát, örülök a híremnek, ugyanis ÉN vagyok a pénzügyi vezető, ha már mindenképpen ragaszkodunk a titulusokhoz....
- Dehát te egy nő vagy!!!
 
 
Asszem lesznek még vele gondjaim.....
 
 
 
 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Eretnek gondolat, de elvetve

Kép
Idén fogalmazódott meg bennem először és tényleg teljesen őszintén a vágy, hogy 24.-én ne szüleim karácsonyfája alatt ücsörögjek.
Nem bunkóságból, önzőségből, nemszeretemségből. Sokkal inkább a saját magam ünnepe miatt. Az én csendem és a nyugalmam miatt. Ami tényleg az enyém... Az én ünnepem.
De mindez elvetve. Természetesen megyek haza, sőt sokkal előbb is mint Szenteste . És azt is tudom, hogy jó lesz, mert szeretem a családom....
Csak most eljátszottam a gondolattal. Ami végülis valódi igény lett, de idén még nem reális.... Talán legközelebb...






További információk

180 fok

Az egyik pillanatban még falod a gyrosod, ásítozol a masszázstól, de közben be nem áll a szád, mert végre este itt a hónapok óta kisgyerekként várt koncert, talán egész életed legnagyobb koncert élménye, a következő pillanatban meg ülsz a kocsid anyós ülésén, nézed ahogy sötétedik, olvasod, hogy a net mit ír a stroke-ról, és még tagadod, hogy nemnemnemnem, ez nem Apuddal történik, ez nem a ti életetek ez valaki másé, ebbe most csak belecsöppentél, de a pályán a 127-es lehajtónál mikor Anyuddal beszélsz, és hallod az elcsukló hangját akkor realizálod először, hogy ez talán mégiscsak igaz....
Végérvényesen pedig akkor ég a tüdődbe, mar a szívedbe, és ránt össze görcsként mikor a kórházi ágyon meglátod, a nálad is sokkal jobban rettegő, síró Apukád. 
Szorítsatok Apukámért...
Rendbe KELL jönnie. 
Csak 54 éves....
És ő az én Apukám. 





További információk

Dönts

35 éves vagy. Szakítasz, vagy gyereket vállalsz azzal aki ép melletted van.  Nem rossz ember, de elöl hátul ki kell szolgálni. Kedves. Becsületes. Szeretetre méltó. Jószívű. De mindeközben bazi nagy gyerek.  És érzékeny. Az egója meg az egekbe, ami kábé mindentől sérül. 
Nincs érzéke a saját neme szerinti klasszikus szerepekben rejlő feladatokhoz. Sem az ellenkező neműek klasszik értelemben vett szerepeihez. Ő csak van, a saját világában, ami érdekli alaposan utánajár, kezeli, teszi, csinálja. Csak az nem oldja meg a hétköznapi életet... Se kicsit, se nagyon.  Mintha fel tudná sorolni az Afrikában élő összes hangyafajt, vagy képes mérlegállásban lenni órák hosszat.
Érzékeny és képtelen a bocsánatkérésre. 
Mit teszel? Legyűröd a saját egód, a saját belső hangod, ami valahol azt súgja, hogy neked ez nem win-win, te sehol se win, csak ő win, de azért annyira ő se, mert már nem számolja az afrikai hangyákat a kedvedért. 
A kapcsolat hangulata rajtad múlik. Ha jó a kedved, jó a kedvetek.…
További információk