2015. október 30., péntek

Csak csajos csajnak lenni

Egy ideje már úgy lennék csak csajos.... Tudjátok, a kis kávézgatós, festett körmű szépen fésült, jószagú, parfűmben úszó, szépre csinált lányok egyike, a kis szépeskedésükkel, a tökéletes kis outfit-jükkel. Mosolyogni bután, tágra nyílt szemmel rácsodálkozni a világra, isteníteni a pasit, és elveszni a lét elviselhetetlen könnyűségében...

...na várjunk csak...
 
Ha ilyen lennék, akkor vajon olvastam volna ezt Kunderától, vagy Vassvirinél leragadtam volna? Tegnap este nekiálltam volna éjjel még almás lepényt sütni, hogy valakit boldoggá tegyek, vagy könnyek közt elrebegtem volna az én isteni uramnak és parancsolómnak, hogy már gyenge és fáradt vagyok és képtelen vagyok pitét sütni, inkább intézze el helyettem....
 
A tökéletes outfitemnek mi lenne az ára? Meddig kellene nyaggatnom valakit, hogy a túlórás pénzéből fizesse már ki nekem a csodás rucikat? Meg egyébként is, vannak biztosan hatalmas tehetséggel megáldott csajok, akik elsőre úgy vásárolnak hogy katalógusból lépnek ki, de erre általában kevés a valós példa, mert ez idő, abból nekem meg kevés van*. Helyette Praktikus és drága cuccot veszek néha, hogy kevés legyen a néha. Mármint hogy minnél kevesebbszer kelljen menni és kajtatni egy egy alapdarab után.
 
Szeretnék most csajos lenni, de ha csak egy lépést hátrálok az éppen aktuális agymenésemtől, a nő, aki vagyok jobban tetszik.
 
Tegnap edzésen elnéztem a csajos csajokat, és a hozzám hasonlókat. VAgy az én gyártásomnál lett bennem egy vezeték megtekerve, vagy az övükén... Valami nem okés... Az öltözőben ilyen mondatok hagyták el kicsi szépen szájfényelt ajkukat miközben a tökéletesre szedett szemöldök alól a 3D-s pillákkal rebegtek:
 
- Mondtam a pasimnak, hogy kezdje el szervezni a nyaralást
- Mondtam a pasimnak, hogy meg kell vennie azt a kabátot
- Mondtam a pasimnak, hogy fodrászra kell a pénz
- Mondtam a pasimnak, hogy amig ő teniszezik adja a bankkártyáját
- Mondtam a pasimnak, hogy ma a kínaiból hozzon vacsorát
- Mondtam a pasimank, hogy jövőre le kell cserélni a kocsimat
 
Nem azt mondom, hogy ők nem járulnak hozzá a közöshöz, vagy lehet hogy egy pasi számára az, hgoy cukik, már épp elég hozzájárulás, de de de......
 
Na jó... Mit is akarok kihozni ebből a posztból? Hogy jujj de lennék hercegkisasszony és hogy irigy vagyok, hogy van, hogy embereknek semmit se kell tenni azért hogy meglegyen mindene és mégis megvan mindene?
És tényleg megvan mindenük? Vagy ez is csak egy aranykalitka. Egy önként vállalt kalitka, ahol a madárkát lehet mutogatni, és a szép madárka fenntartási ára viszont drága....
 
Őőőőő....
 
asszem agymenésem van.... Na majd egyszer máskor folytatom....
 
 
 
*ld. vasárnapi zárvatartással kinyírtak egy jó kis szingli programot....

2015. október 26., hétfő

A hétfői randi...

... most nem hétfőn lesz.

Akkor hétfőn csak úgy elváltunk, nem egyeztünk meg semmiben. Két puszi, és ennyi. Rám írt, hogy lenne e kedvem megismételni a hétfőt. Mondjuk a hideg időre tekintettel tud egy helyet, ahol már árulnak forralt bort. Persze, a tea is forró, de azért egy jó forralt bor....
 
Most hezitálok, vagyis döntöttem, csak....
 
Útelágazódás?
 
Amúgyis sokminden apróságot hoz mostanság az élet, meg az Égiek, amiken elgondolkodom, csak szemlélem csendben.
 
Ilyen, ahogy látom szüleim öregedni. Nem tűnt fel, de most.... most mélyebbek a ráncok, őszebb a haj, kevesebbet bír a kéz, fáradtabb a hang. Nem öregek. Öregednek.
 
Ahogy Volt kolis szobatárs kislánya már magától hív gyorstárcsázon, és csilingelő hangon mondja:
- Van máj Sziszám! Pamac!
 
Amiként bennem is változik a hangsúly. Más a fontos, más a lényeges. A kapaszkodóim változnak, az értékek változnak, az igényeim mások, a gondolatmenetem más. Nehéz megfogalmazni, nehéz körvonalazni, de így ennyi idősen kezdem elfogadni magam. Ha meglátom magam a tükörbe, néha határozottan jó csaj néz vissza a zöld szemeivel  a vörös lobonc alól. A saját vágyaimmal szemben is elnézőbb vagyok. Nem tekintek mindenre bűnös élvezetként, sőt, már nem is vonom meg magamtól, egyszerűen csak élvezem. Élvezem a bögre teám, az étcsokis almám, a forró húslevest, a kutyasétáltatást, egy egy nagyon szép ruhát, a 20. piros körömlakkom, az új könyvem, a színházjegyem, nem haragszom a kocsira, ha nyűgje van, hanem szeretetteljesen megpaskolgatom, hogy jól van drága vénségem, ez ezzel jár. Persze, rengeteget pánikolok még mindig, de most már más. A dokimnál is olyan nyugalommal tudok ülni, mint Budha földi helytartója. Azon, hogy ő mit Mond, nem tudok változtatni.
 
Továbbra is azt gondolom, az élet megváltozhat egy perc alatt, de sok mindennek élesebben látom a végét, erősebben rajzolódik ki az út.
 
Nem tudom, mit hoz a holnap. Nem tudom mi lesz. A világmegváltó tervek, a rózsaszín ködbe burkolt szerelmes álmok, mind letisztultak. Néha fanyar irónia, de valójában csak megértő elengedés az, amit érzek. Már nem várom, hogy a kezembe nyomjanak egy nettó 2 millás 4 órás munkaszerződést, mert én vagyok a szakmám istene. Ahogy a Hercegemről Sem hiszem, hogy fehér lovon, Cartier gyűrűt szorongatva hozzám vágtat, letérdel, elmondja a világ legszebb szerelmi vallomását, és én a karjaiba omlok, miközben az igent rebegem.
 
Kézzelfoghatóbb, hogy a hétőfi randi felhív. Hogy két fújással több parfümöt teszek magamra, mikor találkozunk, a ráérős mozdulata, ahogy kihúzza a széket, ahogy nem siet és nem siettet, ahogy elnyújtjuk az estét, és a bejáratnál, mikor a búcsúpuszit kapom, érzem a frissen borotvált arcának illatát.
 
Olyan valóságos. Nem álomszerű. A többit meg majd meglátjuk... az esélyt mindenki megkaphatja, nem?
 

Közeleg a tél

Anyuval leszedtük a maradék almát meg körtet, a lepotyogottakat összeszedtük a tyúkoknak, kiástuk a maradék satnya répát, lepucoltuk.
A muskátlikat, leandereket, levittük a pincébe, ami pedig nem áttelesíhető, kitépdestük, a virágföldet dézsába raktuk.
A kerti székeket eltettük a faházba, a nagy asztalt benejlonoztuk. A vízórát megnéztük, hogy jól van-e szigetelve, biztosan nem fog kifagyni.
Ablakot mostunk meg rendőnyt.
És még néhány napra elegendő tüzifát is lehordtam a kazánhoz.
 
Olyan visszás érzés Volt ismét készülni a hidegre... megfoghatatlan volt, amikor az első műfenyőmről beszélgettünk, hogy milyet, mekkorát szeretnék. És arról, hogy ünnepekkor hogyan Leszek szabadságon, hogy megint dolgozok, és ez mennyire nincs így rendben...
 
Aztán mondtam, hogy a bejglit én sütöm majd idén is, de szívesen csinálok mást is. Mondjuk néger szájat, esetleg mirandát.... 
 
Két hónap... két hónap és megint itt lesz a szeretet és család ünnepe. Közben még olyan élénken él bennem a tavalyi....
 
Hajjjjj.... nagy sóhaj......
 
 
  

2015. október 19., hétfő

Veni vidi vici - avagy Róma Verde szemmel


Előre jelzem, ez egy igazán terjengős poszt lesz...

Akinek elég belőlem (megértem) egy néhány sor, akkor csak annyit, hogy imádtam.

Most éppen ott akarok élni!

Igen, itt épp megérkezünk. 25 fok, pálmafák. Itthon esett, ugye?




  
Nem Volt nálunk rántott húsos szenya.. nem baj. Kinder bueno pont olyan jó Volt...
 Vigyorgok. Hogyne vigyorognék. Életem első Ristretto-ja.
Ez nyitotta a sort... Jesszus, hisz tudjátok, kávé függő vagyok... Nem tehetek róla, nem bírtam leállni...
Számtalan Ristrettot ittam...

Metró térkép. Itt még mi kis naivak azt hittük, hogy ezzel jók leszünk...
Jó, persze... Jók lettünk volna, de mi gyalogoltunk.
Becsülve olyan 120 km-t.
Igen.
Gyalog.
Őt haza akartam hozni. Zsebre csapva, felcsempészve a repcsire...

Épp elment volna egy közepes wizzair-es csomagnak.

És a színe! :D
Egy majdani házasságban reménykedő szingli pontosan tudja, hogy honnan AKARJA a jegygyűrűjét :D
 Fontos igazodási pont.
Spagna.
Nem nem spagetti, ahogy spiccesen sikerült egyszer ezt kérdezni. Ez a Spagna.
Spanyol lépcső, drágáim....
Igen, ezt is retusálják, pont mint a colosseumot, mint a Trevi kutat, mint minden utcát és templomot....
Mondom, vissza kell mennem, alig láttam valamit....
 Így van. Minden hajadon csajnak a szex és newyork óta kell egy Jimmy Choo.
De majd a következő fizuemelés után... Vagy az azt követő követő követő után.
Jójó... egyenlőre még él bennem a gyerek, nem kapkodom el azt a férjhez menetelt.
Első, de nem utolsó Pizza...
A "fehérmiaszar" Nem tudtuk a nevét, de minden út die vezet. Nem Rómába, higyjétek el, konkértan die, amiről a hülye utikönyv egy szót se szólt.
Szar utikönyv.
Keblemre öleltem a történelmet.
Az olasz rendőrök imádni valóak. Jönnek, lezárnak egy 8 sávos utat, aztán egyszercsak tovább mennek. Nem történik semmi. Csak úgy. Meg folyton fütyülnek, na nem csak úgy az életre, hanem úgy konkrétan a síppal is :D


 Van, aki Limoncello-zik, mi Pisztocselloztunk. A vendégszerető olaszok kishíján leitattak minket a sok kostolgatással és nem Volt képünk fizetés nélkül távozni, így vettünk egy abszurd zöld színű izét, ami elég sokáig utunkon kísért.
Utcahosszan állnak a robogók. A csajok nagyon vagányak, ahogy magassarkúba bőgetik a vespát..


Igen... az ott ez a zöld trutyi a szám felett.
A valóságan is az ablakba teregetnek imádott olaszaink.
Lehet nem egyértelmű, de itt épp a Colosseumot simogatjuk...


A pisztocsellonak meg jönnie kell velünk mindenhová...
Amúgy nem ittuk, csak párolgott a meleg miatt. Mondtam már hogy 25 fok Volt?
Pizza 2 és Peroni. Peroni a sörük. Isteni!
Kívánok a pénzdobás előtt. Mielőtt rákérdeznétek, beletaláltam a kútba!


Fagyi, vespa, alap.
 Szerintünk ez a következőt jelenti: Szadómazó álarcban csak szemüveges embereket lehet egy pohár vízbe fujtani, de csak ha öltönybe vagy és zenét hallgatsz, jó lesz a converse cipő is a fehér kesztyűhöz, de kalapot is kell hordani.
Hiába, nagy divat város ez, még a gyilkossághoz is van öltözködési Protokoll...


A szállásunkra készülök betörni. A jóbarát meg 10 perc kinlódás után se segít, hanem röhög és fényképez.
Én kijutottam, őt otthagytam.
 
Vatikán...

Lenyűgözött, a méretével, az emlékével, és mindennel, amit nekem jelent.
 
 Azt lehet nem mondtam, de turista főszezon Volt. Amint látjátok nem csak mi akartuk megnézni a Pieta-t.

Hogy Ti is lássátok, TÉNYLEG adtunk fel a szülőknek a Vatikánból képeslapot.
Nem szóltam róla, alig várom, hogy megkapják! :D
Bor. Az első olasz bor....
A lépcső nagyon fontos.....
... mert a 130 foka ellenére meg akartam mászni, és mint látjátok, megmásztuk, hátha van itt valami izgi...
... ez meg a pillanat, mikor rájövök, hogy SEMMI nincs a lépcsőn. Se jobbra, se balra, de még kilátás se...
... ráadásul lefele jövet ez a dög meg meg akart enni!


De van az a látvány, amiért bármennyit megéri melózni, gyalogolni, küzdeni....
És ha már küzdés. A jó barát akkor is röhög és fényképez, ha az ember lánya elgémberedett tagokkal éppen eltanyál a Colosseum lépcsőjén...


Na hol a hiba?


Őszinte Leszek: olasz piacot minden városba!
... ez meg itt az elfogyott pisztocsello
A kép nem örökíti meg, hogy ali 3 másodperc mulva egy robogós megpaskolva a fenekem hatalmas csáó bella-t rikkantott...


 

 Egyetlen olasz se tudott segíteni, hogy hol a Bocca della Verita. Hát ha ismeritek a legendát, asszem nem véletlen.
Még gyorsan csináltunk egy képet, hogy nekünk megvan a kezünk. Előtte.
 
 ... na szerintetek?!
Igen. TÉNYLEG 28 fok Volt!
Ez meg a metrójuk. Ki akar még panaszkodni a hármasra?


Jójó... a kávé mellett kissé Prosecco fan is lettem... Amig egyesek söröztek, én...
De csak kicsit.
Sokszor kicsit ;)
... és az én óriási méretem is higyjétek el, teljesen eltörpül Rómában...
Minden monumentális, nem adja vissza semmi...
Azt lehet még nem mondtam, de olaszoknál se fogok vezetni.
Ez a sávok nélküli körforgalom, 9 rendőr irányítja este....
Teljes káosz.
Muszáj Volt megnéznem, hogy ellátok-e hazáig. Ennek hangot is adtam, erre mögöttem megszólalt a Magyar srác, hogyha ellátok, akkor ő költözik die, mert az anyja azt mondta, hogy fiam csak úgy hogy mindig lássalak :D
talán nem kellenek szavak....
 

 

 a kép címe az is leheten, hogy húzd be jobban a hasad, de valójában, ez egy hatalamas köszönjük kép az égieknek, hogy ottlehettünk...
A reptéren mindenki állt, csak mi estünk össze, fájó teljesen lezsibbadt lábbal, zsongó aggyal, túl csordúlt lélekkel...
Ezer hála és köszönet az Égieknek, a Sorsnak, a Barátoknak, a Szeretteknek, a Családnak, a Mindenkinek, hogy die eljuthattam...
 
Rómát látni, és meghalni....
 


Vissza. Akarok. Menni.