A hétfői randi...

... most nem hétfőn lesz.

Akkor hétfőn csak úgy elváltunk, nem egyeztünk meg semmiben. Két puszi, és ennyi. Rám írt, hogy lenne e kedvem megismételni a hétfőt. Mondjuk a hideg időre tekintettel tud egy helyet, ahol már árulnak forralt bort. Persze, a tea is forró, de azért egy jó forralt bor....
 
Most hezitálok, vagyis döntöttem, csak....
 
Útelágazódás?
 
Amúgyis sokminden apróságot hoz mostanság az élet, meg az Égiek, amiken elgondolkodom, csak szemlélem csendben.
 
Ilyen, ahogy látom szüleim öregedni. Nem tűnt fel, de most.... most mélyebbek a ráncok, őszebb a haj, kevesebbet bír a kéz, fáradtabb a hang. Nem öregek. Öregednek.
 
Ahogy Volt kolis szobatárs kislánya már magától hív gyorstárcsázon, és csilingelő hangon mondja:
- Van máj Sziszám! Pamac!
 
Amiként bennem is változik a hangsúly. Más a fontos, más a lényeges. A kapaszkodóim változnak, az értékek változnak, az igényeim mások, a gondolatmenetem más. Nehéz megfogalmazni, nehéz körvonalazni, de így ennyi idősen kezdem elfogadni magam. Ha meglátom magam a tükörbe, néha határozottan jó csaj néz vissza a zöld szemeivel  a vörös lobonc alól. A saját vágyaimmal szemben is elnézőbb vagyok. Nem tekintek mindenre bűnös élvezetként, sőt, már nem is vonom meg magamtól, egyszerűen csak élvezem. Élvezem a bögre teám, az étcsokis almám, a forró húslevest, a kutyasétáltatást, egy egy nagyon szép ruhát, a 20. piros körömlakkom, az új könyvem, a színházjegyem, nem haragszom a kocsira, ha nyűgje van, hanem szeretetteljesen megpaskolgatom, hogy jól van drága vénségem, ez ezzel jár. Persze, rengeteget pánikolok még mindig, de most már más. A dokimnál is olyan nyugalommal tudok ülni, mint Budha földi helytartója. Azon, hogy ő mit Mond, nem tudok változtatni.
 
Továbbra is azt gondolom, az élet megváltozhat egy perc alatt, de sok mindennek élesebben látom a végét, erősebben rajzolódik ki az út.
 
Nem tudom, mit hoz a holnap. Nem tudom mi lesz. A világmegváltó tervek, a rózsaszín ködbe burkolt szerelmes álmok, mind letisztultak. Néha fanyar irónia, de valójában csak megértő elengedés az, amit érzek. Már nem várom, hogy a kezembe nyomjanak egy nettó 2 millás 4 órás munkaszerződést, mert én vagyok a szakmám istene. Ahogy a Hercegemről Sem hiszem, hogy fehér lovon, Cartier gyűrűt szorongatva hozzám vágtat, letérdel, elmondja a világ legszebb szerelmi vallomását, és én a karjaiba omlok, miközben az igent rebegem.
 
Kézzelfoghatóbb, hogy a hétőfi randi felhív. Hogy két fújással több parfümöt teszek magamra, mikor találkozunk, a ráérős mozdulata, ahogy kihúzza a széket, ahogy nem siet és nem siettet, ahogy elnyújtjuk az estét, és a bejáratnál, mikor a búcsúpuszit kapom, érzem a frissen borotvált arcának illatát.
 
Olyan valóságos. Nem álomszerű. A többit meg majd meglátjuk... az esélyt mindenki megkaphatja, nem?
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti