Csak csajos csajnak lenni

Egy ideje már úgy lennék csak csajos.... Tudjátok, a kis kávézgatós, festett körmű szépen fésült, jószagú, parfűmben úszó, szépre csinált lányok egyike, a kis szépeskedésükkel, a tökéletes kis outfit-jükkel. Mosolyogni bután, tágra nyílt szemmel rácsodálkozni a világra, isteníteni a pasit, és elveszni a lét elviselhetetlen könnyűségében...

...na várjunk csak...
 
Ha ilyen lennék, akkor vajon olvastam volna ezt Kunderától, vagy Vassvirinél leragadtam volna? Tegnap este nekiálltam volna éjjel még almás lepényt sütni, hogy valakit boldoggá tegyek, vagy könnyek közt elrebegtem volna az én isteni uramnak és parancsolómnak, hogy már gyenge és fáradt vagyok és képtelen vagyok pitét sütni, inkább intézze el helyettem....
 
A tökéletes outfitemnek mi lenne az ára? Meddig kellene nyaggatnom valakit, hogy a túlórás pénzéből fizesse már ki nekem a csodás rucikat? Meg egyébként is, vannak biztosan hatalmas tehetséggel megáldott csajok, akik elsőre úgy vásárolnak hogy katalógusból lépnek ki, de erre általában kevés a valós példa, mert ez idő, abból nekem meg kevés van*. Helyette Praktikus és drága cuccot veszek néha, hogy kevés legyen a néha. Mármint hogy minnél kevesebbszer kelljen menni és kajtatni egy egy alapdarab után.
 
Szeretnék most csajos lenni, de ha csak egy lépést hátrálok az éppen aktuális agymenésemtől, a nő, aki vagyok jobban tetszik.
 
Tegnap edzésen elnéztem a csajos csajokat, és a hozzám hasonlókat. VAgy az én gyártásomnál lett bennem egy vezeték megtekerve, vagy az övükén... Valami nem okés... Az öltözőben ilyen mondatok hagyták el kicsi szépen szájfényelt ajkukat miközben a tökéletesre szedett szemöldök alól a 3D-s pillákkal rebegtek:
 
- Mondtam a pasimnak, hogy kezdje el szervezni a nyaralást
- Mondtam a pasimnak, hogy meg kell vennie azt a kabátot
- Mondtam a pasimnak, hogy fodrászra kell a pénz
- Mondtam a pasimnak, hogy amig ő teniszezik adja a bankkártyáját
- Mondtam a pasimnak, hogy ma a kínaiból hozzon vacsorát
- Mondtam a pasimank, hogy jövőre le kell cserélni a kocsimat
 
Nem azt mondom, hogy ők nem járulnak hozzá a közöshöz, vagy lehet hogy egy pasi számára az, hgoy cukik, már épp elég hozzájárulás, de de de......
 
Na jó... Mit is akarok kihozni ebből a posztból? Hogy jujj de lennék hercegkisasszony és hogy irigy vagyok, hogy van, hogy embereknek semmit se kell tenni azért hogy meglegyen mindene és mégis megvan mindene?
És tényleg megvan mindenük? Vagy ez is csak egy aranykalitka. Egy önként vállalt kalitka, ahol a madárkát lehet mutogatni, és a szép madárka fenntartási ára viszont drága....
 
Őőőőő....
 
asszem agymenésem van.... Na majd egyszer máskor folytatom....
 
 
 
*ld. vasárnapi zárvatartással kinyírtak egy jó kis szingli programot....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

a csempész süti