Töredelmesen bevallom...

... ma még nem dolgzotam semmit. Holnap reggel repülök Rómába. A föld felett egy méterrel lebegek, a fejemet körbe érő vigyor terül szét az arcomon, gombócban a gyomrom, és egyszerűen annyira várom, hogy nagyon.
 
Rómában leszék.
 
Én.
 
Rómában!
 
Kissé kótyagos is vagyok, mert éjjel kettőkor még részeg Lakóbarátot beszéltem le arról, hogy felhívjon valakit, akit nem kellene, mert reggel megbánná. Jobban mondva próbáltam, de a gyorstárcsázó már nem hosszan lenyomott gomb, hanem a "HÍVD SZIVEM" elordíott mondat, így Pötty végig hallgatta, ahogy én szépen könyörgőre fogva nyugtattam Lakóbarátot, hogy hülyeség szerelmet vallani segg részegen, és hogy közelítsen finoman Pötty felé, meg hasonló okosságok. Aztán lefektettem aludni, majd Pötty hívott, hogy hallotta.
És köszöni. Persze úgy fog tenni, mint aki nem hallotta... Tudja régóta, hogy ez a helyzet. Viszont ugye tudom, hogy ő mit szeretne. Vannak elképzeléseim, de egy gyors "téma váltással" lelkes hangon elújságoltam neki a hétfő esti randim, és hogy milyen cuki a srác, mert felajánlotta, hogy kivisz a reptérre, ha gondolom. Milyen édes már, nem?! Hát de... pedig azt hitte, hogy a rózsa a szélvédőmön majd pontosan ennyire lázba hoz, de sajnálja, hogy nem. És sajnálja, hogy eszembe se jutott, hogy tőle van.
 
Sakk matt...
 
Erre nem nagyon tudtam mit mondani, csak hogy köszönöm. Sokat jelent, de a körülmények....
 
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing