2015. november 30., hétfő

Rámérsz?

HétfőiRandi vasárnap este hívott fel először hosszú idő után. Nem lehet a szemére vetni, én nem voltam itt, ő nem Volt itt, nekem nem Volt jó, neki nem Volt jó, a vasárnap meg akár jó is lehetett volna, de a csajokkal éppen forralt boroztunk a Vörösmarty-n, szóval nekem megint nem Volt jó. Rövidebbre zárhattam volna a csajos estét, vagy ihattam volna kevesebbet, vagy engedhettem volna, hogy hazavigyen, de valójában a "TFH" eset és az én szombat esti randim kibeszélése sokkal fontosabb Volt.
 
Ja mert "randi"ztam szombat este is. És a randi úgy sikerült hogy azóta is gondolkodom. A srác olyan drága helyre vitt, hogy még céges vacsikra se járok ennyire elcseszettül magasan árazott helyekre... Bennem a kérdés, hogy miért? Le akart nyűgözni? Vagy inkább le akart fektetni?  Hmm... És amúgy meg melyik ellen is van igazából kifogásom?
 
Na de vissza HétfőiRandihoz. Mert hogy vasárnap lepattintottam, mondván a csajok fontosabbak. Meg nem is tudom... Ha se ő, se én nem gondoljuk komolyan, minek is belegabalyodni? Jó, most kicsit, egy egészen kicsikét nyafizok. Inkább rinyálok... Szóval HéfőiRandi még tegnap délelőtt kérdezte, hogy áll az estém. Nekem meg nem állt sehogy, pontosabban kötelező forralt borozásra mentem a főnökömmel, ennek megfelelően HétfiRandi megint passzolva lett....
 
Itt egy kis tér-idő ugrás, mert az nem olyan lényeges, hogy mutogatom a Bazilikát, meg a Vörösmartyt és hozzánk csapódik még néhány német, mert jéééé valaki beszél a nyelvükön, és a rögtönzött idegenvezetésért cserébe kaptam még néhány bögre forralt bort....  Na szóval, nem lényeg. Spiccesen messengereztünk még HétfőiRandival a taxiból, hogy merre járok, mennyire vagyok becsípve, mikor kelek másnap, és hogy mik még a tervek tegnapra, a hétre, az évre, és erre az életre... Gondolom nem meglepő, hogy amikor kiszálltam, klisésen Csoki helyén egy pléd szerű izét maga alá gyűrve ücsörgött a lépcsőmön. (ha ez a lépcső mesélni tudna...)
 
Felállt... Vigyorgott. Válaszul álltam a lécső alján és kétkedve figyeltem.
 
- Gondoltam, azért beköszönök. Egy köszönés nem tart sokáig. Avval viszont nem számoltam, hogy ennyire későn jössz, te nő!
(komótosan közelebb jött)
- Én egyáltalán nem számoltam veled. Tudod, megbeszéltük, én reggel dolgozom... Örü.....
Belém folytotta a szót.
Nagyon finom mentolos íze Volt, és puha meleg ajkai. Bevillant a gondolat, hogy nekem meg undi borszagom van... Nem estünk el a lépcsőn felfelé, nem tudom, hogy csinálta, hogy irányított, hogy csókolt, hogy tartott, hogy nem engedett el....
 
Nem láblendítős egekebe emelős csók Volt. (olyan egy életben nagy valószínűséggel csak egyszer van). Mégis olyan minden a helyén van... racionalizálva: a fogaink nem koccantak, nem haraptdáltuk meg feleslegesen egymást Sem nem túl sok és Sem nem túl kevés nem Volt a nyál. Minden a helyén volt, jó időben, jó ritmusban, jó érzékkel, észvesztően... Eszméletlenül jól eső meleg csók,
amibe fülig pirultam.
 
Nem irányítottam a pillanatot, nem tudtam irányítani, ő irányított, méghozzá jól...
 
A mai sit-com sorozatokban ilyen helyzetekben az ágyban landolnak, itt én csak annyit bírtam kinyögni, hogy Lakóbarát biztosan fenn vár rám....
 
Nem tudom, hogy ha Lakóbarát nincs otthon, mi lesz a vége... Ahogy azt Sem, hogy mi a motivációm...
 
Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
 

Tfh, kérdés eldőlt

Egyszerűbb gyorsan bejegyzést írni, mint válaszolgatni (igen, lusta disznó vagyok (vagy csak simán sok a tényleges meló)), szóval összefoglalva minden nyitott kérdés eldőlt.
 
A babát megtartja barátnőm, a pasasnak már szólt. A srác azonnali reakciója, hogy akkor most hozzák helyre a helyre hozhatatlant, éljenek együtt, a gyerekért meg kell próbálni, és hogy ők ezek szerint összetartoznak, és hogy  majd a gyerek megold mindent.
 
Személyes véleményem? Még mindíg fenntartásokkal kezelem, a pasit. Szerintem akkoris pöcs. Abban meg aztán végképp nem hiszek, hogy egy gyerek bármiféle párkapcsolati problémát megold. Tud elviselhetően működővé tenni egy kapcsolatot, mert ő lesz az egyetlen értelme az egésznek, de hogy nem oldaj meg... Láttam én már olyat, hogy jajj, ha már gyerekünk van, nem lépek félre, akkor én most apa Leszek... stb stb stb BLABLABLA és a saját magát mártírrá avanzsált apuka kilincsel a szeretőnél, lelépni nem mer, a kapcsolat elviselhető, mert a gyerek nem oldott meg semmit, csak akkor már éppen ideje Volt.... És közben Apu és Anyu szépen rámegy az egészre....
 
Felnőttnek lenni szívás....
 
 

2015. november 27., péntek

Tfh az egyik barátnőm éppen...

... 7. hetes várandós.
 
Tegyük fel, hogy annyi idős, mint én és tegyük fel azt is, hogy az apa nem tud semmit. Nem tud semmiről, mivel nincsenek együtt.
 
Hogy miért? Hát mert szerintem a pasi egy önző, gyáva, arrogáns, passzív-agresszív seggfej. Mondom, csak szerintem. Persze látott már olyat a világtörténelem, hogy ezeket a segfejeket is mennyire nagyon lehet szeretni, mondjuk azért, mert kék a szemük....
 
Elsőre azt gondoltam megkérdezni, hogy szerintetek megtartsa-e? Merje e vállalni egyedül, minden támasz nélkül, messze a szülőktől... Egyedül. Tényleg egyedül. Én be lennék szarva. Nem tojva, nem megijedve, konkrétan be lennék szarva.
 
De valójában erre a kérdésre olyan egyértelműen igen a válasz, hogy a fenti mondat minden nehézség ellenére SEM kérdés.
 
A kérdés az, hogy a seggfej apának kell erről tudni? Van köze hozzá? Nincs jelen az életében, talán soha nem is Volt... Együtt voltak, de mégsem, éltek egymás mellett, de útjaik szerencsére külön váltak. Nem akarja már a pasi egyetlen porcikáját, gonolatát, jelenlét morzsáját Sem. Szabadulna tőle, menekülne. Nem akar vele semmiféle közös jövőt.... Minden évet eltörölne, amit rávesztegetett... Mondhatni, ha az élet egy torta, akkor ezen a szeleten bizony a pasi Volt a rohadt eper.
 
Tudom, nem adok teljes képet, de mégis... Kell ennek a gén donornak tudnia arról, hogy a barátnőm anya lesz? Többször gondolom azt, hogy nem nem kell tudnia, mint azt, hogy mindenképpen el kell mondania. Hiszen - tisztelet a kivételnek- csomó pasi tud a gyerekéről, mégis, ha nem is válltak el, nem apák... Csak... vannak.... Nem nevelnek, Maximum az asztalra csapnak....
 
Tényleg. Mitől lesz egy pasiból apa? Hol kezdődik az, hogy egy srácból férfi lesz, a férfiból pedig apa? Nincs kilenc hónapjuk és kötődésük, és le is léphetnek bármikor, ezért még csak el se ítéli a társadalom őket.... Hogy lesz valaki apa?
 
Lehet, hogy ez az általam apaságra alkalmatlan fickó minden negatív gondolatom ellenére mégis jó apa lenne (továbbra se hiszem). És miért lenne joga arra, hogy beleszóljon a csaj életébe? Hiszen ő csak.... hmm.... sejtdonor? Ha nem szereti az anyát, vagy csak szerette egy aktus erejéig, akkor ez vajon feljogosítja, hogy örökre a barátnőm nyakán maradjon?
 
De feltehetném úgy is a kérdést, hogy nekünk nőknek el kell, el lehet-e várni, hogy egy férfi örökké a kegyeink keresse, csak mert passzoltak a sejtjeink és "jó helyen, jó időben" voltak? Megérdemeljük ezért az életen át tartó szolgálatot?
 
A kérdés sarkosítva van, legalább annyira mint amennyire a sztori rövidítve....  Nem is tudom... én lehet, hogy inkább hallgatnék....
 
 
 

2015. november 24., kedd

Gruppen az ablakban

Pasi beterpesztve ül az ablakpárkányon és nagyon kapaszkodik míg az egyik csaj a lábaközött térdel és markolja a bokáját, közben a másik csaj le-fel mozog. Zárómondat:
 
- Jajj Zenmester vigyázz, elcsöppensz!
 
Talán így képzelik el a pasik a vérmes szinglik hétfő estéjét. Ez esetben a valóság tényleg fedi a fantáziát.
Részben.
Mert az az aprócska részlet még mindenképpen megemlítendő, hogy szigeteltünk. A drága klímásaim, azok az áldott jótét, DRÁGA emberek, a háromszor rákérdezéskor, kéréskor, határozott teljesítési elvárásként kikötött szerződési feltételek ellenére Sem szigetelték ki a falam ott, ahol a csövet kivezetik. Még csak a szigeletés látszatát se sikerült imitálniuk, amire ebben a hidegben azért csak fény derült, mert jött be a cúg, mozgott a függöny, és telefonon is annyit reagáltak, hogy december közepén ki tudnak jönni befújni púrhabbal....
 
Most füttyszót hallhattok a cenzúra jeleként.
 
Ellenben Zenmester Volt olyan tündér, hogy átjött és bepúrhabolta*. A púrhabolást meg csak úgy tudtuk megoldani, hogy amikor kihajojlt, én tartottam a bokájánál, hogy ki ne essen, Szomszédbarátnőm meg fogat az ablakot, hogy rá ne csukódjon, de mivel nem fért fel rendesen az ágyra, ezért le fel lépkedett mert megcsúszott a lába. Majd mikor Zenmester végzett, és kászkálódott ki az ablakból, a púrhabos flakon csőrén lévő kis maradvány csöppent volna el...
 
Vidám, hatékony este Volt :)
 
 
 
*a púrhabot én magam vettem az OBIban, mert az ugye nem nagy tudomány, ugye. Mert ugye odamegyek, megkérdem, ahogy mindig szoktam ugye, és akkor a nagyon kedves eladó nénik segítenek ugye... Na most egy bácsit sikerült elcsípnem, akinek dunsztja se Volt, hogy milyen púrhab kell nekem, ezért hívott egy nénit :D Erről ennyit :D
 
 
 

2015. november 19., csütörtök

A fész társadalom

Két nagyobb ügyfelünk spiclije régóta figyel  a függő kapcsolatok listában a fészen. Bejelöltek, én pedig nem jelöltem vissza. Tudom, van távoli ismerős funkicó és egyéb mindenféle biztonsági beállítás, de! én ezeket az egyéneket nem akarom ismerősnek tudni. Mert nem azok.
 
Nem akarom, hogy lássák, hogy mikor vagyok aktív meg inaktív. Hogy van-e idióta gondolatom, vagy hogy kik a barátaim. Egyszerűen nem tartozik rájuk.
 
Ma az egyikkel tárgyalásom Volt, és tréfásan nem fogott velem kezet, mondván mert nem jelöltem vissza fészen, nem is ismerjük igazából egymást....
 
Innentől kezdve tízperc fütty a gondolataimban, mert se nyomdafestéket nem bír el, se egyéb hanganyagot, erősen cenzúrázott, és válogatott káromkodások hada követte egymást kicsiny buksimban.
 
Mosolyogva, viszonylag okosan megoldottam a helyzetet, biztosítottam róla, hogy továbbra Sem fogom bejelölni, ahhoz szorosabb kötelékek kellenek, mire Ő (az a tajt földműves hímsoviniszta sertés):
 
- Há' vegyelek el feleségül?
 
Higgyétek el, díjat érdemlő szereplést nyújtottam, pedig viszketett a tenyerem, hogy egysíkba hozom az arcát, úgy beverem az orrát.
 
Na de. Félre az agressziót. Ez engem zavar. Baromira zavar. És nem, nem fogok ilyeneket visszajelölgetni, és egyáltalán nem adok nekik esélyt, és semmi közük az életemhez. Meg egyáltalán....
 
És ahogy így puffogok, az írásközben találok egy másik irományt, és elképedek. Basszus... az oldal sávom, fogász, táska, párkeresés, cipő, bőrgyógyász, DIY, divat, kaja, nőgyógyász, pszihológus... Jesszus...
Jobb lett volna ha ezt nem tudom meg...
Basszus....


2015. november 18., szerda

Farkast kiált

Álltam a Rákóczi utcai kis házunk lepattogzott fürdőkádjában, Anyu mosta a hajam, nekem csípte a szemem a sampon, és ő mesélt. A kiskakasról, aki sokszor farkast kiáltott, bár csak feltűnési viszketegségben szenvedett. Aztán mikor megjelent a Farkas, hiába rikácsolt, senki nem figyelt rá...
 
Ma az örökké halálosan beteg kollegámat figyeltem. Minden héten háromszor meghal (a betegsége viszont valós és komoly, Chron szindróma), csak valahogy... néha olyan, mintha azt képzelén, hogy az én ajtóm a Chicago-i  sűrgősségi osztály abban a bizonyos vészhelyzetes kórházban, és talán én vagyok Alex Kingston... Amikor pedig rádöbben, hogy a sok Farkas kiáltás után meglehetősen közönyösen szemlélem Kenny féle ismételt haldoklását, sértődötten távozik....
 
Feljött, meghalt, operásan hosszasan, lement, és fél perccel később ordenáré módon röhögött egy disznó viccen...
 
Hmmm.....
 
Ha egyszer tényleg a segítségem fog neki kelleni.... hat nem vagyok biztos benne, hogy nem hagyom, hogy felzabálja az a szemét Farkas.....



2015. november 17., kedd

Dög vagy racionális

- De nézd! Ő egy jogász!
- Remek. A fényképe alapján elég műmájer.
- Hogy mondhatsz ilyet! Nézd, milyen profi a honlapja, micsoda teste van, és teljesen értelmeseket ír.
- Igen, mert jogász. De gondolom feltűnt, hogy te edzőt keresel, nem szellemi játszó pajtást.
- Hát ő biztosan jobban ért hozzá, mint a KettlebbelG*
- Hát tuti! A jogi egyetemen a római jog mellett második fő tárgy lett a test dinamikája avagy milyen hülye szöveggel etessük be a kivénhedt tyúkokat, hogy hozzánk járjanak edzeni.
- Nem is ismered. Miért vagy ennyire goromba vele?
- Nem is ismered. Mitől vagy úgy elájulva?
- De látod milyen szép az edző terme? És sokkal jobban néz ki mint KettlebellG!!!
- De látod, hogy kocsiba kell szállni, hogy eljárj az edzésre? És feltűnt, hogy fél 6kor vannak az edzések? Vagy az, hogy alkalmanként 500 forinttal drágább?
- Ahová most járunk az nem jó hely. KettlebelG nem jó edző. Nekünk már másfajta mozgásra van szükségünk, a mi korunkban oda kell erre is figyelni, nem mehetünk tönkre jobban!
- Óh te jó ég.... Te menj ha akarsz, én maradok. Nekem kényelmesek ezek az időpontok, nincs bajom azzal, hogy a fejemre esik az edzőtermi plafon, vagy hogy az edzőtársak átlagos családanyák és családapák.
- Meg fogod bánni....
- Mit is? Hogy nem divatolva a legtrendibb helyre járok edzeni, de legalább járok, mert az tuti nem  kifogás hogy dugóvan/nemindulakocsi/esikazeső? És a pasinak tenyérbemászó feje van. Lehet hozzávágnám a bellt.
- Mi van ha neked ő az igazi?! Ha nem mozdulsz ki esélyt se adsz neki.
- Na várj. MI?!???
- Látod a bordásfalas képnél, hogy milyen szép magas és milyen jó teste van?
- És havi 5.000errel többe kerül! Abból inkább elmegyek még pluszba úszni. Amúgy meg... Neked van pasid. Rólam meg tessék leszállni!
- Hogy te milyen aljas dög vagy ma! :D
- Hogy te milyen hülye picsa vagy ma! :D


*KettlebellG a jelenlegi kettlebell edzőnk. Kicsi, agresszív ex rendőr, aki ráadásul cigány, és szerintem k.rva jó edzéseket tart. Szerintem.
 

2015. november 14., szombat

A szerelem városa

Nekem Párizs szerelem. A szerelmet jelenti a Szerelmemmel.
A franciák eleganciája, a boruk, a Croissant, a kis utcák, a kovácsolt vas erkélyek, a Szajna part, az Eiffel-torony.... Különleges helye van a szívembe.
 
Gyászolok.
 
Gyászolom a békénk. Gyászolom a civilizációnkat, az életünket. Gyászolok minden értelmetlen ember áldozatot.
 
Keresem a szavakat, mert fáj.... Ezredszer törlöm vissza a sorokat, és értetlenül állok a mérhetetlenül nagy emberi butaság és kegyetlenség előtt.
 
Nem tudom kik voltak ők, kik azok, akik hiába várták szeretteik hazaérkezését. Nem tudom, mi az a motiváló erő, ami arra késztet bárkit is, hogy békés civileket elmeháborodott gonosztevők módjára gyilkoljon. Értetlenül állok a fanatizmusuk előtt.....
 
Értetlenül állok az egész elmúlt éjszaka előtt.....
 
 
 
 
 

2015. november 12., csütörtök

Piacolás

Vannak nyomós okaim, hogy miért vásárolok azokban az üzletekben ahol. Hogy sznob lennék? Nem. Inkább csak... veszek egy cipőt, de az legyen cipő a következő szezonban is. Veszek egy nadrágot, de az igenis nadrág legyen még 2 év múlva is. Ez a fajta igényesség bizonyos üzleteket jelent bizonyos költségvetéssel, és igen... talán sznobsággal is.
 
Nem, nem veszem meg a nem puha pulóvert, a nem selymes tapinátsú vagy túl gyűrődékeny inget, az elfuserált szabású és rövid szárú nadrágot.
 
És mindezért baromi hálás is vagyok a sorsnak, hogy így tehetek... Mert teljesen egyértelmű, hogy nem Volt mindig így.
 
Piacoltam ma, és ennek a piacnak megcsapott a hangulata. Pár pillanatra visszarepített az időben. Akkor, mikor még talán évente kétszer a soproni buszvég mögötti piacra mentünk vásárolni. Cipőt, kabátot, zoknit, bugyit.
A vállfákon lógó műszálas mindeféle színbe játszó 50+nak való felsők, az állatmintás rucik, a 10es rollnikba kötegelt zoknik, a vákumcsomagolás miatt örökre meggyűrődött kabátok, a kemény farmerek, a nagyon nagy bugyik, a táskák, a büdös műbőr cipők. Ahogy ezeket felválltják a gagyi konyhai kütyük, ömlesztve a sufnis szerszámokkal. És a csencselt vizezett mosóporok, a fura állagú izzadás gátlók, és az elviselhetetlenebbnél elviselhetetlenebb illatú parfűmök....
 
Egy varázs világ. Maga Volt a megtestesült mennyország, ahogy a gyerek énem belefeledkezett, tapogatott és szagolt. Élvezte és vágyakozott. A legtöbb holmi elérhetetlen Volt, és csodálatos. Ha most belegondolok, hogy hányszor elképzeltem magam, mint a piacos holmikból felöltözött topmodell... Vagy a szürke széldzseki.... amire annyira vágytam, és mire összeraktam a zsebpénzem, már nem csak hogy divatja múlt Volt, de kapni se lehetett.... oh, hogy mekkora élmény Volt piacolni, annyira szerettem....
 
ahogy ma sétáltam az árusok között, minden emlék élénken visszatért. Ha benyomtam volna egy lángost ovis teával, kaptam volna egy gárfildos képregényt, akkor újra 13 éves lettem volna teljesen. :)
 
 

2015. november 9., hétfő

Azért vigyáznak rám....

... vagy nem adják ilyen könnyen a végét. De szerintem inkább csak nagyon vigyáznak rám.

Benne voltam abban a legalább 10 autóban amit egy idióta leszorított.

Kiráz a hideg, ha rágondolok...

2015. november 3., kedd

Háborog, avagy a MinimuM margójára

Éhezés.

Nem tudom mi az.
Azt tudom, hogy milyen, mikor a hó végén nincs. Azt tudom, hogy milyen olyat enni amit nem szeretek, de csak az van. De arról, hogy mit jelent éhezni, fogalmam sincs.

Kopoghat a szemem egy-egy elcseszett nap a diéta végett. Emiatt, lehetek hisztis, agresszív, idegbeteg, amit akartok.
Fogyhat ki otthon a kaja, hozhat a kajafutár számomra ehetetlent, és érezhetem az éhségmanót a hasamban, de nem éhezek.

Soha nem éheztem.

Nem tudom, milyen lehet napokig nem enni. Nem tudom milyen lehet nem a fizura várva zsíros kenyéren élni még egy meg még egy hónapnak így eltelni, és várni a csodára ami nem jön.

Nem tudom.

Azt viszont tudom, hogy azok csöpp gyerekek az oviban, suliban, a kamaszok a középiskolában... Nem. Azt Sem tudom. Azt tudom, hogy megetetném az összeset. Legyen tele a bendője mindnek. Ne csak reggel, ne csak egy héten egyszer. A magam módján, ahogy tudok, én segítek, de az kevés. Nagyobb erő, nagyobb összefogás kell. Engem nem érdekel, hogy az a gyerek miért nem kap otthon enni, azért-e mert a szülő kisebbségi, vagy barom, vagy az élet meggyötörte, vagy bármi. Ott az a gyerek az iskolapadban éhes. Kit érdekel, hogy miért?!

Milyen utolsó egy szemét társadalomban élünk, ha ezt engedjük? Hogy lehet erre nemet mondani?! Nem tehetnek semmiről azok a gyerkőcök... Ők még ártatlanok. Igen, nekem nincs, ne ugassak. Jól van. Leszarom. De értitek?

Majd csalódnak. Csalódnak a családban, a rendszerben, bennünk, mindenkiben... Megkeményednek, ki így, ki úgy.... Aki olvassa Tampi-t, tudja, érti.

Hogy lehet ilyenre nemet mondani?!!! Milyen értéket képvisel a KDNP? Vagy én rakom össze a mozaik szavakat? Meg egyáltalán a többi "párt"?! Mi ez a látszat lét? MI EZ??????

Mélységesn fel vagyok háborodva.

Feljegyzés

Ha az embert sokáig nem, vagy alul értékelik, akkor elhiszi magáról, és pánikrohamot kap. Érdekes, hogy bizonyos egyedeknek állandó jellegű és folyamatos visszacsatolás kell, hogy türhetőek, mert valahogy a bennük lévő önértékelési műszer olyan magas szintet hoz, amit még egy görög istennek is nehezére esne átugrania, nem egy halandónak.
 
Na de ha egy ilyen egyed nem kap semmi pozitivat a munkahelyén, nem emelik a bérét, nincs buksi simi, csak túlóra, meg halmozódó feladatok, akkor? Akkor mindenfél agyatlanságon retteg...
 
És ha a magánélete ehhez egy romhalmaz, mert a saját mércéje szerint egy irdatlan lúzer, mert ad 1. egy doktori cím többet ért, mint ő, ad. 2 egy olyan nő nyomja le, akiről szeretné azt hinni, hogy tized annyit se ér mint ő (hangsúly a szeretne azt hinnin, mert valószínűleg sokkal értékesebb nála).
 
Ilyenkor a kényszerek, félelmek hajlamosak megrohanni az egyedet és vár valakitől valami hatalmas nagy visszacsatolást, hogy NYUGI rendben vagy.
 
Egy égi jelet, egy baráti kezet, egy bármit....
 
Édes istenem, bár tökéletes lennék... pedig a tökéletesség Sem tesz boldoggá....




2015. november 1., vasárnap

Ráncok, barátok, el nem csókolt csókok

Az a bizonyos hétfői randi most vasárnapra csúszott át. Tudjátok, a humoros magas srác, aki alapvetően egy irdatlan nagy nő csábász. Kábé, amire az sérült egómnak(és/vagy lelkemnek és/vagy nőiességemnek) szüksége van, most ő nagyjából az. Nem mutogat boldog családi képeket az asszonyról meg a gyerekről, nem hiteget, csak elképesztően bókol. Udvarol, hozzám ér, és őszinte. Őszintén elmondta, hogy ő most nem komoly kapcsolatot keres, és ha ez engem zavar.... Nekem pedig egy hegynyi kő zúdult le a vállamról, hogy dehogy zavar. Egész idáig hű voltam a hűtlenekhez, végre fellélegezhetek. Csak élvezhetem a helyzetet, nincs KELL, nincs kényszer, csak néha együtt töltött kellemes órák.
 
Végül én választottam a helyet, ahová beültünk. Csokis törzshely mellett döntöttem, egyrészt mert régen voltam már, másrészt meg onnan csodálatos a kilátás, isteni a négysajtos Pizza és a két személyes asztalok baráti közelségbe engedik egymáshoz a vendégeket.
 
Olyan mindnet elengedve csevegtünk habkönnyű témákon, meglepően sok mindenben egyezett a véleményünk, nem Volt vita vagy érv rendszer vagy meggyőzési kényszer, csak kötetlen beszélgetés, az agyam nem kellett használnom, csak élvezni a társaságát. Aztán elérkezett a szinte tökéletes pillanat az első csókhoz....
 
Az egyik ujjával megsimogatott, és a tenyerébe fogta az arcom....
 
- Múltkor 24 nek néztelek, mert kortalanul szép vagy. Döbbenetes, hogy nincs egyeteln ráncod Sem. De tévedtem, itt, itt van egy gyönyörű nevető ránc. Nagyon tetszik. És nagyon tetszik, hogy a szemed veled nevet.....
 
Én nem vettem levegőt, ő közelebb hajolt, de akkor és ott közénk állt egy asztal és egy gondolat. Nem Volt csók, csak lebegett az egész a levegőben.
 
Aztán elment mosdóba, én egyedül maradtam, és régi kedves pincérünk odajött hozzám, és lerakott egy üveg bort az asztalra
 
- Jaj, ne haragudj, de nem rendeltünk.
- Nem is, ez ajándék. Tessék, a kártya hozzá:

"NA VÉGRE! Hívj fel, hogy ki a pasas! Szeretlek: Csoki"
 
- Amikor nyáron itt voltatok, akkor mondta, hogyha véletlenül betévedsz die egy nem vénemberrel, ezt adjam oda. Ő nem néz ki vénembernek.
- Nem, ő nem vénember. Köszi!
- Egész jól néz ki.
- Igen, elmegy.
- Kár, hogy Csokival nem működött, én mindig azt hittem, hogy végül téged vesz el.
- Köszi...
 
Közben hétfői randi mosolyogva visszaült, kérdezte, hogy miféle bort rendeltem, és én olyan kis megfacsart szívvel tudtam neki annyit hazudni, hogy ez a ház ajándéka. Nem Volt alkalmas az egészet elmagyrázni neki. És talán nem is érdemes.
 
Hazavitt, kinyitotta előttem a kocsi ajtót, segített kiszállni, átölelet, éreztem, hogy talán ő is kétszer többet fújt magára a parfümjéből, és a pillanat megint tökéletes Volt, már az asztal Sem állt köztünk.... És akkor csörögni kezdett a telóm, aztán két kutyás ismerős sétált arra, a kutyák hozzám rohantak, és a pillanat... Ahogy Volt elillant....
 
 
 


Vissza. Akarok. Menni.