Rámérsz?

HétfőiRandi vasárnap este hívott fel először hosszú idő után. Nem lehet a szemére vetni, én nem voltam itt, ő nem Volt itt, nekem nem Volt jó, neki nem Volt jó, a vasárnap meg akár jó is lehetett volna, de a csajokkal éppen forralt boroztunk a Vörösmarty-n, szóval nekem megint nem Volt jó. Rövidebbre zárhattam volna a csajos estét, vagy ihattam volna kevesebbet, vagy engedhettem volna, hogy hazavigyen, de valójában a "TFH" eset és az én szombat esti randim kibeszélése sokkal fontosabb Volt.
 
Ja mert "randi"ztam szombat este is. És a randi úgy sikerült hogy azóta is gondolkodom. A srác olyan drága helyre vitt, hogy még céges vacsikra se járok ennyire elcseszettül magasan árazott helyekre... Bennem a kérdés, hogy miért? Le akart nyűgözni? Vagy inkább le akart fektetni?  Hmm... És amúgy meg melyik ellen is van igazából kifogásom?
 
Na de vissza HétfőiRandihoz. Mert hogy vasárnap lepattintottam, mondván a csajok fontosabbak. Meg nem is tudom... Ha se ő, se én nem gondoljuk komolyan, minek is belegabalyodni? Jó, most kicsit, egy egészen kicsikét nyafizok. Inkább rinyálok... Szóval HéfőiRandi még tegnap délelőtt kérdezte, hogy áll az estém. Nekem meg nem állt sehogy, pontosabban kötelező forralt borozásra mentem a főnökömmel, ennek megfelelően HétfiRandi megint passzolva lett....
 
Itt egy kis tér-idő ugrás, mert az nem olyan lényeges, hogy mutogatom a Bazilikát, meg a Vörösmartyt és hozzánk csapódik még néhány német, mert jéééé valaki beszél a nyelvükön, és a rögtönzött idegenvezetésért cserébe kaptam még néhány bögre forralt bort....  Na szóval, nem lényeg. Spiccesen messengereztünk még HétfőiRandival a taxiból, hogy merre járok, mennyire vagyok becsípve, mikor kelek másnap, és hogy mik még a tervek tegnapra, a hétre, az évre, és erre az életre... Gondolom nem meglepő, hogy amikor kiszálltam, klisésen Csoki helyén egy pléd szerű izét maga alá gyűrve ücsörgött a lépcsőmön. (ha ez a lépcső mesélni tudna...)
 
Felállt... Vigyorgott. Válaszul álltam a lécső alján és kétkedve figyeltem.
 
- Gondoltam, azért beköszönök. Egy köszönés nem tart sokáig. Avval viszont nem számoltam, hogy ennyire későn jössz, te nő!
(komótosan közelebb jött)
- Én egyáltalán nem számoltam veled. Tudod, megbeszéltük, én reggel dolgozom... Örü.....
Belém folytotta a szót.
Nagyon finom mentolos íze Volt, és puha meleg ajkai. Bevillant a gondolat, hogy nekem meg undi borszagom van... Nem estünk el a lépcsőn felfelé, nem tudom, hogy csinálta, hogy irányított, hogy csókolt, hogy tartott, hogy nem engedett el....
 
Nem láblendítős egekebe emelős csók Volt. (olyan egy életben nagy valószínűséggel csak egyszer van). Mégis olyan minden a helyén van... racionalizálva: a fogaink nem koccantak, nem haraptdáltuk meg feleslegesen egymást Sem nem túl sok és Sem nem túl kevés nem Volt a nyál. Minden a helyén volt, jó időben, jó ritmusban, jó érzékkel, észvesztően... Eszméletlenül jól eső meleg csók,
amibe fülig pirultam.
 
Nem irányítottam a pillanatot, nem tudtam irányítani, ő irányított, méghozzá jól...
 
A mai sit-com sorozatokban ilyen helyzetekben az ágyban landolnak, itt én csak annyit bírtam kinyögni, hogy Lakóbarát biztosan fenn vár rám....
 
Nem tudom, hogy ha Lakóbarát nincs otthon, mi lesz a vége... Ahogy azt Sem, hogy mi a motivációm...
 
Áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti