Ráncok, barátok, el nem csókolt csókok

Az a bizonyos hétfői randi most vasárnapra csúszott át. Tudjátok, a humoros magas srác, aki alapvetően egy irdatlan nagy nő csábász. Kábé, amire az sérült egómnak(és/vagy lelkemnek és/vagy nőiességemnek) szüksége van, most ő nagyjából az. Nem mutogat boldog családi képeket az asszonyról meg a gyerekről, nem hiteget, csak elképesztően bókol. Udvarol, hozzám ér, és őszinte. Őszintén elmondta, hogy ő most nem komoly kapcsolatot keres, és ha ez engem zavar.... Nekem pedig egy hegynyi kő zúdult le a vállamról, hogy dehogy zavar. Egész idáig hű voltam a hűtlenekhez, végre fellélegezhetek. Csak élvezhetem a helyzetet, nincs KELL, nincs kényszer, csak néha együtt töltött kellemes órák.
 
Végül én választottam a helyet, ahová beültünk. Csokis törzshely mellett döntöttem, egyrészt mert régen voltam már, másrészt meg onnan csodálatos a kilátás, isteni a négysajtos Pizza és a két személyes asztalok baráti közelségbe engedik egymáshoz a vendégeket.
 
Olyan mindnet elengedve csevegtünk habkönnyű témákon, meglepően sok mindenben egyezett a véleményünk, nem Volt vita vagy érv rendszer vagy meggyőzési kényszer, csak kötetlen beszélgetés, az agyam nem kellett használnom, csak élvezni a társaságát. Aztán elérkezett a szinte tökéletes pillanat az első csókhoz....
 
Az egyik ujjával megsimogatott, és a tenyerébe fogta az arcom....
 
- Múltkor 24 nek néztelek, mert kortalanul szép vagy. Döbbenetes, hogy nincs egyeteln ráncod Sem. De tévedtem, itt, itt van egy gyönyörű nevető ránc. Nagyon tetszik. És nagyon tetszik, hogy a szemed veled nevet.....
 
Én nem vettem levegőt, ő közelebb hajolt, de akkor és ott közénk állt egy asztal és egy gondolat. Nem Volt csók, csak lebegett az egész a levegőben.
 
Aztán elment mosdóba, én egyedül maradtam, és régi kedves pincérünk odajött hozzám, és lerakott egy üveg bort az asztalra
 
- Jaj, ne haragudj, de nem rendeltünk.
- Nem is, ez ajándék. Tessék, a kártya hozzá:

"NA VÉGRE! Hívj fel, hogy ki a pasas! Szeretlek: Csoki"
 
- Amikor nyáron itt voltatok, akkor mondta, hogyha véletlenül betévedsz die egy nem vénemberrel, ezt adjam oda. Ő nem néz ki vénembernek.
- Nem, ő nem vénember. Köszi!
- Egész jól néz ki.
- Igen, elmegy.
- Kár, hogy Csokival nem működött, én mindig azt hittem, hogy végül téged vesz el.
- Köszi...
 
Közben hétfői randi mosolyogva visszaült, kérdezte, hogy miféle bort rendeltem, és én olyan kis megfacsart szívvel tudtam neki annyit hazudni, hogy ez a ház ajándéka. Nem Volt alkalmas az egészet elmagyrázni neki. És talán nem is érdemes.
 
Hazavitt, kinyitotta előttem a kocsi ajtót, segített kiszállni, átölelet, éreztem, hogy talán ő is kétszer többet fújt magára a parfümjéből, és a pillanat megint tökéletes Volt, már az asztal Sem állt köztünk.... És akkor csörögni kezdett a telóm, aztán két kutyás ismerős sétált arra, a kutyák hozzám rohantak, és a pillanat... Ahogy Volt elillant....
 
 
 


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Ne kímélj, kibírom

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing