Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2015

Holiday

Biztosan láttátok ti is ezerszer. Imádom ezt a filmet... Egy kicsit én vagyok Kate Winslet, és kicsit én vagyok Cameron Diaz...
A nemkellesz-lány. Mert vagy én nem kellek, vagy nekem nem kellenek....
Hogy én most mennyire hozzábújnék a pasimhoz, szopogatnék valami jófajta dörgicseit, duruzsolnék hozzá, és belevesznék az illatába és  paplanba.
Tudom, hogy az ünnepek alatt ez kis álmodozás a valóságban nem megvalósítható, de álmodozni miért is nem lehet? Más már úgy sem maradt...
Drágáim, az az igazság, hogy a többiek szakítása, válása kicsit kezd megviselni. A feltört fészbúkok és e-mailek, a rejtélyes kaja számlák hada két személyre, kósza ismeretlen hajszálak, kedvencek közé felvett idegen cím a gps-ben, ahol a csaj telefonja mint a hülye filmekben, automatikusan csatlakozik a wifihez.... Az anyósok, a pénz és a nem pénz... a gyerekek elhelyezése, az asszonytartás, öngyilkossággal fenyegetőzés....
Sok volt most ez így az elmúlt időszakban. Annyi mindennek vége lett. Meghallgattam…

Falatnyi régimódi

Szenteste fél négy után néhány perccel megkértem a szeretteim, hogy legyenek kedvesek, kapcsolják be a repülő üzemmódot az összes okoson és töltsünk el  néhány órát mindenféle pittyegés, csörgés, like és megosztás nélkül.
Sikerült.
Volt pár óránk, amikor a szakadó csomagoló papír hangja volt a háttérzaj, a csevegés élőben ment, a tányérunkon lévő kaját nem az instára töltöttük, hanem egymásnak mondogattuk, szóban a másik szájába tolva a villát, hogy EZTMEGKELLKOSTOLNOD. A játékot sem pici sárga minyonok őrült hajkurászása jelentette, hanem tényleg keverni kellett a kártyát, amiről kiderült, hogy egyikünknek sem ment, de vihogva lehetett heccelni a másikat, hogy nagy volt a szád, te sem tudtad rendesen megkeverni.
Persze a vezetékes telefont nem lehetett (inkább elfelejtettük) kihúzni, így annak rendje és módja szerint csörgött.
Volt pár igazi régimódi családi óránk szenteste. Nekem ez a néhány óra jelentette a karácsonyt. Minden más a szokásos mederben zajló idegeskedés, stresssz é…

KeKÜ

Kép
Kapcsoljatok ki mindent ami "okos".

Legyenek boldogok a szeretettek és szerettek meg szeretők.

Minden közeli és távoli kapjon egy gondolatnyi időt és halvány mosolyt.

De legfőképp ez nem katasztrófa csak karácsony, cseng a csengő csingi ling a fa ágon.

Szeretetben, nyugalomban gazdag Ünnepeket kívánok Mindőtöknek!


Kevésbbé emelkedett

Tudom, hogy ünnepek meg miegymás, és lélekben készülni kell, de! de most annyira nem vagyok készülődős hangulatban, és a mai beszélgetések sem vittek közelebb ahhoz, hogy átadjam magam a szeretet ünnepének...
Délután beesett néhány csupa jóindulatú és jószándékú de felettébb kedves kérdéseket feltevő közeli rokon, ismerős akármi (nevezze mindenki annak, aminek akarja azokat a vérrokonság általi hozzátartozókat akiket évente maximum félszer lát az ember). Igen, a szokásos töméntelen mennyiségű miújságapasikkal, kithozolhazakarácsonyra, nemunodhogyegyedülvagy, nemmindenámakarrier, lassankifutszazidőből, megbánodhanemleszgyereked, ténylegnincspasiakihezhozzámennél kérdések záporoztak, és jóindulatúlag jöttek a tanácsok, hogy mit kell elviselni, mennyit kell elviselni de a családért meg a gyerekért minden áldozatot megéri.
Bammegoltam egyet két elfojtott sírógörcs között magamban, meg mély levegő és szúszá, és mosolygós okos válaszok minden dilettánsnak, és a jólvandrágámmegtalálodmajda…

Hangulatok

Az elmúlt hetem összes érzése, élménye belezsúfolható egyetlen hazaérkezésbe. A sorban sokadik (1), de első kettlebell-es karácsonyi buliból éjfélkor hazaérve az ajtóban Dió fogadott szájában a szomszéd kislánytól csaklizott plüss malaccal (2), öröm táncot lejtett, míg én a koszos padlóhoz ragadtam (3), az egész lakásnak tömény mézeskalács illata volt (4),  és miközben bedobtam a sütőbe a mirelit pizzám (5), elküldtem még két helyre az önéletrajzom...

1 - talán a negyedik buli volt 2 - olyan nagy köztük a szerelem, hogy csajszi Dióm ágyába, a kutyához bújva aludt, míg mi az Anyukájával sütöttünk 3 - barátok jönnek-mennek. Nap mint nap, többször, több órára, koszos cipővel, gyerekkel, kutyával, sütni, bejglit és mézes kalácsot, és mindenre van idő, csak takarításra nincs. Minden egy merő porcukor 4 - azt hiszem végül 5 kiló lisztből sütöttünk mézes kalácsot. Ehhez képest a 8 bejgli és 36 muffin elenyésző mennyiség 5 - porcukron, sütőporon és liszten kívül semmi ehető nem volt otthon. …

Szerelem, szerelem, szerelem....

Kép
Tudom, hogy tél van. Tudom, hogy méri krisztmász, és ólájvantforrkrísztmász, nálam mégis dallamtapadás. Ez a szám pörög a fejemben a tegnapi edzés óta...

Kiírthatatlan....


Sületlen

Na nem csak az idei zserbóm (megint!), hanem ez a bejegyzés is. Olyan vagyok, mint a nyugdíjasok. Nincs időm semmire. Pedig itthon vagyok. Meg nagyjából össze is kaparom lasssan lasssssaaaaann, naaaaaagyon laaaaaaaaaaaaaaaassssssssssssssssaaaaaaaaaaaaaan a romjaim....
Kaparás.. Hogy a fészkes fenébe lett a hülye zserbó megint sületlen? 170 fokon 1 órát sütöttem, ahogy a nagykönyv is mondja. MIÉRT?! Kár azért az isteni dióért. (nem, nem nyírtam ki a kutyám)
Diót ma megfodrászkodták. Olyan csodásan cuki lett, hogy nem bírtam lecseszni, hogy az adventi koszorúmból kiszedett egy csillagot és megölte.
Ölni... Ölni csak kegyetlen emberek tudnak. A kisemberek, akiket nem részegít meg a hatalom, rendes kedves emberek. A héten annyi ilyennel találkoztam... Az ósanos biztonsági őr, a lépcsőházat takarító néni, a spárban az eladó hölgy, a bkv ellenőr... Mind emberibb ember, mint azok, akiknek hatalom van a kezében. Vagy azt hiszik, hogy hatalmuk van. Na de az élet megfizet és megfizetett. Én mo…

A lila kabátos néni

Kép
Akárhogy is, az ember néha kezdi elveszíteni a hitét, bizalmát, értelmét az emberekben, mert... És akkor jön egy nagy, földig érő kabátba öltözött néni, fehér kalapban, és érdeklődik, hogy a Mikulás Gyárba le adhatja-e amit a kötő klubban a barátnőivel kötöttek pulcsikat a gyerekeknek. Hozott mintát is, van mindenféle méret. Karácsonyfás, hóemberes...
Annyira szépek voltak...
Annyira jó, hogy Melegszívű szervezte, Zenmestert belerángattam, és annyira annyira annyira jó volt. Olyan sokat kaptam. Holott én csak átvettem a csomagokat, és szalon cukrot osztogattam....
Azok az emberek ott mind jók alapvetően.
Én köszönöm hogy ott lehettem :)






Emberből vagyok

Ember vagyok, ember voltam, és remélem maradok is.. Hibákkal, értékekkel, érzésekkel, helyes és helytelen gondolatokkal, múlttal és tettekkel.

Edzés után barátnőm pezsgővel várt itthon, hogy koccintsunk, és hogy végre sírjak. Sírjam már végre ki magam a heti történések miatt. Mert a változás drasztikus, de ideje volt. Szerinte a rossz oldalam hozzta ki belőlem ez a meló. És már az egészségemre ment. SzSz azt mondta, köszönő levelet ír a kollegának, hogy végre elengedtek ettől a cégtől, ő hálás. Lakóbarát megkönnyebbült, hogy egy ilyen mérgező környezetből szabadulok.

Ők máshogy látják.

Én még egyenlőre csak nagyon félek,

És kétségbe estem.

És rezignált vagyok.

Közben pedig neki kell állnom melót keresni....


Hát, ez van.....



A sterssz és a naívságom

Még mindig hihetetlenül szar az ember ismeretem. Feljegyzés magamnak: OSTOBA VAGY! NEM BÍZUNK SENKIBEN! Amúgy döbbenetes, hogy mennyire el lehet játszani az ember bizalmát. Mennyire hamar. Mennyire aprósgának tűnő fiszemfaszom kis pletykával lehet egy életre elvágnia magát az embernek. Én hibáztam. De valaki nálam most nagyobbat hibázott. Hogy ezért én szívok-e? Igen. De ezt most egy ordas nagy leckének fogom fel. És mindenképpen fel kell nőnöm a helyzethez. A helyzetemhez. Szét vet az ideg.  Hogy lehettem ennyire hülye?!