Falatnyi régimódi

Szenteste fél négy után néhány perccel megkértem a szeretteim, hogy legyenek kedvesek, kapcsolják be a repülő üzemmódot az összes okoson és töltsünk el  néhány órát mindenféle pittyegés, csörgés, like és megosztás nélkül.

Sikerült.

Volt pár óránk, amikor a szakadó csomagoló papír hangja volt a háttérzaj, a csevegés élőben ment, a tányérunkon lévő kaját nem az instára töltöttük, hanem egymásnak mondogattuk, szóban a másik szájába tolva a villát, hogy EZTMEGKELLKOSTOLNOD. A játékot sem pici sárga minyonok őrült hajkurászása jelentette, hanem tényleg keverni kellett a kártyát, amiről kiderült, hogy egyikünknek sem ment, de vihogva lehetett heccelni a másikat, hogy nagy volt a szád, te sem tudtad rendesen megkeverni.

Persze a vezetékes telefont nem lehetett (inkább elfelejtettük) kihúzni, így annak rendje és módja szerint csörgött.

Volt pár igazi régimódi családi óránk szenteste. Nekem ez a néhány óra jelentette a karácsonyt. Minden más a szokásos mederben zajló idegeskedés, stresssz és stresszeltetés, és a hülye kérdések áradata, gonosz megjegyzések és pikirt beszólások, amitől az ember azt érzi egy igazi Bridget Jones...

De mondom, az a pár óra zseniálisan szuper volt :D






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing