Kevésbbé emelkedett

Tudom, hogy ünnepek meg miegymás, és lélekben készülni kell, de! de most annyira nem vagyok készülődős hangulatban, és a mai beszélgetések sem vittek közelebb ahhoz, hogy átadjam magam a szeretet ünnepének...

Délután beesett néhány csupa jóindulatú és jószándékú de felettébb kedves kérdéseket feltevő közeli rokon, ismerős akármi (nevezze mindenki annak, aminek akarja azokat a vérrokonság általi hozzátartozókat akiket évente maximum félszer lát az ember). Igen, a szokásos töméntelen mennyiségű miújságapasikkal, kithozolhazakarácsonyra, nemunodhogyegyedülvagy, nemmindenámakarrier, lassankifutszazidőből, megbánodhanemleszgyereked, ténylegnincspasiakihezhozzámennél kérdések záporoztak, és jóindulatúlag jöttek a tanácsok, hogy mit kell elviselni, mennyit kell elviselni de a családért meg a gyerekért minden áldozatot megéri.

Bammegoltam egyet két elfojtott sírógörcs között magamban, meg mély levegő és szúszá, és mosolygós okos válaszok minden dilettánsnak, és a jólvandrágámmegtalálodmajdaboldogságot, rendbenleszazéletedhamajdleszpasidcsaklegyélkevésbbéokos mondatokra mosolygós válasz, mert annyi értelme lenne vitába szállni velük, mint a borsót falra hányni.....

Álltam a sarat. Egész jól bírtam. Végülis ez már a harmadik ilyen karácsonyon, komoly és hatásos üres frázisokat darálok újra és újra minnél kevesebb érzelemmel és növekvő menekülési vággyal...

Menekülhetnékemben felajánlottam Anyunak, hogy elviszem még egy pót bevásárlókörre. Bár nem vettem semmit, de jól esett kicsit megint "pesti"nek lenni, vásárolni, ilyesmi semmiségek. Az Obiban szembejött velem ezer éve nem látott unokatesóm, nagy összeborulás, én pedig már kezdtem védekező pozícióba rendezni soraim, ha nekiáll a pasisszinglis támadásnak, de Anyu ünnepi meghívására furcsa volt a válasz:

- Gyertek mind a 4-en. Majd te vezetsz, míg a pasik pálinkáznak.
- Ha nektek is jó, csak én megyek a gyerekekkel.
- De hát jöhet a férjed is.
- Te nem tudod?
- Mit?
- Beadtam a válókeresetet. Fél éve barátnője van. Már csak hétvégén találkozik a fiúkkal....

Emlékszem az eljegyzésre, az első közös lakásukra, a fiúk születésére, az első komolyabb balhéra, a költözésre a családi házba, a mindenre...

8 év... Havi 400 euro, eladásra váró ház, két gyerek.....

Ehhez képest egy konstans szeretői viszony az egyik legmélyebb barátsággal és mindkét oldalról a maximális számíthatsz rámmal maga a mennyország.... Vagy legalábbis nem a pokol.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing