Sületlen

Na nem csak az idei zserbóm (megint!), hanem ez a bejegyzés is. Olyan vagyok, mint a nyugdíjasok. Nincs időm semmire. Pedig itthon vagyok. Meg nagyjából össze is kaparom lasssan lasssssaaaaann, naaaaaagyon laaaaaaaaaaaaaaaassssssssssssssssaaaaaaaaaaaaaan a romjaim....

Kaparás.. Hogy a fészkes fenébe lett a hülye zserbó megint sületlen? 170 fokon 1 órát sütöttem, ahogy a nagykönyv is mondja. MIÉRT?! Kár azért az isteni dióért. (nem, nem nyírtam ki a kutyám)

Diót ma megfodrászkodták. Olyan csodásan cuki lett, hogy nem bírtam lecseszni, hogy az adventi koszorúmból kiszedett egy csillagot és megölte.

Ölni... Ölni csak kegyetlen emberek tudnak. A kisemberek, akiket nem részegít meg a hatalom, rendes kedves emberek. A héten annyi ilyennel találkoztam... Az ósanos biztonsági őr, a lépcsőházat takarító néni, a spárban az eladó hölgy, a bkv ellenőr... Mind emberibb ember, mint azok, akiknek hatalom van a kezében. Vagy azt hiszik, hogy hatalmuk van. Na de az élet megfizet és megfizetett. Én most fizettem. Jelenleg valaki máson a sor.

A körúton bömböltetve robogtam végig, és azon gondolkodtam, hogy mennyire szeretek vezetni, pedig hogy féltem tőle régen. Most meg.... Még akkor is élveztem, mikor egy bömbis barom (mint az összes bömbis, mert az összes barom) rám húzta kormányt, mert fogalma se volt hol ér véget az a homály.

Be kéne csomagolnom az ajándékokat. Meg sütnöm is kell... Meg minden kell. És annyi dolgom van....

Meg álom kórós vagyok. Ez ellen kellene tennem... de mit?

Annyi mindent tudnék nektek írni, és most annyira rohanásban vagyok... Na majd később...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing