Verde, Vidi, Vici

Gyakorlatilag a cég 1%-a dolgozik már csak ma, közvetlen kollégák meg valójában már tényleg csak ma dolgoznak, ezért picit karácsonyozunk, én hoztam bejglit, valaki mézes kalácsot, iszunk forralt bor helyett forró teát. 
Egész kis kellemes... 
És felvettem a giccses nyakláncom.


Mondjuk nekem tetszik :D

... amikor éjjel negyed egykor elfogy a csomagoló papír. És ezzel párhuzamosan rájössz, hogy még két embernek még MINDIG kell valamit venni...
...és akkor ott azt kívánod bár lenne vége már ennek az egésznek....
... majd reggel jön Anyutól az esemes:
" A Kutyiknak karácsonyra valami rágós játékot vegyél, mert mi vettünk nekik karácsonyi nasit"
Nem. Még nem reagáltam. Zsigerből taszítom.

Meg van! Az Arena Plaza karácsonyi reklámja az idei leggázabb. Még a róka tekintetű, asszed félre lépős férjes nős reklámnál is szörnyűbb. A 24 éves Anyukának van köbö 10 éves lánya, de ez hagyján, mert apuci is irtó szexi és kisimúlt nem ám túlhajszolt az évvégi hajtásban, áááá, dehogy. Szóval okés, hogy nyári koktélruhában várja modell anyu a karácsonyt, de ÖRÜL ANNAK HOGY A LAKÁSON BELÜL ESIK A HÓ!!!
Kérdem én: - Nincs tető a fejük felett? - Komolyan mesztélláb van? Nyami, kis felfázás az egész trendi szexi családnak. - A hó elolvad. Tocsogni fog a csudás szőnyeg. Elalszik a gyertya, tiszta nedves lesz a kanapé, és olyan dohos lesz az egész kégli, hogy 100 páramentesítő se fogja 2000 év alatt kiszárítani. 
Hát akkor már inkább repedjen ki a ház bejglim....

Alig két hete gyártás hibásak voltak a fogszabályzómon a brekkettek, azokat cserélték. Erre tegnap este megint letörött belőle egy alig 2 centis fém szál. 
Makacs fogaim vannak. 
És úgy tűnik erőteljesen vesztésre áll a fogszabályzó...

Ugye hogy ugye mondtam hogy ugye én nem pasizok decemberben? Én mondtam. Én tényleg azt gondolom, hogy ilyenkor a teremtés koronái is gyámoltalanabbak és nagyobb a súly, a család részéről, meg különben is. Hát karácsony, szeretet ünnepe, hát csak kell egy csaj a fa alá....
Valahogy így pattanhat ki az exek fejéből, hogy engem bizony most fel kell keresni, kicsit körbe kell udvarolni, és akkor majd biztos elmegyek velük biódíszletnek a családi vacsikra...
HÁHÁHÁ!!!
Akivel mennék, nem hívott. Értelem szerűen a többiekkel nem mennék. 
Hmm... 
Mondtam már, hogy szeretem Mr. Buble-t, főleg így karácsonykor?

Elképzelem, ahogy a szállingózó hóesésben sétálunk, iszunk egy forralt bort, megölel, nevetünk, felmelegszünk, otthon a takaró alatt összebújunk... ajándékos dobozokat bontogatunk.... sütit eszünk, útra kelünk a családhoz, és mindenki békés és boldog és....
Oké, oké. 
Tudom, hogy pár órára bármelyik extől megkaphatnám ezt... Mert a karácsony kicsit mindenkit... Értitek.... 
Ha nem hasz…

Az a kis szőrös testű zabálni való mocsadék...
Az van, hogy csomó mindent tud a kis piszadék. Tök okos. (nem nem vagyok elfogult) Velem mégis a bolondját járatja. Lerohan az úttestre, nem ül, nem fekszik, nem forog, nem hozza, és nem hozza vissza, sőt még rohangászva fel is zabál ezt azt. Kaparász és kunyerál, és süketet játszik és esküszöm nektek, hogy látom a fején, hogy szarik rám és szivat. 
Így amikor másokra kell bíznom néha akár csak néhány órára, hát... bennem az ideg, hogy vajon mit fog elkövetni. 
Hát valójában semmit. Az én kutyám egy cukorborsó szófogadó zseni ebbé válik, olyan lesz, mint egy labrador, és láb mellett sétál póráz nélkül. (WTF, nekem sose!?!) Ilyenkor kicsit elkeseredem, hogy én mit csinálhatok rosszul.... 
Azt mondja a nagy kutya szakértő ismerős, hogy semmit. Olyan, mint a gyerekek. Tudja, hogy nálam kell feszíteni a határokat, tudja, hogy velem lehet szemét, engem szivathat, mert úgyis ott leszek neki. Egyszerűen több mindent megenged magának. 
És hogy é…

És visszatért a bejgli szezon. És itt van újra. És éjjel egy órára végeztem az 5 dióssal meg a 3 mákossal. 
Mert bejglit sütni tudok, és mégis mindig megfogadom, hogy soha az életbe többet egy rudat se, de úgyis jövő karácsonyra is megsütöm, ha már kikísérleteztem a tökéletes bejglit. 
Ellenben nem tudom, hogy kell úgy zserbót sütni, hogy a közepe is átsüljön. Szóval Kedveseim, kinek mi a tuti recept? A trükk? A titok*? 
Hogy a francba sül át a zserbó közepe is? 
És egyáltalán... mi a tuti receptje?

*házi lekvár van dögivel, diót is daráltam. 

... Sopron Főterén a kitűnő érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben, egy hatalmas szendvicset falva a ragyogó napfényben... El sem hittem, hogy megcsináltam...
... amikor a postás hozta a vastag borítékot... a vastagot, hogy kolis lehetek. A fővárosban. A főiskolán. Azt sem tudtam hirtelen, hogy kinek köszönjem meg....
... Nagymamám utolsó húsvéti sonkája .....
... a téli hidegben a diplomamunkám egy másolatával a Csalogány utcában állni, és várni, hogy odaadhassam annak, aki az egyik legtöbbet tette érte...
... kifizetni az illetéket az autómra....
... először érezni a jéghideg tengert. Ahogy a kövek vágták a talpam, a hullámok olyan hidegek voltak, hogy a szám is elkékült....
... Dió nedves nózija, ahogy bújik, túr, hogy reggel van, kelljek fel....
... a pici párizsi szoba ablakán kinézni, és nem látni semmiféle nevezetességet, de hallani, hogy Ő még alszik, tudni, hogy mindjárt felkel, érezni, hogy Vele lehetek Párizsban ...
... Rómában a felújítás alatt lévő Spanyol lépcsővel szemb…

- Tök olyan, mintha a barátnőm lennél.
- Jaj. De nem vagyok.
- És miért nem?
- Hát. Mert. Barátok vagyunk.

- De nem olyan, mintha járnánk?
- Általános iskola első osztálya szerinti szabályrendszerben? Mindenképpen.
- Ha ötödikesek lennék, akkor már lassúztunk is volna.
- Ja, de nyolcadikosként? Kacsingatnál jobbra, balra, mindenféle szép szőke lányra...
- Lenyúlna valami gimis macsó, felpattannál a simsonjára és elvágtáznátok a naplementében...
- Na látod. Milyen jó, hogy nem járunk.
- Kár. Szép gyerekeink lennének.
- Jó magas gyerekeink lennének.
- Te is kettőt akarsz?
- Jelenleg egyet sem akarok.
- De ha akarnál.
- Akkor talán kettőt.
- Jó, a harmadik meg majd becsúszik.
- Tényleg jó, hogy nem vagyok a barátnőd. Egy gyerekkel se tudok mit kezdeni...
- De. Dió a példa.
- Na jó. Inkább verjük magunkat mélységes mély adósságba és igyunk még egy forralt bort....

- Egy egykerekű biciklit szeretnék... Úgy vágytam rá, és sose kaptam meg... - Hát ez még mindig teljesíthetőbb, mint mondjuk egy segway... - Otthagynám a melót, és elmennék artistának.  - De gondolom bohóc lennél. - Az elején biztosan, aztán megtanulnám. És én lennék az egykerekűzés mestere.. És te? Mit írsz a levélbe? - Hát ha már gyerekkori nem teljesült álmok... Az enyém sokkal jobb. Társast. Az ORF1en reklámozták mindig a labirintus társas játékot. Annyira, de annyira tetszett... Igaz, sose játszottam vele, de azok a gyerekek mindig olyan vidámak voltak... - Akkor kérsz mellé gyerekeket is? - Aha. De csakis vidám gyerekeket szeretnék mellé! 4et. Akik hagynak nyerni. És nem nőnek fel és nem lesznek kamaszok, és nem nyaggatnak. Érted, a lényeg, hogy ha játszani akarok bújjanak elő, aztán menjenek haza...

let me....





Jól van, jól van. Kicsit aktuális ez a Verdés videjó....

- Egyébként végig csináltad a novembert ivás nélkül?
- BAKKER! Végig!!!! XD
- Most esett le vagy mi? :D
- Aha...
- Na erre inni kell! :D

Értem, tudom, nem nagy szó. Vagyis de. Nem forralt boroztam, nem kóstoltam a meg mélyvörös ribizke pálinkát, nem ittam a nyárt idéző meggyborból, visszautasítottam a ledér csábítású epres pezsgőt, és semmiféle stresszt vagy feszültséget nem oldottam egy jó pohár vörössel este a kanapén...
Tanulság? Meg tudom csinálni. Kívántam? Igen, mint mindenki a tiltott gyümölcsöt. 
Alapvetően sokat iszok? Nem. Csak társaságban, és ha egyedül vagyok. Na jó, ez így soknak hangzik, de annyira nem vészes. 
Hogy volt-e pillanat amikor elbuktam volna? Igen, a hétvégi disznóölés után kvázi duzzogva vesztem össze magammal, hogy most komolyan miért kell kínoznom magam... 
De elbuktam? Nem. Sőt! Azt is elfelejtettem, hogy már lassan 14 órája ihatok.  Hm... És senki, de senki nem csinálta végig velem. Kicsiny társaságunk jót derült, hogy ez most mi, de valójában nem alkohol …

... mikor megláttam reggel az e-mailben küldött KGFB ajánlatukat, nem hogy kávét nem főztem, de...

Nem lennék ügyfélszolgálatos eme csodásba szabott biztosító társaságnál. Mondjuk el se érem őket, átlagos várakozási idő több mint 30 perc...

Nem, amúgy nem váltottam az áhított fekete Ford Mustángra...

És akkor fél5kor felkeltem szombaton, elkómáztam a benzin kútig, magamat kávéval, a kocsit benzinnel tankoltam, levezettem egy fenékkel a 200 kilit, dzsuvás meleg cuccot húztam, és irány a disznolkodás. Hús darabolás, szalonna szeletélés, sütés, főzés, töltés, mosogatás, és hagyma meg zsír szagban pácolódás, négy órakor legszívesebben egy ültő helyemben elalvás... De nyilván nem, mert azt nem lehet, mert koszorúm még nem volt, és olyan nincs hogy nincs, szóval még akkor azt is azonnal nekiállni és csinálni.... 
Majd hallgattam egy sort, hogy Anyu ÚÚÚÚÚÚGY ÚÚÚÚTÁLJA a disznóölést és hogy ő soha többet, meg neki amúgy is milyen nehéz 3 lánnyal, és különben is. Az egyik kapkod, a másik szarik rá, mi lesz ebből, a harmadik meg ehhhh.... Ja, igen ez már családalapítási témakör. 
- Na én most az ehhh vagyok vagy a szarik rá? - Hát nem a kapkodós az biztos.  - Hát most stresszeljek, Anyukám? - Nem azt mondom, csak... - Én már ráérek. Tudod, rólam lekerült a stressz, hogy HARMINC ELŐTT... blab…

- De ha jönne az igazi, aki nem bírja ha a kutya a lakásban van.
- Akkor ő nem az igazi.
- Ok, akkor ha bírja de allergiás rá.
- Akkor se bírja. Akkor megint nem ő az igazi.
- De ha tényleg ő lenne a másik feled és szerelmes lennél de le kellene érte mondani Dióról.
- Olyan emberbe nem leszek szerelmes akinek nem kell Dió.
- De hát csak egy kutya.
- Nem, ő családtag. Te lemondanál egy családtagról mert egy kis ideje megismert valaki arra kér? Egy olyan családtagról, akiért felelősséget vállaltál a teljes kis élete végéig? Aki téged szeret úgy ahogy vagy, aki hazavár, aki örül neked, és te vagy a mindene? Akinek az élete tőled függ??! Komolyan megtennéd????

- De vettél ilyen cuki kiszúrót februárban, nem? - Nem. De. Ki emlékszik már arra??? - Habzsákunk is van, nem? - Őőőőő....  - Na várj. Te azóta rendet tettél a spejzban.  - Aha. - Akkor... - Esélytelen... De egyszer majd az összes karácsonyi kiszúrónk meglesz, és akkor milyen jót fogunk... - Mit? Kiszúrni? Vagy elosztják az unokáink azzal a jelszóval hogy a nagyik mennyi szart felhalmoztak.
Este mézeskalács sütés a barátikarácsonyi bulira... Igen. Kezdődik.. 
Fahéj, gyömbér, ánizs illat a levegőben, forralt bor folt a kabátokon, sültkolbász zsír a farmer fenekébe törölve, kétségbe esett tömeg az összes boltban, és... és... 
Igen. Kezdődik. Megint. 

Mindenkinek megvan az idióta kárglász reklám, amiben az okos, jóképű hangú óttószerelők éppen lesíkhülyéznek mindenkit, aki nem viszi azonnal hozzájuk a verdát, ha felpattant a kő?

Na.

Hát egy ilyen hangot adott ma az én fogam is, és ezzel a lendülettel a helyére pattant az első kettő. Látványosan irányban/vonalban vannak, mutattam Lakóbarátnak, totális döbbenet. Igaz, azóta szinte folyamatosan vérezget az ínyem, mert olyan, mintha "odacsipte" volna....

Mik fognak még itt kérem szépen történni a következő 22 hónapban?!???

Konkértan háziőrizetben vagyok. Ami azért érthető, de rohadtul bosszantó is. Mondjuk van-e értelme bosszankodni, morogni, mikor az elköszönő ősz egyik legszebb vasárnapján Tihanyban, az Apátság lábánál szürcsölhetem a hosszú kávém tejszinhabbal, és a naplementét sajtburgert majszolva, a lábam egy szikláról lógatva nézhettem Veszprémben....


Nem, nincs okom bosszankodni. Hiszen a pénztárcámban csempészett levendulától fülig ér a szám...

Fogalmam sincs hogy kell GIF-t beszúrni. De higyjétek el ez megér egy kattintást!!!!


https://s-media-cache-ak0.pinimg.com/originals/5a/11/14/5a1114f2dc8e457855c6f91fd918b8e5.gif

Tudom, a csapból is ez folyik.
Csak hát... közel 6 éve minden reggel morning show szól a háttérben, miközben a fő szenzáció a "nincs egy göncöm se", vagy éppen a "már megint elkések epizód", esetleg "hol a kutya póráz/kulcs/pénztárca" revü. Tény, hogy a  zenék miatt az utóbbi hónapokban a Rádió Rock-ot hallgatom a kocsiban, de...
Nyilván nem tudom a háttér szálakat, a mozgató erőket is csak sejtem, viszont a Fiúk részéről ez az emelt fővel távozás, nekem nagyon szimpatikus. Emberek, véleményük van, és még hibáznak is*.
Néha poénosak voltak, néha idegesítőek, de a reggelem részei.
Én elmorzsoltam egy könnycseppet a kocsiban, mikor mondták, hogy utolsó adás, és elköszönnek...
Nem akarom ezt a változást. Nem akarok másokat háttérzajnak. Most nem.... Utálom, mikor kényszerűségből van változás, és nem azért mert én AZT akarom... Gyerekes, igaz?
Hatalmi játék... Szólás szabadság.... Nyomás....
Néha egyszerűbb lenne addig futni, amíg hírből sem ismerik k…

Az az archetípusa vagyok a moziba járó fajnak, aki utál késni. Szeretem kényelmesen megenni a nachos/kukorica felét már az előzetesek alatt, lelkesen felkiálltok, hogy EZT MEG KELL NÉZNI, és el is határozom, hogy márpedig ezt meg fogom. Most tényleg megfogom.
A valóság meg az, hogy alapvetően nem találok moziba járó társat magam mellé. Tele a mozi remek filmekkel, amiket meg akarok nézni. De kivételesen most úgy tűnik, fel tudom úgy osztani a barátaim, hogy elkísérjenek....
Nem vagyok mozibuzi. De szeretek moziba járni. Imádom a pattogatott kukorica illatát, a vizezett narancs levet, az állig beszuszkolt kabátokat, mikor zsúfolt a mozi és nem lehet hová letenni... 
Szeretek a közösséggel nevetni, sírni, megijedni, fujjolni.
Aztán beszélgetni a filmről, még fél órán keresztül idézgetni belőle, hogy másnap már csak derengjen a poén.
Élmény. Ünnep.
Reggeli kutyázás közben meséltem, hogy holnap este megnézzük a Dr. Strange-t. Az egyik csaj teljesen kiakadt és olyan mozi ellenes szöve…

Már megint jönnek az ünnepek, szervezik a mézeskalács sütést, otthonra én sütöm a bejglit és a zserbót. Nézem a túlóráim, a rengeteg melót. Egyszerűen...
Tavaly... vagy inkább úgy korábban máskor ilyenkor, hogy bennem hányszor élt a remény, az "IGAZI"val lehetek karácsonykor, hogy... Hogy én hányszor reménykedtem SzSz-ben...
És akkor most, hogy nem hogy a karácsonyban nem hiszek, hanem elbúcsúztam a közös jövőtől, mert ha eddig nem tett semmit... és nem bírom már a terhet sem, amit a barátok, rokonok tesznek rám, hogy őt... Szóval tovább lépni, elfelejteni, távol tartani....
Igen, jól haladok. Igen, a tévképzetet, hgoy majd ő meg én egy kis lakásban pesztrálujk a gyerekeinket, és... Szóval ezt elegnedtem, mert nekem... szóval nekem fontosabb volt, értékesebb volt, éssss.... és.... neki. De...
Szóval nem ragadhatok bele egy álomképbe. Köbö ha hinnék ebben, az olyan lenne, mintha rokkával böködném az ujját az inszomniásoknak, mert az majd segít. Aha, persze...
Közben meg.…

... mint egy falat kenyér.


Ilyen hidegben nem tudok futni, fizikálisan nem vagyok elég fáradt, és a stressz faktor, meg a tucatnyi szívbe markoló sztori, a hétköznapi apróságok, az egyéb más amivel amúgyis mindenki küzd, egyszerűen:


GRRÁÁÁÁÁÁÁÁÁ


Ha totálisan hinnék a horoszkópom leírásának, akkor most... egy megláncolt oroszlán szabaduló üvöltése következne.




Az emberi hülyeség határtalan. Igen, az enyém is az.

Mikor középiskolában kötelező volt, már akkor imádtam ezt a darabot. És akaratomon kívül csomo idézet jut eszembe belőle, na nem pontosan, csak tudom, hogy van benne olyan, ami adott helyzetbe beleillik.


A kedvenc idézetem:


Márpedig bűn csak az, aminek híre kel.
A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre.
S ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke.

És most Lakóbarát kapcsán azért erős bennem az önvád, hogy lehet, hogy egy jóemberrel vagyok irgalmatlan köcsög (vagy nem.), és akkor beugrott, hogy:



Bizony, a hamis gyanu árnya
Nagyon gyakran a jót is rosszra magyarázza


De van még egy, ami elgondolkodtat:



Sajnos legtöbbnyire furcsák az emberek,
Sosem követik a helyes természetet.
A józan észt, bizony, ők túl szűknek találják
És jellemük szerint lépik át a határát.

Hmmm...


De ki vagy inkább mi határozza meg a helyes természetet? A társadalom? A család és a barátok? Ki? Mi a helyes? (mackónadrágban udvarolni nem helyes)


Hát ezt el kell engednem....


Óóóóó a makacs fejemet.....

Bánatomban cipőt veszek. Mérgemben cipőt veszek. De csak akkor, ha nagyon nagyon bánatos vagyok, vagy nagyon nagyon mérges.


Most van két nagyon csodaszép cipellőm. Egy magassarkú extra csudálatos boka csizma, és egy lapos lovaglós bokacsizma megbolondítva egy piros betéttel, piros tűzéssel. Szerintem egyszerűen zseniális.


És hazaautózni a szülőkhöz, távol lenni két órán keresztül mindentől és mindenkitől, biztosan tudva, hogy itt senki nem zavarhat, maga a mennyország. És lélekfrissítés. Bármennyire is vagyok extroverált (a mai divatos fogalmak szerint), én az az ember vagyok, akit néha igenis egyedül kell hagyni, békén kell hagyni, had puffogja ki magát, had zsörtölődjön, és teret és helyet kell adni, és igen, időt.


Lakóbarát pasija kap egy tisztalapot. Megadom neki az esélyt, hogy... hm... elküldöm aludni a gyanakvó énemet, és meglátjuk. Végülis nem én fogok leélni vele egy életet, ha egyáltalán. És nem, nem én fogok miatta a kanapén bőgni... Aki meg fog, annak mindig ott lesz a …

És akkor ma megvilágosodtam.
Mondták már mások is, hogy nem kell mindenkit szeretni, meg kedvelni, engedjem magamnak meg a luxust, hogy valaki nem szimpatikus. Hát ma reggel vasalás közben végképp megengedtem magamnak a luxust, hogy valaki nem szimpatikus.
Nyilván, ha nem te választassz valakit az életedbe, hanem csak megjelenik, és ott van benne reggel, este, reggel, este, és a pihenő időd/zónád zavarja, nem túl pozitív. Ha még be is szólogat, mert ő amúgy vicces (nem), és ott áll szerencsétlenkedve mint egy kis golyó, hát.
Zavar, mert zavarja "köreim", és nem, én nem engedtem be, és nem nem szeretem, hogy folyton ott van. Zavar, hogy mindenről van egy jobb sztorija. És alapvetően mesél, de soha nem érdeklődik és soha nem kérdez. Csak ontja a sztorit. Oké. Zavarban van.
Oké, képes kihozni belőlem a legrosszabbat.
Tényleg a legrosszabb utálatos dögöt.
Mert az én káromra "Lovag".
És ha egy pasi az én káromra "Lovag", megszűnik létezni, mint férfi. …

- Tudod sejtem, hogy azért talán én is tetszem ennek a pasinak..


Azért mikor ez a mondat elhagyta a Lakóbarát száját, jó hogy nem tudott a gondolataimba olvasni. Vagy hogy nem készítettek printscreent az agyamról. Őszintén mondom a legmélyebb felháborodás futott végig rajtam, hogy ŐEZERSZERJOBBAT érdemel. És tényleg nem látja, hogy nem neki kell örülni, hogy tetszik a srácnak, hanem a pasas tegye össze a két kezét, és élete végégig foglalja imába, hogy a sors annyira kegyes volt vele, hogy megismerhette Lakóbarátot. Piszok Lakóbarát körme alatt. És akkor ez most az enyhébb verziója annak, amit gondoltam hirtelen.
Nem. Nem vagyok féltékeny, és nem, a szőlő se savanyú.
Egyszerűen... Lakóbaráthoz nem ilyen pasit képzeltem el.
És ha magamba nézek, nincs a sráccal asszem semmi baj, csak nem az a Mr. Tökély, akit én elképzeltem Lakóbarátnak. Nekem ő egy humorbugyor, kajla puha pasas. És valójában ennyi, amit fel tudok hozni "ellene". Hogy nem tetszik a humora. Hogy zavar, hogy a…

A repülőn még vizes fürdőruhában ültem, nyaltam a szám széléről a sót, élveztem, hogy picit megpirult az arcom, hogy folyik a cipőmből a homok, és hogy...




.... tudjátok sose hittem volna el, ha valaki nekem ezt 4 éve mondja....


Szinte film szerű, ahogy a kisfalusi két copfos lyány úgy ugrál a nagyvilágban, mintha nem is én lennék...

Hat darab felnőtt ember, jobban mondva 7.
Mire hazaértem melóból, már feje tetején állt a lakás, mindenhol táskák, emberek, cipők, kabátok, kajás dobozok, ugráló kutya, papucs hegyek, és zsibvásár.
Ki, hol alszik, ki kivel alszik, ki marad, ki megy, ki akar enni, ki nem. Ki fog most fürdöni és ki reggel, van-e elég fogkrém, és törölköző? Majd reggel főznek kávét, de ki hánykor kel, na de ugye most nem megyek futni 5kor... az szadizmus lenne.... Esetleg nézünk valami jó filmet? De kinek mi a jó film? Amúgy meg kinél a távirányító és mégis, ki merészeli elkapcsolni a kedvenc sorozatról? Ha meg már úgyis csörög a telefon, vagy éppen megy a fészbúkozás, akkor nem tök mindegy, hogy mit nézünk????
Valójában teljesen elérzékenyültem. Egy hatalmas, zajos nagy család voltunk... Imádtam, hogy lépni se tudtam, imádtam, hogy mindenki fesztelen és felszabadult, hogy mindenki otthon van, hogy feltalálja magát, hogy élvezi, hogy nálam van.
Olyan jó volt Lakóbarát Anyukáját megölelni és megkérdezn…

vagy inkább a lakás.
Tegnap már leegyeztettük, hogy Lakóbarát anyukája nálam alszik. Meg most nyilván Lakóbarát is. Aztán átjön a fijúja, és bemutatja. Egy régi ismerős, aki nem pesti, megkérdezte, hogy a héten nem alhatna nálam. Lakóbaráték beleegyeztek. Én pedig nem szeretném, ha Táncosfiú a történtek után* egyedül lenne, szóval áthívtam estére, aludjon nálam. Ehhez jön még, hogy Melegszívű barátja is ma este nálam alszik, mert rovarirtják a lakását...
Ez 6 darab felnőtt ember, legalább 1 darab vendég és szerencsére egy kistestű kutya. Fogalmam sincs, hogy fogunk elférni...
Majd holnap mesélk ;)



* Apukája kórházba került, és sajnos nem fog már hazamenni...

Van, hogy nem árt szemüveget cserélni. Vagy csak az elmaszatolódott régit jó alaposan megtisztítani, és alaposan szemügyre venni benne a világot.


Nem is feltétlen átértékelni, csak látni. Végre rendesen látni.


Milyen más tud lenni a világ benne.


Én az elmúlt hetekben törölgetem rendesen, és van néhány koszfolt, aminek a lekapargatása közben a mocsok a körmöm alá fut, és az nagyon fáj, de eltűnik, és marad a rög valóság.


Haladok.


Lassan haladok. És kijelenthetem, hogy látok. Észreveszem amit eddig is tudtam, csak jobb volt nem tudni, vagy elhiszem, amire eddig legyintettem, hogy hamis.


Most már csak mély levegőt kell venni, és kötél nélkül ugrani.


Volt már ilyen, emlékeztek.....

azt álmodtam, hogy eltörött a fogszabályzóm, leestek a brekettek, felét lenyeltem, fele meg belenőtt a számba. 10 centis villáskulcsot és egyéb beazonosíthattlan fémeket szedegettem ki a nyelvem alól meg a szájpadlásomról, és kihúztam a drótot is. Majd ezeket egy ikeás zacsiba raktam, hogy majd elviszem a doktornőnek, hátha fog tudni segíteni, de valószínűleg milliós nagyságrendű a kár, szóval soha többet nem ehetek SZÉKet.

- Ha már összevissza alszotok, és azt se tudjátok kinek a ruhája hol merre, mikor mit. Sosincs meg semmitek, és MINDEN este együtt vagytok. Akkor miért nem költöztök össze? - Mert ez eddig még nem jutott eszünkbe...
Melegszívű úgy tűnik megtalálta az igazit. Szerelmes, szerelmesek belé, a másik fele, és minden ami ilyenkor kell. Gyakorlatilag együtt élnek.
A párja imádni való. És ennek megfelelően imádjuk is. Én meg a hosszas "holacuccombiztosnálavagymégsejajdekinélfogunkmosni" panasz után feltettem ezt a remek kérdést. Utána persze megbántam, mert semmi jogom nem volt ilyet kérdezni, meg nem nyomni akartam őket, csak... Praktikus...
Ma reggel jön tőle egy sms:
"Tegnap megbeszéltük, és eldöntjük kinél lenne racionálisabb lakni"
Tök örülök neki.
És én is összebútorozok....
De persze szokás szerint nem egy herceggel (mert azok elfogytak), hanem Lakóbarát Anyukájával. A sztori hosszú... Ne is kérdezzétek... Egyébként örülök neki, mert ő egy hihetelen erős asszony.…

Hogy is fogalmazott? Hogy én vagyok a "NŐ", akiért mindent érdemes lett volna feladni, és egy életen át sajnálni fogja, hogy nem tette. Aztán majd jön valaki, de nem érte/miatta áll a sarkára, hanem mert egyszerűen nem fogja bírni tovább, és érte majd borít mindent. De azért engem sajnál. ÉS majd nekem is mindig ott lesz, mint az IGAZI lehetőség.
Aztán az, aki szerint én merev vagyok és semmi belevalóság nincs bennem, és gyakorlatilag belőlem is tizenkettő egy tucat, szóval értelmetlen bemutatnia a családjának. Meg különben is... Ő nem ehhez van szokva...
Akad még olyan, aki valami oknál fogva azt hiszi, hogy a haveroknak lenyomott dumával rám is hat, és bár kedves, de neki leginkább egy anya kell.
Van még a legmélyebb döbbenetemre alkohol függő, na ebből még nem tértem magamhoz.
Aztán a tükörben magát billegető, meg a soha rám nem érős, vagy a munkamániás, és a mintaapa, a...
Én nem kétlem, hogy vannak még normális egyedülálló férfiak a Földön. Biztosan. De nekem ebből…

Akár ezt is mondhatnám arra, hogy nem adtam meg a jobbkezet egy olyan bácsikának, akit mikor észre vettem, lassítottam, de nézelődött, és nem indexelt, csak állt a kerszeteződésbe, indulásra semmi jelet nem mutatott, csak parkolt, szóval az udvarias ácsorgás helyett belecsorgtam a kereszteződésbe, és mikor én már épp átértem volna előtte, nagy lendülettel megindult és eltrafálta a kocsim hátulját.
Persze, hajtogathatja, hogy nem adtam meg a jobb kezet, de a jobb kéz, a parkolást imitáló 70 és a halál közötti döntésképtelen bácsikák toszogatására is vonatkozik? Politiaki értelemben is?
Jó, nyilván, puffogok én is, nyilván a francnak se hiányzott ez most, és igen, csitítottam, hogy ne puffogjon, telefonszám és rendszám csere, és rendezzük le biztosítás nélkül, persze, hibáztam, elismerem, csak haladjunk...
Aztán a bácsika megrettent, és belegyező lett és segítőkész. Olyan váratlan fordulattal.
Nem is értettem, miért fogta menekülőre. Mikor beültem a kocsiba, akkor láttam a visszapil…

Hétfő éjjel, vagyis inkább kedd hajnalban, egy idegen országban, egy idegen városban, egy idegen hotel bejáratánál a szakadó esőben álltam, és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, az viszont eszembe jutott, hogy majd nektek úgy karikírozom, hogy jót derüljetek a helyzeten, még akkoris, ha én ott akkor legszívesebben sírtam volna, gombocba kucorodom és behúzódok valami pad alá*, hátha jön valaki, megsajnál és megment....
Persze, valahogy most nem jönnek azok a bizonyos szórakoztató szavak. A hideg valóság az, hogy ez ezzel jár. A faluból kiszakadt, fővárosunk dzsungelében lavírozó, néha külföldet is megjáró hmmm... Mi is vagyok?
Hazafele a reptéren néztem a mellettem hömpölygő öltönyös, laptopos, folyton telefonáló hatalmas energia szinttel bíró férfiakat és nőket, és felmerült bennem a kérdés, hogy ők is elcsigázottak? Vagy vajon ők élvezik? És mégis, hová tartozom?
Mert oda biztos nem.  Ahogy néha a pesti lét is idegen, és szülőfalum csendes utcáin sem érzem magam ottho…

- Kinek, ha nem nekünk legyen gyerekünk? - Hát akik mondjuk évek óta akarnak? Vagy mondjuk évek óta együtt vannak? Vagy esetleg tervezik? - Nekem a Vendel név tetszik... - Nekem nem... és amúgy is lányt akarok. Karolina? - Karolina??? Az eleje köhögés a vége picsogás. Nem jó. - Akkor is kislányt szeretnék. - De nálunk mindenki fiú. Ő is fiú lesz. - Igen... remek... fiú... Ilyen az én formám. Kislányt szeretnék, akit Violának hívnak, erre fiú lesz és Vendel... Muszáj a Vendel??? Léccci... Karolina helyett keresünk másikat, csak Vendel ne legyen. - Akkor mit szeretnél? - Fiú neveken sose gondolkodtam. Mindig lányon.... TE MOST KIRÖHÖGSZ??? - Hát jól elkönyvelted, hogy mi meg hogy lesz... - Te kezdted. Ja, és hozzáteszem, nem megyek hozzád a gyerek miatt... - Amiatt el sem vennélek. Nem rohantunk előre azért egy kicsit? - Azt is te kezdted... - Jó, magamra vállalom, mindent én kezdtem. Majd ezt meséljük el a Vendelkének, hogy Apa, mint Herceg felébredt hosszú álmából és megszelidítette a házis…