2016. december 29., csütörtök

Nem így

Egyszerűen nem így képzeltem el. Akkor sem. Basszus, akkor sem.


Hahó, sötétség, öreg barátom,
jöttem újra beszélgetni veled,
mert álmomban egy látomás megint elültette magjait, puhán lopódzva.
És ez a látomás,
ami az agyamba fészkelte magát,
Ott van még mindig
A csend hangjai közt.
 
Nyugtalan álmaimban egyedül jártam
Macskaköves, szűk sikátorokban,
egy utcalámpa sápadt fénykörében.
Galléromat feltűrtem a nyirkos szélben,
Ahogy egy neonfény villanás
a szemembe szúrt,
És az éjszakát kettéhasította
Megérintve a csend hangjait.
 
És láttam ott, a csupasz fényben
Tízezer embert, talán többet is.
Embereket, akik szavak nélkül szóltak.
Akik hallgattak, de nem figyeltek,
Akik soha nem énekelt dalokat írtak,
És közülük senki nem merte
Megzavarni a csend hangjait.
 
"Bolondok!" mondtam "ti nem tudjátok,
hogy a csend úgy nő, mint a rák,
Halljátok meg, amit nektek tanítok,
Fogjátok a kezem, amit felétek nyújtok."
De a szavaim néma esőcseppekként koppantak,
És visszhangzottak
a csend kútjaiban.
 
És az emberek leborulva imádták
Az általuk emelt neon istenséget,
És akkor kigyulladt a vészjel,
És megszólalt a figyelmeztető hang,
És azt mondta: "a próféták szava
 
Ott van az aluljárók falán,
a bérházak udvarán,
Elsuttogva a csend hangjaiban.

2016. december 28., szerda

Nyugalmas - avagy az igazi béke az autómban.

Nyugalmasnak az a két óra nevezhető, amit szülőktől hazafelé töltöttem tegnap a kocsiban.... 

Nem kapcsoltam rádiót, lehalkítottam a telefont, simogattam Diót, és csak csendben, komótosan vezettem. Rendeztem soraim, rendeztem a gondolataim. De leginkább élveztem a békét. A nyugalmat. Hogy magammal szemben nincsenek generációs különbségek, nincs harc, nincs világnézet-beli eltérés. Én vagyok, magammal, és határozottan élveztem a saját csendes társaságom. Hogy egyet értettem magammal, hogy nem nagyzoltam és nem hajszoltam, és nem voltak elvárásaim magammal szemben. Kivételesen még csak nem is tépődtem, nem variáltam. 

Megbékéltem a szaporodó ősz hajszálakkal, a mélyülő szarka lábakkal, a fáradtság érzéssel...  Hogy ez már nem a 20 évesek világa... Hogy nincs világ megváltás, hogy minden jó, ahogy van. Hogy az élet halad, az irány előre és nem hátra, és a sebek meg majd begyógyulnak... 

Nem is tudom... 

Ha megkérdeznék a 16 éves Verdét mit szólna? Háborogna, hogy nincs gyereke?
Ha megkérdeznék a 21 éves Verdét mit szólna? Háborogna, hogy nem váltotta meg a világot?
Ha megkérdeznék a 26 éves Verdét mit szólna? Háborogna, hogy elengedte a nagy szerelmet?
Ha megkérdeznék a 31 éves Verdét mit szólna? Mosolyogna... hogy semmi baj... nem olyan rossz az irány....

Az életnek mindig visszafelé van értelme, és nem, nem olvashatjuk el a záró fejezetet, mint a könyvekben...  


2016. december 24., szombat

Mai karácsonyi... Békéset, boldogot...



Mit adnék idén karácsonyra?

"Amit idén karácsonyra szívesen adnék neked, nem lesz becsomagolva,nem lesz rajta szalag sem, nem a posta hozza, nem kerül egy fityingbe sem.


De a lista hosszú, és szívemből jön, ahogy kitárom előtted.

Mit is adnék:örömöt, ami hálából fakad,a bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét, az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét, amit nem érdekel a világi siker, szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját magadat sem, békét, hogy te magad légy önnön legjobb barátod, bölcsességet, hogy megértsd hibáidat, és megbocsásd mások ballépéseit, együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van, és nem úgy, ahogy te újraalkotnád a legszívesebben, a magány meglepő örömeit, erőt, hogy a sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget, és gyengéden élhess a jelennek, hogy magad és mindenki mást a szív szemével láthass, aminek csak a Szeretet számít.


És végül azt kívánom, hogy a Fény feltárja előtted, hogy mindez az ajándék már benned él, és csak arra vár, hogy kibontsd."

Arlene Gay Levine




2016. december 23., péntek

Mai karácsonyi - grincselkedjünk

Tegnap edzés konkrétan szétszadizott, és kellett is mint egy pohár karácsonyi Baileys. Bocs, mint egy vödör karácsonyi Baileys. Olyan mértékű stressz van bennem, amit nehéz elmondni, reggel kinyitottam a szemem és eszembe jutott hogy bakker még mindig kell kézműves szörpöt szereznem hugom pasijának.... Hogy kell még bonbon... és a borokat is elosztogattam....

Bakker és megyek haza. Már ma megyek haza. És semmit nem fejeztem be. Minden félben van.

Nem lehetne ezt az egész karácsonyosdit eltolni? Mondjuk januárra? Mikor még jobban utálni fogom a hideget, mikor már tényleg semmi melegség nem lesz, mikorra kimerül a szervezet energia tartaléka... Csak egy kicsit... EGY ICIPICIT.

Most mélységesen mélyen megértem Grincset.

Ha hazajutok melóból, meg is nézem....



2016. december 22., csütörtök

Mai karácsonyi - a tegnap randi

A tegnap esti randi, nem sikerült túl fényesen. Nyilván valóan miattam. Egyszerűen leblokkolt a sok feszült ember, az egésznek a túlcsorduló nyálas romantikus hangulata, meg hogy most andalogni KELL. 

Holott a zserbó még nem sült meg, a meló sehogyse áll, van aki ajándéka még mindig lemaradt, az egyik helyen a 20as helyett 10esből adtak vissza és észre se vettem, a kutya megfázott, és persze, megígértem eme tényleg remekbe szabott Úriembernek, hogy még egy utolsó forralt bor karácsony előtt, de valahogy... Nem volt hangulatom. 

Valahogy irgalmatlan feszült vagyok. 

Az Úriember pedig érezte rajtam. Cuki volt. 

Reggel kómáztam a kávém felett, sehová se volt kedvem menni, és amúgy is meg legszivesebben és pfuuuu.... és nem hogy dolgozni jönni. Csörgött a telefon, Úriember. Nem mondom, hogy nem az  volt az első gondolatom, hogy akkor ő most engem rövid úton eltávolít. 

- Ebédelünk ma együtt?
- Hát jó lenne, de dolgozom a világ végén.
- Érted megyek. Arra gondoltam, hogy viszek grill csirkét, meg salátát, és berakunk valami nyári számokat és a reptér mellett tudok egy jó helyet, ahol nincsenek karácsonyi stresszes emberek. Meg nincs giccs. Kicsit leeresztünk a nagy pontystressz alól.
- Pontystressz?
- Nekem még pontyot kell szereznem. Apám halászlét akar főzni. Én meg elfelejtettem halat venni. 
- De akkor tényleg semmi karácsonyi? Egy árva kanyi fahéj illat se, ugye?
- Ígérem, még az autóillatosítót is lecserélem.... 

Szóval, ma nyári randim lesz délben. 

Ne értsetek félre, ma már a fülbevalómon is karácsonyfa van, de picit tényleg sok. 25-e reggelét várom. Az már olyan békés... Olyan nyugis.... 


 

2016. december 21., szerda

Mai karácsonyi - picit giccses

Gyakorlatilag a cég 1%-a dolgozik már csak ma, közvetlen kollégák meg valójában már tényleg csak ma dolgoznak, ezért picit karácsonyozunk, én hoztam bejglit, valaki mézes kalácsot, iszunk forralt bor helyett forró teát. 

Egész kis kellemes... 

És felvettem a giccses nyakláncom.



Mondjuk nekem tetszik :D




 

2016. december 20., kedd

Mai karácsonyi...

... amikor éjjel negyed egykor elfogy a csomagoló papír. És ezzel párhuzamosan rájössz, hogy még két embernek még MINDIG kell valamit venni...

...és akkor ott azt kívánod bár lenne vége már ennek az egésznek....

... majd reggel jön Anyutól az esemes:

" A Kutyiknak karácsonyra valami rágós játékot vegyél, mert mi vettünk nekik karácsonyi nasit"

Nem. Még nem reagáltam. Zsigerből taszítom.






2016. december 19., hétfő

Mai karácsonyi - abszurd

Meg van! Az Arena Plaza karácsonyi reklámja az idei leggázabb. Még a róka tekintetű, asszed félre lépős férjes nős reklámnál is szörnyűbb. A 24 éves Anyukának van köbö 10 éves lánya, de ez hagyján, mert apuci is irtó szexi és kisimúlt nem ám túlhajszolt az évvégi hajtásban, áááá, dehogy. Szóval okés, hogy nyári koktélruhában várja modell anyu a karácsonyt, de ÖRÜL ANNAK HOGY A LAKÁSON BELÜL ESIK A HÓ!!!

Kérdem én:
- Nincs tető a fejük felett?
- Komolyan mesztélláb van? Nyami, kis felfázás az egész trendi szexi családnak.
- A hó elolvad. Tocsogni fog a csudás szőnyeg. Elalszik a gyertya, tiszta nedves lesz a kanapé, és olyan dohos lesz az egész kégli, hogy 100 páramentesítő se fogja 2000 év alatt kiszárítani. 

Hát akkor már inkább repedjen ki a ház bejglim....





2:0

Alig két hete gyártás hibásak voltak a fogszabályzómon a brekkettek, azokat cserélték. Erre tegnap este megint letörött belőle egy alig 2 centis fém szál. 

Makacs fogaim vannak. 

És úgy tűnik erőteljesen vesztésre áll a fogszabályzó...



2016. december 16., péntek

Hé, Mr.!

Ugye hogy ugye mondtam hogy ugye én nem pasizok decemberben? Én mondtam. Én tényleg azt gondolom, hogy ilyenkor a teremtés koronái is gyámoltalanabbak és nagyobb a súly, a család részéről, meg különben is. Hát karácsony, szeretet ünnepe, hát csak kell egy csaj a fa alá....

Valahogy így pattanhat ki az exek fejéből, hogy engem bizony most fel kell keresni, kicsit körbe kell udvarolni, és akkor majd biztos elmegyek velük biódíszletnek a családi vacsikra...

HÁHÁHÁ!!!

Akivel mennék, nem hívott. Értelem szerűen a többiekkel nem mennék. 

Hmm... 

Mondtam már, hogy szeretem Mr. Buble-t, főleg így karácsonykor?


Elképzelem, ahogy a szállingózó hóesésben sétálunk, iszunk egy forralt bort, megölel, nevetünk, felmelegszünk, otthon a takaró alatt összebújunk... ajándékos dobozokat bontogatunk.... sütit eszünk, útra kelünk a családhoz, és mindenki békés és boldog és....

Oké, oké. 

Tudom, hogy pár órára bármelyik extől megkaphatnám ezt... Mert a karácsony kicsit mindenkit... Értitek.... 

Ha nem használnám a fejem, még bele is ugranék valami csacskaságba... Csak hogy ne legyen a negyedik karácsonyom zsinórban magányos....

Ez a bejegyzés depisebbre sikeredett mint amilyen vagyok. Pedig nem vagyok :D

Mr. Buble-ba vagyok szerelmes. A fekete hajába, kék szemébe, bársonyos hangjába, meleg kezébe, ölelő karjaiba, mély nevetésébe, pimasz mosolyába, szédítő keringőjébe....

... najó, várjunk... Épp nyitott szemmel álmodozom. 

De ünnepélyesen megfogadom, idén nem fogok sírni....

Akkor se :D




2016. december 15., csütörtök

Szőrös, de gyerek

Az a kis szőrös testű zabálni való mocsadék...

Az van, hogy csomó mindent tud a kis piszadék. Tök okos. (nem nem vagyok elfogult) Velem mégis a bolondját járatja. Lerohan az úttestre, nem ül, nem fekszik, nem forog, nem hozza, és nem hozza vissza, sőt még rohangászva fel is zabál ezt azt. Kaparász és kunyerál, és süketet játszik és esküszöm nektek, hogy látom a fején, hogy szarik rám és szivat. 

Így amikor másokra kell bíznom néha akár csak néhány órára, hát... bennem az ideg, hogy vajon mit fog elkövetni. 

Hát valójában semmit. Az én kutyám egy cukorborsó szófogadó zseni ebbé válik, olyan lesz, mint egy labrador, és láb mellett sétál póráz nélkül. (WTF, nekem sose!?!) Ilyenkor kicsit elkeseredem, hogy én mit csinálhatok rosszul.... 

Azt mondja a nagy kutya szakértő ismerős, hogy semmit. Olyan, mint a gyerekek. Tudja, hogy nálam kell feszíteni a határokat, tudja, hogy velem lehet szemét, engem szivathat, mert úgyis ott leszek neki. Egyszerűen több mindent megenged magának. 

És hogy én milyen mérges voltam, mikor -10 fokba 20 percig kergettem, mert az Uraságnak nem volt kedve se szót fogadni, se feljönni, és különben is fene tudja, mit szedett fel és rágcsált. Erre reggel a szomszéd srácnak úgy fogadott szót, mint amiről álmodozni szoktam. Mintha nem az én kutyám lenne... 

Kis piszadék zabálni való szőrgombóc....



2016. december 13., kedd

Season of Bejgli

És visszatért a bejgli szezon. És itt van újra. És éjjel egy órára végeztem az 5 dióssal meg a 3 mákossal. 

Mert bejglit sütni tudok, és mégis mindig megfogadom, hogy soha az életbe többet egy rudat se, de úgyis jövő karácsonyra is megsütöm, ha már kikísérleteztem a tökéletes bejglit. 

Ellenben nem tudom, hogy kell úgy zserbót sütni, hogy a közepe is átsüljön. Szóval Kedveseim, kinek mi a tuti recept? A trükk? A titok*? 

Hogy a francba sül át a zserbó közepe is? 

És egyáltalán... mi a tuti receptje?


*házi lekvár van dögivel, diót is daráltam. 



2016. december 12., hétfő

Pillanatok

... Sopron Főterén a kitűnő érettségi bizonyítvánnyal a zsebemben, egy hatalmas szendvicset falva a ragyogó napfényben... El sem hittem, hogy megcsináltam...

... amikor a postás hozta a vastag borítékot... a vastagot, hogy kolis lehetek. A fővárosban. A főiskolán. Azt sem tudtam hirtelen, hogy kinek köszönjem meg....

... Nagymamám utolsó húsvéti sonkája .....
... a téli hidegben a diplomamunkám egy másolatával a Csalogány utcában állni, és várni, hogy odaadhassam annak, aki az egyik legtöbbet tette érte...

... kifizetni az illetéket az autómra....

... először érezni a jéghideg tengert. Ahogy a kövek vágták a talpam, a hullámok olyan hidegek voltak, hogy a szám is elkékült....

... Dió nedves nózija, ahogy bújik, túr, hogy reggel van, kelljek fel....

... a pici párizsi szoba ablakán kinézni, és nem látni semmiféle nevezetességet, de hallani, hogy Ő még alszik, tudni, hogy mindjárt felkel, érezni, hogy Vele lehetek Párizsban ...

... Rómában a felújítás alatt lévő Spanyol lépcsővel szemben üvegből inni a Limonchello-t és tömni a pizzát.... 

... A Vatikánban, megsimogatni Szent Péter lábfejét ....

... csillagokat nézni a Velencei-tónál...

... Dunába lábat lógatni, és egyetlen napra elfelejteni mindent, csak Vele lenni, és nem törődni senkivel és semmivel.... 

... Vizes fürdőruhában ülni a Máltáról hazafelé tartó repülőgépen ....

... Havasi koncerten egy kézbe kapaszkodni, és nem félni....



Minden pillanat... Mindegyiket picit megsirattam, megkönnyeztem. Hálás voltam és vagyok. A szerencséért. Az élményért. Azért aki ott volt. Azért Aki van. 

Tegnapi Havasi koncert egy olyan feledhetetlen élmény volt, egy olyan... olyan pontja a bakancs listának, amit lélegzet visszafojtva húz ki az ember. Nem lehet képet készíteni. Nem lehet elmondani. Nem lehet.... Át kell élni. Egyszer ott kell lenni. Egyszer érezni kell, és engedni, hogy könnyek csorogjanak, mit számít a smink, a flancos ruha, csak egyszerűen hálásnak lenni, és élvezni a szerencsét... Mindenért, ami... ami eddig velem történt....



2016. december 7., szerda

Jár

- Tök olyan, mintha a barátnőm lennél.
- Jaj. De nem vagyok.
- És miért nem?
- Hát. Mert. Barátok vagyunk.

- De nem olyan, mintha járnánk?
- Általános iskola első osztálya szerinti szabályrendszerben? Mindenképpen.
- Ha ötödikesek lennék, akkor már lassúztunk is volna.
- Ja, de nyolcadikosként? Kacsingatnál jobbra, balra, mindenféle szép szőke lányra...
- Lenyúlna valami gimis macsó, felpattannál a simsonjára és elvágtáznátok a naplementében...
- Na látod. Milyen jó, hogy nem járunk.
- Kár. Szép gyerekeink lennének.
- Jó magas gyerekeink lennének.
- Te is kettőt akarsz?
- Jelenleg egyet sem akarok.
- De ha akarnál.
- Akkor talán kettőt.
- Jó, a harmadik meg majd becsúszik.
- Tényleg jó, hogy nem vagyok a barátnőd. Egy gyerekkel se tudok mit kezdeni...
- De. Dió a példa.
- Na jó. Inkább verjük magunkat mélységes mély adósságba és igyunk még egy forralt bort....






2016. december 5., hétfő

Mit kérsz karácsonyra?

- Egy egykerekű biciklit szeretnék... Úgy vágytam rá, és sose kaptam meg...
- Hát ez még mindig teljesíthetőbb, mint mondjuk egy segway...
- Otthagynám a melót, és elmennék artistának. 
- De gondolom bohóc lennél.
- Az elején biztosan, aztán megtanulnám. És én lennék az egykerekűzés mestere.. És te? Mit írsz a levélbe?
- Hát ha már gyerekkori nem teljesült álmok... Az enyém sokkal jobb. Társast. Az ORF1en reklámozták mindig a labirintus társas játékot. Annyira, de annyira tetszett... Igaz, sose játszottam vele, de azok a gyerekek mindig olyan vidámak voltak...
- Akkor kérsz mellé gyerekeket is?
- Aha. De csakis vidám gyerekeket szeretnék mellé! 4et. Akik hagynak nyerni. És nem nőnek fel és nem lesznek kamaszok, és nem nyaggatnak. Érted, a lényeg, hogy ha játszani akarok bújjanak elő, aztán menjenek haza...




Dear End of The Year....

let me....





Jól van, jól van. Kicsit aktuális ez a Verdés videjó....




2016. december 1., csütörtök

Dry

- Egyébként végig csináltad a novembert ivás nélkül?
- BAKKER! Végig!!!! XD
- Most esett le vagy mi? :D
- Aha...
- Na erre inni kell! :D

Értem, tudom, nem nagy szó. Vagyis de. Nem forralt boroztam, nem kóstoltam a meg mélyvörös ribizke pálinkát, nem ittam a nyárt idéző meggyborból, visszautasítottam a ledér csábítású epres pezsgőt, és semmiféle stresszt vagy feszültséget nem oldottam egy jó pohár vörössel este a kanapén...

Tanulság? Meg tudom csinálni.
Kívántam? Igen, mint mindenki a tiltott gyümölcsöt. 

Alapvetően sokat iszok? Nem. Csak társaságban, és ha egyedül vagyok. Na jó, ez így soknak hangzik, de annyira nem vészes. 

Hogy volt-e pillanat amikor elbuktam volna? Igen, a hétvégi disznóölés után kvázi duzzogva vesztem össze magammal, hogy most komolyan miért kell kínoznom magam... 

De elbuktam? Nem. Sőt! Azt is elfelejtettem, hogy már lassan 14 órája ihatok.  Hm... És senki, de senki nem csinálta végig velem. Kicsiny társaságunk jót derült, hogy ez most mi, de valójában nem alkohol teszt volt, hanem önuralom teszt. 

És kivételesen nem buktam el :D



2016. november 30., szerda

Komolyan gondolták....

... mikor megláttam reggel az e-mailben küldött KGFB ajánlatukat, nem hogy kávét nem főztem, de...

Nem lennék ügyfélszolgálatos eme csodásba szabott biztosító társaságnál. Mondjuk el se érem őket, átlagos várakozási idő több mint 30 perc...

Nem, amúgy nem váltottam az áhított fekete Ford Mustángra...



2016. november 27., vasárnap

Disznaja leölve, koszorú kész....

És akkor fél5kor felkeltem szombaton, elkómáztam a benzin kútig, magamat kávéval, a kocsit benzinnel tankoltam, levezettem egy fenékkel a 200 kilit, dzsuvás meleg cuccot húztam, és irány a disznolkodás. Hús darabolás, szalonna szeletélés, sütés, főzés, töltés, mosogatás, és hagyma meg zsír szagban pácolódás, négy órakor legszívesebben egy ültő helyemben elalvás... De nyilván nem, mert azt nem lehet, mert koszorúm még nem volt, és olyan nincs hogy nincs, szóval még akkor azt is azonnal nekiállni és csinálni.... 

Majd hallgattam egy sort, hogy Anyu ÚÚÚÚÚÚGY ÚÚÚÚTÁLJA a disznóölést és hogy ő soha többet, meg neki amúgy is milyen nehéz 3 lánnyal, és különben is. Az egyik kapkod, a másik szarik rá, mi lesz ebből, a harmadik meg ehhhh.... Ja, igen ez már családalapítási témakör. 

- Na én most az ehhh vagyok vagy a szarik rá?
- Hát nem a kapkodós az biztos. 
- Hát most stresszeljek, Anyukám?
- Nem azt mondom, csak...
- Én már ráérek. Tudod, rólam lekerült a stressz, hogy HARMINC ELŐTT... blabla.... 
- ?
- Már hová siessek? A listádról is minden pont teljesítve, kivéve az unoka. De azt meg a kapkodós meg az ehhh... is összehozhat. 
- Hát de...
- Idösanyám, ha belegondolsz: kvázi voltam házas, és kvázi el is váltam. Kvázi megtaláltam az Igazit és kvázi el is vesztettem. Kvázi még a kezem is megkérték, többször is. Sőt kvázi szép gyűrűm is volt. Mivel én ezt már mind letudtam, már igazán nincs miért meg hova kapkodnom. Tökre ráérek így, hogy nem nyom a harmincelőtt teher. 
- Na ja. Igazad van, ha én is újra kezdhetném. Az életbe nem mennék ilyen rossebes kertes házba, hogy aztán karácsony előtt disznót öljünk. 


És hogy mi a tanulság? Ne menjetek kertes házba, mert disznót kell ölni. 


 


2016. november 24., csütörtök

Komolyan, ez egyáltalán kérdés?!

- De ha jönne az igazi, aki nem bírja ha a kutya a lakásban van.
- Akkor ő nem az igazi.
- Ok, akkor ha bírja de allergiás rá.
- Akkor se bírja. Akkor megint nem ő az igazi.
- De ha tényleg ő lenne a másik feled és szerelmes lennél de le kellene érte mondani Dióról.
- Olyan emberbe nem leszek szerelmes akinek nem kell Dió.
- De hát csak egy kutya.
- Nem, ő családtag. Te lemondanál egy családtagról mert egy kis ideje megismert valaki arra kér? Egy olyan családtagról, akiért felelősséget vállaltál a teljes kis élete végéig? Aki téged szeret úgy ahogy vagy, aki hazavár, aki örül neked, és te vagy a mindene? Akinek az élete tőled függ??! Komolyan megtennéd????


Szezon indul!

- De vettél ilyen cuki kiszúrót februárban, nem?
- Nem. De. Ki emlékszik már arra???
- Habzsákunk is van, nem?
- Őőőőő.... 
- Na várj. Te azóta rendet tettél a spejzban
- Aha.
- Akkor...
- Esélytelen... De egyszer majd az összes karácsonyi kiszúrónk meglesz, és akkor milyen jót fogunk...
- Mit? Kiszúrni? Vagy elosztják az unokáink azzal a jelszóval hogy a nagyik mennyi szart felhalmoztak.

Este mézeskalács sütés a baráti karácsonyi bulira... Igen. Kezdődik.. 

Fahéj, gyömbér, ánizs illat a levegőben, forralt bor folt a kabátokon, sültkolbász zsír a farmer fenekébe törölve, kétségbe esett tömeg az összes boltban, és... és... 

Igen. Kezdődik. Megint. 


2016. november 22., kedd

PÁÁÁKKKK!!!

Mindenkinek megvan az idióta kárglász reklám, amiben az okos, jóképű hangú óttószerelők éppen lesíkhülyéznek mindenkit, aki nem viszi azonnal hozzájuk a verdát, ha felpattant a kő?

Na.

Hát egy ilyen hangot adott ma az én fogam is, és ezzel a lendülettel a helyére pattant az első kettő. Látványosan irányban/vonalban vannak, mutattam Lakóbarátnak, totális döbbenet. Igaz, azóta szinte folyamatosan vérezget az ínyem, mert olyan, mintha "odacsipte" volna....

Mik fognak még itt kérem szépen történni a következő 22 hónapban?!???



2016. november 21., hétfő

Levendula

Konkértan háziőrizetben vagyok. Ami azért érthető, de rohadtul bosszantó is. Mondjuk van-e értelme bosszankodni, morogni, mikor az elköszönő ősz egyik legszebb vasárnapján Tihanyban, az Apátság lábánál szürcsölhetem a hosszú kávém tejszinhabbal, és a naplementét sajtburgert majszolva, a lábam egy szikláról lógatva nézhettem Veszprémben....


Nem, nincs okom bosszankodni. Hiszen a pénztárcámban csempészett levendulától fülig ér a szám...









2016. november 16., szerda

Szép volt Fiúk!

Tudom, a csapból is ez folyik.

Csak hát... közel 6 éve minden reggel morning show szól a háttérben, miközben a fő szenzáció a "nincs egy göncöm se", vagy éppen a "már megint elkések epizód", esetleg "hol a kutya póráz/kulcs/pénztárca" revü. Tény, hogy a  zenék miatt az utóbbi hónapokban a Rádió Rock-ot hallgatom a kocsiban, de...

Nyilván nem tudom a háttér szálakat, a mozgató erőket is csak sejtem, viszont a Fiúk részéről ez az emelt fővel távozás, nekem nagyon szimpatikus. Emberek, véleményük van, és még hibáznak is*.

Néha poénosak voltak, néha idegesítőek, de a reggelem részei.

Én elmorzsoltam egy könnycseppet a kocsiban, mikor mondták, hogy utolsó adás, és elköszönnek...

Nem akarom ezt a változást. Nem akarok másokat háttérzajnak. Most nem.... Utálom, mikor kényszerűségből van változás, és nem azért mert én AZT akarom... Gyerekes, igaz?

Hatalmi játék... Szólás szabadság.... Nyomás....

Néha egyszerűbb lenne addig futni, amíg hírből sem ismerik kishazánkat....

Milyen jó lenne, ha egy emberként beállhatnánk a zuhany alá,megnyitnánk a forró vizet, jól kibőgnénk magunkat, és minden mocsoktól megtisztulva, megkönnyebbülve újra kezdhetnénk mindent. Egy tiszta, összetartó, erős... hm.... magyarság....

Még nekem is fura, hogy ezt tényleg leírtam....

A hold... biztosan amiatt.









*megjegyzem, hallgattam azt az adást, amin olyan nagyon fel voltak háborodva. A gólyatáboros-t. És nem, nem röhögték ki szerencsétlen lányt. Igen, az anyagot úgy is össze lehetett ollózni, hogy ez jöjjön ki belőle, de nem ez történt....  

2016. november 15., kedd

Mozik

Az az archetípusa vagyok a moziba járó fajnak, aki utál késni. Szeretem kényelmesen megenni a nachos/kukorica felét már az előzetesek alatt, lelkesen felkiálltok, hogy EZT MEG KELL NÉZNI, és el is határozom, hogy márpedig ezt meg fogom. Most tényleg megfogom.

A valóság meg az, hogy alapvetően nem találok moziba járó társat magam mellé. Tele a mozi remek filmekkel, amiket meg akarok nézni. De kivételesen most úgy tűnik, fel tudom úgy osztani a barátaim, hogy elkísérjenek....

Nem vagyok mozibuzi. De szeretek moziba járni. Imádom a pattogatott kukorica illatát, a vizezett narancs levet, az állig beszuszkolt kabátokat, mikor zsúfolt a mozi és nem lehet hová letenni... 

Szeretek a közösséggel nevetni, sírni, megijedni, fujjolni.

Aztán beszélgetni a filmről, még fél órán keresztül idézgetni belőle, hogy másnap már csak derengjen a poén.

Élmény. Ünnep.

Reggeli kutyázás közben meséltem, hogy holnap este megnézzük a Dr. Strange-t. Az egyik csaj teljesen kiakadt és olyan mozi ellenes szöveget nyomott, hogy csak pislogtam. A hálivúdi pénzhajhászáson át, a harmadik országok kihasználásán keresztül egészen a kukorica zabáló unintelligens közönségig. Nem mondom, hogy köpni nyelni nem tudtam, mert tudtam volna (na jó, a köpet lehet belefagyott volna a számba, olyan hideg volt), de azért meglepett. Persze, nem kell szeretni, sőt, lehet utálni is. Csak tényleg meglepett. És a lány annyira meg sértődött, hogy én viszont szeretek menni, hogy tovább is álltak a kutyusával, a távozásukat meg valóban némi döbbent csend fogadta, végül az egyik srác megtörte:

- Na igen, szar lehet, ha éveik Brad Pitt szeretője vagy, aki hiteget, hogy Jolie-val szar a kapcsolat, de a gyerek miatt egybe maradnak... Aztán most meg pofára esik... Én is felgyújtanám Hollywood-ot.

Arcunkra fagyott a könny a röhögéstől.


2016. november 14., hétfő

Gyenge



Már megint jönnek az ünnepek, szervezik a mézeskalács sütést, otthonra én sütöm a bejglit és a zserbót. Nézem a túlóráim, a rengeteg melót. Egyszerűen...

Tavaly... vagy inkább úgy korábban máskor ilyenkor, hogy bennem hányszor élt a remény, az "IGAZI"val lehetek karácsonykor, hogy... Hogy én hányszor reménykedtem SzSz-ben...

És akkor most, hogy nem hogy a karácsonyban nem hiszek, hanem elbúcsúztam a közös jövőtől, mert ha eddig nem tett semmit... és nem bírom már a terhet sem, amit a barátok, rokonok tesznek rám, hogy őt... Szóval tovább lépni, elfelejteni, távol tartani....

Igen, jól haladok. Igen, a tévképzetet, hgoy majd ő meg én egy kis lakásban pesztrálujk a gyerekeinket, és... Szóval ezt elegnedtem, mert nekem... szóval nekem fontosabb volt, értékesebb volt, éssss.... és.... neki. De...

Szóval nem ragadhatok bele egy álomképbe. Köbö ha hinnék ebben, az olyan lenne, mintha rokkával böködném az ujját az inszomniásoknak, mert az majd segít. Aha, persze...

Közben meg... A barátok, a hugaim, öreganyám.... Lelkileg most valahogy minden olyan sok. Tehetetlen vagyok, és néha azt érzem fulldoklom.

Persze volt már rosszabb, és bele kell állnom ezekbe a helyzetekbe és csinálni és küzdeni és nem feladni...

De...

Még azt sem mondhatom, hogy milyen nehéz sorost mértek rám az Égiek, hiszen végig mindig mellettem voltak/vannak.

Hmmm...

Ezek szerint eszméletlen gyenge vagyok...






2016. november 10., csütörtök

Ma úgy kell az edzés...

... mint egy falat kenyér.


Ilyen hidegben nem tudok futni, fizikálisan nem vagyok elég fáradt, és a stressz faktor, meg a tucatnyi szívbe markoló sztori, a hétköznapi apróságok, az egyéb más amivel amúgyis mindenki küzd, egyszerűen:


GRRÁÁÁÁÁÁÁÁÁ


Ha totálisan hinnék a horoszkópom leírásának, akkor most... egy megláncolt oroszlán szabaduló üvöltése következne.




Az emberi hülyeség határtalan. Igen, az enyém is az.



2016. november 7., hétfő

Tartuffe

Mikor középiskolában kötelező volt, már akkor imádtam ezt a darabot. És akaratomon kívül csomo idézet jut eszembe belőle, na nem pontosan, csak tudom, hogy van benne olyan, ami adott helyzetbe beleillik.


A kedvenc idézetem:


Márpedig bűn csak az, aminek híre kel.
A botrány, asszonyom, csak az kiált az égre.
S ki titkon vétkezik, annak már nincs is vétke.


És most Lakóbarát kapcsán azért erős bennem az önvád, hogy lehet, hogy egy jóemberrel vagyok irgalmatlan köcsög (vagy nem.), és akkor beugrott, hogy:



Bizony, a hamis gyanu árnya
Nagyon gyakran a jót is rosszra magyarázza



De van még egy, ami elgondolkodtat:



Sajnos legtöbbnyire furcsák az emberek,
Sosem követik a helyes természetet.
A józan észt, bizony, ők túl szűknek találják
És jellemük szerint lépik át a határát.


Hmmm...


De ki vagy inkább mi határozza meg a helyes természetet? A társadalom? A család és a barátok? Ki? Mi a helyes? (mackónadrágban udvarolni nem helyes)


Hát ezt el kell engednem....


Óóóóó a makacs fejemet.....





Next, plíz...

Bánatomban cipőt veszek. Mérgemben cipőt veszek. De csak akkor, ha nagyon nagyon bánatos vagyok, vagy nagyon nagyon mérges.


Most van két nagyon csodaszép cipellőm. Egy magassarkú extra csudálatos boka csizma, és egy lapos lovaglós bokacsizma megbolondítva egy piros betéttel, piros tűzéssel. Szerintem egyszerűen zseniális.


És hazaautózni a szülőkhöz, távol lenni két órán keresztül mindentől és mindenkitől, biztosan tudva, hogy itt senki nem zavarhat, maga a mennyország. És lélekfrissítés. Bármennyire is vagyok extroverált (a mai divatos fogalmak szerint), én az az ember vagyok, akit néha igenis egyedül kell hagyni, békén kell hagyni, had puffogja ki magát, had zsörtölődjön, és teret és helyet kell adni, és igen, időt.


Lakóbarát pasija kap egy tisztalapot. Megadom neki az esélyt, hogy... hm... elküldöm aludni a gyanakvó énemet, és meglátjuk. Végülis nem én fogok leélni vele egy életet, ha egyáltalán. És nem, nem én fogok miatta a kanapén bőgni... Aki meg fog, annak mindig ott lesz a vállam.


Nekem tényleg kell a csend és tényleg kell a magány, még ha néha, akkoris . Egyszerűen szükséges a kiegyensúlyozottságomhoz.


Ennyit a naaagy olaszos családképről....


Ja, boldog hétfőt Drágáim, mindjárt karácsony...







2016. november 4., péntek

Reggel, este, reggel...

És akkor ma megvilágosodtam.

Mondták már mások is, hogy nem kell mindenkit szeretni, meg kedvelni, engedjem magamnak meg a luxust, hogy valaki nem szimpatikus. Hát ma reggel vasalás közben végképp megengedtem magamnak a luxust, hogy valaki nem szimpatikus.

Nyilván, ha nem te választassz valakit az életedbe, hanem csak megjelenik, és ott van benne reggel, este, reggel, este, és a pihenő időd/zónád zavarja, nem túl pozitív. Ha még be is szólogat, mert ő amúgy vicces (nem), és ott áll szerencsétlenkedve mint egy kis golyó, hát.

Zavar, mert zavarja "köreim", és nem, én nem engedtem be, és nem nem szeretem, hogy folyton ott van. Zavar, hogy mindenről van egy jobb sztorija. És alapvetően mesél, de soha nem érdeklődik és soha nem kérdez. Csak ontja a sztorit. Oké. Zavarban van.

Oké, képes kihozni belőlem a legrosszabbat.

Tényleg a legrosszabb utálatos dögöt.

Mert az én káromra "Lovag".

És ha egy pasi az én káromra "Lovag", megszűnik létezni, mint férfi. És igen, én reggelire megenném, de úgy, hogy észre se venném. És tudom, legyek kedves, de ma este már megint látnom kell. Már megint belelóg az élet terembe.

Fütyi kivan.

Ja, igen. Lakóbarát pasija. Aki tegnap be lett mutatva a barátainknak és MACKÓNADRÁGBAN ült a kanapén (bocs, az ÉN kanapéMon). Nem, nem érdekel, hogy miatta Lakóbarát is macinaciban volt, amit annak előtte sose tett volna. Bakker először találkozott a barátainkkal akik nekünk fontosak. HOgy ülhet úgy a kanapémon, mintha otthon lenne? Hogy nem adja meg azt a minimális tiszteletet, hogy farmerban várja a srácokat?!

Pfff..

Lehet ezért nincs senkim, de én az ilyen "pasikat" a kisujjammal kilapítom és a vállam felett átpöckölöm.

DEAL: a jövő hetet még megvárom. Ha akkor is minden nap találkoznom kell vele. Vagy több mint kétszer, szólok Lakóbarátnak, hogy ez így nem lesz jó. K.rvára nem lesz jó.

Vagy szerintetek?



2016. november 3., csütörtök

Mindig van mit tanulni

- Tudod sejtem, hogy azért talán én is tetszem ennek a pasinak..


Azért mikor ez a mondat elhagyta a Lakóbarát száját, jó hogy nem tudott a gondolataimba olvasni. Vagy hogy nem készítettek printscreent az agyamról. Őszintén mondom a legmélyebb felháborodás futott végig rajtam, hogy ŐEZERSZERJOBBAT érdemel. És tényleg nem látja, hogy nem neki kell örülni, hogy tetszik a srácnak, hanem a pasas tegye össze a két kezét, és élete végégig foglalja imába, hogy a sors annyira kegyes volt vele, hogy megismerhette Lakóbarátot. Piszok Lakóbarát körme alatt. És akkor ez most az enyhébb verziója annak, amit gondoltam hirtelen.

Nem. Nem vagyok féltékeny, és nem, a szőlő se savanyú.

Egyszerűen... Lakóbaráthoz nem ilyen pasit képzeltem el.

És ha magamba nézek, nincs a sráccal asszem semmi baj, csak nem az a Mr. Tökély, akit én elképzeltem Lakóbarátnak. Nekem ő egy humorbugyor, kajla puha pasas. És valójában ennyi, amit fel tudok hozni "ellene". Hogy nem tetszik a humora. Hogy zavar, hogy az én kákabél barátnőmet tuti agyonnyomja*, és irritál, hogy mackónaciban rohangál. Még randira is. Meg hogy jópofizik. NEm viccel, hanem jópofizik. Nem csípem a jópofizó pasasokat.

Közben meg az ég egy adta világon nincs vele semmi de semmi baj.

Szóval ilyen lehet anyósnak lenni... Határozottan meg kell tanulnom elfogadni és befogadni és oly mértékben magamtól távol tartani a mások döntését, hogy az mindenkinek kényelmes legyen. A véleményem meg nyilván megtartandó, mert nem az én döntésem.

Tiszta hülye vagyok....



*igen, duci. Jó. Valójában durván túlsúlyos és... Francba, én se vagyok egy topmodell, valahogy ez pufiságnak ez a fajtája zavar. Nekem ő olyan puha pufi.... és mackónadrágos... mintha  nem adná meg a kellő "tisztelet" a kezdeti randiknak....



2016. november 2., szerda

Nagy világ(i)

A repülőn még vizes fürdőruhában ültem, nyaltam a szám széléről a sót, élveztem, hogy picit megpirult az arcom, hogy folyik a cipőmből a homok, és hogy...




.... tudjátok sose hittem volna el, ha valaki nekem ezt 4 éve mondja....


Szinte film szerű, ahogy a kisfalusi két copfos lyány úgy ugrál a nagyvilágban, mintha nem is én lennék...





2016. október 24., hétfő

Sok jó ember, avagy ÉLET, egy ici-pici kis helyen

Hat darab felnőtt ember, jobban mondva 7.

Mire hazaértem melóból, már feje tetején állt a lakás, mindenhol táskák, emberek, cipők, kabátok, kajás dobozok, ugráló kutya, papucs hegyek, és zsibvásár.

Ki, hol alszik, ki kivel alszik, ki marad, ki megy, ki akar enni, ki nem. Ki fog most fürdöni és ki reggel, van-e elég fogkrém, és törölköző? Majd reggel főznek kávét, de ki hánykor kel, na de ugye most nem megyek futni 5kor... az szadizmus lenne.... Esetleg nézünk valami jó filmet? De kinek mi a jó film? Amúgy meg kinél a távirányító és mégis, ki merészeli elkapcsolni a kedvenc sorozatról? Ha meg már úgyis csörög a telefon, vagy éppen megy a fészbúkozás, akkor nem tök mindegy, hogy mit nézünk????

Valójában teljesen elérzékenyültem. Egy hatalmas, zajos nagy család voltunk... Imádtam, hogy lépni se tudtam, imádtam, hogy mindenki fesztelen és felszabadult, hogy mindenki otthon van, hogy feltalálja magát, hogy élvezi, hogy nálam van.

Olyan jó volt Lakóbarát Anyukáját megölelni és megkérdezni, milyen volt az új munkahelyén. Elmondhatatlanul jól esett, mikor Táncosfiú hátulról átkarolt. Nagyon röhögésbe fulladt, hogy hárman aludtunk az ágyamban. Ahogy reggel 3szor főztünk kávét, és én kaphattam az elsőt, amiről végül kiderült, hogy minden remek, csak gyakorlatilag nem raktak bele kávét, így az előző napi zaccot sikerült nekik megfőzni.

Már nem is emlékszem rá, milyen harcolni a fürdőért, pedig hát hárman vagyunk lánytesók, nem kell sok fantázia, hogy rájöjjetek, micsoda vérremenő küzdelmek mentek. Ahogy az is olyan szívmelengető volt, hogy egy kajálás után be kellett indítani a mosogatógépet, mert megtelt*. Vagy hogy kézről kézre járt a vizespoharam mire hozzám jutott....

És az elindulás, a ki mikor megy, és a leharcolt lakás, meg az igérgetések, hogy jójó este kitakarítanak, mert ugye ittalhatnak ma is....

Igen, kicsit filmszerű volt. Igen, kicsit meseszerű. Mégis az élet írta...

Ilyenkor egy induripindurit átfut rajtam a vágy, hogy mégis szeretnék gyereket. Legalább hármat. Mert szeretem a nagy családot. Én is egy ilyen őskáoszban nőttem fel, és... és be kell látnom, imádtam...






*heti egyszer szoktam elindítani....




Kicsi a rakás...

vagy inkább a lakás.

Tegnap már leegyeztettük, hogy Lakóbarát anyukája nálam alszik. Meg most nyilván Lakóbarát is. Aztán átjön a fijúja, és bemutatja. Egy régi ismerős, aki nem pesti, megkérdezte, hogy a héten nem alhatna nálam. Lakóbaráték beleegyeztek. Én pedig nem szeretném, ha Táncosfiú a történtek után* egyedül lenne, szóval áthívtam estére, aludjon nálam. Ehhez jön még, hogy Melegszívű barátja is ma este nálam alszik, mert rovarirtják a lakását...

Ez 6 darab felnőtt ember, legalább 1 darab vendég és szerencsére egy kistestű kutya. Fogalmam sincs, hogy fogunk elférni...

Majd holnap mesélk ;)




* Apukája kórházba került, és sajnos nem fog már hazamenni...










Egy másik szemüveg.

Van, hogy nem árt szemüveget cserélni. Vagy csak az elmaszatolódott régit jó alaposan megtisztítani, és alaposan szemügyre venni benne a világot.


Nem is feltétlen átértékelni, csak látni. Végre rendesen látni.


Milyen más tud lenni a világ benne.


Én az elmúlt hetekben törölgetem rendesen, és van néhány koszfolt, aminek a lekapargatása közben a mocsok a körmöm alá fut, és az nagyon fáj, de eltűnik, és marad a rög valóság.


Haladok.


Lassan haladok. És kijelenthetem, hogy látok. Észreveszem amit eddig is tudtam, csak jobb volt nem tudni, vagy elhiszem, amire eddig legyintettem, hogy hamis.


Most már csak mély levegőt kell venni, és kötél nélkül ugrani.


Volt már ilyen, emlékeztek.....





2016. október 21., péntek

Éjszaka...

azt álmodtam, hogy eltörött a fogszabályzóm, leestek a brekettek, felét lenyeltem, fele meg belenőtt a számba. 10 centis villáskulcsot és egyéb beazonosíthattlan fémeket szedegettem ki a nyelvem alól meg a szájpadlásomról, és kihúztam a drótot is. Majd ezeket egy ikeás zacsiba raktam, hogy majd elviszem a doktornőnek, hátha fog tudni segíteni, de valószínűleg milliós nagyságrendű a kár, szóval soha többet nem ehetek SZÉKet.



2016. október 18., kedd

Összebútoroz

- Ha már összevissza alszotok, és azt se tudjátok kinek a ruhája hol merre, mikor mit. Sosincs meg semmitek, és MINDEN este együtt vagytok. Akkor miért nem költöztök össze?
- Mert ez eddig még nem jutott eszünkbe...

Melegszívű úgy tűnik megtalálta az igazit. Szerelmes, szerelmesek belé, a másik fele, és minden ami ilyenkor kell. Gyakorlatilag együtt élnek.

A párja imádni való. És ennek megfelelően imádjuk is. Én meg a hosszas "holacuccombiztosnálavagymégsejajdekinélfogunkmosni" panasz után feltettem ezt a remek kérdést. Utána persze megbántam, mert semmi jogom nem volt ilyet kérdezni, meg nem nyomni akartam őket, csak... Praktikus...

Ma reggel jön tőle egy sms:

"Tegnap megbeszéltük, és eldöntjük kinél lenne racionálisabb lakni"

Tök örülök neki.

És én is összebútorozok....

De persze szokás szerint nem egy herceggel (mert azok elfogytak), hanem Lakóbarát Anyukájával. A sztori hosszú... Ne is kérdezzétek... Egyébként örülök neki, mert ő egy hihetelen erős asszony. És most hogy Lakóbarát is megtalálni látszik a hercegét... Végülis nem maradhatok Lakótárs nélkül, nemigaz?!



2016. október 16., vasárnap

Ugyan, kérem! A hiba nem az én készülékemben van

Hogy is fogalmazott? Hogy én vagyok a "NŐ", akiért mindent érdemes lett volna feladni, és egy életen át sajnálni fogja, hogy nem tette. Aztán majd jön valaki, de nem érte/miatta áll a sarkára, hanem mert egyszerűen nem fogja bírni tovább, és érte majd borít mindent. De azért engem sajnál. ÉS majd nekem is mindig ott lesz, mint az IGAZI lehetőség.

Aztán az, aki szerint én merev vagyok és semmi belevalóság nincs bennem, és gyakorlatilag belőlem is tizenkettő egy tucat, szóval értelmetlen bemutatnia a családjának. Meg különben is... Ő nem ehhez van szokva...

Akad még olyan, aki valami oknál fogva azt hiszi, hogy a haveroknak lenyomott dumával rám is hat, és bár kedves, de neki leginkább egy anya kell.

Van még a legmélyebb döbbenetemre alkohol függő, na ebből még nem tértem magamhoz.

Aztán a tükörben magát billegető, meg a soha rám nem érős, vagy a munkamániás, és a mintaapa, a...

Én nem kétlem, hogy vannak még normális egyedülálló férfiak a Földön. Biztosan. De nekem ebből elég.

Folyamatos pofára esések, méltatlan helyzetek, szerencsétlenkedések, és valahogy az összes azt tükrözi vissza, hogy én nem vagyok elég. Pedig ŐK SZERETNEK.

TÉÉÉÉNYLEG????!???

Nem. Azt én döntöm el, hogy ki szeret. Én érzem, hogy az ő állítólagos szeretetüktől jobban vagy rosszabbul vagyok-e.

Ahogy az is, hogy köszi, én ezt befejeztem. Komolyan mondom, tök felesleges "szerelmesnek" lenni, vagy valamiféle párkapcsoaltban hinni. Nem, nem kesergek. Nem, nem zárkózok be, de hogy MENNYIRE ELEGEM VAN, azt nem tudom nektek leírni.

Mintha vonzanám az idiótákat, akiknek valami komoly lelki stikkje van, esetleg családja, vagy a kettő egyben. ÉS mind azt próblja bemesélni, hogy ÉN tehetek erről. Na nem. ÉN NEM.

Vagyok olyan értékes ember, hogy fel lehet vállalni. Szülőknek be lehet mutatni, tudok beszélgetni bárkivel. Talán a szén se szalad fel magától, ha lemegyek a bányába. Igen, a testem már nem érték, mert elmúltam már 30, így nem puha ruganyos husi, selymes bőrrel, meg csillogó hajjal.

Ó, bassazmeg. Amúgy tényleg ez a lépték? Tényleg ez a mérték?

Hogy én milyen... hm... nem. Nem vagyok dühös. Egyszerűen nem értem.

Ha ez egy regény, és én vagyok a főhősnő, akkor rohadt hosszú a bevezető, ami után jön a bonyodalom a herceggel.

De végtére mindegy is. Meglehet a hiba tényleg bennem van, hogy ezt a sok lúzert "bevonzom". Szóval most a Pasi-csatornán adás szünetet tartok bizonylatan időre.

Egyszerűen elegem van.








2016. október 15., szombat

Vezetés technikai értelemben érvényes

Akár ezt is mondhatnám arra, hogy nem adtam meg a jobbkezet egy olyan bácsikának, akit mikor észre vettem, lassítottam, de nézelődött, és nem indexelt, csak állt a kerszeteződésbe, indulásra semmi jelet nem mutatott, csak parkolt, szóval az udvarias ácsorgás helyett belecsorgtam a kereszteződésbe, és mikor én már épp átértem volna előtte, nagy lendülettel megindult és eltrafálta a kocsim hátulját.

Persze, hajtogathatja, hogy nem adtam meg a jobb kezet, de a jobb kéz, a parkolást imitáló 70 és a halál közötti döntésképtelen bácsikák toszogatására is vonatkozik? Politiaki értelemben is?

Jó, nyilván, puffogok én is, nyilván a francnak se hiányzott ez most, és igen, csitítottam, hogy ne puffogjon, telefonszám és rendszám csere, és rendezzük le biztosítás nélkül, persze, hibáztam, elismerem, csak haladjunk...

Aztán a bácsika megrettent, és belegyező lett és segítőkész. Olyan váratlan fordulattal.

Nem is értettem, miért fogta menekülőre. Mikor beültem a kocsiba, akkor láttam a visszapillantóba, hogy full véres a szám. A fogam vöröslött és egy egész kis kedves véres nyálbuborék képződött a szám sarkában. Azonnal megértettem, hogy mitől félt. Hogy habzó szájjal neki esek és  a vacsorámmá avanzsálom, mert köbö a vámpírok néznek ki így....

Ja, nyugi! Nem a balesetben sérültem meg. Múlt pénteken felrakták a fogszabályzóm, és meg szokta tépkedni a szám, és ilyenkor bizony rohadtul vérzik. Már egésszen megszoktam, és már azt is tudom, hol kell "viaszolni", hogy ezeket az apró malőröket elkerüljem, csak ma reggel elfelejtettem....

Szombati munkanap, mi?








2016. október 13., csütörtök

Bár tudnám hova, de hova, de hova megyek.

Hétfő éjjel, vagyis inkább kedd hajnalban, egy idegen országban, egy idegen városban, egy idegen hotel bejáratánál a szakadó esőben álltam, és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak, vagy nevessek, az viszont eszembe jutott, hogy majd nektek úgy karikírozom, hogy jót derüljetek a helyzeten, még akkoris, ha én ott akkor legszívesebben sírtam volna, gombocba kucorodom és behúzódok valami pad alá*, hátha jön valaki, megsajnál és megment....

Persze, valahogy most nem jönnek azok a bizonyos szórakoztató szavak. A hideg valóság az, hogy ez ezzel jár. A faluból kiszakadt, fővárosunk dzsungelében lavírozó, néha külföldet is megjáró hmmm... Mi is vagyok?

Hazafele a reptéren néztem a mellettem hömpölygő öltönyös, laptopos, folyton telefonáló hatalmas energia szinttel bíró férfiakat és nőket, és felmerült bennem a kérdés, hogy ők is elcsigázottak? Vagy vajon ők élvezik? És mégis, hová tartozom?

Mert oda biztos nem.  Ahogy néha a pesti lét is idegen, és szülőfalum csendes utcáin sem érzem magam otthon.

Igen, igen, a fáradtság, a kialvatlanság beszél belőlem. Tudom én is.

Meg azt is tudom, hogy most megint minden változik. Forog a sors kereke, őröl,  őrül, örül...
Aztán talán picit majd megáll, talán picit hagy pihenni, és nem nyom...

Tudom, nem ezt a mesét vártátok, lesz majd más is, csak most.... Ahogy a repőlőn ültem, felhúztam a térdeim gombócba, csokit ettem, és néha az orrom az ablakhoz nyomtam, hogy mégis... hol vagyok, hová tartok, erre vágytam? És most mire vágyom? Most minden vágyam...

Minden vágyam gyereknek lenni, Mamáék udvarán a hintán könyvet olvasni, berohanni parizeres zsemlét enni, kergetőzni Csepi kutyával, és este Nagypapámmal sorompóst játszani....




*igen, a kocsiban alvás csak a második gondolatom volt.

2016. október 10., hétfő

Éjjel fél egykor....

- Kinek, ha nem nekünk legyen gyerekünk?
- Hát akik mondjuk évek óta akarnak? Vagy mondjuk évek óta együtt vannak? Vagy esetleg tervezik?
- Nekem a Vendel név tetszik...
- Nekem nem... és amúgy is lányt akarok. Karolina?
- Karolina??? Az eleje köhögés a vége picsogás. Nem jó.
- Akkor is kislányt szeretnék.
- De nálunk mindenki fiú. Ő is fiú lesz.
- Igen... remek... fiú... Ilyen az én formám. Kislányt szeretnék, akit Violának hívnak, erre fiú lesz és Vendel... Muszáj a Vendel??? Léccci... Karolina helyett keresünk másikat, csak Vendel ne legyen.
- Akkor mit szeretnél?
- Fiú neveken sose gondolkodtam. Mindig lányon.... TE MOST KIRÖHÖGSZ???
- Hát jól elkönyvelted, hogy mi meg hogy lesz...
- Te kezdted. Ja, és hozzáteszem, nem megyek hozzád a gyerek miatt...
- Amiatt el sem vennélek. Nem rohantunk előre azért egy kicsit?
- Azt is te kezdted...
- Jó, magamra vállalom, mindent én kezdtem. Majd ezt meséljük el a Vendelkének, hogy Apa, mint Herceg felébredt hosszú álmából és megszelidítette a házisárkány anyját...



2016. október 7., péntek

Prréntek!

Majd hétfőn mesélek.


Mert most egyfelől túl szerelmes vagyok, másfelől, meg izgulok. És amúgy pillangók, lamúrtúzsúr éssss PRÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉNTEK.


Mert ma olyan genyára nem vagyok megértő.


Kikacagom a világot az ő négy sarkából.



2016. október 5., szerda

Szomszédgyerekszáj

Szomszéd kiscsaj a maga kemény két évével mérhetetlen Dió fan, meg egész jól elvan velem is. (néha még akkor is, ha nincs ott a kutya)

Átjön, cukiskodik, ugrál, dumál, pakol. Hétvégén is átjött és űzte ezt a mantrát. Spuri Dió ágyához*, és nagy magyarázások közepette elkezdte kipakolni a tartalmát, és mindennek mondta a nevét:**

- Labla, labla, nagy labla, béka, csont, maci, kutyus, labla, BOR, labla..

A bor egy sípolós kólás üveg formájú kutyajáték. Sírva, visítva, röhögve meséltem az anyjának, hogy banyek, már a gyerek is tudja, hogy borozni szoktunk.... És ezek szerint sokat.




*Igen, van neki saját. Nem, nem abban alszik, még véletlenül sem. Abban az a néhány százezer játéka van.

**Imádom a kis cuki, vékonyka babahangját, ami valahogy alapból huncut.





2016. október 3., hétfő

A hétvége margójára....

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,...

akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?



Kosztolányi Dezső






Basszus... ha ez így fog folytatódni, komoly bajban leszek :D :D :D

2016. szeptember 30., péntek

Szekszelős hacuka

- Kéne valami szekszelős hacuk.
- Hacuka? Szekszhez???
- Tudod, valami csipke csoda. Eljössz velem vásárolni?
- Kell vásárolni ilyet? Tényleg? Tegnap még agyaltál, hogy lesz kifizetve a tandíj.
- Dehát szekszelős ruci kell...
- Ok. Te tudod.
- Most miért?
- Én pucéran szekszelek. Nem hacukákba.
- Hát én is pucéran szekszelek.... Dehát te is most vettél!!!
- Hacukát?! A szekszhez?!?????
- Azt.
- De nem. Én bugyit vettem.
- Igen, szekszelős bugyit.
- Nem, én munkába járós bugyit vettem.
- Te szekszelős bugyiba jársz munkába??!

Az eszmecsere folytatódott még köztem és Barátnő között egy darabig, és végül csak definiáltuk hogy kinek mi a szekszelős hacuka. Alapvetően a hacuka nálam valami téli melegítő ruha, nagy és kötött és rohadt meleg, tehát a szekszelős ruha nekem nem hacuka. Aztán sorba vettük az esztétika/hordhatóság/kényelem/láthatóság szempontokat, így arra a világrengető definícióra jutottunk, hogy szekszelős hacuka nincs, olyan van, hogy szekszet megelőző csomagoló anyag, amely anyag és fazonja alapján szúr, bök, kényelmetlen, azonnali levételért kiállt, amit esztétikai megjelenésével is hangsúlyoz, kvázi azt mondja:

TÉPD MÁR LE RÓLAM EZT A VISZKETŐS SEMMIRE VALÓ SZART!

Igen, péntek.... ÉLJEN!







Zene

Találtam valami elképesztően zseniálisat. Oké, nekem zseniális. Szerintem hihetetlen jó hangja van a srácnak. Iszonyú jó a zene ritmusa.


Ááááá, teljesen oda vissza vagyok a srác hangjától....







2016. szeptember 29., csütörtök

Mozi

Esetenként hiányoznak egy normális párkapcsolat* előnyei/hátrányai. Előny, hogy mondjuk van kivel moziba menned. Megnézitek az ő hülye filmjét, és megnézitek a te hülye filmed. Éjjel nem férsz el az ágyban, és még horkol is...

Hiányzik a frissen borotvált illat, és hiányzik a morgás, hogy nem mosta le a szőrös habmaradványokat a mosdóról.

Reggel kómásan együtt kávézni, átbeszélni a következő napot, tervezni a hétvégét....

Iszonyatosan tud hiányozni egy ölelés, egy simogatás, egy kis vicces csipkelődés....

Tegnap moziban voltam, egy régi baráttal. Igen, pasi. Igen, magasabb nálam. Igen, tök jókat tudunk együtt röhögni. Igen, tök jól elvagyunk, és igen, mindenki kérdi mostanság, hogy miért nem jövünk össze. Nossss.... 12 évnyi ismeretség után nem tuti, hogy jó ötlet. De.... De jó volt moziba menni, megnézni a Florence-t, szórakozni a hülye kukoricával, a végén kicsit pityeregni...



Csomót hülyéskedtünk, és sok témát is átbeszéltünk, és jó volt. Jó volt. Jól esett.
Ő az én világomhoz képest egy másik bolygórendszerben lakik, így simána adódott a szokásos** kérdés:

- Nálam alszol?
- Nem tudom...
- ? Erre eddig mindig igen volt a válasz. Kapsz alvós pólót, reggelit.
- Nem az a baj.
- Őőő.. Hát?
- Ha most nálad alszom, akkor ez nem egy randi. Ha nem alszom nálad akkor ez egy randi volt.
- Huhh... Őőőőő...
- Na? Mi legyen?
- Én... Nem tudom.... De akkor most....  őőőő....
- Oké. Nálad alszom, a kanapén. Köztes megoldás. Aztán majd eldöntjük. Előttünk az élet, nem igaz?




*Aiden... majd egyszer talán, most sértett a lelkem. És nem, nincs igaza. Igenis lehet engem szeretni.
** így logikus. Mindig nálam alszik ha a városban jár.
 

2016. szeptember 27., kedd

Jú mék mííí úúúúúúúúúúú

úúúúúúúúú... de idegeseít.


Britney Spears kisasszony már 15 évvel ezelőtt is kiverte nálam a biztosítékot. Nekem ő mindig túl szőke hangú volt. A nyávogása, meg ez az üss meg drágám még egyszer és a kis segg villantó szoknyácskája. Az a fajta ostoba liba, akitől feláll a hátamon a szőr. Jaj.


De zseniális reklám fogás. Zseinális kényszerítő eszköz. Mindezidáig úgy voltam vele, hogy én spotify-ért nem fizetek, 20 percenként kibírok némi reklámot. De mióta berakták ezt a libát, és a tegnap este a Coffeetable jazz összeállításomba belevirnyákolt, és tette ezt már vagy ezredszer, arra jutottam, hogy mégis megszemlélem Spotify előfizetési feltételeit.


Egyszerűen megöli a zene élvezetét.


És nyávog.


Na, itt az a bizonyos kínzó szám, szenvedjetek!




Jesszus... most néztem meg a klippett... Hogy ez egy bugyiba vonaglik.... Öhh.....



2016. szeptember 26., hétfő

Cipő bevetésen

Asszem az előző posztból érződött, hogy nem vagyok formában. Reggel fehér ing, farmer, és mindenben kövér vagyok érzés. Semmi nem volt jó, semmi nem passzolt semmihez. És legszívesebben sportcipőbe jöttem volna melózni, meg macinaciban, és kapucnis felsőben.

Az ajtóban nagyon nagyon nehezen visszaraktam a kopott balerinám, és felhúztam a szerelemcipőt, (mi amúgy sáráknybőr cipőnek hívjuk, mert annyira különleges az anyaga), szóval felhúztam, a lépcsőn lefele egy 90 éves mamingó végig mért és persze beszólt, hogy

- Aranyom magát mivel etette az Anyukája?!

Jó, hogy aláásta a kedvem. Még ez is.

És akkor itt melóban meg jazz-t hallgatok és csendben teszem a dolgom, szürcsölöm a kávém. Nyugi van. Majdnem, hogy békesség.

Erre egyszercsak bevágtat a titkárnő, német delegáció, tárgyalás MOST.

Nem mondom, hogy magabiztosabbnak éreztem magam a sárkánybőr cipőmben, mert amúgy minden ostoba nő tudja hogy egy cipő... Igen, egy jó fazonú magassarkú igenis istennőt csinál belőlünk, fogyaszt 10 kilót és akkora önbizalom dopping, hogy a fal adná a másikat, ha merné, de nem meri meg hajlik alázattal előttünk...

Szóval már megérte kiadni a havi rezsi árát.








Vissza. Akarok. Menni.