2016. január 24., vasárnap

Kutyaséta időnként hoz érdekes infókat

Dió kinőtte magát egy átlagos normális ebbé. Pontosan azokat a dolgokat tudja, amikre megtanítottam, és esetenként úgy viselkedik, ahogy én szoktam, a rosszaságai is mind a belefér kategória.



Okvetlenül jó, hogy Ő van, mert így a napi 3 séta fix, ha akarom, ha nem. Ezek a séták mind a fizikai mind a lelki egészségem is szolgálják, mert kutyát sétáltatni sokszor közösségi élmény (főleg egy olyan kutyát, mint Dió aki egyszerre plüss és Ewok maci és nagymamák kedvenc szőrgombóca). Az ember cseveg, meghallgat, nevet és sír, és ledöbben, vagy szappanopera főszereplő. Mint az a pucér srác, akinek kölcsön adtam a mobilom, hogy felhívja a szüleit.... :D

Ma reggel kávé nékül mentem le Dióval, mármint... én nem ittam kávét, nem a kutya. És nem is voltam formában. Olyan nyügi voltam, meg kedvetlen. Meg nyügi...

Szóval amikor a kb negyvenes évei elején járó, harmincas nőt ölelgető, pasit megláttam, először kedvetlenül konstatáltam, hogy én ezt ismerem. Azát lassan, az agyam felfogta és feldolgozta az infót. A pasi, a volt főnököm. Még úgy 10 évvel ezelőttről... Három gyerek, nagy családi ház, feleség, pénz, éssss szerető... Mint mindig...

- Szia.
- ŐŐŐŐŐőőőőőő....
- Ja bocs, sapka nélkül könnyebb lesz.
- Verde?!
- Szia Ex-Főnök.
- De rég láttalak, te vörös lettél? A tiéd az kutyuli? Jól vagy? Hú nekem sietnem kell, van kedved majd meginni valamikor valamit. Apropó tartod valakivel a kapcsolatot a cégnél?
- Nyugi. Annó is tartottam a szám a szeretőidről, most is fogom...
- Ő nem a... hm.... Kösz... Tényleg beülhetnénk valamikor meginni valamit...
- Hát persze. Mindenképpen.
- A pasid nem fogja ellenezni?
- A pasim? Nem. Sőt, szerintem nagyon fog vigyorogni...
- Hát... örülök, hogy találkoztunk....
- Tényleg? Én is. Szia
- Szia





2016. január 22., péntek

Na azt már nem...

Engedni, nem engedni valakinek valamit, egy szülő gyerek kapcsolatban (bizonyos életkorig) vagy esetlegesen egy gyámsági viszonyban lehetséges. Így egy olyan embertől, akivel sem vér szerinti sem szerelmi, még csak bensőséges baráti viszony* sem fűz össze, elég erőteljes azt hallani, hogy valamit, ami az ő életére, egészségére egyáltalán nincs kihatással, egy, csak rám tartozó döntésre adott lehetőségnél azt mondja nekem, hogy ő azt nem engedi.

Hát...

A reakció is érdekes volt, mikor jeleztem finoman, hogy nem, ő nekem sem nem tilthat, sem nem engedhet meg semmit, mert bár értem, hogy jót akar, de! maximum tanácsot adhat, a tanácsot meg legfeljebb elfogadom....

Azt gondolom, hogy a rossz kapcsolatok egyik oka valami ilyesmi lehet. Az én jobban tudom, majd én megmondom, és lesz.rom a véleményed. Mert birtokollak, és te értem vagy, és még ha az életemre nincs is kihatással az, amibe belepofázok, hogy hogy dönts, akkoris dönts úgy, mert én vagyok az alfahím/nőstény, és ha te nélkülem döntesz, azzal sérül a pozícióm.

Mert túl hosszú a póráz. Vagy esetleg rájössz, hogy mással máshol máshogy jobb...

WTF?!

Persze értékelem a jószándékú megközelítést, de...

Vagy csak ennyire képtelen vagyok már a "csapatjátékra"?


*ez is egy érdekes definíció. Egy kezemen meg tudom számolni a bensőséges barátok számát.



2016. január 18., hétfő

Három meg a ráadás

1. Meló nincs
2. Ahogy a meló nincs
3. Hajfestési tragédia

+1. Autó



Akkor most megvolt a három a magyar igazság, meg a ráadás. Szóval! Innen már csak felfelé van, ugye?! UGYE?!

(biztosan van lejjebb is, de rohadtul nem akarom megtapasztalni, köszi!)

Induljunk mosolygósan a héten

Honnan is tudjuk, hogy ő Ő?

Talán onnan, hogy ezredszeri érkezését is repdeső pillangókkal a hasunkban várjuk. Vagy talán onnan, hogy a szemünk fényesebben ragyog, ha róla mesélünk. A ráncok kisimulnak, a hang kedves lesz...

Olyan jó így látni Barátnőt. Olyan jó, hogy boldog. Olyan jó, ha a szeretetteknek végre sikerül.

Hmmm... na igen. Van, hogy megjárjuk a hadak útját azért, akit szeretünk. Esetenként oda-vissza-oda ;)

Üde színfolt a szürke hétköznapokban.

Legyen ez a heti mosolygós indító gondolat :)




2016. január 17., vasárnap

Adult colorbook

Na mibe, hogy a perverzek most várják a szaftos 18+-os sztorikat, én meg csak annyival "szolgálhatok", hogy az éppen aktuális hobbim piciny szeletével elbüszkélkedem Nektek...







2016. január 11., hétfő

By Skype...

Szóval, most lett vége egy állásinterjúmnak. Smink, haj, ing, minden amit akartok. De mivel ez egy Skype-os interjú volt....

Az ott valóban egy pizsamanaci...

 És mivel Skype... Alulról nem vehet a laptop, nem? Így előre látó módón a kenyérpirítóval megemeltem kicsit a gépet... De még így is tokám volt, ezért alá került még egy doboz pézsé is. Ebben a pozícióban már elfogadhatóan voltam tokás és karikás szemű, de az éppen elhanyagolt növény belelógott a képbe, szóval azt is átpakoltam kamera látószögön kívülre....

Hát nem zseináilis ez a technika?!

2016. január 10., vasárnap

Szmötyidő és gombóc kutya

A tél legyen hideg, fagyos, ha már havatlan. De ne essen ez az életkedvet elvevő szmötyi az égből, hogy minden lucskos és szürke legyen. Rühellem. Nagyon rühellem!

Átázik a cipő, a kabát, a kutya...

Vagyis ez nem igaz. A kutya, azaz Dió, nem hogy nem ázik át, hanem örömködve röpköd. Igen, nem ugrál, nem csak csóvál, szökell és métereket repül az örömtől, hogy ilyen király idő van... Toleráns kutya, ha látja, hogy a gazdi már menne, mert mindenhonnan csak csavarni lehet a vizet belőle, akkor van olyan jó, és kegyesen bejön velem.

Őurasága feljön, kegyeskedve megengedi hogy megtörölgessem, megszárítgassam, és az alábbi kép szerinti pózban alszik vagy négy órán keresztül...


Persze éjszaka szétterülve az ágy mértani közepét birtokolva alszik. Még véletlenül se ilyen cuki pici gombócban....

2016. január 5., kedd

Alma rágcsa

Elteltek az ünnepek, nyakunkban a havas fehér hétköznapok.

Mint ilyenkor mindig, most is millió poszt íródott a fejemben. Csak éppen lepötyögve nem lettek. Most, hogy a rádióban szól a zene, én a konyhában a forró tea mellett pötyörészek, semmi értelmes nem jut eszembe.

Semmi.

Értelmes.

Értelmetlenségek és lopott gondolatok igen.

Például Lakóbarát egyik ütős mondata:

- Mi sem kérdezgettjük, hogy mikor jön a gyerek, vagy mikor lesz kis tesó. Mit kell folyton a pasikkal vegzálni minket?!

Hát nincs igaza? Hát de! Egy párkapcsolatban élőtől, folyton ezeket a kérdéseket kapja meg a szingli társadalom. Ha mi is ilyen tapintatlanok lennénk, folyamatosan bombázhatnánk őket a gyerek kérdéssel. De nem tesszük. Lakóbarát fennakadása szerintem teljesen jogos. Le lehet szállni rólunk. Nem kell minket sajnálni. A jelenlegi helyzet állapot. Hogy állandósul, vagy változik, majd elválik. Ahogy az ő tökéletes kapcsolatuk is változhat. És a jelek szerint nem is egyszer az is elválik. Hiába minden kezdeti nagy szerelem, csillivilli esküvő, pénz, jómód, vagy éppen ezek ellenkezője. Válások vannak. Sok válás van. Ja, hogy nem azonnal, hanem mikor a gyerek már kevésbé cuki, sőt inkább kiskamasz és esetleg problémásabb? Persze, ez mindig csak mással történik meg, nem velünk.... hát persze... Azért én az örök szerelemnek drukkolok, de legyünk reálisak... Csak egy kicsit.... Tudjuk, hogy létezik, ahogy Bora-Bora is, de milyen kevés szerencsés tölthet el ott néhány édes hetet? Igen, éljen mindenki Bora-Borán... :D

Ha már pár kapcsolatok. Szerintem az, hogy valakivel kapcsolatban élek, nem jogosít fel arra, hogy beletúrjak az e-mailjeibe, áttúrjam a telefonját, felbontsam a postáját, és minden vásárlós cetlijét kiszedjem a tárcájából és egyesével faggassam ki, mit miért vett. Ha szeretek, és engem is szeretnek erre nincs szükség. én az az idióta vagyok, akinek ha jelszót adnak a kezébe se fogok semmilyen fiókot feltúrni. Miért, attól jobb lesz? Attól az esetleges szerető eltűnik? Kevesebb lesz a kocsma számla? Esetleg a műköröm meg a fodrász visszatéríti a szolgáltatásik árát? Vagy vissza viszi magát a számítógépes játék a boltba? Nem hiszem, hogy utólag bárminek van értelme. Nem inkább egy kommunikáción alapúló kapcsolatot kellene létrehozni? Jaaa, hogy ez fáj és melós? Igen. Ez fáj és melós. De hát ha szeretjük azt az idiótát, akivel életet akarunk leélni... És ha meg nem megy... kell egymást gyötörni, kínozni? Nem azt mondom, hogy ami elromlott, azonnal kukázni kell, hanem azt, hogy tessék melózni, de nem utólag kapkodni.... Utólag nehéz nőnek lenni, és nehéz férfinak lenni, sőt, annak is maradni. Emelt fejjel élni, és nem szolgálni, együtt lenni, nem egymás mellett élni. Nehéz... Nehéz egy pont ugyan olyan hülyét találni, mint mi, akivel azonosak a vágyaink. Nagyjából azonosok.
Az ezen okok miatti tönkre ment kapcsolatok száma a környezetemben a decemberi hónapot nézve, jelentős emelkedést mutat.*

Viszont társas lények vagyunk. Kell a társ. Ha az egy kutya, macska vagy papagáj, akkor is kell. Kell, hogy valaki várjon ránk, hogy valakiért érdemes legyen hazamenni, hogy szerethessünk őszintén, szívből. Nem az, hogy minket szeressenek.. Na jó, az se rossz, mert szeretve lenni se baj, de az, hogy okosan szeressenek minket, na az nehezebb, mint valakit valamit szeretni. De társ és társaság lehet egy jó szomszéd is, akihez át lehet ugrani egy kávéra, vagy akinek lehet kávét és teát főzni. Vagy aki reggelre lesöpri havat a kocsinkról. Vagy valaki, akinek a vállára hajthatjuk néha a fejünket, és csak lenni. Csak úgy lenni, filmezni, de még aggódni is jó valakiért, hogy odaérte a hóesésben... Jó a tudat, hogy van valakink... Bárkink. Társas lények vagyunk, és jó társaságban** lenni...

Na jó. Legyen ennyi elég mára.

És ha még nem unjátok: B.Ú.É.K

*Ők meg pláne előszeretettel kérdezik, hogy mi van már pasi téren?! Mi lenne? Megspóroltam eddig legalább egy válást.
** Nem összetévesztendő  kényszeres párkapcsolat függéssel. Élni tudni kell egyedül, és az egyedül nem jelent magányt.

Vissza. Akarok. Menni.