Na azt már nem...

Engedni, nem engedni valakinek valamit, egy szülő gyerek kapcsolatban (bizonyos életkorig) vagy esetlegesen egy gyámsági viszonyban lehetséges. Így egy olyan embertől, akivel sem vér szerinti sem szerelmi, még csak bensőséges baráti viszony* sem fűz össze, elég erőteljes azt hallani, hogy valamit, ami az ő életére, egészségére egyáltalán nincs kihatással, egy, csak rám tartozó döntésre adott lehetőségnél azt mondja nekem, hogy ő azt nem engedi.

Hát...

A reakció is érdekes volt, mikor jeleztem finoman, hogy nem, ő nekem sem nem tilthat, sem nem engedhet meg semmit, mert bár értem, hogy jót akar, de! maximum tanácsot adhat, a tanácsot meg legfeljebb elfogadom....

Azt gondolom, hogy a rossz kapcsolatok egyik oka valami ilyesmi lehet. Az én jobban tudom, majd én megmondom, és lesz.rom a véleményed. Mert birtokollak, és te értem vagy, és még ha az életemre nincs is kihatással az, amibe belepofázok, hogy hogy dönts, akkoris dönts úgy, mert én vagyok az alfahím/nőstény, és ha te nélkülem döntesz, azzal sérül a pozícióm.

Mert túl hosszú a póráz. Vagy esetleg rájössz, hogy mással máshol máshogy jobb...

WTF?!

Persze értékelem a jószándékú megközelítést, de...

Vagy csak ennyire képtelen vagyok már a "csapatjátékra"?


*ez is egy érdekes definíció. Egy kezemen meg tudom számolni a bensőséges barátok számát.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ex-APK

180 fok

Fehér ing