Szmötyidő és gombóc kutya

A tél legyen hideg, fagyos, ha már havatlan. De ne essen ez az életkedvet elvevő szmötyi az égből, hogy minden lucskos és szürke legyen. Rühellem. Nagyon rühellem!

Átázik a cipő, a kabát, a kutya...

Vagyis ez nem igaz. A kutya, azaz Dió, nem hogy nem ázik át, hanem örömködve röpköd. Igen, nem ugrál, nem csak csóvál, szökell és métereket repül az örömtől, hogy ilyen király idő van... Toleráns kutya, ha látja, hogy a gazdi már menne, mert mindenhonnan csak csavarni lehet a vizet belőle, akkor van olyan jó, és kegyesen bejön velem.

Őurasága feljön, kegyeskedve megengedi hogy megtörölgessem, megszárítgassam, és az alábbi kép szerinti pózban alszik vagy négy órán keresztül...


Persze éjszaka szétterülve az ágy mértani közepét birtokolva alszik. Még véletlenül se ilyen cuki pici gombócban....

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Fehér ing

Ex-APK

a csempész süti