2016. február 21., vasárnap

Bók

A Szex és New York-os filmekben, meg a hasonló etapokban a csajoknak csak úgy küldözgetik az italokat, mosolyognak rájuk, udvarolnak nekik, meg hasonlók.

Na ilyenekből és egyéb effajta bókokból nekem az átlagnál kevesebb jutott, (az tök mindegy hogy azért mert volt egy idegesítő ex aki őrzött, mint valami tulajdonát képező tárgyat, vagy esetleg azért mert túl magas vagyok...)

Szóval tegnap este az időpont, egy élő zenés helyen, két húgommal, akik apait anyait beleadtak és kiraktak, mert ez PEST és itt kell aztán PASIZNI, mert itt van az igazi ÉLET. Én meg olyan semmi extra magamformán, nem több smink és nincs mélyebb dekoltázs öltözéket húzva vágtam bele velük az éccakának. A helynek puccosnak kellett lenni, mert ők csak puccos helyekre járnak. Ezért puccosat találtam. Az asztalunk közel volt a zenészhez, mikor leültünk, kicsit talán ki is takartuk, én bocsánat kérően mosolyogtam, ő elnézte. Helyes srác, szuper hanggal.

Nagyobbik húgom oda meg vissza volt érte, hogy milyen szép a szeme, milyen a hangja, a pasas, a.. jajjjajjjajajjjjjjjjjjjjjj..................... Beleszerelmesedett, de ahogy nőtt a koktélok száma, tesóm újonnan érzett szerelme úgy apadt. Nekem is lassan hatott a chardonnay, és néha, mikor Jamie Winchester számot játszott, belefeledkeztem, és őt nézve hallgattam....

Az egyik szám végén a pincér letett elém még egy pohár chardonnay-t, mire én kérdőn pillogtam, hogy nem is rendeltem... Ő pedig udvariasan közölte, hogy úgy küldik, hogy a smaragd szemeim jobban ragyogjanak. Mintegy végszóra megszólalt a zenész srác:

- A következő számot a ma este leggyönyörübb smaragd szemű nőjének játszom.



Két húgom értetlenkedett, hogy az nem lehetek én!, pedig de, mert a bort is én kaptam. Teljesen meghatódtam...

Aztán belegondoltam, hogy amikor majd elmesélem Neki, majd poénkodik, hogy a teljes asztalnak szokás bort küldeni, és reméli, illendően megköszöntem. Nem lesz féltékeny, nem lát mögé többet, hanem velem fog mosolyogni....







2016. február 17., szerda

Nosztalgia a háziorvosnál

Néhány hete beállt a hátam, azt kihevertem, és ma reggelre megint.... Akinek volt már ilyen, az tudja, hogy gyakorlatilag minden fajta mozgáshoz elengedhetetlen ez a kis darabka testrész. Na jó, nekem konkrétan a csuklyás izmom egy darabja sérült meg, egy egészen kis picike darabja... Szóval fáj. Veszettül fáj. Így ma reggel, miután kikínlódtam magam az ágyból, elszenvedtem magam a háziorvosig. Mióta budai vagyok, ehhez a jó öreg Doktorbácsihoz járok. Mondjuk irdatlan régen voltam. 3 éve talán? Tudjátok, beutaló, direktbe dokihoz járás, vagy sürgősségi, így elkerültük egymást.

- Na hogy vagyunk, hogy vagyunk, hol is az a karton?......... ááááááá........... igen, igen... emlékszem is.... Hogy van a migrénje?
- Az utóbbi 3 évben nagyon ritkán fordult elő, nincs hetente kettő.
- Örömmel hallom. Na, de még gyermek sincs?!?
- Nem, még nincsen.
- Hát de nem akarnak a vőlegényével?
- Őőőőőő....
- A furunkulusos... tudja, a falujából...
- Jaaaaaaaaa, őőőőő.... a migrénnel együtt eltűnt.
- Hát akkor már meg érte, nem igaz?

A jó öreg Doktorbácsi. Azon is meglepődtem, hogy emlékszik még egyáltalán rám. De hogy azon mekkorát mosolyogtam hogy ex-Apk-ra úgy emlékszik hogy a furunkulusos.

Szép pár voltunk: a furunkulusos fickó és migrénes csaj faluról :D

2016. február 16., kedd

2075.07.13

Soha életemben nem tudtam még valaminek ennyire biztosan a végét, mint a jelenlegi SzagosPasas*sal művelt ...unk8-szerűségnek.** Ugyanis kérése alapján az elutasítási szándékomat a következő magyarországi napfogyatkozásig tartsam magamban... :D

Gondoltam feljegyzem, nehogy elfelejtsem :)


* névadást köszönjük Hentaii-nak
**csak az ős-ős-ősverdeblog olvasói értik ezt a kis kikacsintást, a többiek majd idővel megkapnak minden szükséges infót

2016. február 15., hétfő

Elmerülve

A kínai újév első napján begyűjtöttem pár állásajánlatot, kockáztattam, megvan a befutó, március 1-től újra termelem a GDP-t. Kéretik szorítani, hogy jó legyen.

És hogy ezenkívül mi történt?

Picit elmerültem....

Elmerültem egy zseniális könyvben. Trónok harca fanoknak kötelező a Királygyilkos krónikája*. Szórakoztat, leköt, új, izgulós, remekül fordított...

Elmerültem még a színezésben is, ez van Johanna Badsford könyvei egy teljesen más világba repítenek. Ceruzát faragok, festek, próbálgatok, és egyszercsak eltellik 4 óra egy-egy napból...

Ahogy magával sodort a barátok és a család szeretete, odafigyelése, törődése is. Hívtak, vittek, tettek azért, hogy ne legyen kegyetlenül pocsék ez a pár hónap.

És valóban, belefeledkeztem valaki más szeretetében. figyelmébe. Szeretetett tettekkel, szavakkal, pillantással, kitartott és fenntartott, nem futott el és nem ítélt el. Mellettem volt. Mellettem van. Mennyire igaz rá a klisé, hogy tudok nélküle élni, csak egyszerűen nem akarok. Mert vele lesz minden fél egész, minden üres teli, bizonytalan biztos.... minden kerek... 



*aki szeretné, átküldöm e-mailbe kindle-re.



2016. február 2., kedd

Én ő lettem

Nem tudom másként mondani... Én ő lettem. A saját Anyám lettem. Készítettek tesómék egy lesi képet rólam, és amióta átküldték...

Ha sötétebb lenne a hajam, és rövid dauerolt, akkor Anyám 1000%os képe köszönne vissza. Egészen picit félelmetes és meghökkentő a géneknek ezen játéka, hogy a 20 éves fotó papírra nyomtatott kissé megsárgult képen mosolygó nő pontos mása ma Budapest utcáit rója...

Főleg úgy, hogy a másolat én vagyok...




2016. február 1., hétfő

Ez a valós

- Mit csinálsz holnap?
- Reggel fodrász, délután meg megyek kivágatom a tyúkszemem.
- Tutira az? Muti!
- Néééézd!
- Tényleg! Fáj?
- Aha...
- Jajjj......

- Még mindig nem jó a fűtésed?
- Hát van valami. Elmegy.
- Vettem neked meleg polár pulcsit, hogy nehogy megfázz.
- Jó a méret.
- És jó meleg....

- Elégettem az ujjam. AU!!!
- Gyógypuszi

"Teszek a kajás zacsiba egy túrórudit.  Meg még egy mandarint."



Valami ilyesmi az igazi szeretet. Nem a szó, a "szeretlek", hanem a tettek, az apró gondolatok, mozzanatok....







Vissza. Akarok. Menni.